rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 2.

Ókovács Szilveszter, az Operaház kormánybiztosa 


Bolgár György: - Azzal kapcsolatban érdeklődöm Önnél, hogy belekeveredett ebbe a bizonyos Csurka-ügybe vagy Új Színház ügybe és a napokban a Népszabadságban megjelent egy válaszlevele Hamar Zsolt karmesternek, aki nehezményezte, hogy az Operaház pert akar indítani Christoph von Dohnányi, a világhírű karmester ellen, aki lemondta budapesti szereplését Csurka és Dörner György kinevezése miatt. Engem az lepett meg, hogy ahelyett, hogy szép finoman próbálta volna elintézni ezt a kellemetlen ügyet, ennyire vállalta a nyilvánosságot és harciasnak mutatkozik. Miért?

Ókovács Szilveszter: - Először is, én hadd ne érezzem úgy, hogy belekeveredtem ebbe az ügybe. Én pont arra akartam rámutatni, hogy ennek az ügynek, hogy az Új Színház vezetését így vagy úgy kinevezik, leváltják, semmi köze az Operaházhoz. Miért teszünk úgy, mintha ez természetes volna, hogy egy teljesen vétlen harmadik felet, aki az Andrássy út másik felén található, kétszáz méterrel arrébb, ebbe az ügybe bevonnak. Mi nem akartunk ebbe az ügybe belekeveredni. Tényleg úgy érzem, hogy az Operaház ebbe bele lett keverve, mint amikor Böszörményi megeszi a cipőkrémet… De még ennyi közünk sem volt hozzá, csak jelzem. Tehát én tényleg úgy érzem, hogy minket ebbe az ügybe valamiért belekevertek és ennek kapcsán nekünk kárunk keletkezett. Ugye Christoph von Dohnányi aláírta az Operaházzal a szerződést, egy nappal korábban vissza is küldte, majd másnap lemondta a koncertet. Amiből fakadóan a szerződés szövege szerint, amely mindenkire vonatkozik természetesen, de nem gondolnám, hogy Ön vagy bárki ez alól felmentést akarna adni például a szerződő felek egyikének, így Dohnányi úrnak sem, így neki az ebben foglaltak szerint a kárunkat meg kell térítenie. Hiszen vis major nem állt fenn, nem gondolnám, hogy vis major ez a fővárosi eseménysorozat, és betegség sem hátráltatta az ő megérkeztét. Én csak ennyit mondtam. És a Népszabadság múlt heti jegyzete „gyalázat” néven rakta oda a minősítést az én mondatom mögé, amit már eleve nem értettem, aztán jött Zsolt levele, amiben pedig nagyon keményen nekem támadt. Hát a „lakáj” az nyilvánvalóan nekem szólt, és az Operaházat is úgy támadta, olyan lenézően, hogy muszáj volt válaszolnom. De nem azért, mert belekeveredtem az ügybe, hanem azért, mert belekevertek minket ebbe.

- De ez a probléma valószínűleg és nyilván Hamar Zsolt is így értelmezte, amikor lakájnak nevezte Önt, hogy nem Dohnányi keverte bele az Operaházat vagy Önt ebbe az ügybe.

- Akkor kicsoda?

- Mondjuk a főpolgármester vagy esetleg mások.

- Minket senki nem emlegetett. Nem is vagyunk fővárosi intézmény.

- De azzal, hogy kinevezte Dörnert és Csurkát az Új Színház élére, ez óhatatlanul árnyként vetül akár a Magyar Állami Operaházra is. Dohmányi ezt érezte, neki nem kötelessége tudni, hogy ki milyen kezelésben van, ki hozta a döntést és hogyan. Azt látja, hogy Budapesten, egy európai fővárosban egy náci nézeteket valló drámaírót és az ő munkatársát kinevezik egy színház élére, amelyik állami vagy fővárosi pénzből, közpénzből fog működni. És ezt ő elfogadhatatlannak tartja. Ezért aztán, miután mást tenni nem tud, lemondja a budapesti szereplését. De nem ő keverte bele ebbe az Operaházat, hanem azok, akik a döntést meghozták.

- Én azért ezt egy kicsit másképp látom. Először is, a nevezett urak kinevezése október eleji, most meg nem mondom, melyik nap történt, de október elején, tehát több héttel ezelőtt. Azonkívül, mondom, előtte nap küldte vissza Dohnányi úr a szerződését. Tehát nekem inkább úgy tűnik, mintha valaki szólt volna neki vagy rábeszélte volna arra, hogy a nemtetszésének – egyébként szíve joga természetesen – így adjon hangot. De az Operaház műsorát, az Operaház nézőit így megkárosítani nagyon nem illik, szerintem. Ha most Brad Pitt visszamondja a forgatást emiatt – egyébként nem tette –, akkor is elcsodálkoznánk. De ha Magyarországon bármi történt volna, mondjuk Medgyessy Péterről kiderült a D-209 ügy vagy a 2006-os őszödi beszéd miatt bárki visszamondta volna magyarországi szereplését – most én indifferens vagyok ebből a szempontból –, akkor nagyon csodálkoztunk volna. És most is csodálkoznék és most is csodálkozom. Nem hagyhatom annyiban, mint intézményvezető, hogy mi egy csomó pénzt kifizessünk azért a lemondott szólistáknak, mert Dohnányi úr így kíván tiltakozni. Tiltakozhat ezerféleképpen egyébként, és Budapesten szerencsére elég komoly vendégjárás van most is. Nem értem, hogy az Operaháznak miért kéne ezt a kárt elszenvednie.

- Azért gondoltam, hogy el lehet az ilyesmit talán finomabban simítani, és nem tudom, írt-e Ön levelet Dohnányinak, hogy mennyire sajnáljuk és nem lehetne-e egy másik alkalommal, nekünk ehhez semmi közünk nem volt, érthető módon. Vagy egyszerűen megkínálta őt egy perrel?

- Várjunk csak. Én valóban nem érzem magunkat hibásnak. Tehát én semmiképpen nem szeretnék azért magyarázkodni senkinek, mert ő valamit lemondott. Visszalépett úgy egy szerződéstől, hogy azt egyébként egy kétsoros e-mailből tudtuk csak meg. Azóta eltelt egy teljes hét. Semmiféle jelzés, ne adj’ isten mondjuk valamiféle kárenyhítő összeg vagy egyéb nem érkezett.

- Ez volt a jelzés nem? Hogy nem jövök ilyen városba.

- Nézze, nekem nem is írt levelet Christoph von Dohnányi, a zenekarnak küldte el ezt a kétsoros e-mailt az ügynöksége, nem is ő maga. Úgyhogy ilyen értelemben, hogy úgy mondjam, a kapcsolatot ő nem vette fel velünk. Én viszont írtam neki most egy levelet, úgyhogy meg is fogja kapni. Ebben felkínálom neki az Arabella című Richard Strauss darabban való vezénylést jövő tavasszal, és nagyon szeretném, ha ő azzal a gesztussal, hogy ezt elvállalja és természetesen a honoráriumából a nekünk joggal járó kétmillió forint fölötti összeget levonva, de ellátogat hozzánk, körülnéz Budapesten, megnézi, hogy Ön és én melyik fővárosban élünk. Hogy ez valóban egy olyan hely-e, ahol az ember már nem is léphet fel, mert lépten-nyomon valami antidemokratikusba botlik. Szóval én szeretném, ha ő ellátogatna hozzánk. Egy kiváló idős úrról van szó, és szeretném, ha az Operaházban ő vezényelne. Ennél többet nem tehetek, és azt sem várja el tőlem senki, hogy csöndben lenyelem azt a kiadást a közpénzből, ami nem minket illet és ami egyébként joggal lenne elvárható, hogy arra vigyázzak, hogy a közpénzből mire költünk.

- Erre Önnek feltétlen felhatalmazása van, és vigyáznia is kell az egyre kevesebb közpénzre. De mégis, ezzel a harcias kiállással olyan színben tünteti fel...

-… De bocsánat, mitől volt ez harcias? Azért, mert megvédtem az intézményünket?

- Attól, hogy Dohnányi úr meg fogja ezt fizetni.

- Én Hamar Zsolttal szemben voltam, nem harcias, maximum határozott. De azért volt egy felütése Zsoltnak, és azt nem bánnám, ha Bolgár úr is elismerné, annyit leírt, hogy természetesen minden menedzser így járna el, aki az intézményét felelősen próbálja vezetni. Tehát Zsolt hangütése mondjuk fortissimón indított, egy arra adott pianissimo választ meg sem hallana senki. Tehát azt hiszem, hogy a határozottságom – és nem harciasságom – az ennek szólt.

- De azt akartam csak az egésszel mondani, hogy mégis abban a színben tűnik fel, mintha ezt az egyébként Európában védhetetlennek látszó kinevezést, amihez semmi köze nem volt, védené egy másik síkon.

- Ez teljesen lehetetlen. Azért is kérem, hogy ezt ne fejtse ki ez esetben, mert ennek semmi köze a valósághoz. Nem véletlenül nem írtam le az ügyben érintettek nevét sem. Tehát nekem az a kifogásom, és azért hoztam a Sass József-es példát is egyébként, mert akkor is megütköznék, ha ez mással fordul elő, egy másik színházzal. Nincs közük hozzá.

- De ez egy rossz példa. Sass József nem képvisel civilizációellenes, a modern nyugati demokráciában elfogadhatatlan nézeteket. Lehet őt bírálni, hogy tetszik vagy nem tetszik, lehet azt mondani, hogy nem tetszik a balos hozzáállása vagy nem tetszik a kabaré színvonala, de azt nem lehet mondani, hogy a mai modern nyugati világban elfogadhatatlan nézeteket képvisel. Csurkára meg lehet mondani.

- De engem nem fog tudni belehúzni ebbe a minősítési hercehurcába, én csak azt merem mondani, hogy nyilván van valahol egy skála, ami alapján az embereket erre és arra osztályozzák valakik. De ez ugyebár nem egy olyan etalon, amihez az embernek tartania kell magát. Vannak vélemények.

- De miért nem? Önállóan dönthetünk arról, hogy ezt az etalont elfogadjuk vagy nem fogadjuk el.

- Nem, én egy individualista nézőpontot látok ebben. Az ember így és úgy mérlegel kérdéseket. Én nem óhajtok ebbe beleszállni.

- De a rasszizmusról tudjuk, hogy rasszizmus, nem? Ezt Ön is megállapítja, akár jobboldali beállítottsággal is.

- Én ezt nem állapítom meg. Miért? Miért állapítsam meg bárkiről, hogy rasszista?

- Miért ne állapítaná? Azért, mert veszélyt jelent a közösségre, mert veszélyt jelent a békére, a nyugalomra, a modern demokratikus európai társadalomra. Ezért.

- Szerkesztő úr. Én nem azért ülök az Operaház élén, hogy bármiféle bélyeget aggasszak bárkire. Én tényleg azt szeretném, ha a politika elkerülné az Operaházat. Még az általam választottakról sem tudom, hát még az örökül kapottakról, a több mint nyolcszáz emberről, hogy hova szavaz. Nem is érdekel. Engem az érdekel, hogy a színpadon, a színházban ki mit nyújt. És ehhez képest egy dolgot biztosan tudok, hogy nem volt közünk az Új Színházhoz se pro, se kontra. Tehát amikor minket büntetnek az Új Színházzal kapcsolatos ügyben, akkor azt tudom, hogy minket egy jogtalan bántás ért.

- Nem mindegy, hogy kitől.

- Nézze. Meg van kötve egy szerződés. Mindegy, hogy kivel kötöttem meg a szerződést, én is igazodom, ragaszkodom hozzá, és ő is tartsa be. Ha pedig nem tartja be, akkor az abban leírtakat kell érvénybe léptetni. Azért vannak a szerződésnek pontjai. Tehát én nem hiszem, hogy most Ön azt akarná mondani, ezt nem akarnám elhinni a füleimnek, hogy csak azért, mert bizonyos ügyben bizonyos személy elállt egy szerződéstől, akkor az semmisnek tekintendő, tehát nincs a dolognak következménye. Nem hiszem, hogy Ön ezt akarja velem kimondatni.

- Nem. Úgy gondolom, hogy miután Dohnányi álláspontja méltányolható és valószínűleg nincs is vele egyedül Európában…

- De az Operaházban nem méltányolható. Volt egy előadásunk kiírva. Egy héttel korábban jelezni, hogy ez mégsem megy, ez azt jelenti, hogy az Operaház énekkarát, százhúsz embert másképp kellett kirendelnem, le kellett mondanom a Ligeti-darab szólistáit. Egy csomó embert kell kártalanítanom. Szóval ez azért nem úgy van.

- Szóval azt mondja, hogy nincs oka meggondolni magát.

- Nekem egy kötelességem volt szerintem, de ez is inkább a megbékélés érdekében tett gesztus, az, hogy ezt a levelet megírtam. Az Arabella direkt német repertoárú előadás, amiben Christoph von Dohnányi igazán világszínvonalú, és amiben szerintem szívesen is vezényel, tehát nem egy olyan előadást kínáltam fel, amit az ember visszakézből lök vissza, hanem egy Richard Strauss darabot tavasszal, egy új premiert ráadásul, amelynek az előadásaira meghívnánk őt. Nagyon remélem, hogy igent mond rá, és akkor ezzel a dolgot tényleg be tudjuk fejezni. De az a magatartás, amit tőlem Hamar Zsolt várt el, hiszen én az ő levelére válaszoltam, úgyhogy térjünk ide vissza akkor a legvégén, hogy a magyar ugarnak az lenne a feltétele, hogy az ember ilyenkor csendesen elhallgat és nem tudom miből, a pénzjegynyomda igénybevételével újragyártatja a bankjegyeket, amelyeket így elveszített, ezt én nem tudom elfogadni.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái