Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 19.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. január 21. szombat, 02:30; Megbeszéljük

2. oldal / 2

Az európai parlamenti vitáról
Schöpflin György, a Fidesz európai parlamenti képviselője

Bolgár György: - Ön szerint milyen eredménnyel zárult tegnap a strasbourgi parlamenti vita?

Schöpflin György: - Szerintem alapvetőleg pozitív eredménnyel. A jobboldal ezenkívül megmutatta, hogy nyugodt, hogy tudja, miről van szó. A baloldal kicsit megvadult.

– Megvadult? Hát kritizált! Nem?

– Eléggé, hogy is mondjam, túlzottan. Hát én ott voltam egész idő alatt, hallgattam egyes baloldali képviselők mondanivalóját, és hogy is mondjam, eléggé szélsőséges nyelvezetet és véleményeket adtak bele. Jó, hát ez szerves része egy ilyen parlamenti vitának. Ez mondjuk a színházi oldala.

– A Néppárt ebből a szempontból egységesebb volt, mert ugyan nagyon nem védték meg Orbán Viktor kormányát, de azt mondták, hogy az Európai Bizottsággal tisztázzák a tisztáznivalókat, és ezzel remélhetőleg a dolgok rendeződni fognak. Nem hallottam olyan harcias politikai kiállást a magyar kormány mellett, inkább csak nyugalomra intettek, ahogy Ön is mondta, hogy nyugodtak voltak, és azt mondták, hogy meg kell vizsgálni ami megvizsgálandó.

– Volt egy-két képviselő, nem magyar képviselő, aki azért mégis megvédte a magyar kormányt. És azt hiszem, az jött át, hogy most már a Néppárt is megérti, nem teljes mértékben, valamennyire, hogy Magyarország igazából egy eszköz a baloldal kezében és meg akarja osztani a néppártot. Tehát volt egy-két képviselő, aki felszólította a Néppártot, hogy ők nagyon jól tudják, hogy milyen rémes dolgok történnek Magyarországon, hagyják Magyarországot cserben. Nem ezekkel a szavakkal, de körülbelül ez volt a mondanivalójuk.

– Szóval a Néppártban egyesek úgy érezhették, hogy a néppárti egység bomolhat fel, ha engednek a szocialisták meg a liberálisok és zöldek kritikájának valamilyen konkrét ügyekben?

– Azt hiszem, hogy ez volt a zöldek és a liberálisok reménye. De nem így történt.

– Azért érdekes volt az is, hogy akik leginkább megvédték és dicsérték Orbán Viktor kormányát, azok a szélsőjobbról vagy az euroszkeptikus, erőteljesen nacionalista jobbszélről érkeztek.

– Tényleg voltak ilyen hozzászólások. Egyetértek azzal, hogy ezek erősen euroszkeptikusok voltak. És nem annyira a magyar kormányt védték meg, mint inkább támadták a bizottságot. Ezzel én természetesen nem értek egyet, és azt hiszem, jól mondom, hogy a magyar kormány sem ért egyet. Végső soron sokan mondták, a miniszterelnök urat beleértve, hogy mi elkötelezetten európaiak vagyunk.

– Sokakat meglepett az, hogy Orbán Viktor egyrészt békülékeny hangot használt, stílusában is, tartalmában is, megígérte, hogy gyorsan lehet a vitás kérdéseket rendezni és Magyarország természetesen betartja az európai uniós szabályokat. Ezt úgy értékeli-e, hogy ez visszavonulás vagy reális számvetés, kompromisszumkészség, meghajlás az erő előtt, az erősebb az Európai Bizottság előtt vagy ügyes politikai húzás, amivel az ellenfelei politikai esélyeit csökkentette?

– Sőt az egyik újságíró a sajtótájékoztatón a szelíd szót használta. Ezt mondta angolul. Azt hiszem, hogy mindezek a tényezők játszanak valami szerepet. Nem tudom, a legfontosabb különbség az volt, hogy a Néppárt nagyrészt azt mondta, ez elsősorban egy jogi kérdés. Barroso nem egészen ezt mondta, de sok tekintetben. A baloldal azt mondta, hogy felejtsük el a jogi álláspontot, a politika, az illetve az elvi kérdés az ami számít. És akkor amikor a jog és a politika találkozik, ütközik, akkor nagyon nehéz megmondani, hogy mi is a helyes.

– Az azért árulkodó, hogy Barroso, a bizottság elnöke, aki ráadásul a néppárti csoporthoz tartozik, nem állt meg a jogi kifogásoknál, hanem ahogy Ön is utalt rá, egyéb politikai nézeteltéréseket is emlegetett, meg arról is beszélt, hogy más európai szervezeteknek is vizsgálniuk kell a magyar állapotokat és helyzetet. Például az Európa Tanácsnak. Ez azt jelzi, hogy azért a dolgoknak nincs vége azzal, hogy egy-két-három törvényt módosítani fognak Budapesten.

– Hát majd meglátjuk. Azt is el tudom képzelni, hogy Barroso úgy érezte, hogy neki egy üzenetet kell adnia a baloldal felé is. Elképzelhető. Tehát nem tudjuk. Még túl korai, hogy milyen hatása, milyen következményei lesznek annak, ha sikerül megegyezni a bizottsággal is. Én úgy tudom, hogy már majdnem mindenben elég közel állnak az álláspontok. Hogy aztán mi történik, ez a 7-es cikkelyes eljárás indítással, ami megvonná Magyarország szavazati jogát a tanácsban. Én úgy hallottam, hogy egyesek a bizottságban azt mondják, hogy ha a parlament baloldala tényleg ezt az utat választja, akkor ez nagyon felelőtlen lesz. Ez felbolygatja az egész egyensúlyt az Európai Unión belül.

– Valószínűleg az Európának és az európai baloldalnak vagy a liberálisoknak és a zöldeknek sem érdeke, hogy valami eddig nem látott európai botrányt kreáljanak. Az volna nyilvánvalóan a megoldás mindenki számára, minden politikai oldalon, ha Magyarország önként, ha nem is dalolva, de tárgyalások, egyeztetések, kompromisszumok nyomán és eredményeként az európai normákat elfogadná és ezt következetesen végigvinné a törvényhozásban is. Nem?

– Valószínűleg ez így is lesz ha jól értem a helyzetet. Én nem vagyok tagja a kormánynak, hogy igen, a kompromisszumkészség megvan, tárgyalások szakértői szinten már folynak, és nagyon úgy néz ki, hogy jövő héten vagy a rá következő héten nagyrészt minden megoldódik.

– Nem tudom, hogy látta-e, olvasta-e azt a levelet, amit a bizottság alelnöke, a médiaügyekkel is foglalkozó Neelie Kroes írt Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettesnek két nappal ezelőtt, amiben kiemelte, hogy a sajtószabadság, a médiapluralizmus nem csak arról szól, hogy technikailag meg kell felelni az európai uniós jogszabályoknak, hanem ennek sokkal általánosabb üzenete van. Vagyis, hogy végre kell hajtani és elő kell segíteni az európai sajtószabadsági alapelveket a gyakorlatban. És nemcsak a bizottság kifogásait kell megvizsgálni, hanem az Európa Tanácsét, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetét, civil szervezetekét, nemzetközi szakmai és sajtószabadságvédő csoportokét. És természetesen a magyar alkotmánybíróságét. Vagyis itt egy hosszú-hosszú lista gyűlik össze, és ebből is én azt a következtetést vonom le, hogy nem elég három-négy pontban, akármilyen fontosak legyenek is azok, változtatni, hanem az egész szemléletet kellene hozzá igazítani az európaihoz. Lát erre esélyt és szándékot például a Fidesz részéről?

– A levél tartalmát én nem láttam, a levélről hallottam. Nem tudtam, hogy a lista ennyire hosszú. Hát majd meglátjuk, hogy ez a valóságban, illetve a jogi és politikai valóságban mit fog jelenteni. Én úgy jöttem el a tegnap esti vita után, hogy valóban ott áll a Fidesz-kormány, és szeretne egyeztetni az európai intézményrendszerrel. Beleértve az Európa Tanácsot és a Velencei Bizottságot is.

– Igen. Talán egy héttel ezelőtt együtt szerepeltünk egy francia tévécsatorna vitaműsorában, Ön talán Brüsszelből, én otthonról. És mondjuk egymással nem tudtunk beszélni, mert volt köztünk Párizsban egy műsorvezető, de Ön akkor azt mondta, valami olyasmit mondott, hogy a Klubrádió, mert az is szóba került, egy provokatívan gyenge pályázattal vesztett, és ezt nem Ön találta ki, ezt hallotta már a médiatanácstól is meg más politikusoktól is. De ezt komolyan gondolta vagy csak hallotta és ezért ez jutott eszébe?

– Én így értesültem, én nem vagyok jogász vagy ügyvéd, tehát a részleteket aztán végképp nem ismerem. Ha nincs igazam, akkor visszavonom. Én remélem egyébként, tehát a médiapluralizmus jegyében, hogy a Klubrádió tovább fog működni. Már csak azért is, mert akkor így beszélgethetünk időről időre.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!