rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 4.

Borbély Zoltán, a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) jogi és sajtóirodájának vezetője


Borbély Zoltán: - Jó napot kívánok! Borbély Zoltán vagyok.

Bolgár György: - Jó napot kívánok! A volt legfőbb ügyészségi szóvivő?

- És a jelenlegi Labdarúgó Szövetség jogi és sajtóiroda-vezetője.

- Akkor most az igazságszolgáltatási reformról beszélünk, vagy a Puskás stadionról?

- Van mind a kettőhöz hozzáfűznivalóm, de azt hiszem, hogy jogom csak a másodikra van.

- Hallgatom.

- Eörsi László barátomat hallgattam, nagyon sokat fociztunk együtt. Itt már megint a foci az összekötő kapocs és nagyon szeretném ajánlani a tisztelt hallgatóknak Hintsch György és Kónya István dokumentumfilmjét Mansfeld Péterről. Kónya István a Legfelsőbb Bíróság Büntető Kollégiumának vezetője. Tehát egy elég érdekes film. Ezt csak úgy hallgattam, nagyon érdekes volt, amit Eörsi László mondott. Amihez viszont hozzá szerettem volna szólni, az a Puskás stadion. Csak egy pár dolgot mondanék, ami talán orientáló. Három teltházas mérkőzésünk volt idén, ugye a hollandok ellen, a svédek ellen és a finnek ellen. Ez azt jelenti, hogy ha lenne egy ilyen tervezett stadionunk, ami már meglenne, akkor az azt jelenti, hogy kétszer ennyi néző fért volna be. Az érdeklődésekből nyugodtan tudom mondani, hogy kétszer ennyien is lettek volna egészen biztosan.

- Mennyien férnek be e pillanatban?

- Valamivel több mint huszonötezren, mert az első négy sort általában nem szoktuk kiadni, mert nem látnak a nézők a reklámoktól, illetve a különböző akadályoktól és az nem lenne tisztességes.

- Tehát ha épülne egy negyvenezres stadion, ami kibővíthető lenne ötvenöt ezerre, akkor azt mondja, a mostaninak kétszerese beférne egy ilyen meccsre és lenne is rá érdeklődés.

- Így van. Az apósommal voltunk kinn ezen a meccsen, ő negyvenkét év után először volt kinn a magyar-svéden, és hihetetlen nagy élmény. Tudom, hogy nagyon nehéz a gazdasági helyzet, de behozná mind pszichésen és talán, én nem vagyok közgazdász, de úgy gondolom, hogy anyagilag is behozná az árát.

- Az anyaginál egy kicsit hadd tamáskodjak, mert még ha nem három, de mondjuk hat olyan esemény volna egy évben, amikor ötvenötezer ember jegyet vesz a Puskás Stadionba, akkor is marad háromszázötvenkilenc olyan nap, amikor viszont nem telik meg, és ezt a hatalmas épületet bizony fenn kell tartani. Ez nem lehet nyereséges. Ami rendben van, ezt tudjuk, hogy vannak olyan kiadások és vannak olyan szükségletek egy modern társadalomban, amiket fenn kell tartani még akkor is, ha azok nem hoznak nyereséget és ez általában az állam dolga. De azért ne áltassuk magunkat azzal, hogy ez anyagilag is kifizetődő lehet.

- Ez attól függ, ugye, ez nem olyan, mint egy kifli. Egy stadiont egy ország elég hosszú távra épít. Az 1950-es években épült ez a stadion, anyukám még részt vett az építésében, 1955-ben állította be a csúcsot százötezer nézővel és még 1985-ben is a hollandok ellen százezer néző volt. Ezt már én is láttam személyesen. Ezek nagyon nagy élmények, amelyeket, mondom, anyagilag is ki lehet fejezni, másrészt pedig nem lehet pénzben kifejezni az élményt. Ha mondjuk volna egy jó magyar labdarúgás, vagy mondjuk itt van II. János Pál pápa, vagy itt van a Queen, vagy itt van az Illés, Metró, Omega, vagy itt van a Rolling Stones. Nem vagyok marketingszakember, csak mondtam egy pár olyan nagyon nagy emlékű és nagyon nagy hatású koncertet, illetve más eseményt, amelyre mindannyian nagyon szívesen emlékszünk, hogy a magyar-angol 7:1-ről ne is beszéljünk.

- De még jó emlékezni rá mindenképpen.

- Ugye milyen jó?

- Persze.

- Szóval én azt mondom, tudom, nem vagyok közgazdász és ebben talán Ön avatottabb is, mint én, mert elbűvöl, hogy néha a számokkal milyen gyorsan és milyen jól bánik. Én inkább az érzelmi részét próbálnám megfogni és azt, hogy nagyon kell egy nemzeti stadion a magyar válogatott otthonául.

- De Borbély úr, szerintem ebben nincs is vitánk sem nekünk kettőnknek, sem a hallgatóknak Önnel vagy akár a kormánnyal, mert mindenki szeretne egy nem életveszélyes Puskás Stadiont, ami modern is, jól is lehet érezni magát az embernek benne, kellemes odamenni és jó környezet van. És jó volna jó focimeccset is nézni vagy jó koncertet hallgatni ott. A probléma ezzel a kis világválsággal és benne a magyar válsággal van, hogy éppen ez-e az a pillanat, amikor az ország rákölthet harmincöt vagy akár hatvanhat milliárd forintot egy ilyen ingatlankomplexumra, miközben magyar futball egyelőre sajnos nem nagyon van. Vannak biztató jelek, ebben Ön szakavatottabb, de azért még messze vagyunk az európai élvonaltól.

- Elmondom az arányokat. Ötvenhárom tagországa van az UEFA-nak, pillanatnyilag a magyar válogatott ezen a ranglistán a huszadik. Kettőszáznyolc tagországa van a FIFA-nak, ezen a ranglistán a magyar válogatott a harminchatodik. Tehát azért találkozom én olyan ország képviselőivel, akik nálunk jóval hátrébb vannak ezen a ranglistán, és ők is nagyon megbántódnának, ha azt mondanánk, hogy nincs ott futball vagy nem nagyon van.

- Három nagy futballesemény-sorozat van a világon, ezek azok, amelyek anyagilag is fontosak, meg a közönség érdeklődésére számot tartanak. A világbajnokság, az Európa-bajnokság meg a Bajnokok Ligája, és sajnos most már hosszú-hosszú ideje nem vagyunk ott egyikben sem. Vannak alkalmanként olyan selejtező mérkőzések, amelyek megmozgatják a nézők fantáziáját, ez remek dolog, de a magyar futball egyelőre nem tart ott, hogy bejusson akár az európai második vonalba, inkább a harmadikban focizunk még.

- A legjobb helyünk a huszonhetedik volt, amióta van a FIFA-ranglista 93 óta, bár nem szabad ezt fetisizálni, az alapján éppen a második kalapban lennénk. Egyébként öt kalap van, de ez most játék a számokkal.

- Látja, most csak úgy abszolút laikusan mondtam ezt a második vagy harmadik vonalat.

- Igen, abszolút jót mondott. Azért én még említeném eseményként az Európa Ligát, az UEFA Kupa utódját. Ha valamelyik csapatunk eljutna a döntőbe, mint mondjuk a Videoton 1985-ben az UEFA Kupa döntőjébe, nagyon boldog lennék, tehát én mindenképpen az EB, VB, BL-hez hozzávenném ezt is.

- Valahol azt olvastam, hogy azért itt nemcsak a stadiont építenék meg, hanem az egész környezetet más épületekkel, intézményekkel együtt és az már majdnem a duplája volna. Ez micsoda, erről mit tud?

- Én úgy tudom, hogy ez lekerült a napirendről, de én nem vagyok a kormány képviselője, és nem vagyok a beruházó képviselője. Volt egy ilyen terv. Pillanatnyilag amit mi tudunk, ez a negyven-negyvenötezres, de bővíthető stadion terve, egy úgynevezett zöldmezős beruházás, ami azt jelenti, hogy új stadion épül, tehát nem a régire lesz ráépítve. Személy szerint ennek azért örülök, mert – mint említettem – nagyon sajnáltuk, hogy egy csomó ember nem fért be mondjuk a finnek elleni mérkőzésre, vagy a svédek ellenire, főleg, hogy a svédek ellen, mert ott nyertünk is.

- Értem. De ez nem lefedhető stadion lesz.

- Ezeket a részleteket nem tudom, bár már ott tartanánk. Ez kicsit most úgy van, mint a gombhoz a kabát, de én annak örülök, és mi annak örülünk, a magyar labdarúgásban részt vevők meg a magyar focit szeretők, hogy lesz. És tudom, hogy Európában vannak olyan megoldások, hogy egy nagy csapat stadionjában játszik a válogatott, de Magyarország tradíciója más. Tehát a Népstadion, később a Puskás stadion a válogatott otthona, és hogy ez lesz, én ennek személy szerint nagyon örülök. De hozzá kell tennem, a gazdasági helyzetet én is látom, én is érzem, hogy van egy nagyon rossz iránya ezeknek a vitáknak, biztos emlékszik rá, ez az úgynevezett hány lélegeztető gép egy stadion... Mindent meg lehet így fogni, és mindennél van fontosabb, a kisgyerek egészségénél nincs fontosabb. De megmondom őszintén, én ennek csak örülni tudok most.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái