rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 4.

Eörsi László történész, az 56-os Intézet munkatársa


Bolgár György:
- Tegnap egy hallgató előhozta tulajdonképpen a semmiből egy saját élményét, hogy Mansfeld Péterről hallott egy beszélgetést, vagy látott egy filmet, már nem emlékszem pontosan, és hogy ott őt milyen nagy forradalmárként állították be, márpedig ő tudja, hogy nem is volt az. Mondtam, hogy ezt folytassuk a mai napon, nem tudom, miért nem találtuk meg az illetőt, de a lényeg az, hogy megtaláltuk a témával foglalkozó történészt, és Ön legalább el tudja mondani, hogy ki is volt ez a Mansfeld Péter, aki most már kétségtelenül hőssé vált az elmúlt években. Ki volt, mi volt, miért ítélték halálra és miért végezték ki?

Eörsi László: - Mansfeld Péter esete tényleg azért problematikus, mert általában szélsőséges véleményeket hallunk róla. Valóban ilyen is van, ez a ritkább, amit tegnap az úr mondott, hogy egy közbűntényesről van csupán szó, nem pedig hősről. Megint mások viszont túlságosan is élen járnak a mítoszteremtésben és a glóriázásban.

- Ugye film is készült róla, emlékmű is van róla, szóval most már abszolúte a történelmi hősök kategóriájába emelkedett.

- Ez így van. Hogy a dolgok közepébe vágjak, az én véleményem az, hogy Mansfeld mártíromsága inkább a kádárista megtorlás embertelenségének, kegyetlenségének a legfőbb szimbóluma, és mint ilyen, méltó az emlékezetünkre. Az antisztálinista szabadságharcosok közül azonban nem elsősorban Mansfeld, hanem többek között Angyal István vagy Iván Kovács László vagy Szabó János, vagyis Szabó bácsi azért méltóbb lenne erre a szerepre.

- Tehát ő nem 56-os hős volt.

- Részben.

- Már 56-ban is tevékenykedett a forradalmárok, például Szabó bácsi oldalán, de mégsem ezért ítélték halálra és utána még évekig szabadon is volt.

- Pontosan így van. Valóban csatlakozott a Széna téri felkelőkhöz, és valószínűleg Szabó János óriási hatást is tett rá, tehát valamiféle pótapa is lehetett. Ezt például a bíróság előtt sem tagadta, hogy ő közeli kapcsolatban volt vele, sőt büszkén froclizta is vele éppúgy a nyomozókat is, mint a bíróságot. Ő ott, anélkül, hogy volna jogosítványa, Szabó bácsinak a küldönce volt.

- És autót vezetett és szállította őt.

- Hol a Schmidt-kastélynál, hol a II. kerületi tanácsházán vagy ugye pártházban ő továbbított utasításokat vagy lőszereket, kézigránátokat szállított a Szabad Nép székházába, tehát elment a pesti oldalra is ezek szerint és mint ilyen, szolgálta a forradalmat.

- De ezért valószínűleg nem ítélték volna halálra, ugye?

- Ezért biztos hogy nem ítélték volna halálra. Én tudok ugyanilyen fiatalokat, akik sokkal nagyobb ellenforradalmi tetteket hajtottak végre, mondjuk úri utcai ipari tanulók egy csoportja októberben és novemberben is harcoltak a szovjetek ellen, sőt még a forradalom leverése után az új forradalom kirobbantására is szervezkedtek. Elrejtették a géppisztolyokat, ezt mondjuk, ha tíz évvel idősebbek lettek volna, aligha élték volna túl. Így például ez az ítélet hat év volt. Tehát ebből is látjuk, hogy a mítoszteremtés bajnokai ebből a szempontból bizony túllőnek a célon. Ő részt vett a forradalomban, de távolról sem olyan mértékben, ami miatt a legsúlyosabb ítélet kellett volna.

- Viszont a forradalom után elkövetett köztörvényes bűncselekményeket.

- Ez így van. Huszonkét gépkocsit – úgymond – kölcsön vett, ami azt jelenti, hogy elkötött, addig hajtott velük, amíg volt benne benzin, aztán ott hagyta őket.

- Szóval nem úgy lopta el, hogy akkor most ezzel megszökik az országból, vagy nem úgy, hogy aztán eladta.

- Nem. Ezen túlmenően a munkahelyéről, a MÁVAG-ból önindító motort, főleg fúrófejeket meg más szerszámokat tulajdonított el olyan három-négyezer forint értékben, tehát ilyeneket is megtett, és voltak közbűntényes problémái is.

- De még ezért sem ítélték volna halálra.

- Ezért egy évre ítélték el. Amikor a börtönben ült, akkor sok 56-ossal érintkezett és onnantól kezdve a politikai aktivitása és a rendszerrel szembeni gyűlölete fölfokozódott, különösen, mikor megtudta, hogy Szabó bácsit kivégezték, a sógorát pedig, Virág Jánost elítélték. Úgy emlékszem, tízéves börtönbüntetést kapott, de erre nem emlékszem biztosan. Emiatt elhatározta, hogy bosszút áll, és egy bandát szervezett, és ilyen romantikus módon próbálták a forradalmat valamiképpen beindítani.

- Már a kiszabadulása után szervezte ezt a bandát?

- Így van. Ez már 58 elején volt, amikor elkezdte szervezni. A legnagyobb dobásuk az volt, hogy az osztrák követség előtt posztoló rendőrt lefegyverezték, elszállították, elvették a fegyverét, de aztán szabadon engedték. Ennél komolyabb dolgot nem hajtottak végre, aztán mindannyian lebuktak, mind a hatan, következett a nyomozás, végül a tárgyalás. És nekem meggyőződésem, hogy nem azért ítélték el Mansfeld Pétert, amit tett, hanem azt lehetett látni, hogy ezt a fiút nem tudják betörni. Tehát annyira vagány módon viselkedett a fogságában, például hiába zártak be mellé zárkaügynököt, még mondta is neki, hogy azon van, hogy elszökjön, és így is sikerült neki elszökni egy esetben, meg le akarta ütni az ágy vasával az őrt, és úgy akart elszabadulni, közben pedig egyfolytában froclizta a nyomozókat és a bíróság tagjait. Emiatt kellett neki meghalnia, mert azt látták a kádárista hatóságok nyomozói és a bírósági szervek, hogy ezt a fiút nem tudják sosem betörni, se megfélemlíteni.

- Ráadásul 56-os forradalmárgyerek volt, úgyhogy minden kitelik tőle, ezért jobb megszabadulni tőle, ugye?

- Igen, csak ez lehet az oka. Mert lényegesen nagyobb cselekedetekért is maximum hatéves börtönbüntetést kapott mondjuk Igali Ferenc.

- És mi volt a jogi alátámasztás? Mert gondolom, ez lehet a legsúlyosabb, hogy egy rendőrt megtámadott, de ha elengedték?

- Igen, igyekeztek mindazt előhozni, amiben szerepelt Mansfeld Péter, tehát az 56-os cselekedeteket, a közbűntényes dolgokat, a rendőrrablást. Azonkívül még az is felmerült, hogy az első fogságából egy fogolytársának a felesége jelentette föl, és emiatt a nőt el akarták intézni. Sőt még az is fölmerült, hogy lelőtte, ha csinos, akkor meg is erőszakolják, de ezt csak maguk között beszélték, ugyanakkor volt közöttük olyan, aki ezt elmondta a nyomozóknak, tehát ez is fölmerült vádként.

- És mindezen vádak alapján az akkori jog szerint jogszerűen ítélte a bíróság halálra?

- Nem.

- Még az akkori jogrendszer alapján sem jogszerűen.

- Távolról sem.

- A lényeg az volt, hogy így félemlítsék meg azokat, akik hőbörögnek, vagy akik föl akarnak lépni a Kádár-rendszer ellen? Erre volt jó példa?

- Igen, ez tény és ez egy bosszú is. Egyrészt fenyegetés, tehát egy sokkoló dolog is volt ez a Kádár-rendszer részéről, másrészt meg is bosszulták a dolgokat. És az is benne volt, hogy aki nem hajlandó meghunyászkodni, azt meg kell semmisíteni.

- Mekkora nyilvánosságot adott annak idején a Kádár-rendszer ennek az ítéletnek, tehát egyáltalán volt-e valami hatása akkoriban ennek?

- Nem. Miután Tóth Ilona és társai pere zajlott – az két évvel ezt megelőzően volt –, és a nyugati újságírók tiltakoztak, nemcsak újságírók, hanem baloldali gondolkodású emberek is, főleg a francia baloldal, attól kezdődően Kádárék megszüntették az újságban és a rádióban a nyilvánosságot, és inkább az ítéleteket sem közölték. Addig, a Tóth Ilona-perig, elég részletes leírást adtak a perekről.

- Akkor hogy érvényesülhetett a megfélemlítési motívum egy ilyen perben, tehát hogy lehetett megfélemlíteni a társadalmat úgy, ha nem is szereztek tudomást róla?

- Igaza van, 59-re már nem ez volt a fő, inkább 57-ben volt főleg jellemző a megfélemlítés.

- Akkor az is lehet, hogy esetleg valamilyen személyes antipátia, személyes bosszú vagy személyes példastatuálás volt a bíróság vagy a bírósági vezető részéről, hogy az ilyen felelőtlen elemekkel el fogunk bánni és nem vetettek ennek gátat?

- Mansfeld esetében biztos, hogy erről van szó. Egyedül ő az a fiú, aki még nem is töltötte be a tizennyolc évet akkor, amikor a bűncselekményei történtek. Őrajta biztos hogy bosszút akartak állni emiatt, hogy ennyire kekec módon viselkedett.

- Tehát ez kvázi az igazságszolgáltatás, a titkosrendőrség bosszúja lehetett.

- És bírósági is.

- És nem annyira a nagypolitikáé, mert 59-re már ebből igyekezett kifarolni a nagypolitika?

- Igen. 59-ben még azért nagyon sok halálos per volt, de ha Mansfeld nem így viselkedik a bíróságon vagy nem így froclizza mindvégig a hatóságokat, akkor biztos, hogy három-négy éven belül azért megúszta volna. Az is egy súlyos büntetés persze, nem szeretnék annyit ülni a börtönben, de azért távolról sem lett volna ilyen tragikus végkimenetele az ügynek.

- Tehát 56-ban egy forradalmárgyerek volt, de végül is nem emiatt ítélték halálra.

- Még azt elmesélném, hogy Mátsik György ügyész a vádbeszédében olyan vérgőzös beszédet tartott, hogy attól megrettent Mansfeld Péter is, de akkor már késő volt, tehát a másodfokú tárgyaláson már azért jócskán visszavett a vagányságából, de akkor már úgy látszik, mindegy volt.

- És mégis a másodfokon változtatták meg az életfogytiglani börtönbüntetését halálra. Ami azért elég döbbenetes így utólag.

- Valóban elég döbbenetes.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái