Aki szegény, az a legszegényebb
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 18. szerda, 03:04
- Huszár Ágnes
Vannak munkálkodni, dolgozni szerető emberek. Akiknek még öregen, betegen is örömet okoz a tevékenység, a másokért végzett munka. Varrónők, akik a gyerekre igazítják a kabátot, kőművesek, akik megfáradt gerinccel bútorokat fóliáznak, idős tanárok, akik a szomszédok gyerekeinek segítenek a matematikában vagy a nyelvtanulásban. S mivel – megint egy régimódi fogalom – nem zsebbe kérik a fizetséget, nem „stikában” akarnak tevékenykedni, nyugdíjasként, rokkantnyugdíjasként vállalkozói igazolványt váltanak ki, számlát adnak és adót is fizetnek.
Őket érte kellemetlen meglepetés 2012 januárjában. Az Országgyűlés egy tavaly decemberi döntése értelmében ugyanis a rokkantnyugdíjasok az idei év januárjától kikerültek a saját jogú nyugellátásben részesülők köréből. Ami azt jelenti, hogy az eddig a havi jövedelemtől függetlenül havi 5100 forintnyi fizetendő egészségügyi hozzájárulásuk 6390 forintra emelkedik. Azoknak, akik rokkantsági nyugellátásban részesülnek, de nem érték még el az öregségi nyugdíjkorhatárt, ezen kívül fizetniük kell még a minimálbér 112,5 százaléka után számított 27 százalék szociális hozzájárulási adót, a minimálbér 150 százaléka után 8,5 százalék egészségbiztosítási és munkaerő-piaci járulékot, a minimálbér száz százaléka után pedig tíz százalék nyugdíjjárulékot. Havonta legkevesebb 57 011 forintot.
Ennyit pedig szinte lehetetlen kigazdálkodnia egy csökkent munkaképességű embernek. Visszaadják tehát a vállalkozási engedélyüket, s lemondanak az önbecsülésüket és emberi méltóságukat fenntartó munkáról. Az államkassza pedig szegényebb marad pár százezer forinttal.
De talán többet takarít meg a ki nem fizetett nyugellátásokon. Egyre több öngyilkosságról ad hírt az újság. Egy idős férfi öreg édesanyjával a vasúti síneken fekve várta a halált. Mások romos, fűtetlen lakásukban vetnek véget életüknek. Néhányukat megmenti a figyelmes szomszéd, az idejében kiérkező rendőr. A többiek nevét törlik a listákról.
A közszolgálati rádiókból pedig szól a magabiztos hang: „Senkit nem hagyunk az útszélen!”
(Huszár Ágnes)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
