A prostitúció erkölcse
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2011. november 15. kedd, 04:34
Elképedve figyelem, ahogyan Kerényi Imre átszellemülten újra és újra elmagyarázza tevékenységének értelmét és célját. Szinte feloldódik ezekben a célokban, vagy még inkább a kitalált megoldásokban. Ugyanilyen hatást tesznek rám a kormány és a miniszterelnök szóvivői, a vitaműsorokban a Fidesz politikáját védelmező „tudósok”, az új törvényeket kiagyaló „jogászok” és az örök életre kinevezett pártszolgák, ha éppen megszólalnak, de ők szavak helyett inkább a tetteikkel üzennek. A mindannyiuknál megfigyelhető tudat-nélküliség tesz ilyen hatást rám. Önálló lénynek látszó emberek állnak a kamerák elé, és amikor beszélni kezdenek, minden szavukból, az intonációjukból, gesztusaikból és grimaszaikból az üresség szól hozzánk. Olyan emberek állnak vagy ülnek a képernyőn, akiknek már nincsen saját tudatuk. Az önálló gondolkodás hiánya csak az első lépés a tudat-nélküliség felé. Ez a folyamat tökéletes ellentéte a megvilágosodásnak, ez a folyamat az elsötétedés. A megvilágosodás mintegy elfújja a vágyakat és a szenvedést, megszabadít a rögeszméktől. Az elsötétedést viszont az abszolút vágy hajtja és mások szenvedésének élvezete táplálja, kifejlett formájában pedig rögeszmékben teljesedik ki.
Mindez csupán egy hasonlat, amely érzékelteti, mi is történik velünk, és nem egy gnosztikus ellentét, mi nem vagyunk részesei a világok összecsapásának. Bármilyen szánalmas is, trükkös csalók áldozatai lettünk. Csakhogy ők nem olyanok, mint akik az idősek félretett pénzecskéjéért trükköznek, ők ugyanis elmennek, ha megtalálták, amit kerestek. A mi csalóink maradni akarnak. Örökre. A tudat-nélküliség állapota már önmagában örökkévalóságnak tűnik azok számára, akik belesüllyedtek. Számukra megszűnik az idő, és ezért, mert most is jelen van, megváltoztatható a történelem. Megszűnik az ész, hiszen csak a tudatnak van szüksége rá, a tudat-nélküliek számára ennek következtében minden értelmetlen és ésszerűtlen elfogadható, sőt csakis az fogadható el. Megszűnik az erkölcs is, mert nincs szükség többé arra, hogy az egymás iránti felelősség egyenlővé tegyen minket. Sokat beszélnek ugyan az erkölcsről, de azt értik alatta, hogy mindenkinek önként kell feláldoznia a tudatát az „új rendszer” oltárán, s ha ezt nem teszi meg, akkor őt magát áldozzák fel.
Az elsötétedés vallása tagad mindent, ami humánus, ami polgári. Nem a feje tetejére állítja mindezt, mert ahhoz kellene, hogy legyen feje, de nincs neki. Ezért van az, hogy náluk a szavak eredeti értelmükkel teljesen ellentétes jelentést kapnak. A prostitúció az egyetlen viszony, amivel a valósághoz kapcsolódni tudnak, pontosabban ebben a viszonyban ők a prostituálók és a valóság a prostituált. A prostitúció lényege nem a megvásárolhatóság, hanem a kiszolgáltatottság, az alávetettség, a megalázás, az hogy a prostituáló, mert ereje és hatalma van hozzá, bármit megtehet a prostituálttal – vágyait abszolút kielégítheti és a prostituáltat szenvedésre kényszerítheti. Ez a prostitúció erkölcse, amely nyilvánvalóan nem a prostituáltaké, hanem a prostituálóké. Ez irányítja a kormány minden lépését. Mondok néhány példát, nehogy azt mondják, hogy csak vádaskodok.
A nyomorultak gyűlölete
A legegyértelműbb, mindenki számára érthető példa az, amit Kocsis Máté csinál a hajléktalanokkal a főváros VIII. kerületében. Láthatóan élvezettel kínozza őket. Megtiltja, vagy legalábbis megpróbálja megtiltani, hogy hozzájussanak az élet legalapvetőbb feltételeihez. Semmiben sem különbözik ettől Tarlós István hajléktalanpolitikája. Nem véletlen, hogy a Fidesz éppen a VIII. kerületi polgármestert tette meg hajléktalanügyi referensének. Ő az, aki a legengesztelhetetlenebbül gyűlöli a hajléktalanokat, ő az, aki a legérzéketlenebbül tudja megalázni őket. Ő talán a legembertelenebb, és ez nagy dicsőség a Fideszben!
Nemcsak a hajléktalanokat, de minden szegény és nyomorban élő, „értéktelen” embert (ahogy Lázár János mondta) örömmel aláznak meg. Törvények sokaságát hozták, hogy növeljék a kiszolgáltatottságukat. Legszívesebben minden szegény embert börtönbe vagy kényszermunkára küldenének. Rendőrökkel, csendőrökkel és mindenféle hasonlóval fenyegetnék és kényszerítenék őket – ehhez azonban a rendőröket is meg kell fosztaniuk az önbecsülésüktől. Ez a célja minden egyes, a rendőrséget érintő lépésüknek. Ha majd mindegyik rendőr tudat-nélküli szolga lesz, bármit megtétethetnek velük, mert a prostituált rendőrök mindenre hajlandók lesznek majd. Ez az álmuk. Erénnyé lett tehát a megvetés és erkölcsössé a gyűlölet.
The sacrifice – gustavothomastheatre.blogspot.com
Az elszámoltatás az igazságszolgáltatás prostituálása
A választási és a kormányprogram talán legfontosabb ígérete az elszámoltatás volt, amelynek végrehajtása ezeket az „erényeket” is igényli. Hogy tisztábban lássunk, válasszunk el két dolgot. Az egyik az, hogy vajon alkalmas-e a magyar kultúra, beleértve a jogit és általában véve az igazságszolgáltatásit, arra, hogy a korrupciót fel lehessen tárni. Az a benyomásom, sőt a véleményem, hogy nem alkalmas. Ellenkezőleg, elfogadja, támogatja és táplálja a korrupciót, legyen az politikai, gazdasági vagy bármilyen más. Az elszámoltatás politikája nem ennek a kultúrának a megváltoztatására törekszik, hanem éppen hogy ez az alapzata, és ebből bontakoztatja ki az eddig is minden kontrollon felül álló ügyészség újabb privilégiumait (privilégium = korrupció), hoz létre a rendőrségen belüli privilégiumokat és fosztja meg a bíróság hatalmi ágat a függetlenségétől. Mindegyik intézményen belül a prostitúció erkölcsét juttatja érvényre. Ezekben az intézményekben bárkit, aki fél az önállóságtól, aki kerülni akarja a szenvedéseket, megalázkodásra kényszeríthet. Azokat pedig, akik szembeszállnak, eltávolíthatja, azaz erőszakot gyakorolhat rajtuk. Senki sem kerülheti el – ez a kormány terve –, hogy prostituálttá és tudat-nélkülivé váljék. Ha ez sikerül neki – és formálisan máris sikerült –, akkor a hatalom minden bornírt vágyát „törvényesen” élheti majd ki.
A prostitúcióban erénnyé változik tehát az engedelmesség és a megalázkodás. Össze ne keverjük ezt az alázattal, amit mindig az erősebb mutat a gyengébb felé. A megalázkodás iránya fordított, mindig az erős kényszeríti rá a gyengébbre.
A művészet prostituálása
Aki nem akarja tudomásul venni, az sem térhet ki előle, hogy a művészetet agresszíven kényszerítik bele az ancilla politicae szerepébe. Ehhez a legsötétebb alakokat is a szolgálatukba állítják, legalábbis ezt mutatja az Új Színház ügye, de megszálltak már minden színházat, múzeumot, amit csak tudtak. Most mégis inkább mindenki a Kerényi Imre által rendelt „festményekkel” foglalkozik, illetve röhög rajtuk. Lássuk be, az idézőjel indokolt, több okból is. Nem azért, mert az állam nem lehet a művészet vevője, dehogynem, sőt még megrendelő is lehet. Viszont sohasem követelheti a művészektől politikájának illusztrálását! Nem követelheti, hogy dicsőítsék vagy igazolják ezt a politikát. Ezen semmit sem változtat, hogy egyetlen dilettáns politikus vagy egy egész zsűri választja-e ki a műveket. Az alaptörvényhez rendelt képeket jól láthatóan eltorzítja az elvárt és kötelező politikai tartalom. Giccsé teszi szinte mindet. A giccs pedig maga a hazugság, nemcsak a megrendelők, hanem a festők is hazugokká válnak tehát. A színvonal éppen ezért annyira alacsony. A dilettantizmus egészen ártatlan jelenség, amíg nem válik hivatalos „művészeti” követelménnyé.
Erénnyé lett tehát a hazugság, és hazudni fognak a prostituált színházak, filmek, festmények és a versek is előbb-utóbb, ha sikeres lesz a kormány kultúrpolitikája.
A prostitúció erkölcsi értékei tehát: gyűlölet, megvetés, engedelmesség, megalázkodás, hazugság. A prostituálás azonban csak akkor sikeres, ha az emberek elveszítik önbecsülésüket. A legfontosabb feladatunk ezért az, hogy megőrizzük.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
