Köztársaság
- Részletek
- Napi apró
- 2012. január 10. kedd, 03:26
- Hanák András
Az ember jön vissza a hazájába, és kérdezi gimnazista pupákjait: haza-e ez, ahol jog igencsak módjával van.
Egy kilométerre az egyik szomszédunk határától az alábbi táblára lesz figyelmes. Jobb, ha nem nevezem meg a szomszédot, még a sógor-koma viszonyra, az atyafiak talpának minőségére vagy történetesen kutya vagy gyáva jellemükre sem utalok, nehogy diplomáciai jegyzék kövesse a felfedezést, amely akár casus bellit is eredményezhetne.
Jó előre jelzik számunkra, hogy a Magyar Köztársaságba lépünk be hamarosan, amely az Európai Unió tagja, bár valaki úgy vélte, eggyel kevesebb ötágú sárga csillag is elég a kék mezőbe. Vajon mire gondoltak a tábla karbantartói, ha nem a természet a ludas a csillag eltüntetésében? Egy kicsit olyan ez, jóllehet éppen fordítva, mint amikor Time Rice József szövegében a 11-re csökkent testvérek azzal vigasztalják vigasztalan atyjukat, hogy az általuk elveszejtett testvérük okán immár eggyel több csillag van az égen. Most eggyel kevesebb lett a földön.
Egy kilométerre, már magyar földön, az alábbi táblát szemlélheti az európai utas.
Hanák András felvételei
Meg nem mondhatom, hogy az Alaptörvény szerint az alul látható címeres zászló-e a hivatalos lobogó. Emlékeim szerint az egyik a zászló, a másik a címer, így ez lenne a címeres zászló. Más európai országok egyébként nem rakják ki a kék táblán a sárga csillagok által font körbe elhelyezett országfelirat alá a saját nemzeti zászlajukat, benne címerüket. Nekünk viszont ez valamiképpen nagyon fontossá vált. Bizonyára az Alaptörvény egyik végrehajtási utasítása rendelkezik így. Ha ez így van, akkor nem tudom, meddig tűrhetjük, hogy határainktól egy kilométerre a megtévesztő Magyar Köztársaság tábla várja azokat, akik itt lépnének be hazánkba. Jobban belegondolva, rövid diplomáciai jegyzékben mégiscsak tiltakozni kellene; ebben a két nép közti hagyományos barátságra illene hivatkozni, és arra, hogy az uniós jogot mindenkinek tiszteletben kell tartania, márpedig az uniós jog – a mi olvasatunk szerint – hazánk kezébe helyezi le annak eldöntését, hogy miként hívjuk szeretett hazánkat. Ebbe senki sem szólhat bele, és a döntést valamennyi szomszédunk is köteles tiszteletben tartani. Azt kell kiírniuk, amit mi kérünk, mondunk, diktálunk nekik. Ezt pedig még az unió kékségbe zárt technikai szerződéshalmaza szerint is a magyar emberek döntik el.
Mármint az a néhány magyar ember, aki ezt 2011 áprilisának húsvétján eldöntötte.
(Hanák András)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
