Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 18.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2012. január 20. péntek, 02:55; Megbeszéljük

4. oldal / 4

A szerdai EP-vitáról
Tabajdi Csaba, az MSZP európai parlamenti képviselője

Bolgár György: - Strasbourgban, ha igaz, még folyik a vita Magyarországról, ugye jól tudom, hogy még ez zajlik?

Tabajdi Csaba: - Igen, itt állok a terem ajtajában, mert még folyik a vita, és csak erre a rövid időre jöttem ki, hogy tájékoztassam Önöket.

– Amit külön köszönök. Szóval mik a benyomásai? Orbán Viktor az elején mondott egy rövid, természetesen a kormányát védő beszédet, de mintha a végén letette volna a fegyvert és azt üzente volna, hogy a jogos kifogásokat el fogjuk fogadni. Lehet ezt így értelmezi Ön szerint?

– Igen. Pontosan ez a helyzet. Orbán Viktor a két arcából itt az európait, az együttműködőt, a megegyezésre képes politikus arcát mutatta. Nyilvánvaló, hogy hazamenve, majd a válasza alapján már látni fogjuk, azt fogja bemutatni, hogy megvédte a magyar nemzetet a méltatlan támadások, az unió és az európai baloldal támadásaitól.

– De hát Ön is azt hangsúlyozza rendszeresen, most is, hogy nem Magyarországot támadja az Európai Unió vagy az európai parlament vagy az európai képviselők, hanem a magyar kormány, az Orbán kormány politikáját, csak ez rendszeresen félre van itthon magyarázva.

– Így van. Éppen erre törekedtem a felszólalásomban, amikor elmondtam azt, hogy nem az Európai Unió bünteti a magyar népet, hanem az Orbán kormány politikája. És nem az Európai Unió fordult szembe Magyarországgal, hanem Magyarország kormánya az Európai Unióval. Ami a mai vitának az eddigi tapasztalata, hogy a vártnál sokkal határozottabb volt az Európai Bizottság. Én attól féltem, hogy a három kötelezettségszegési eljárás mellett, amely fontos, fontos, de azért nem ezek a magyar demokrácia legnagyobb problémái, megelégszik a bizottság egy ilyen jogászi megközelítéssel.

– Tehát a konkrét ügyekben, ahol azonnal meg lehet találni az összeütközést az európai joggal, ott beleszólnak, és aztán a többi, az egész demokrácia szétverése, lebontása az végül is nem köthető ennyire konkrét törvényekhez vagy paragrafusokhoz, hát az akkor azzal mit csináljunk ugye? Ez is lehetett volna, sokáig ez is volt az attitűd.

– Sokáig ez volt. És itt egy fordulat történt, és ezt nagyon fontos nekünk látni. Nevezetesen, hogy nem elég az európai jogrendszer betűjéhez tartania magát a magyar kormánynak, hanem a szelleméhez is kell. Tehát a gyakorlat számít, nem az, hogy mi van egy alkotmányba leírva vagy egy médiatörvénybe mi van leírva. Hanem ennek mi a valós következménye. És az, hogy Barroso úr utalt arra, hogy folytatni fogják a vizsgálatot, a monitoringozást, és ami rendkívül fontos Magyarország számára a demokrácia-deficitek szempontjából, hogy az Európai Unió, az Európai Bizottság az Európa Tanáccsal, amelynek sokkal szélesebb eszközrendszere van, ezen a területen be kívánja vonni a magyarországi antidemokratikus helyzet vizsgálatába a Velencei Bizottságot és az Európa Tanácsot. Ez nagyon-nagyon fontos fejlemény. És az is fontos fejlemény, hogy talán felfigyeltek rá a Klubrádió hallgatói és a műsor követői, hogy a Fidesz meghatározó személyisége, Szájer József nem zárkózott el a 7-es cikkely első pontjától, a monitoringozástól, hogy jöjjenek és vizsgálják meg, mi a magyarországi gyakorlat. Ami nem azt jelenti, hogy az Európai Néppárt egy adott szavazásban, mikor február elején beterjesztjük az állásfoglalás tervezetet, meg fogja ezt szavazni, de foguk hivatkozni arra, hogy maga Szájer József, az európai parlament néppárti frakciójának helyettes vezetője, meghatározó súlyú magyar politikus, ettől nem zárkózott el. Ez nagyon kíváncsi leszek, hogy mi lesz Orbán Viktor miniszterelnök válasza erre.

– Tehát, hogy megtartják-e ezt az együttműködésre már-már hajlandóságot mutató hangnemet, vagy megint átváltunk szabadságharcosba.

– Így van. Attól félek, hogy hazatérve rögtön át fog váltani szabadságharcosba.

– Mindenesetre amit Ön mondott az előbb, hogy a bizottság álláspontja alapvetően megváltozott, arra egy másik jó példa a bizottság alelnökének, a szintén tegyük hozzá, nem szocialista Neelie Kroesnak most nyilvánosságra került levele Navracsics Tiborhoz, a média szabadsága ügyében. Hát ilyen kemény, szinte sistergő kritikát még nem olvastam európai részről, és itt arról van szó, ki is mondja, hogy nem az a kérdés, technikailag korrekten alkalmazzák-e az európai uniós jogot a saját jogrendszerükben, hanem az, hogy hajtsák végre és kifejezetten támogassák az alapvető európai elvek érvényesülését a gyakorlatban. És ezt a bizottság éberen figyelni fogja. És mondja, hogy az egyéb európai meg nemzetközi szervezetek kritikáit is figyelembe kell venni. Az Európa Tanácstól az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetig, a Sajtószabadság-csoportokig, és még azt is, amit a magyar alkotmánybíróság nem vett figyelembe a határozatában, tehát szó nélkül hagyott. Ilyen átfogó kritikát én még vezető uniós tisztségviselőtől nem olvastam. Most, hogy külön bekezdés foglalkozik a Klubrádió frekvenciájának elvételével, illetve annak a médiaszabadsággal ellentétes megítélésével, az egy külön dolog. Csak minket különösen érint.

– Nekem azért van egy nagyon nagy félelmem, és ez szorosan összefügg a média szabadságával, azzal, ahogyan a közmédiában manipulálnak. Láttuk ezt a januári tüntetés kapcsán, de hát naponta lehet látni, érzékelni a közrádió és a köztelevízió hírműsoraiban. Hogy a magyar közvélemény számára nem fog eljutni az az üzenet, hogy nem azért kell Magyarországon változásokat végrehajtani, mert Európa elvárja, hanem mert nem jó a magyar embereknek az a helyzet, amit az Orbán-kormány teremtett. Az unió is érdekelt a változásban, mert nem akar se államcsődöt, se társadalmi feszültséget, de elsősorban Magyarország érdekében kellene a politikát megváltoztatni az országban. Tehát nem kívülről akarnak ezek az emberek beavatkozni a mi életünkbe, ahogyan Orbán és a Fidesz, a magyar jobboldal ezt beállítja, hanem ez elemi magyar nemzeti érdek elsősorban, és másodsorban az uniónak az érdeke.

– Igen, ez nagyon érthető is, ez az aggodalma, hogy tudniillik sokan úgy értelmezhetik, hogy na most európai utasításra kell megváltoztatnunk. De hát az a szomorú helyzet, hogy hiába mondom én, hiába mondja más orgánum, hiába mondják más újságírók, hiába mondják magyar ellenzékiek, szocialisták, demokratikus koalíciósok, LMP-sek, parlamenten kívüliek, hogy ez tarthatatlan, hogy ez felháborító, hogy verik szét a médiaszabadságot, hogy rátenyerelnek a közszolgálati médiára… Hogy mondjak egy egész friss hírt is, nemcsak a médiára tenyerelnek rá, a kormány lefoglalta Budapest egész belvárosát a március 15-i ünnepségek idejére. Lényegében egyetlen talpalatnyi hely sem marad az ellenzék számára. Sőt, a minisztérium jelezte, hogy ezeket a területeket két évre előre le akarja foglalni. Magyarán március 15-én csak kormánypárti megmozdulásokat lehet tartani. Na de ez jellemző az egész elmúlt másfél évre. Miért az Európai Uniónak kell lépnie? Azért, mert Magyarországon nincs erő, nincs megfelelő szervezettség arra, hogy a kormányt jobb belátásra bírja.

– Nincs erő, és ami a legfontosabb, nincs meg az a szabad média, amely eljuttathatná az emberekhez az üzenetet. Ocsúdtathatná az egyszerű vidéki embereket, hiszen én is faluról származom, hogy mi okozta ezt a helyzetet. Az a másfél év, amely zsákutcát jelent gazdaságilag, politikailag és minden szempontból az ország számára. De egy dolgot szeretnék elmondani, hogy nagyon örültem, hogy a Klubrádió védelmében többen felemelték a szavukat, megnevezve, hogy a Klubrádió betiltása a legékesebb példája annak, hogy az utolsó szabad, kormánytól nem függő rádiót be kívánja tiltani ez az ország. Ez a kormány.

– Ennek ellenére Ön egy számomra feltűnő megjegyzést is tett Orbán Viktorra, ha tetszik, egy békülékeny gesztust ennyi rettenetes lépés után. Azt mondja, túlzásnak tartja, hogy bárkit Cháveznek vagy puszta-Putyinnak, akár diktátornak nevezze őt, mert Ön szerint nem az. De vajon ezt…

– Bocsásson meg, azt mondtam, hogy de már nem nevezhetjük őt valódi demokratának.

– Igen, kétségtelen, de ez a ezt akár gesztusnak is vehetné Orbán Viktor. Annak fogja venni? Vagy akár gyengeségnek?

– Én ezt nem gesztusnak szántam. Én arra próbáltam figyelmeztetni úgymond a mi oldalunkon lévőket, hogy ez időnként ellentétes hatást vált ki. Csúnya szóval kontraproduktív lehet, és azokat a középen lévő embereket, akik nem az ellenzéket támogatják, de már csalódtak Orbán Viktorban, egy túlzó, gyűlölködő, gyalázkodó vagy egy szerencsétlen fogalmazás esetleg nem a mi irányunkba billenti el, hanem akár még közelíti is őket oda, mondván, hogy ez sértő egy ország miniszterelnökére, még ha nagyon nem is tetszik nekik a politika. Amúgy is van bőven nacionalizmus ebben az országban, sajnos, ezért nem gesztusnak szántam én. Én üzenetnek szántam.

– Reális üzenetnek, hogy lehet, hogy abba az irányba megy, de ne mondjuk még azt rá, hogy diktátor, hátha megfordul és meggondolja magát? Vagy ennyire azért nem optimista?

– Nem. Nem az optimizmus mondatta ezt velem, hanem az, hogy annyit szenvedünk a jobboldal gyűlöletkeltésétől, amely 2001-től totálissá vált ebben az országban... Keménynek kell lenni, határozottnak, elvi alapon, keménykedés nélkül, anélkül, hogy az ő gyűlöletkeltő stílusukat átvennénk. Én ezt ezért mondtam ezt el és nem gesztusnak szántam.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!