A demokrácia európai árulói
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 20. péntek, 03:40
- Krémer Ferenc
Az Európai Néppárt a szerdai EP-vitában elárulta a demokráciát. Mert áruló az, aki bár tehetné, nem kel a védelmére. Igaza volt Szájer Józsefnek – bár ő a Fidesz bírálóinak címezte a megjegyzést –, amikor azt mondta: „Önök nem ismerik Magyarországot!” Az Orbán-kormány védelmezői valóban nem ismerik és nem is akarják megismerni! Úgy tűnik, a néppárti politikusok vannak annyira szűklátókörűek, hogy csak azt lássák és hallják meg, amit a Fidesz megmutat és elmond nekik. De hol van az Ész, és hol van a Tisztesség? Az Ész, amely kételkedik és vizsgál, és a Tisztesség, amely felelősséget vállal a szabadságért és az elesettekért?
Joseph Daul az Európai Néppárt frakcióvezetője is helyesen mondta, az Orbán-kormány elsöprő sikereket aratott az elmúlt másfél évben. Csak azt felejtette el elmondani, hogy milyen fontos demokratikus intézményeket söpört el ez a sikersorozat. Hogy legalább mi el ne felejtsük: elsöpörte a jogállamot, a munkavállalói és szakszervezeti jogokat, a Fidesz nevű gazdasági vállalkozás részvényesein kívül mindenki más tulajdonhoz való jogát, a sajtószabadságot, az oktatási szabadságot, az önkormányzatiságot és még sok minden mást, ami nélkülözhetetlen a demokráciához. Ez valóban siker volt, a demokrácia ellenségeinek sikere. Az Európai Néppárt politikusai tegnap az egész világ előtt hitet tettek arról, hogy megvetik a demokráciát, lenézik és semmibe veszik azokat, akik az új típusú diktatúra születésére figyelmeztetnek, és azokat is, akik elszenvedik ezt az újdiktatúrát. Eljátszották a régi és unalmas játékot: pártos ügyet csináltak a demokrácia alapkérdéseiből. Rendben, tisztelt néppárti hölgyek és urak, legyen hát pártállás kérdése! Eszerint az egyik oldalon vannak a demokrácia, a szabadság és a tulajdon hívei, vagyis a szociáldemokraták, a zöldek, a liberálisok és a konzervatívok. A másik oldalon pedig a centralizált és egyszemélyi hatalom, a szabadságkorlátozás és a hazugságokba bújtatott önkény hívei, vagyis az Európai Néppárt, no meg persze a szélsőjobboldal politikusai. Daul úr és társai védték a „Pártot”, pont úgy viselkedtek, ahogy a kommunizmus idején a párthű elvtársak – ugyanezekkel az érvekkel védhették volna Rákosi Mátyás népi demokráciáját, hisz az is „igazi” demokrácia volt. A Fidesz, amely politikája alapján egy neokommunista párt, pontosan ezt várta maguktól! Hiába kérnék ki maguknak, álszent felháborodás lenne az! A felszólalásokból azok az üres frázisok köszöntek vissza, amelyeket itthon is hallani lehet a parlamenti birkanyájtól. Úgy tűnik a Fidesznek sikerült az Európai Néppártból is nyájat csinálni, ezért ha kissé átalakítjuk a „The Economist” kérdését, akkor az így hangzana:
– Mi a különbség egy birkanyáj és az Európai Néppárt frakciója között?
– Az, hogy a birkának még megvan a józan esze.
A néppárti képviselőknek, úgy tűnik, már nincsen. De nem bocsáthatunk meg nekik azért, mert nem tudják mit tesznek, mert még mindig nem fogták fel, mit támogatnak. Lehet persze, hogy ebben a támogatásban a legrejtettebb vágyaik bukkantak a felszínre. Lehet, hogy ők is hasonló rendszer után sóvárognak a maguk országában. Nem tudom, egyben azonban bizonyos vagyok, ez a politikai attitűd életképtelenné teszi Európát, szétdarabolja és kiszolgáltatja. A Néppárt Európája képtelen lesz választ adni a gazdasági és kulturális kihívásokra. Lehet, hogy Batsányi János figyelmeztetése* ismét időszerű, csak Párizst kell Budapestre cserélni, és a magyarországi változásokban Európa sorsát láthatjuk: a hanyatlást és a jelentéktelenné válást.
(Krémer Ferenc)
________________________
* „… Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párisra vessétek!”
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
