rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 4.

Bárándy Péter ügyvéd, volt igazságügy-miniszter


Bolgár György: - A parlamentben megkezdődött a bírói szervezetről, a bírák jogállásáról szóló törvényjavaslat általános vitája, felszólalhatott Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke is. Én ilyet még nem láttam és hallottam, nemcsak hogy a demokráciában, az elmúlt huszonegy évben, de természetesen előtte sem, hogy olyan mértékű és olyan drámai kritikáját adta a törvénytervezetnek, hogy az embernek az az érzése, hogy ha egy főbíró így szólal meg a parlamentben, akkor tényleg a jogállam vége következik. Önnek mi volt a benyomása?

Bárándy Péter: - Igen. Én ebből csak szemelvényekkel találkoztam, tehát az egész parlamenti közvetítést nem volt módomban végignézni, de a szemelvények is elegek voltak ahhoz, hogy egyetértsek az Ön véleményével. Alapvetően azt lehet látni, hogy a probléma az alkalmazandó jog környezetében van. Ha azt mondjuk, hogy egy kétharmados parlamenti többséggel választott személynek lesz meghatározó szerepe abban, hogy ki, hogyan, hol lesz – ha lesz egyáltalán – bíró vagy bírósági vezető, akkor ez kellő garanciát látszik nyújtani. Azonban ha azt tudjuk és azt látjuk, hogy jelenleg egyetlenegy politikai erőnek van meg az a kétharmada, amivel ezt megteheti, akkor azt is érzékeljük ezzel, hogy itt alapvetően egy politikai erő meghatározhatja, hogy mi történjen a bírósági szervezeten belül.

- Mert ez a bizonyos Országos Bírói Hivatal, amelynek az elnöki tisztéről van szó, ennek a létrehozásával alakítanák át az igazságszolgáltatás szervezeti és irányítási rendjét és ennek a Bírói Hivatalnak az elnöke lesz abban a helyzetben, hogy egy személyben nevezhet ki bírákat, jelölhet ki ügyeket, bíróságokat, amiből egyesek arra következtetnek, hogy még politikai megrendeléseket is nyugodtan teljesíthet, ugyanis senkinek semmilyen kontrollja, ellenőrzése efölött az egy személy fölött nem lesz. Addig lesz és annak a hatalomnak, amely őt ebbe a posztba ki fogja nevezni, vagy meg fogja választani.

- Igen, a jogi megoldás megítélésénél mindig figyelembe kell venni, hogy milyen környezetben fog működni. Ha valamikor jelentősége lenne a jelenlegi bírósági vezérlésnek, tehát az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsnak, akkor pont most, amikor a parlamentben korlátlan hatalma van egyetlenegy politikai erőnek, noha – teszem hozzá – ez az Országos Igazságszolgáltatási tanácsi vezérlés nem volt hiba nélkül való. Kisebb jelentősége volt a létének a megelőző időszakban, amikor nem volt korlátlan hatalma egy ilyen abszolút parlamenti többségnek. Akkor jobban föltűntek a hibái, most viszont inkább az tűnik fel, hogy szükség van rá. És ez szűnik meg most.

- Mert az Országos Igazságszolgáltatási Tanács tulajdonképpen egyfajta bírói önigazgatási rendszer.

- Így van.

- És ilyen szempontból valamilyen ellensúlya lehet a totális kormányzati és parlamenti hatalomnak. Ha viszont ezt a bírói igazgatási rendszert is gyakorlatilag a kormány fogja vezérelni azzal, hogy kinevez oda egy embert és attól fog minden függeni, akkor megszűnik mindenféle kontroll.

- Durván azt lehet mondani, hogy az a baj, hogy jelenleg a kormánynak van parlamentje, és akkor a kormánynak van bírósági vezérlése is.

- Azért a Legfelsőbb Bíróság elnöke azt mondta, hogy tulajdonképpen nemcsak a környezettel van baj, vagy ő legalábbis nem azt firtatta, amit Ön, amit megértek, nyilván neki szűkebb területet illett vizsgálnia. Hanem azt mondta, hogy maga ez az irányítási, igazgatási rendszer is példátlan Európában, mert van példa az önigazgatási rendszerre, mint nálunk, van arra példa, hogy az ügyészt a kormány alá rendelik, de akkor a kormány és az ügyész a parlament által legalább kérdezhető.

- Kérdezhető, felelősségre vonható, interpellálható, igen.

- Felelősségre vonható és egy választás után meg is változhat az igazságügyi miniszter, a kormány is.

- Még egy, hogy ebben a kialakítandó bírósági, igazságszolgáltatási, vezetési struktúrában egy személynek van szinte korlátlan hatalma, döntési jogosultsága, annak az egy személynek, aki így kerül oda, amit az előbb próbáltam vázolni, és a mögötte álló testületnek tulajdonképpen döntési joga nincs, csak véleményalkotási joga.

- Még az is csak utólag és csak meglehetősen ritkán, ahogy a törvénytervezetben szerepel. Ráadásul ezt az illetőt kilenc évre fogják megválasztani kétharmaddal, de úgy, hogy ha majd kilenc év múlva, amikor lejár a mandátuma, nem lesz kétharmados többség egy új jelölt megválasztásához, akkor ő ugyanúgy, mint a legfőbb ügyész, hivatalban marad, tehát akár tizennyolcig is vagy ki tudja meddig.

- Életfogytig, igen.

- Életfogytiglanra vannak ítélve ezek a vezetők. Ilyenre valóban nincs példa a fejlett világban. Ön tud ilyet?

- Én nem. Olyat tudok, erre jó példa az Egyesült Államok is, ahol a legfelsőbb bírósági bíró élethossziglan van, de nem a vezető, nem az, aki igazgatási kérdésekben dönt.

- Ráadásul ott a legfelsőbb bíróság bíráit egy nagyon alapos és nagyon kíméletlen törvényhozási procedúra után választják meg a legfelsőbb bíróság tagjává.

- Igen, de abban van ráció, hogy a legfölsőbb szintű bíró abban a személyes státuszban legyen elhelyezve, ami az ő érinthetetlenségét ilyen szempontból is biztosítja.

- Így van, és aztán túlél sokféle politikai vagy mondjuk elnöki ciklust. Kinevezik őt egy elnök javaslatára ugye, és ki tudja, az is lehet, hogy az elnök javaslatát az ellenzéki többségű szenátus nem fogja megszavazni, tehát ez ott is elbukhat, van egy ilyenfajta fék is, aztán jönnek-mennek az elnökök, a legfelsőbb bírósági tag pedig évtizedekig a helyén marad.

- Igen, a demokrata és republikánus hatalmak változnak és azok a bírák a helyükön maradnak. Ez ott egy egyensúlyképző elem.

- Itt viszont nyilvánvalóan az egyensúly az első pillanattól kezdve megbomlik és nem tudni, hogy mikor állítható helyre. Ebben a rendszerben egyébként nemigen állítható helyre, hiszen ha totális az irányítási hatalma, akkor valószínűleg csak úgy állítható vissza egy egyensúly, ha megváltozna az igazgatási rendszer.

- Ebben biztos vagyok, hogy így van. És amelyik oldalról én megközelítettem ennek a problémának a taglalását, az azért volt, mert minden változtatást, így most már az igazságszolgáltatási struktúrát érintő változatást is ugyanarra a zsinórra lehet fölfűzni, szóval ugyanaz a gondolkodás határozza meg, a parlamenti többség korlátlan uralmának szolgálata.

- A Legfelsőbb Bíróság elnöke szerint ez a kinevezési jogkör, amit az Országos Bírói Hivatal elnökének szánnak, ellentétes az Alkotmánybíróság egyik ide vonatkozó határozatával és az Európai Tanács úgynevezett Velencei Bizottságának állásfoglalásával is. Erre megkérdezem most Öntől, hátha jobban tudja, hogy na és?

- Ez természetesen megtámadható nemzetközi fórumok előtt, esetlegesen megtámadható az Alkotmánybíróság előtt, természetesen ki lehet kérni újból a Velencei Bizottságnak, más nemzetközi fórumnak a véleményét. De attól a szabályozás a nyakunkon marad, legfeljebb jó néhány évvel később lesz egy változtatási kényszer, de addig ezek között a szabályok között kell élnünk és ezen szabályok alapján épül föl a struktúra. Ha egy fölépült struktúra felépítési szabályait később meg kell változtatni, akkor mit csinálunk azzal a struktúrával, ami addig kialakul? Szóval itt a rombolás azért hosszú távú.

- Az igazságszolgáltatás egyik szereplőjeként, akinek sok köze van a bíróságokhoz, hiszen ott viszi végig az ügyeit, általában mennyiben fogja ez megváltoztatni az Ön működésének korlátait vagy lehetőségeit?

- Ez megjósolhatatlan, én mindenesetre akkor vagyok, nem is én, ez lényegtelen, az általam is képviselt ügyfél akkor van biztonságban és akkor érzi magát biztonságban, ha az a biztos tudata, hogy független a bíró, független a bírósági vezető, hogy őt nem vonják el a törvény által kialakított jelölt bírájától. Most mindezeket az érzéseket és ezeket a helyzeteket negálja ténylegesen is ez a szabályozás, amely szabályozás nem most indult. Csak példaként mondom, hogy az eljárási törvény változtatása azt tette lehetővé – sokszor idézték már –, hogy az ügyész ott emel vádat, ahol akar, tehát elvonhatja és nyilván el is fogja vonni az eljárás alá vontat a törvényes bírájától. Ez a tendencia folytatódik most.

- Igen, de a Bírói Hivatal elnökéhez akár fordulhatnak is, bár tegyük föl, hogy senki nem fog, de gyakorolhatnak rá olyan nyomást, hogy egy bizonyos ügyet így kezeljen, egy másik ügyet amoda tegyen és onnantól kezdve senki nem tud beleszólni, hogy ez miért történt, vagy jól történt-e, helyesen történt-e. Ha egyszer a hivatal elnöke úgy döntött, onnantól kezdve az megkérdőjelezhetetlenné válik.

- Igen, de azt mondom, hogy ennél a helyzet rosszabb, mert a hivatal elnöke az legalább az igazságszolgáltatási rendszeren belüli személy.

- Vagyis bíró lesz. De ha az ügyész kívülről mondja meg…

-... Még az ügyésznek is – aki tulajdonképpen a bírósági eljárás során az egyik ügyfél – megvan a joga ahhoz, hogy a fegyveregyenlőség  ne érvényesüljön. Most ez abszurd, de akkor a védőnek is meg kellene adni a jogot, hogy bírót válasszon és bíróságot válasszon.

- Az első Orbán-kormány végén volt Önnek egy emlékezetes nyilatkozata, akkor is az igazságszolgáltatás helyzetével kapcsolatban, hogy ég az arca. Most mit csinál az arca?

- Ha most erre képzavarral válaszolok, akkor azt mondom, hogy el vagyok fehéredve, szóval elképzelhetetlenül rossz ez a helyzet, ami mára kialakult. Akkor voltak benne hibák, ma azt mondom, kis túlzással, hogy merő hiba az egész.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái