rss      tw      fb
Keres

 

Lévai Júlia

 

(Teljes nevén: Julianna Míra)

Született 1948-ban. Zeneművésznek készült, diplomát is zenei szakon szerzett, pályája azonban végül másfelé kanyarodott. Kezdetben kérdezőbiztos volt, majd egy ideig zeneszociológiával foglalkozott.

1972-től jelennek meg írásai. A rendszerváltásig az Ifjúsági Magazinban, a Magyar Ifjúságban és a Magyar Nemzetben írt, főként zenei tárgyú cikkeket. 1972-ben könyve jelent meg Vitányi Ivánnal, Miből lesz a sláger? címmel.

1974-től a Magyar Rádióban külsősként publicista, majd zenei és kulturális műsorok szerkesztője-műsorvezetője volt. 1978-ban zenetörténeti tankönyvet írt.

1981-től 84-ig ellenzéki kapcsolatai miatt sehol nem foglalkoztatták, ezért téesz-melléküzemágakban dolgozott, adminisztrátorként.

1982-ben Sebők Jánossal a Poptika című popzenei lap próbaszámának szerkesztője volt (a lapnak ez volt az első és utolsó száma.)

1985-86-ban az első, alternatív zenei lap, a POLIfon felelős szerkesztője volt (ennek utolsó számát bezúzták). Közéleti-politikai publicisztikát a rendszerváltás óta ír (Élet és Irodalom, Magyar Hírlap, Népszabadság, Népszava, Magyar Rádió), kulturális témájú cikkei ettől kezdve a Kritikában és a Criticai lapokban jelentek meg. 1992-94-ig a gazdagréti helyi lap (A Rét) szerkesztője. 1993-ban a Magyar Televízióban klasszikus zenei klipeket készített.

2001-ben a Rádió szélsőjobboldali vezetése megszüntette a műsorait.

1990-től 2005-ig a Tessloff és Babilon Könyvkiadó szerkesztője volt. 1991-től az Esély című szociálpolitikai lap olvasószerkesztője.

2009-től a vakok és gyengénlátók támogatására alakult Belső Látás Alapítvány kuratóriumának elnöke.

 

Korábbi/máshol megjelent írások:

Vágy, kényszer, csipkebokor

„Nem ez az egyetlen reklám, amely azt sugallja, hogy banki szolgáltatások – hitelek, folyószámlák, kártyák – voltaképpen ajándékok, igazából a Jézuska hozza őket. Aminek illúziójához egyetlen trükk elég: fel kell cserélni a kényszert és a vágyat.”

Eppur si muove

A 6. kötsei találkozón Orbán Viktor is beszédet mondott. Ebből megtudhattuk, hogy Magyarország örökös miniszterelnöke a fizikában is a legjobb, kivált, ha az erő törvényszerűségeiről van szó.”

Csábító csere, avagy Tóth Tihamér megdicsőülése

(A melegek hatása a „színmagyar keresztények”-re)

„…az egyik leggyakrabban használt újságírói klisé ez volt: ’lassan már kötelezővé teszik, hogy homoszexuálisak legyünk’. Mintha valódi veszély volna, hogy bárki korlátlanul belenyúlhasson mások legbelsőbb magánügyeibe. Mintha egy meleg-felvonulás elérhetné, hogy aki eddig az ellenkező neműre vágyott, az mostantól a homlokára csapva megfordítsa ezt a vágyát.”

Ha nem fognak az érvek

„Friss hír, hogy az egyik megyei ügyészség a ’gázkamrát a cigányoknak!’ feliratot nem tartja a közösség elleni izgatáshoz szükséges uszításnak, mert szerinte ’nem konkrét cselekményre buzdít’, ha valaki gázkamra építését követeli. Eközben, gázkamra-építési lehetőségek híján, molotov-koktélokkal vagy puskákkal ölnek cigányokat.”

Hamis kérdések statisztikái

„Ha igaz, hogy a magyar népességnek jóval több mint fele komolyan hiszi: genetikai úton örökölhető a bűnözés, akkor itt sokkal nagyobb baj van, mint amit most a néhány bűnöző cigány okán felkavarodott indulattömeg jelzett. Akkor a belátásokon, személyes döntéseken, begyakorlásokon, hiteken, elveken és önnevelésen alapuló „erkölcs” fogalmának az ég világon semmi értelme nincs ebben az országban.”

Nincs is ellenfél – győztem!

Orbán Viktor dolgozata az európai politikai erőviszonyokról

„Maga Orbán az izgalmi helyzet csúcsán egészen „a történelem horizontjáig” jut el, éspedig egy világrengető győzelem révén. S mivel gigantikus ellenfelei örökre elbuktak, immár egyedül áll a páston, s kősziklaként viseli a győzelem összes felelősségének terhét.”

Morális egység, permanens forradalom

„Előfordul, hogy a szociális támogatások felett diszponáló önkormányzati képviselő a Magyar Gárda soraiból néz farkasszemet egy tüntetésen azokkal a klienseivel, akiknek másnap dönt a támogatásáról. S bár a (népszavazással is megerősített) törvény tiltja, hogy a pártpolitika bármiféle módon megjelenjen a munkahelyeken, ’a nemzet morális egység’ dogmája itt már ma is lehetővé teszi, hogy morálisnak tekintett attitűdök és igazságnak tekintett esetlegességek felülírják a törvényt, s durván rongálják a helyi közösségi lét alapjait.”