Kim Lane Scheppele: Valahol Európában
- Részletek
- Szemle
- 2012. január 16. hétfő, 05:31
- Galamus-csoport
Szokásos helyén, Paul Krugman Nobel-díjas közgazdász The New York Times-beli blogjában tette közzé január 12-én Kim Lane Scheppele, a Princeton egyetem tanára újabb dolgozatát – mint Krugman írja – „a legutóbbi magyarországi fejleményekről”.
Magyarország előtt pirosra váltott a lámpa.
Az Európai Bizottság tegnap szigorú figyelmeztetést küldött Magyarországnak. Az EU kertelés nélkül kijelentette, fenntartja a jogot magának, hogy minden indokoltnak tartott lépést megtegyen, vagyis kilátásba helyezte a szabálysértési eljárások megindításának lehetőségét Magyarország ellen az uniós tagsággal kapcsolatos kötelezettségek megsértése miatt. A Bizottság azokat a jogszabályokat emelte ki, amelyek minden képzeletet felülmúlóan számolják fel a jegybank, az igazságszolgáltatás és az adatvédelmi biztos függetlenségét, ám jelezték azt is, hogy több törvényt is vizsgálat alá vontak.
Az Egyesült Államok is komoly elégedetlenségét jelezte az irány miatt, amely felé Magyarország elindult. A külügyminiszter még az új év előtt erőteljes hangú levelet írt Orbán Viktor miniszterelnöknek, az amerikai nagykövet pedig úgy fogalmazott, hogy „csalódott a kormányban”. Olyannyira csalódott, hogy január 2-án nem is vett részt az új alkotmányt ünneplő gálaműsoron a csodálatos Operaházban (miközben több mint harmincezren demonstráltak az épületen kívül).
Kim Lane Scheppele írásának illusztrációja: Demonstráció az Operaház előtt 2012. január 2-án. A tüntetők az új alkotmány ellen tiltakoznak, amelyet éppen gálaműsorral ünnepelnek bent az épületben.
A piacok is meghozták a maguk döntését Magyarországról. Múlt héten a forint minden idők legrosszabb árfolyamát érte el az euróval szemben, és Magyarország képtelen volt eladni a piacokon rövid lejáratú állampapírjait. Az országnak tízéves futamidejű állampapírjaiért már hosszú távon fenntarthatatlan, közel 10 százalékos hozamot kellett ajánlania. Európa tegnap kinyilvánította, kész nyomást gyakorolni Magyarországra, hogy megfeleljen az uniós követelményeknek, ám a rövid futamidejű állampapírokért közel akkora kamatot kell fizetni, mint a hosszú futamidejűekért. Ez azt bizonyítja, hogy az ország képtelen bármilyen elfogadható árajánlatot elérni a rövid futamidejű adósságára.
Magyarországnak szüksége van az EU-ra. Nemcsak azért, hogy továbbra is hozzáférhessen a kohéziós alapokhoz, amelyek GDP-jének alig kevesebb mint 2 százalékát teszik ki, hanem azért is, hogy lökést adjon az IMF-nek: biztosítsa az országnak a készenléti hitelt, hogy elkerülhesse az államcsődöt. Az Egyesült Államok támogatása is kulcskérdés. Ráadásul, minthogy Magyarország teljesen be van ágyazódva a nemzetközi gazdaságba, az országnak szüksége van a piacokra.
A magyar politika megöli az ország gazdaságát. Ám a magyar kormány kitart amellett, hogy az ország továbbra is demokrácia – valahol Európában persze.
Nemzetközi fórumokon a kormány már mondogatja, hogy nyitott a kifogásolt törvények megváltoztatására, s ez elkezdte megnyugtatni az ideges piacokat.
De mint mindig, amit Orbán Viktor angolul elmond a külföldieknek, az ellentétben áll azzal, amit Magyarországon tesz és mond. Azok közül, akik közvetlen közelről figyelték, hogyan építette föl a saját pártját az elmúlt húsz évben, kevesen hisznek abban, hogy néhány európai fenyegetés elegendő ahhoz, hogy Orbán feladja hosszú távú céljait, mármint azt, amit többször is elmondott: 25 évig akar hatalmon maradni. Gyakran hivatkozik példaképeként Horthy Miklósra, aki 1920 és 1944 között kormányozta Magyarországot. Orbán nyilvánvalóan Horthy rekordját is túl akarja szárnyalni.
Orbán kétségtelenül hisz abban, hogy van mozgástere Európában. Számos megfigyelővel egyetemben okkal kételkedhet abban, hogy Európában megvolna a szándék rá, hogy megkövetelje alaposan körülbástyázott antidemokratikus programja visszavonását. Még ha Magyarország megváltoztatja is a jegybankról, az adatvédelmi biztosról és a bírósági rendszerről szóló törvényeket, az Orbán által létrehozott autokratikus hatalmi berendezkedés a helyén marad.
Európa valóban hajlandó lesz-e rá, hogy ne csak a bírósági rendszerről szóló törvény megváltoztatását követelje meg, hanem azoknak a bíróknak a visszahelyezését is, akiket eltávolítottak? Ráadásul mindezt a Magyar Bírói Egyesület január 7-én írt levelével szemben, amely azt mondja, a bíróságokkal minden rendben van Magyarországon, csak hagynának már fel a folyamatos támadásukkal? (Nem számít, hogy a levél a törvény hatályba lépését követően jelent meg, így aztán ma egy Fidesz-hű kinevezett saját jogán az ország bármelyik bíróját lefokozhatja.)
Előírja majd Európa azt is, hogy a Fidesz tisztességesen bánjon más politikai pártokkal, ide értve azt is, hogy a különböző független hatóságok kulcspozícióiban az ellenzék tagjai is ott legyenek? (Nem számít, hogy minden ellenzéki párt, ide értve a Szocialista Pártot is, jelenleg még inkább elutasított, mint a Fidesz, ráadásul az a párt, amelynek a támogatottsága valamelyest növekedett, a szélsőjobboldali Jobbik.)
Rá fogja-e kényszeríteni Európa a Fideszt, hogy visszavonja az alkotmánybíróság új tagjainak kinevezését és helyreállítsa az állampolgárok jogát, hogy érintettség nélkül is kifogást emelhessenek az Alkotmánybíróságnál a törvények ellen? (Nem számít, hogy az új alkotmány már a visszájára fordította az Alkotmánybíróság főbb határozatait, amelyekkel a régi alkotmányt értelmezte. Legutóbb például azzal, hogy az egyik alkotmány-kiegészítés értelmében az ügyésznek joga van eldönteni, melyik bíró tárgyalja az adott büntetőügyet.)
Európának sokkal többet kell tennie annál, mint kisebb jogi változtatásokat követelni, hogy visszafordítsa mindazt, ami történt. Az antidemokratikus változások már túl messzire mentek. Ez az a kormány, amely közel 400 fontos törvényt hozott, és ezzel gyakorlatilag Magyarország kormányzását minden szempontból megváltoztatta. Ezen törvények mindegyike már hatályba is lépett, így a Fidesz ellenőrzése a magyarországi közintézmények felett csaknem teljes. Most az Európai Unió mindössze három törvényt szemelt ki változtatásra. Ennél azonban sokkal több van ott. Minthogy a Fidesz már elintézte, hogy a saját leghűségesebb belső köreiből ültessen embereket minden hatalmi pozícióba, a legtöbbjüket igen hosszú hivatali idővel, nyugodtan megengedheti magának, hogy néhány törvényt megváltoztasson – ezzel alig veszít ellenőrző hatalmából. Nem nagy ügy – néhány törvényt megváltoztatni.
Európának sajnos nincs túl nagy mozgástere. A Fidesz nemcsak konszolidálta már a maga helyfoglalását a magyarországi politika térben, ám lényegében hatékony ellenzék sincs, amely otthon rá tudná kényszeríteni a Fideszt, hogy helyreállítsa a demokratikus egyensúlyt. A Fidesz olyan belpolitikai közegben létezik, amelyben a Jobbik az Európai Unióból való kilépésre szólít fel. Orbán megmaradt hívei közül jó néhányan kétségkívül ugyanezt gondolják. Még ha a Magyarországra nehezedő európai nyomás lényegi változtatásokat tud is kikényszeríteni mindabban, amit Orbán pártja létrehozott, vajon Magyarország bent marad-e az Unióban? Nem kétséges, hogy a magyarok többsége európai akar maradni, ám ők nem azok a magyarok, akik továbbra is Fidesz-kormányt akarnak.
Van-e alternatíva a választók többsége számára, akik azt mondják, nincs olyan párt, amelyre szavazni akarnának? Noha a tiltakozás nő az országban, eddig nem találták meg azt a politikai szervezetet, amelybe egyértelműen becsatornáznák az elégedetlenségüket. Az egyetlen jele annak, hogy talán formálódik egy olyan politikai szervezet, amely szembeszáll a Fidesz dominanciájával, a korábbi miniszterelnök, Bajnai Gordon kiáltványa lehet, amely némi előrelépést jelent. De mint minden kritikánál lenni szokott, Bajnait máris vadul megtámadta a kormány ellenőrzése alatt álló média. Bajnai már akkor pengeélen táncolt, mielőtt előjött volna ezzel a programmal, mert a Fidesz elkezdte sorozatban vizslatni a személyes pénzügyeit – ez része annak az agresszív kampánynak, amelyben mindenkit lejáratnak, aki Orbán Viktor kihívója lehet. Bárki, aki Magyarországon arra vetemedik, hogy a politikai arénába lép, számíthat rá, hogy a médiában rögvest megrágalmazzák, hamis vádakkal és nem is burkolt fenyegetésekkel, bármilyen pénzügyekkel vagy korábbi megbízásokkal befeketítik. A magyar politika olyan ring, ahol csupasz ököllel végzik el a leszámolást.
Sikerülni fog-e a Fidesznek, hogy meggyőzze Európát arról, Magyarország még mindig európai demokrácia lesz, ha néhány törvényt megváltoztatnak?
A kormány védekezéséről a következő írásomban számolok be.
_________________
Kim Lane Scheppele írásai a Galamusban:
– Krugman-blog – Kim Lane Scheppele: Magyarország alkotmányos forradalma
– A Paul Krugman-blog újra Magyarországról szól
– Szapáry nagykövet újabb levele és Kim Lane Scheppele válasza a The New York Times Krugman-blogjában
– NYT – Kim Lane Scheppele: Az alkotmánytalan alkotmány
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!