rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 3.

Lánczos Vera jogász, újságíró


Bolgár György: - A napokban a Galamus hírportálon vagy véleményportálon megjelent egy nagy írása, összeállítása arról, hogyan zajlott annak idején, a 90-es évek közepén az MDF kettéválása. Megalakult belőle a Demokrata Néppárt és maradt az MDF is. És összehasonlította a történteket a mostani MSZP-szétválással vagy kiválással, tehát hogy a Gyurcsány-féle frakció kivált az MSZP-ből. És a végkövetkeztetése az, hogy a két esemény lényegében nagyon is hasonló. Vagyis ugyanúgy kellene megítélni a DK frakció létrejöttét, mint annak idején mindenkinek az egyetértésével, a fideszesek, kereszténydemokraták egyetértésével a Demokrata Néppárt frakciójának megszületését. Mire alapozza ezt?

Láncos Vera: - Arra alapozom, amit azokból a parlamenti jegyzőkönyvekből és annak az alkotmányügyi és igazságügyi bizottsági vitának a jegyzőkönyvéből kiolvastam, ami akkor készült.

- Csak akkor azt mondták a politikusok, most meg más helyzet van, vagy legalábbis más szereplők vannak, más pártok kerültek ebbe a helyzetbe. És azok a szereplők, akik abban a helyzetben azt nyilatkozták, egy másik helyzetben más pártról mást nyilatkoznak. Nem lehetséges ez, hogy ilyen egyszerű a dolog? Ilyen a világ?

- Szerintem nem lehetséges. Tehát akkor, amikor az első magyarázatokat hallottam, hogy itt nem alakulhat új frakció, mert nem hangzott el vagy elhangzott az a műszó, hogy kilépés, attól kezdve egy kicsit gyanús volt nekem a dolog, és akkor kezdtem el újra elolvasni a házszabályt. Láttam, hogy a házszabály valóban csak a képviselő kilépését és kizárását nevesíti. Viszont ha ez így van, akkor teljesen mindegy, hogy egy frakcióvezető mondja-e azt, hogy valaki kilépett: vagy ez a szabály, vagy nem. De mivel Molnár Csaba hivatkozott egy 96-os állásfoglalásra, kíváncsi voltam, hogy abban mi van. És amikor ezt tanulmányoztam, az derült ki, hogy akkor értelmezték a házszabályt, mégpedig általános érvénnyel, mert arra voltak kíváncsiak, hogy a kilépés és a kizárás minden élethelyzetre vonatkoztatható-e. Nagy többséggel arra jutottak, hogy nem, a házszabály megalkotói már eleve nem úgy szövegezték meg a házszabályt, hogy így gondolták volna. És ezt fejtegetik hosszasan ezekben a vitákban, hogy azért szerepel csak a kizárás és a kilépés a szabályok között, mert ez volt az, ami konkrétan meghatározható. De azt, hogy a pártmozgások, amelyeket nem akartak előre befolyásolni vagy korlátozni, milyen sokfélék lehetnek, nem lehetett előre felsorolni, ezért ezzel nem foglalkoztak.

- Magyarán ezt a lehetőséget a házszabály nyitva hagyja, de nem zárja ki, nem tiltja meg. Ugye?

- Így van.

- Ebben az ismertetésben talán a legfontosabb szerepet Bihari Mihály jelenlegi alkotmánybírónak szánja, aki akkoriban tán parlamenti alelnök volt.

- Alelnöke volt ennek a bizottságnak.

- Ennek az alkotmányügyi bizottságnak volt az alelnöke. Ő fejti ki azt a jogi véleményét, hogy hogyan kell értelmezni a házszabályt, és ezzel a kifejtéssel értett egyet annak idején a kereszténydemokrata jogász, aki most a mentelmi bizottság elnöke, vagy Szájer József, aki az alkotmányt az iPaden írta. Szóval érdekes módon akkoriban ezt nagyjából teljes körű egyetértés övezte, kivéve a szenvedő felet, mert az MDF akkori vezetője, Dávid Ibolya nem értett ezzel egyet.

- Így van. Sőt, ami még érdekes szerintem a jegyzőkönyvből, mert összehasonlításokat a sajtóban legalábbis lehetett olvasni, hogy az is különbség lenne az akkori helyzet meg a mostani helyzet között, hogy miként történt az új frakció alakításának bejelentése. De erre vonatkozóan sem találtam semmi konkrétumot. Találtam viszont Dávid Ibolyától egy olyan megjegyzést, amiből én arra következtettem, hogy korántsem volt semmilyen megegyezés ott sem arról, hogy szétválik a frakció. Egy frakciónyi ember felállt és távozott.

- De a lényeg az, hogy úgy távoztak, hogy ők tudták már, hogy együtt maradnak és egy pártot is alakítanak.

- Így van.

- És ezt a parlament többi pártja akceptálta, mondván, hogy ha ezek az emberek nem függetlenként akarnak tevékenykedni és nem egy pártból kilépnek, és nem arról van szó, hog nem tudják még, hol keressék a helyüket, hanem nagyon is tudják, és összeállnak, akkor ezt a parlamentnek illik jóváhagynia. Ugye?

- Igen. Annak idején egyébként Hack Péter volt a bizottság elnöke, aki a parlamenti vitában ezt meg is fogalmazta határozottan, ezt is idéztem a cikk végén, hogy nincs olyan jogi eszköz, amivel meg lehetne akadályozni új frakciók alakítását. Tudomásul lehet venni.

- De hogyne lenne olyan jogi eszköz. Majd azt fogja mondani a parlament alkotmányügyi bizottsága, hogy nem, meg azt fogja mondani esetleg a parlament teljes ülése, hogy nem, tessék fél évet függetlenként ülni.

- Ezért lett a mottója az írásnak az, ami. Ahogy Szabó Iván Antall Józsefet idézi: amikor valakinek a politikai érvei kifogytak, akkor a jog mögé bújik. Ennek nagyon sok példája van. Annak idején ő ezt Torgyán Józsefnek üzente. Én tisztában vagyok azzal, hogy itt politikai döntés fog születni. Nekem csak az volt a célom, hogy legalább legyen nyilvánvaló, hogy az, ami történik, abszolút politikai döntés lesz. Mert valahogy nem olvastam a tájékoztatásokban, a sajtóban azt, hogy ez kétesélyes dolog volna, vagy hogy a házszabály értelmezése azért nem ilyen egyértelmű, ahogyan elemzésekben is és mindenkitől hallottam. Hogy itt csak az számít, hogy elhangzott-e a kilépés szó vagy, hogy ez frakcióbelügy volna, és ezért a frakcióvezető tájékoztatása a döntő. Holott itt már nem frakcióbelügyről van szó, mert ha kilép egy új párt egy régi pártból, akkor attól kezdve ez már nem frakcióbelügy, mert ha az új párt teljesíti azokat a feltételeket, amelyeket a házszabály előír, akkor az már egy önálló entitás, akkor már nem tartozik semmilyen módon a korábbi párt megítélése alá.

- De lehet, hogy ’96-ban is politikai ügy volt, és azért támogatták ezt a fajta frakcióalakulási lehetőséget a szocialisták és a szabaddemokraták kormányoldalról, a Fidesz és a Kereszténydemokraták ellenzéki oldalról, mert érdekük volt az, hogy a korábbi kormányzó erő, az MDF szétessen.

- Én abszolút egyetértek ezzel, illetve értem azt, hogy ennek ilyen olvasata is van. Én csak azt szeretném, hogy legyen világos, hogy ha egyszer a ház – mert mondjuk jogállamban éltünk, amikor a legmagasabb fórum értelmezte a saját szabályát – ekkora többséggel fogadta ezt el, akkor úgy gondolom, hogy most, amikor majd másképp értelmezik, akkor lesz valami értelmes érv arról, hogy miért.

- Igen. És lehet, hogy ugyanazok a képviselők fognak másképpen más alapokon szavazni, akik tizenöt évvel ezelőtt még azt a hasonló ügyet másképpen ítélték meg. Ugye? Ez is előfordulhat.

- Igen, csak tudja, engem az bosszantott fel, amikor arról olvastam, hogy itt trükköznek ezzel. Mert olvastam olyan cikkeket, hogy azok trükköznek, akik arra hivatkoznak, hogy ’96-ban már döntöttek így, hogy nem. Tehát nem ők trükköznek, ők élni szerettek volna egy lehetőséggel, és valószínűleg nem ők fognak eljárni a taggyűlés-nem taggyűlés típusú vitának megfelelően.
- Tehát lehet úgy összefoglalni az Ön álláspontját is meg a kutatásának a végeredményét is, hogy bár lehet, hogy akkoriban politikai szempontok – és ez biztos – is szerepet játszottak abban, hogy a ház így foglaljon állást, de ha már egyszer egy jogállamban egy parlament jelentős többsége jogi alapokon és alkotmányos alapokon, a politikát sem mellőzve így döntött, akkor ezt a parlamentnek egy későbbi ciklusban is illik figyelembe vennie és hasonló esetben, hasonló alapokon illik döntenie?

- Igen. És még valamit hadd tegyek hozzá, mert látom a mai híreket. Most nincs előttem az az MTI-hír, amelyik arról szól, hogy volt már példa rá, hogy így történt, de a háznak egy 2009-es állásfoglalása viszont úgy döntött, hogy a frakcióalakítással ez a korlátozó rendelkezés már mindenképpen érvényesül. Én elolvastam ezt a későbbi állásfoglalást, és a vele járó vitát, és én semmi ilyesmit nem olvasok ki belőle.

- De tudja, hogy van ez, az egyik jogász ezt olvassa, a másik meg azt olvassa. Hát még a politikusok.

- Igen, tudom. De legalább beszéljünk róla.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái