Bolgár György interjúi a Galamusban - 2012. január 18.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2012. január 20. péntek, 02:55
- Megbeszéljük
Együtt tud-e dolgozni Bozsik Yvette-tel?
Szabó György, a Trafó Kortárs Művészetek Háza igazgatója
Bolgár György: - Egyelőre Ön az igazgató, de az Ön utódja Bozsik Yvette lesz. Nagyobb dolgokkal vagyunk itt elfoglalva mostanában, Ön is nyilván látja, hogy csapkodnak a villámok a magyar kormány feje fölött Strasbourgban, Brüsszelben, az egész világon meg itthon is. De hát azért mindenkinek megvan a maga baja. Például Önnek az, hogy 1998 óta vezeti a Trafót méghozzá sikeresen. Nemcsak hazai, hanem azt kell mondanom, nemzetközi hírnév, támogatottság és elismerés övezi. Ennek ellenére egy szintén nagyra becsült művész nyerte meg a pályázatot a Trafó vezetésére, Bozsik Yvette, a híres táncművész. Azt lehet mondani, hát van ilyen, aki tizenhárom évig csinálta nagyon jól, ez nem jelenti azt, hogy örökké kell folytatnia ezt a munkát. Ön mennyire érzi igazságosnak vagy jónak a döntést, esetleg mennyire igazságtalannak?
Szabó György: - Hát elég nehéz erre egy nappal a döntés után korrektül válaszolni. Az az igazság, hogy én úgy érzem, mindenféle szakmai érvet megpróbáltam előkotorni a pályázat során, hogy ez egy valódi szakmai döntés legyen. Úgy érzem, hogy nagyon jó pályázatot készítettem. Most olvasható Yvette-nek a pályázata, amely hát meglehetősen sok érdekes elemet tartalmaz, sok jó gondolatot is. De úgy érzem, hogy az egy teljesen más világot fog képviselni.
– Miközben a Trafó a táncművészeteknek rendszeresen és nem kevésszer otthont adott.
– Igen.
– Sőt, ugye a dolog pikantériája, hogy a Trafó 98-ban éppen Bozsik Yvette és társulata szereplésével nyitott.
– Igen, hát azt szeretném elmondani, hogy gyakorlatilag én Yvette-tel tizenöt éve dolgozom, gyakorlatilag nagyon sokat – hogy is mondjam – áldoztam az életemből azért, hogy ő előre jusson. Nagyon sok külföldi fellépést, Amerikától kezdve és így tovább, befolyásoltam, és őszintén szólva, amikor mögötte dolgoztam, akkor illettek azzal a váddal, hogy diktálok bizonyos dolgokat. Mert túlontúl egy művészre koncentráltam vagy egy-két művészre koncentráltam a tevékenységemet. 2006-tól úgy éreztem, valóban, hogy nem kell együtt dolgoznunk, mert előtte megnyílt az itthoni összes színháznak az ajtaja. És ha nekünk az a feladatunk, hogy azokat segítsük, akiknek valamilyen okból szükséges. Ez bizonyára nem esett jól Yvette-nek.
– Magyarán egy kicsit háttérbe szorult ő és az ő produkciói? Erről volt szó lényegében?
– Hát ez is egy elem a dologban, meg hát azért el kell mondanom, hogy például világhírű koreográfusok saját fővárosukban, ha maximálisan hússzor fel tudnak lépni vagy harmincszor, az nagyon nagy dolog. Hát nálunk ez a szám nyolcvan-kilencven. Tehát nem, nem tudom, hogy annyira…
– Annyira nem szorult háttérbe. Ugye?
– Igen, igen. Tehát gyakorlatilag Budapesten a magyar táncélet elég jól reprezentált. Sokkal jobban sokszor, mint ahogy külföldön ez van, mert ha idejönnek külföldi szakemberek, és beszélnek táncról a magyar főváros lakóival, akkor ők elég sok táncos nevét meg tudják említeni. Ez nincs így még Londonban sem. Talán Párizsban egy kicsit jobb a helyzet, de egy csomó helyen nem. Ugyanakkor persze mindig van egy adott helyzetnél jobb helyzet.
– Mivel magyarázza azt, hogy nem Ön nyert, hanem Bozsik Yvette? Lehet, hogy ő… most nem akarom ezt valamiféle sznobériára ráfogni, de lehet, hogy Bozsik Yvette-et jobban ismerik, mint Szabó Györgyöt? És azt mondják, hogy ha egy ilyen világhírű, elismert táncosnak és társulatának van ilyen ambíciója, akkor annak helyet kell adnunk?
– Hát ebben van igazság. Magyarországon ez tradíció, hogy a művészek vezetik a helyeket. Mondjuk a befogadó helyeknél nem olyan erős ez a tradíció. Az alkotás nagyon komoly folyamat. Ilyenkor szokták azt előhozni, hogy bezzeg Franciaországban így van. Hát Franciaországban azért csinálták ezt meg, mert akkor egyszer valami tizennégy, tizenöt koreográfiai központot hoztak létre. Tehát ott nagyon sok koreográfust el tudtak helyezni. A Trafó azért nem fogadott be koreográfust, mert egyrészt mi nem vagyunk koreográfiai központ, mi a kultúra háza vagyunk. Tehát én egy nagyon nyitott szerkezetet alakítottam ki.
– Sokféle művészeti ággal.
– Nagyon sokkal, és meg kell mondanom, hogy van körülbelül most tíz olyan művész, akikről valószínűleg nagyon sokan nem hallottak a rádió hallgatói közül, viszont nagyon sokat utaznak a világban, és a Trafó dolgozik velük. Tehát gyakorlatilag mi egy válogatási rendszert is kialakítottunk, ami sok embernek az érdekét sérti. És a kultúrpolitikának lenne az a feladata, hogy tudjon válogatni a sértődöttek között, illetve egy intézménynek a tapasztalata és az eredményei között. Ez egy nagyon fontos dolog. Én nagyon úgy érzem, hogy ez most abszolút elmaradt, és csupán egy nagyon szűk szakmának az érdekeit próbálják most képviselni, aminek az eredménye lett az, hogy annak a nagyszerű szakmai csapatnak, ami kialakult itt most a Trafónál, annak itt mennie kell.
– De hát Önt is állítólag meghívja vagy meghívná tanácsadójának Bozsik Yvette. Nem tudom, hogy ezt mennyire kell komolyan venni, ezt olvasom.
– Kétségtelen. Hát azért mondjuk az pikantériája az ügynek, hogy kettőkor találkoztunk, és háromkor már kijött a hír, hogy ő lett a nyertes. Tehát ez egy érdekes gesztus volt számomra. Tény, hogy nem adtam még választ, még át fogom gondolni ezt a dolgot. Hiszen gyakorlatilag végig kell gondolni, hogy mit csináljak ebben a helyzetben, hiszen a kulturális szektor rettenetesen szűkül, egyre kevesebb intézmény van.
– Egyre kevesebb pénzzel.
– Így van.
– Ha azon belül is Önnek egyre kevesebb lehetősége van az ízlését vagy a tapasztalatát, az elképzeléseit érvényesíteni, mondjuk tanácsadóként, akkor lehet, hogy nincs értelme az együttes munkának? Erre céloz?
– Hát nézze, az az igazság, hogy nem volt elegáns nagyon sok tekintetben az, amit Yvette rólam nyilatkozott, illetve a pályázatról. Hogy is mondjam, egyéni megközelítést találok. Nehezen tudom elképzelni, hogy ezt egy együttműködésnek le lehet fojtania. Én eléggé próbálok disztingválni, de a művészek világában nagyon-nagyon ritka az, hogy az emberek…
– Lehet azt mondani, hogy mostantól, illetve nyártól, a jövő évadtól egyértelműen alapvetően táncszínház lesz a Trafó? Nem pedig egy mindenféle művészeti ágat, új, kísérletező produkciókat befogadó, magyar és külföldi produkciókat befogadó színház?
– Én nem tudok nyilatkozni, tehát a pályázat írójától kell ezt a majd számon kérni egy év múlva. Hogy addig is mi fog megvalósulni.
– De mégis, az Ön benyomásai meg az ő pályázatának ismerete alapján mire számít? Ez lesz a megoldás?
– Hát most, hogy kikerült a pályázat és olvasható, itt most nagyon sokan szétcincálják, azok, akik ismerik a szakmai területet, azt a szakmai területet, amin mi dolgozunk. És nagyon sok kétségük van, hogy ezt a kellő szakmai hátteret ilyen rövid idő alatt meg lehet-e szerezni. Nekem harminc évem van ebben, hogy én erre a szintre jutottam. Én ha bárhova elmegyek, megnyílnak a kapuk, én tudom, hogy hova kell nyúlni.
– Nekem így távolról ez rögtön azt sugallná, hogy Bozsik Yvette lesz az igazgató, de Szabó György valamiféle tanácsadóként vagy akármilyen funkcióban segíti őt a harminc év tapasztalatával, és akkor lehet, hogy egy kicsit megváltozik a hangsúly, de a Trafó változatlanul egy rendkívüli változatosságot mutató és egy új közönséget kiszolgálni képes intézmény marad. Már úgy értem, új, ha egy érdeklődő, a világ iránt nyitott közönséget képes kiszolgálni intézmény.
– Hát most erre nagyon nehezen tudok válaszolni.
– Nem tudok kompromisszumot kötni Önök között? Legalábbis így a távolból nem.
– Hát nézze, ezt még majd nekem is végig kell gondolnom. Az első dolog, hogy az ember azért nem egy ilyen kompromisszumos helyzetbe próbál belemenni, hanem keres más megoldásokat. Azt hiszem, ez mindenkinél így van. Ez teljesen logikus dolog. Ha ezek nem mennek, akkor visszatér erre az ajánlatra. Nézze, nagycsaládos lévén azért nekem végig kell gondolnom, hogy mit fogadok el és mit nem. Mert ezek nemcsak szakmai, hanem megélhetési kérdések is vannak. Akkor meg az az igazság, hogy ha valakinek ennyire rossz a véleménye rólam, ugye ő rendszeresen ezt hangoztatja, azért elég furcsa lenne, ha az ember végül is azt mondaná, hogy mégis dolgozok vele.
– Hát akkor Ön lenne az aki rossz tanácsokat ad Bozsik Yvette-nek. De nem akarom rosszízű viccel elterelni a dologról a hallgatóság figyelmét. A lényeg az, hogy júliustól nem Ön a Trafó igazgatója. De még nem döntött arról, hogyan tovább.
– Igen. Így van.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
