Alkotmányozni nem mindig szabad, de olykor érdemes
- Részletek
- Vendégek
- 2010. máj. 25. kedd, 04:00
- Hanák András
Hanák András
Természetesen mindig akad jó alkalom az Alkotmány egyes intézményeinek módosítására. Régóta vallom, hogy az alkotmányosság jó időben és rossz időben folyamatosan, kis kvantumokban is erősítendő. Nem kell minden esetben eldöntenünk azt a kérdést, hogy elég-e a sokak szemében szégyenletes 1949-es dátumot eltörölni, vagy jelentősebb módon szükséges-e átszabni a hatalommegosztás rendjét, a képviseleti demokrácia intézményeit, a fékek és egyensúlyok működésének természetét. Vannak olyan kisebb kvantumnyi egységek, amelyek megfontolt terjedését minden korban előmozdíthatjuk. Most például az Emberi Jogok Európai Bíróságának Kiss Alajos ügyében hozott döntését követően nyílna mód egy bölcs kis kvantum összerakására és útnak indítására. A strasbourgi Bíróság nem kevesebbet mondott ki, hét bíró egyhangú határozatával, mint hogy az Európai Emberi Jogi Egyezménybe ütközik a magyar Alkotmány azon rendelkezése, nevezetesen a 70. § (5) bekezdése*, amely szerint nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság hatálya alatt áll. A döntés háttere nem bonyolult. Kiss Alajos polgártársunk esetében a mániás depresszió meglétét állapították meg 1991-ben, és erre tekintettel cselekvőképességet korlátozó gondokság alá helyezték. A jogerős bírói döntés azt állapította meg, hogy Kiss Alajos ugyan általában képes gondoskodni önmagáról, de időnként felelőtlen módon bánik a pénzzel, és egyes helyzetekben agresszív magatartást tanúsít. Kerüljük el a csábító megjegyzést, miszerint ezen attribútumok számos olyan polgártársunkat is jellemzik, akik nem állnak cselekvőképességüket korlátozó gondnokság hatálya alatt. 2006 februárjában Kiss Alajos kifogásolta, hogy az Alkotmány fenti szabályára és a jogerős bírói döntésre tekintettel nem vették fel a választói névjegyzékbe. Kifogását az illetékes választási bizottság elutasította, a bírói felülvizsgálat helyben hagyta Kiss távoltartását az országgyűlési választásoktól.
A strasbourgi bíróság nem vitatta, hogy minden államnak jogában áll oly módon korlátozni a választójog gyakorlását, hogy csak olyan polgárok számára tegye lehetővé a szavazást, akik döntéseik természetét és következményeit képesek megfontolt módon megérteni. Ebből következően minden állam széles körben mérlegelheti, hogy a fenti célnak milyen konkrét, a választójog gyakorlását korlátozó megoldás felel meg. Amit a bíróság nem talált összeegyeztethetőnek az Egyezménnyel, az a választójogból való teljes körű, általános kizárás olyan korlátozottan cselekvőképes személyek esetében, akikről képességeik egyedi megállapítása nélkül mondják ki, hogy e személyeket nem illeti meg a választójog. A csoportos, az egyéni körülményeket figyelmen kívül hagyó „választójogfosztást” tekintette a bíróság az Egyezménybe ütköző megoldásnak. E felfogás szerint, amelyet – ismétlem – hét bíró egyhangúan fogadott el, minden személy esetében a saját helyzetük és tényleges képességeik alapozhatják meg a kizárást a választójog gyakorlásából.
Stone Constitution – Orcas Island – flickr/Michael Klaas
Az Egyezmény és a magyar jog közti összhang, ha jól gondolom, két módon lenne megoldható – ha egyáltalán törekedne megteremtésére a magyar állam. Mert elképzelhető olyan álláspont is, mint harmadik álláspont, hogy a döntés nem kötelezi többre a magyar államot, minthogy fizessen 3000 eurót Kiss Alajosnak és 5000 eurót az őt képviselő ügyvédnek. Ennél több teendő nincsen. Ha ennél ambiciózusabb megoldást keresünk, akkor a magyar állam kérheti, hogy a Bíróság Nagy Tanácsa vizsgálja felül a döntést, és ennek során felvethetők olyan érvek is, amelyeket a döntést követő napokban olvashattam a jogi blogszférában. Ezek szerint az Alkotmány kizáró szabálya nem több és nem más, mint például a választójogi korhatár egyéni képességeket figyelmen kívül hagyó meghatározása a 18. életév betöltésében. Vagy a büntetőjogi büntethetőség korhatárának megállapítása a 14. életév betöltésében. Úgy gondolom, hogy ezen érvek aligha vezetnek a bíróság döntésének megváltoztatására. Ennek hiányában viszont az teremthetné meg az összhangot, ha az Alkotmány 70. § (5) bekezdésének megfontolt módosítására kerülne sor. Az új többség előtt álló alkotmányozó feladatokba akár ezen összhang megteremtése is beleférne. Akár már az ősszel esedékes önkormányzati választások előtt. Ha erre nem kerülne sor, alkotmánymódosító javaslatot tehetne történetesen az LMP, ha úgy véli, ilyen szempontból is lehetne más a politika. És azt sem tartanám paktumnak az ördöggel, ha hátralevő hivatali ideje alatt történetesen a köztársasági elnök dolgozna ki és terjesztene be alkotmánymódosító javaslatot. Ennek egy előnye minden bizonnyal lenne: az alkotmánymódosító törvény akár politikai, akár alkotmányjogi vétója elkerülhető lenne.
Kiss Alajos és gondnoka fegyelmezetten, ámde fokozott érdeklődéssel várják, milyen megoldást választ a magyar állam, amelynek mindketten törvénytisztelő polgárai.
* 70. § (1) A Magyar Köztársaság területén lakóhellyel rendelkező minden nagykorú magyar állampolgárt megillet az a jog, hogy az országgyűlési képviselők választásán választó és választható legyen, valamint országos népszavazásban és népi kezdeményezésben részt vegyen.
(5) Nincs választójoga annak, aki jogerős ítélet alapján a cselekvőképességet korlátozó vagy kizáró gondnokság, illetőleg a közügyek gyakorlásától eltiltás hatálya alatt áll, szabadságvesztés büntetését vagy büntetőeljárásban elrendelt intézeti kényszergyógykezelését tölti.
Hanák András
ügyvéd
Írása a Galamusban:
Marad a híresztelés