Már megint a szimbólumok
- Részletek
- Napi apró
- 2011. november 29. kedd, 03:47
- Lendvai L. Ferenc
Egyszer már, tavaly decemberben, foglalkoztam velük. Akkor a zászlóval, illetve ennek ilyen-olyan címeres átalakítási kísérleteivel. Arra jutottam, hogy az egész mögött nem áll más, mint a feudális cifrálkodás kedvelése, amúgy az egésznek semmi értelme nincs. Most megint előjött a probléma, úgy látszik, kormánykörökben évente egyszer muszáj mondani valami ezzel kapcsolatos marhaságot. De hogy a dolog mégse legyen olyan unalmas, legközelebb, vagyis most, valami nagyobbat.
Most a zászlóról nincsen szó, csak a címerről, illetve bizonyos kitüntetésekről. Ami az előbbit illeti, megint előhozták az angyalos és a cserfaágas-olivaágas címert. (Legalább megtanulták, amit egy éve még nem tudtak, hogy nem tölgyfalombok vannak ott.) Az angyalos címer, amely valaha, ún. középcímerként, a Magyar Birodalom címere volt, most a köztársasági elnöké lenne, a cserfaágas-olivaágas ún. kiscímer meg a miniszterelnöké. Mi értelme van ennek, az isten szerelmére?! Külön zászlaja még csak lehet az államfőnek, másutt is van, de címere?! És a miniszterelnöknek?! Hacsak azért nem, mert egy ilyen nagy embereknek külön címer kell, akkor is, ha másutt ez nincs szokásban. A világ aztán majd ugyanúgy követni fogja az unortodox magyar modellt, mint a gazdaság esetében.
Ami a másodikat illeti, itt először is a Mária Terézia által alapított, Szent Istvánról elnevezett rendet kívánják fölújítani. Ez annakidején (1764) nagyszerű dolog volt, amellyel a királynő a Magyar Királyság súlyát kívánta szimbolikusan megnövelni birodalmában. Természetesen hálából a „Vitam et sanguinem!”-ért. Alapítása után a következő nagyjából 150 évben (1918-ig) többnyire olyanok kapták meg, akiket a feudális időkben ilyen ordókkal volt szokás dekorálni. A birodalom fölbomlása után Magyarország szívesen fönntartotta volna, de bizonyos részletkérdésekben nem sikerült megegyezni az osztrák utódállammal. Ezért a kormányzó az Anschluss által teremtett joghézagot használta ki 1938-ban a fölújítására. Hát olyanok is kapták meg aztán… De ez hagyján! Mert amit, másodszor, be akarnak vezetni, az egy magyar Becsületrend, Légion d’honneur. Minek? Mert egy kistermetű diktátor már alapított ilyet? Honi soit qui mal y pense! – de akkor már inkább a Térdszalagrend. Ott ezt a rendet ugyan szeszélyből alapították, de törvényeket alkotmányosan hoztak.
(Lendvai L. Ferenc)
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
