Az áldó ima
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 12. csütörtök, 03:44
- Lévai Júlia
…avagy a politikai feszültségek megoldásának önkormányzati eszköze
Megint egy látszólag piszlicsáré ügy, amely azonban annál nagyobb erővel világítja be a ménkű nagy sötétséget és tisztátalanságot, amely a ma hatalmon lévők fejében és lelkében honol.
A csepeli polgármester – megérintve a nagy magyar antiszemita író, Wass Albert születésnapi ünnepségének hangulatától – arra hívta fel Csepel önkormányzatának népét, hogy közös imával fohászkodjon az ellenzék brutális támadásaitól meggyötört Orbán Viktor megigazulásáért és a fejére hozható áldásokért. A felhívás után ott is áll az elmondandó szöveg, piros-fehér-zöld keretben, a polgármesteri buzdítással („Mindenki a saját eszközével harcol. Vegyük fel a harcot!”), ám az áldó imádság mellől valahogy lemaradt a lezárása (a teljes szöveg a Szent Patrick kódexben olvasható). Ezt én ezt most pótlom, mert az eredeti helyén – tudniillik a magukat az Örökkévalóhoz tartozóknak gondolók zárt körében – fontos, mint az örökkévalóság erejére utaló, másutt is visszatérő megerősítés:
„Ma, holnap és minden időben, Ammen!”
Nem tudom, a polgármester ezt miért hagyta el, de az biztos, hogy a zárt körhöz tartozás, valamint az örök idők birtoklásának eszméjét nemhogy megtartotta belőle, de még másokra is ráerőltetné. Úgy tesz, mintha Csepel minden egyes polgára magától értetődő módon ugyanabba a szakrális körbe tartozna, és ugyanúgy legbensőbb ügyének tartaná Orbán megigazulását és lelki üdvét, ahogyan ő sem tartja annak… Mert azt, ugye, senki sem várja tőlünk, bármilyen intellektuális szinten is álló állampolgároktól, hogy elhiggyük róla: tényleg Orbán isteni megerősítése az, amiért nap mint nap izgul?! Továbbá hogy komolyan gondolja: a maga és önkormányzati munkatársai részéről kifejezetten a fohászkodás, a tiszta lelkierőgyűjtés, valamint a mágikus sugalmazás eszközeivel fog és tud szembeszállni mindazokkal a támadásokkal, amelyek őket politikusként, a legkülönfélébb ügyek intézőiként érik?!
Ezt már csak azért sem hihetjük, mert ha komolyan gondolná, akkor ezt a polgármestert azonnal, haladék nélkül nemhogy el kéne csapni, de örök időkre száműzni kéne a bakonyi erdők legmélyére, és ott remeteruha, saru és öncsapkodásra alkalmas vesszők alkalmazására kéne kötelezni. Az ugyanis még egyházi nézőpontból is tűrhetetlen, hogy valaki egy önkormányzati testület élén bármiféle problémára (esetünkben a csődhelyzet fokozta feszültségre a kormány és az ellenzék viszonyában) az egy önkormányzat alá tartozók imádkozását tekintse közösségi szintű megoldásnak. Ez még az olyan esetekben sem lehet eszköz, amelyekben egy párt abból meríti az identitását, hogy látványosan csatlakozik valamelyik, hatalomnak is elismert eszmerendszerhez (esetünkben a kereszténységhez), és elég nagyokat tud mondani róla. Mert abban a pillanatban, mihelyt akár egy pártvezér, akár önkormányzati „püspöke” azt várja, hogy az okos nép gyülekezete őt is feltétel nélkül e nagyon nagy eszme megtestesítőjének lássa, a papság riválisává válik, a népet pedig az egyházi gyülekezet hamis tükörképévé teszi. Ha létezik erő, amelynek emiatt minden pillanatban kiabálnia kéne, az éppen az egyház volna, ám a magyar nagyegyházaknál megalkuvóbb és haszonlesőbb társulat kevés létezik a világban, de ez egy másik kérdés.
Mindenesetre annak aztán végképp semmi jele, hogy Csepel polgármesterének valaha is bármiféle köze lett volna bármiféle egyházhoz, hithez, szakralitáshoz. Az életrajzában is csupa kifejezetten világias tevékenységet látunk (pedig ha lenne mit, egy idő után biztosan beírta volna):
„1990-ben a Budapesti Tanítóképző Főiskola könyvtár-tanítói szakán, majd 1996-ban a Budapesti Műszaki Egyetemen közoktatás vezetői szakán szerzett oklevelet. 1997-ben az ELTE környezetpedagógus szaktovábbképzésén vett részt. 1982 és 1996 között a Kőrösi Csoma Sándor Általános Iskolában képesítés nélküli nevelő, tanító, tanár, igazgatóhelyettes. 1987-88-ban a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár csepeli fiókjában könyvtáros. 1997-ben a Görgey Artúr Általános Iskola igazgatója” stb., stb.
Ettől még persze lehetne mély elkötelezettje annak a lelkiségnek, amelyben a konkrét és erőteljes támadásokra mindig csak szelíd és elvont reakciók keletkeznek, ahogyan az imát fölvezető szövegében állította, önmagukról. Ehhez kétségtelenül szolgáltatott is néhány esetet. Így például amikor az egykor ugyancsak fideszes Horváth József azt kérdezte tőle, hogy ugyan mit művelt a közös frakciópénzzel és a hívek adományaival, hogy az végül nem került be a Fidesz kasszájába, akkor nem húzott be neki egy jó nagy, csepeli szabadkikötőset, hanem csupán a füléig pirult. Ugyanígy akkor is csak a hallgatás fegyverét választotta, amikor a csepel.blog.hu szerkesztői külön rovatot indítottak, ezzel a címmel: „Olvasta, hallotta, hogy Németh Szilárd…”, és abban többször is hosszasan szembesítették a hamis állításaival.*
Attól tartok, ez a fajta „szelídség” kevés az üdvözüléshez. Ami a kisebbik baj, a nagyobbik az, hogy mindez a politikai hatékonyság érvényesítéséhez meg túl sok. Láttuk már, mi lett abból, amikor politikusok a személyes üdvözülésük kérdését tették közüggyé, egy nagy erejű eszme hátszelével. (Újszülöttek kedvéért: Rákosi Mátyás is tudott nagyokat mondani, egyenlőségről, demokráciáról és szabadságról, a kommunizmus akkor erős hatalmának személyes képviseletében, és érte is „imádkoztak” – versben, mozgalmi dalban – a kultúra fölkent papjai. Az a vallás csupán annyiban különbözött a mai jobboldaliakétól, hogy voltak társadalmi eszményei.) Mindazonáltal ha ennyire fontos nekik a vallásosság, akkor a polgármester és társai nyugodtan alapíthatnak egyházat is, arra a fajta üdvtanra, amely egy minden eszményt és elvet nélkülöző, tisztán cinikus hatalomépítő elképzelés beteljesítésével ígéri számukra anyagi és hatalmi helyzetük megváltását, de akkor a politika területeit hagyják békén. Illetve mit is mondok: dehogy nyugodtan alapíthatnak! Nagyon is idegesen, hiszen ma új egyházat létrehozni, éppen Orbánnak köszönhetően, egyáltalán nem könnyű, mondhatni lehetetlen, így meg kell várniuk hozzá a saját megdőlésüket és a liberális demokrácia visszaállítását.
Gondolom, számukra azon kevésbé lesz majd áldás, ezért inkább egy muszlim fohász szavait javasolnám: „A jövőben ne rakj ránk olyan terhet, amely túl nehéz nekünk.”
(Lévai Júlia)
______________
* Néhány példa:
Kérdés: „Hány embert érint az átszervezés?”
Válasz: „…csak 26 főt érint.”
Tények:
a Csepeli Művelődési Központban 26 fő,
a Csepeli Galéria és Művészetek Házában 5 fő,
a Tanuszodában 7 fő dolgozik,
tehát összesen 38 főt érint az átszervezés.
Állítás: „… az átszervezés 122 millió forintot érint.”
Tények: az előzőekben felsorolt és érintett intézmények idei működési kiadásainak összege összesen 245,3 millió forint, ennyit érint az átszervezés.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
