rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 4.

Sándorfi Eszter, Magyarország athéni nagykövete


Bolgár György: - Bekövetkezik-e az újkori görög tragédia? Mit érzékel?

Sándorfi Eszter: - Nehéz előre jósolni, mert napról napra változnak az események. Ma éjszaka lesz a bizalmi szavazás a kormányról a parlamentben. Mint ezt most már számos sajtóhír is közölte, egészen minimálisra apadt a kormányzó szocialistáknak a többsége. A legutolsó hírek szerint százötvenkét fő. Háromszáz fős a parlament. De most már olyan hírek is hallatszottak, hogy ez most még lejjebb ment százötvenre, úgyhogy itt az egyetlen esély a kormánypártnak, illetve Papandreu miniszterelnöknek, ha ellenzéki pártokból nem vesznek részt a szavazáson, és akkor ez a százötven fős arány is elegendő lesz.

- Vajon mi a politikai célja a miniszterelnöknek? Az, hogy hivatalban maradjon akár egy szavazattöbbséggel is, vagy az, hogy a felelősséget legalábbis áthárítsa a választókra és azt mondhassa, hogy nem kaptam bizalmat, úgyhogy új választást kell kiírni, aztán majd meglátjuk?

- A miniszterelnök alapvetően bizalmat szeretne nyerni, tehát én azért idáig nem mennék, hogy egy ilyen taktika lenne mögötte, hogy ő kvázi szándékosan provokál ki egy olyan helyzetet, amiben őt lemondatják. Elsősorban inkább arról szóltak az elmúlt két nap eseményei, beleértve főleg ezt a népszavazási kezdeményezést, hogy – nem szép szóval – kicsit kizsarolja, vagy kicsikarja az ellenzéknek is a színvallását, hogy megszavazza-e a mentőcsomagot, ami értelemszerűen együtt jár a megszorításokkal, avagy sem. Tehát ez inkább egyfajta időnyerésről szól, de ő ezt többször is megerősítette, hogy nem áll szándékában lemondani.

- Mindenesetre mindenkit meglepett, gondolom, Athénban is, mert a világról van tudomásunk, hogy rosszul volt az ötlettől Merkel asszonytól kezdve Sarkozy francia elnökig és minden befektetőig és elemzőig az egész világon gyakorlatilag mindenki, de ahogy láttam az athéni híreket, tudósításokat, a görög utca embere meg a politikusok is meg voltak döbbenve azon, hogy ez Papandreu egyéni húzása volt.

- Igen, gyakorlatilag ezt ő nem egyeztette még a kabinetjével sem, olyannyira nem, hogy gyakorlatilag a mentőcsomag részleteit végigtárgyaló, illetve a megszorítások részleteit végigtárgyaló Venizelosz pénzügyminiszter sem tudott erről a szándékról, hogy a miniszterelnök bejelentené a népszavazást.

- Annyira rosszul lett, hogy kórházba is kellett vinni.

- Pontosan. Azért ez egyfajta hazárdjátéknak bizonyult, ugyanis négy további miniszter szintén kifejezte nemtetszését. Négy szocialista miniszterről van szó, úgyhogy úgy tűnik, még ha sikerült is egyfajta engedményt kicsikarni az ellenzék részéről, azért ez belpolitikailag mindenképpen a visszájára fordult.

- Az ön személyes és szakmai benyomásai alapján mennyit tud még elviselni a görög társadalom? Ugye látjuk, hogy az Európai Unió meg a Nemzetközi Valutaalap hajlandó az eddiginél nagyobb támogatást is adni, de cserébe még szigorúbb megszorításokat vár el Görögországtól. Én meg azt látom különböző görögországi jelentésekben, hogy nemcsak, hogy hetek óta vagy hónapok óta rendszeresen tüntetnek a kormány ellen az utcán, de a szakszervezetek is azt mondják, hogy nincs tovább. A minap láttam egy görög kommunista képviselőnőt, egy angol televíziónak nyilatkozva, azt mondta, hogy egyszerűen nem tudják elviselni a további elvonásokat az emberek. Ez fizikailag lehetetlen szerinte és ugyanakkor nyilatkozott a görög valamilyen vállalkozó szövetség elnöke, aki azt mondta, hogy az a lehetetlen, hogy fenntartják továbbra is a közszféra túlnépesedettségét, hogy fizetik a semmit nem csináló állami tisztviselőket, alapos reformok kellenek, mert különben a görög gazdaság nem tud kilábalni ebből a szörnyű válságból. Mit tudnak elviselni, mi az, amire képes és hajlandó a görög társadalom?

- Igen, ez egy nagyon összetett probléma, amire most egy interjúban hirtelen nem is lehet válaszolni. Az, hogy pontosan miért maradt olyan egész Görögországon belül a gazdaság szerkezete, amilyen, amikor már harminc éve tagjai az Európai Uniónak, ez nagyon messzire vezet vissza. Az való igaz, hogy gyakorlatilag még anno, a katonai junta bukása után kiépült annak az ellentételezéseként egy olyan fajta jóléti szociális állam, ami tényleg finanszírozhatatlan.

- Ez volt a kvázi biztosíték a diktatórikus rendszer visszatérése ellen.

- Igen. Gyakorlatilag Görögország az EU-tagsága óta jelentős támogatásokat kapott az uniótól, tehát ez a jóléti állam uniós pénzekből volt fenntartható, viszont a görög lakosság egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy emögött az egész berendezkedés mögött milyen pénzügyi, milyen gazdasági folyamatok zajlanak. Tehát az való igaz, hogy a társadalmat ez a jelenlegi megszorító csomag és a szembesülés azzal, hogy az ország gazdasága milyen katasztrofális állapotban van, teljesen váratlanul érte. Hogy meddig tolerálja a lakosság a megszorításokat, erre is nehéz válaszolni, mert a lakosság azért borzasztóan rétegzett, tehát van egy kisnyugdíjas réteg, vagy kiskereső középosztály, a nem a felső középosztálybeli réteg, amelyik valóban nem tudja tovább elviselni a megszorításokat. Itt egy átlag kisnyugdíj 460 euró, ami azért itteni árakat nézve egy borzasztóan alacsony összeg.

- Tehát ne számoljunk 130 ezer forintban, mert az árak magasak.

- Pontosan. Görögország nagyon drága, számomra drágának bizonyult, mikor kiérkeztem, tehát még Madridnál, Lisszabonnál is jóval drágább. Egy nyugat-európai, Brüsszel, Berlin, Bécs viszonylatban kell az árakról gondolkodni, legalábbis Athénben. Tehát mondom, van ez a réteg, amelynek a számára tényleg elviselhetetlenek a megszorítások, aztán van egy nagyon-nagyon tehetős réteg, amelyik nyilván elbírna még több megszorítást. Ugye amikor itt fölmerült az, hogy bevezetik az ingatlanadót, akkor többnyire nyilvánosan elhangzottak olyan nyilatkozatok is, hogy felső vezetők hogyan fizessenek ingatlanadót, amikor öt házat örököltem, öt után kellene adót fizetni. Ez ugye azért elég komikusan hangzik. Az megint más kérdés, hogy mindenki a megszorítások elleni tiltakozásokként a saját maga politikai pecsenyéjét is sütögeti. Nyilvánvalóan a kommunista párt soha nem fog fölsorakozni a megszorítások mellett, még akkor sem, ha különben a színfalak mögött nyilván belátják józan ésszel, hogy a megszorítások bizonyos részére szükség van, ugyanis éppen a baloldali pártok, a kommunista pártok arra nem adnak választ, hogy ezt az adósságot tulajdonképpen miből lehetne visszafizetni.

- De a szocialista párt, amelyik kormányon van, az is baloldali párt, és mégis azt mondja, hogy nincs más út, bizony tovább kell faragni a közszférát, további adókat kell kivetni. Mennyi volt az, amit eddig megérezhetett a görög lakosság, tehát hány embert bocsátottak el mondjuk állami állásból? Mennyivel nőttek az adók, vagy mennyivel csökkentek a fizetések eddig?

- Már egyszer volt egy körülbelül huszonöt-harminc százalékos csökkenés a közszférában, de azt jósolják, hogy ez még akár ötven százalékos csökkenést is elérhet. A közszférában harmincezer embert helyeztek tartalékállományba, akik gyakorlatilag el fogják veszíteni az állásukat. Csökkentették, illetve befagyasztották a nyugdíjakat, az orvosi ügyeleti juttatásokat csökkentették, a gyógyszerár-támogatásokat csökkentettek, bevezettek egy úgynevezett szolidaritási adót, ami ilyen egy-három százalék közötti összeg, tehát most folyamatosan van egy legalább tíz-tizenöt pontból álló lista, amiről szól ez a megszorító csomag. Ennek bizonyos részeit, a fizetéscsökkentést, a szolidaritási adó bevezetését a szabadfoglalkozásúakra kirótták. A legújabb ennek a harmincezer főnek a tartalékállományba való helyezése van. Tehát azért ezek a megszorítások most már erősen érezhetők.

- Végül azt szeretném Öntől megkérdezni, hogy az athéni utcán járva és figyelve az emberek reakcióit, meg nézve a televíziót, hallgatva a rádiót, olvasva az újságokat, beszélgetve különböző, mondjuk hivatalos emberekkel, érzi-e azt, hogy ez bármikor robbanhat, vagy azért a demokrácia különböző levezető csatornái működnek, és ha valaki szenvedélyesen szidni akarja a kormányt, kimehet tüntetni, aztán majd hazamegy, ha a szakszervezetek valamit mondani akarnak, sztrájkolnak és akkor ez is rendben van? Az üzenetek eljutnak a címzettekhez, a társadalom működik és nem fog fölrobbanni?

- Igen, pillanatnyilag azt mondom, hogy ez az utóbbi a helyzet, még akkor is, ha sokszor a médiában ezek a tüntetések eldurvultnak látszanak, mert azokat a jeleneteket veszik lencsevégre – ez a legutóbbi nagy tüntetés október 19-én, 20-án zajlott le –, ahol fizikai erőszakba torkollnak az események, nyilván ilyenkor mindig van egy szűk réteg, de azért ez nem jellemző a görög társadalomra. Sokkal inkább egyfajta fáradtság, kiábrándultság a jellemző, de ettől függetlenül az élet megy tovább, és ha az ember Athén utcáin járkál, akkor a napsütésben ugyanúgy kiülnek a kávézókban, legfeljebb már nem ebédelnek meg, hanem egy vizet és egy presszókávét isznak, tehát az emberek dolgoznak, járnak a piacra, a mindennapi élet ugyanúgy megy tovább.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái