Vádiszolgatunk a quóba – 3. A levitézlettek
- Részletek
- Az olvasók írásai
- 2012. november 15. csütörtök, 03:32
- Kertész András
Kertész András
Magyar Értelmező Kéziszótár:
„levitézlik”: (csúfosan) elveszti a társadalmi rangját, tekintélyét.
A szó pontos jelentését olvasva revideálnom kell egy korábbi állításomat.
Többször írtam kedvenc fórumomon az LMP és a Milla vezetőivel kapcsolatban, hogy miközben ők az elmúlt évek összes politikusát levitézlettnek titulálják, nem veszik észre, hogy ők maguk nem nyolc, nem tíz és nem 22 év alatt, hanem röpke két év alatt le tudtak vitézleni.
Nos, ez súlyos tévedés részemről. Mert a szótár szerint levitézleni csak az képes, aki előtte már „fölvitézlett”, azaz, volt társadalmi rangja, tekintélye. Mert elveszteni csak azt tudjuk, ami előzőleg már a miénk volt...
Bár nagy a kísértés, most nem kezdenék bele a „levitézlett”-nek kikiáltott politikusok felsorolásába, abba pedig főleg nem, hogy miért nem tartom őket levitézlettnek. Ennél sokkal érdekesebb, hogy kik is azok, akik mind a mai napig ezt sulykolják róluk. Mert sokkal inkább foglalkoztat az a kérdés, hogy ezek az emberek miért nem képesek a levitézlésre. Mi az, ami még mindig biztosítja nekik a „társadalmi rangot, tekintélyt”, annak ellenére, hogy „(csúfosan)” megbuktak elemzéseikkel, jövendöléseikkel, mantráikkal?
Bizonyára emlékszünk még ezekre az elemzői mondatokra:
„Nem értem, miért kell hisztizni a kétharmad miatt?”
„Magyarországon a szélsőjobbot csak egy erős társadalmi támogatottsággal bíró jobboldali párt tudja megfékezni.”
„Baloldali kollégáim váltig állítják, hogy a fidesz megszállja majd a közintézményeket, lebontja a jogállamot. Ez mesebeszéd.”
„A kétharmad biztosítja, hogy véghezvigyék azokat a reformokat, amit a szocik eltöketlenkedtek.”
S még hosszan sorolhatnám az űberliberál tisztánlátás remekbe szabott termékeit, a frappáns benyögéseket arról, hogy miért is lesz jó a fidesz kétharmada, és miért is fognak majd jobban kormányozni, mint a ballib kormányok.
Amikor leírtam azt a szót, hogy „bizonyára”, ezt csak valamiféle eltúlzott optimizmusból tettem. Emlékezésnek ugyanis semmi jele. A fenti – 2010-ben „menőnek" számító” – mondatok mintha el sem hangzottak volna, hirdetőik ma is ott ülnek az ATV vagy a Klubrádió stúdióiban, mert meghívják őket, állítólagos elemzőként. S még egyik műsorvezetőnél sem tapasztaltam, hogy bármelyiküknek beleverte volna az orrát egy 2010-es nyilatkozatába. Tényleg ennyire kis ország lennénk, hogy csak egy csőcselékre – és egy elemzőgárdára – fussa?
Miért nem hajtjuk el végre őket, mondván: TI vagytok a levitézlettek!?
Miért kell nap mint nap újra végighallgatni éppen tőlük, hogy szerintük kik a levitézlettek?
Miért tartjuk fenn művileg a társadalmi rangjukat, tekintélyüket?
Mikor vesszük már végre észre, hogy szerintük mindenki „levitézlett”-nek számít, aki megpróbál fellépni a rendszer, a kormány, a diktatúra ellen?
Csak úgy mellesleg kérdezem: hallotta-e, olvasta-e valaki, hogy ezek a levitézlés-szakértők akár egyetlenegyszer is a levitézlettek közé sorolták volna Orbán Viktort, vagy vezérkarának bármely tagját? Mert én nem.
Éveken át támogatták – hogy milyen demokratikus elv alapján, azt ők sem tudnák megmondani – a fidesz destrukcióját, szinte örömmel szálltak be a karaktergyilkosság (sorozatgyilkosság?) „szájról-szájra”-mozgalmába, és kitűnő eredménnyel hozták a kötelező gyakorlatokat. Ezzel ugyanúgy zsákutcába kormányozták magukat, mint a pocakos „vezénylő tábornok”, és ugyanúgy nem akarnak – mert presztízsveszteség nélkül nem is tudnak – kitolatni belőle, mint a Dunántúli-középhegység Géniusza.
Mintha még mindig nem fognák fel, hogy mit támogatnak és mit gáncsolnak, amikor kiéhezett hiénacsordaként – a lerágott csontok után – vetik rá magukat Bajnaira.
Most már Bajnai a megosztó, a kirekesztő, most már emlékeztetnek arra is, hogy Bajnai Gyurcsány minisztere volt (amikor Bajnai éppen sikeresen kezelte a válságot, akkor ez valahogy nem került szóba), és persze újra előkerülnek a libák is. S tévedés ne essék, nem a kormányoldali lapokról beszélek, hanem például a Milla-média honlapjáról, ahol nemes egyszerűséggel leoligarcházzák Bajnait is.
S ahogy Orbán Viktor esetében sokszor felteszik a kérdést, hogy vajon hol van az a pont, aminél tovább már nem mehet, ahol vége, amit már a nép nem tűr el, úgy bennem is felvetődik, hogy hol van az a pont, ahonnan ez az űberliberál sulykolás már nevetségessé, hiteltelenné válik? Amikor mindenki számára nyilvánvalóvá válik, hogy ezek az emberek kétségbeesetten kapaszkodnak a fidesz által gerjesztett mítoszokba, amelyeket annak idején lelkesen átvettek, terjesztettek, most pedig, mintegy önvédelemből, körömszakadtukig védenek.
2010-ben a fidesz-píár és az űberliberál lobby együttesen – mondhatni „összefogva” – juttatta el az országot a kétharmadig.
Mára a fidesz legyengült, bár felére csökkent támogatása is jelentős. Az űberliberálok viszont nem vesztettek semmit, sem erejükből, sem „lelkesedésükből”.
A fidesz-kormány minden szava, minden intézkedése immáron a demokratikus ellenzéket erősíti.
Az űberliberálok pedig minden szavukkal ugyanezt a demokratikus oldalt igyekeznek gyengíteni, gáncsolni. Akárcsak 2010-ben.
Ezt, bármilyen kihívást jelent is (mert azt ne feledjük, jelenleg nekik van a legtöbbet szerepeltetett „érdekvédelmi szövetségük”, az önérdek védelmére), nem szabad szó nélkül tűrni. Vitába kell szállni velük, tényekkel, érvekkel, logikával. Mert ez a gyenge pontjuk. Az érvek hiányát, a tények elferdítését, a történelem meghamisítását, a kifacsart logikát egy tapasztalt műsorvezető azonnal ki tudja szúrni. S ezután már csak szóvá kellene tennie.
Mert tudjuk, mert emlékszünk, hogy mire vezet a hallgatás, az elhallgatás.
Hm... Tényleg tudjuk? Tényleg emlékszünk?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!