rss      tw      fb
Keres

Rasszista vád John Terry és Luis Suarez ellen




Az állítólagos rasszista ügyek folyamatosan felkavarják az európai futballt. Angliában Luis Suarezt és John Terryt vádolják verbális kilengésekkel.


„Black”



John Terry – Wikipedia

Szerdán a brit ügyészség bejelentette, hogy John Terryt – amúgy az angol válogatott és a Chelsea csapatkapitányát – azzal vádolja, hogy rasszista szavakkal sértegette az angol bajnokság egyik meccsén (október 23-án) a Queens Park Rangers (QPR) egyik játékosát, Anton Ferdinandot. Az ügyész utasította a rendőrséget, hogy indítson nyomozást az ügyben rasszizmussal súlyosbított közrendsértés miatt. Ugyanis miután tanulmányozta a bizonyítékokat, az ügyész úgy ítélte meg, hogy esélyt lát Terry elítélésére, és hogy közérdek eljárni az ügyben. Terry tagadta a rasszizmust, szerinte a szavait rosszul értelmezték, és kiragadták a kontextusából. A Chelsea védi a játékosát, és a csütörtöki bajnoki meccsen játszatta is a Tottenham ellen (1-1). „John világosan megmondta, hogy tagadja a vádat, és mindent megtesz, hogy bebizonyítsa az ártatlanságát”, írta közleményében a londoni klub. „A klub eddig is támogatta, ezután is támogatni fogja Johnt ebben az ügyben, miközben felháborítónak tartja a diszkrimináció minden formáját.”

Terryt egy videó alapján egy néző jelentette fel, még októberben. A Chelsea védője elismerte, hogy sértő megjegyzéseket tett a QPR védőjére, de csak az ő sértéseire reagált, és nem használt rasszista szavakat (állítólag a felvételen leolvasható a szájáról a „black” – fekete – szó is). Mindenesetre az ügyész december 21-én bejelentette, hogy vádat emel John Terry ellen, akinek február elsején kell megjelennie a bíróság előtt. Miután ott csak meghallgatják, és a tárgyalást egy későbbi időpontra napolják el, félő, írja a The Guardian, hogy az ügy nyárig is elhúzódhat (a lengyelországi-ukrajnai Európa-bajnokság június 8-án kezdődik). Terry csak idén februárban kapta vissza a válogatottban csapatkapitányi karszalagját, amelyet Fabio Capello a közvélemény nyomására vett el tőle. Terryt ugyanis a bulvársajtó korábban azzal gyanúsította meg, hogy elszerette barátja és kollégája feleségét – ami az angolok szemében, ezek szerint vért, de legalábbis kapitányi karszalagot kíván.

„Negrito”



Luis Suarez – Wikipedia

Luis Suarez, a Liverpool uruguayi csatára már bezsebelte a maga nyolcmeccses eltiltását és 40 ezer fontos (kb 14,5 millió forint) büntetését azért, mert állítólag rasszista szavakkal szidalmazta a Manchester United francia védőjét, Patrice Evrát. A dolog október 15-én történt az Anfield Roadon lejátszott rangadón (1-1). Evra azt állítja, hogy Suarez egy rasszista kifejezéssel legalább tízszer inzultálta őt. A brit lapok szerint azt veti Suarez szemére, hogy a spanyol negrito szót használta („kis fekete”), amelyről viszont az uruguayi azt mondta a meghallgatáson, hogy az ő hazájában ennek nincs rasszista éle.

Az angol szövetség döntése heves reakciót váltott ki a liverpooli klubnál. „Úgy látszik, az angol szövetség már az előtt eldöntötte, hogy elítéli Luis Suarezt, mielőtt meghallgatta volna – áll a klub közleményében. – Semmi, amit a meghallgatáson hallottunk, nem változtatta meg az ártatlanságáról kialakított véleményünket, és minden támogatást megadunk neki, amire csak szüksége lesz, ahhoz, hogy ezt másokkal is elismertesse.

Elképesztőnek találjuk, hogy Luist bűnösnek lehet minősíteni egyedül Patrice Evra tanúskodása alapján, ugyanis a pályán senki más, sem a Manchester United többi játékosa, sem a bírók nem hallották a két játékos közt lezajló párbeszédet – írja a Liverpool. – Ő maga is kevert származású, hiszen a nagyapja fekete volt. Hihetetlennek tartjuk, hogy egy mesztic származású játékost meg lehet vádolni és bűnösnek lehet nyilvánítani olyan mozzanatok alapján, amelyeket itt bemutattak.” A Liverpool Evra szavahihetőségét is kétségbe vonta, amikor egy korábbi ügyére célzott, amely nem Evra javára dőlt el. „Úgy gondoljuk, hogy az a vád, amelyet ez a játékos megfogalmazott, nem hihető, semmivel sem hihetőbb, mint korábbi megalapozatlan vádaskodásai” – áll a klub közleményében. Evrát 2008-ban négy meccsre eltiltották, miután vitába keveredett a Chelsea-stadion egyik alkalmazottjával. Az angol szövetség akkor „túlzónak és megbízhatatlannak” ítélte Evra állításait.

***

Eddig a hírek. Én nem értek egyet a The Guardianban megjelent fekete-amerikai egyetemi szerző cikkével, aki azt írja, nem helyesli, ha valakit pusztán rasszista szidalmak miatt üldöznek, mert ettől nem javulnak meg a társadalmi kapcsolatok. Ez szerinte csak arra jó, hogy a társadalom felmentse magát a rasszok problémájával való szembenézés alól.

Szerintem viszont ezek nem egymást kizáró, hanem egymást feltételező társadalmi aktusok. Azoknak, akik az értelmes beszédet nem értik, sőt büszkék is rá, hogy nem értik, a büntetés kijelöli azt a határt, amelyen túlra kockázatos merészkednie annak, aki rasszista, másokat gyalázó szövegekkel akarja kifejezni az érzelmeit, netán a politikai holállását. Szembenézni ugyanis csak az képes a saját rasszizmusával, akinek nem zárult be teljesen az agya és a lelke, vagy aki egyszerűen csak szitokszóként vette át másoktól a rasszista-antiszemita gyalázkodásokat. Ez a rasszisták kisebbik része (szerintem).

Nem ismerem annyira Nagy-Britanniát, hogy meg tudjam ítélni, a „fucking black” súlyos rasszista sértésnek minősül-e. Hogy trágár, az igaz, na de nincs olyan meccs az angol bajnokságban, ahol valamelyik játékos szájáról az ominózus trágárságot ne lehetne leolvasni (a kedves Andy Murray majd minden elrontott labdája után jól láthatóan „fakkol” egyet). A Liverpool szurkolói meg, azon egyre ritkább alkalmakkor, amikor imádott kapitányuk, Steven Gerrard pályára lép és gólt rúg, stadionra szólóan elharsogják egyik kedvenc maguk költötte dalukat a kapitányról, aki nemcsak a negyvenyardos passzokban jeleskedik, hanem „fucking hard” is („fókin”, ahogy a liverpooli kiejtés mondja). Azt meg végképp nem tudom megítélni, hogy Uruguayban a „negrito” kedveskedő megszólítás-e vagy szidalom. Nem tudom tehát, okkal indított-e a brit ügyész büntetőeljárást Terry ellen, és okkal tiltotta-e el nyolc meccsre a FA Luis Suarezt. Mindenesetre a hatóságoknak van mentségük. Az angolok megtapasztalták már súlyosan, nem is egyszer, milyen az, amikor szabadjára vannak engedve a (foci)indulatok. Írtam korábban, 2009 tavaszán, a Liverpool egész városát máig gyötrő egyik ilyen emlékről. Ide másolom (sőt, angol fordítása is van a cikknek).

„A Bajnokok Ligája negyeddöntőjében, [2009.] április 8-án este a Liverpool FC első mérkőzését játszotta a Chelsea FC-vel otthon, híres Anfield Road-i stadionjában. A liverpooli szállodákban már előző este megjelentek az Anglia távolabbi vidékeiről érkező Liverpool-szurkolók családostul, azaz sok piros mezes kiskorú szurkolóval egyetemben. Másnap az Anfield Roadon is hemzsegtek a 6-8-10 éves, piros trikós 8-asok és 9-esek, azaz Torresek és Gerrardok, kisfiúk-kislányok vegyesen, a papa és többnyire a mama kíséretében. Aztán alkatuktól függően vagy szüleikhez hasonló lelkesedéssel biztatták a csapatot, vagy bölcs és elnéző mosollyal nézték a felhevült, éneklő, dühöngő, sálaikat lengető felnőtteket.

A visszavágó mérkőzést aztán a Liverpool FC nem április 15-én játszotta le a Chelsea ellen. Steven Gerrard, a Liverpool kapitánya és egyik ikonja révén a klub ugyanis azt kérte az UEFA-tól, hogy a mérkőzést 14-ére tegye át, mert április 15-e 1989 óta gyásznap az egyesület, a játékosok, a drukkerek, egész Liverpool, sőt Anglia számára is, a Hillsborough-tragédia évfordulója: azon a napon, a Liverpool-Nottingham Forest meccs kezdetén 96 Liverpool-szurkolót nyomtak agyon vagy tapostak halálra a sheffieldi Hillsborough stadionban. A tragédia idei, huszadik évfordulóján a hozzátartozókkal és szurkolókkal teli anfieldi stadionban tartották a megemlékezést, amely nemcsak méltóságteljes és érzelemgazdag, hanem bölcs és okos is volt, sőt, ahol lehetett, felszabadult: nemcsak a gyász szavai és dalai fértek bele, hanem a játékosok, a csapat, az edző éltetése, (itt nem részletezendő okokból) az egyik szónok, a miniszter úr „kiéneklése” (nem kifütyülték, kiénekelték!) vagy a csapathimnusz elharsogása tiszta szívből és teli torokból. Vagyis a gyászünnep nemcsak az áldozatokra való emlékezésről szólt, hanem egy közösség összetartozásáról is. A katasztrófa ugyanis nemcsak a brit futballreformot indította el, hanem azt a folyamatot is, amely kiszorította a hazai, ezáltal az európai futballpályákról az angol futballhuliganizmust. Liverpoolban a Hillsborough-tragédia, a döbbent gyász, majd a máig tartó közös emlékezések sora is segített megteremteni és fenntartani azt a ’pozitív’ drukker-ethoszt, amelyben a csapatért való rajongást a szükségesnél nem terheli jobban az ellenfél ’utálata’, és amelyben előfordulhatnak kilengések (tudjuk, elő is fordulnak), de sohasem uralhatják el az egész szurkolói tábor magatartását. Így aztán nemcsak a stadion, hanem meccs előtt és után a tömegközlekedés és az utca is biztonságos a sok kis Torresnek és Gerrardnak.”

Ez a tapasztalat is magyarázhatja az angol (vagy Angliában játszó) mintaadó futballikonok rasszistának vélhető kiszólásaival szemben a túl keménynek tűnő fellépést: ha nem fogjuk meg az első jelnél, a dolog tragédiához vezethet.


Liverpool-drukkerek a mellettük lévő szektorban ülő Chelsea-szurkolókkal „kommunikálnak”

Az más kérdés, hogy mint minden rendes Liverpool-drukker, ilyenkor én is elfogultan „fókolok” magamban, sőt összeesküvés-elméleteket is gyártok: Suarez ugyanis annyira jó (még ha a góllövés nem is megy neki az utóbbi időben), hogy ilyen szankciókkal kell őt mesterségesen kiiktatni minél hosszabb időre a Liverpoolból, mielőtt egymaga beteljesíthetné a nagymúltú vagy nagypénzű versenytársak sorsát az angol bajnokságban.



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!