rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. november 2.

Csák Ferenc, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója


Bolgár György: - Még meddig lesz főigazgató?

Csák Ferenc: - Jelen állás szerint a múlt hónap végén elfogadott kormányhatározatban foglaltak március elsejét tűzik ki annak az időpontnak, hogy a Magyar Nemzeti Galéria beolvad a Szépművészeti Múzeumba, így nyilvánvalóan a Magyar Nemzeti Galéria a tevékenységét jelen formában a továbbiakban nem folytatja.

- Önnek mikor lett arról tudomása, hogy ilyen kormányhatározat készül? Vagy már csak akkor tudta meg, amikor meg is jelent?

- A Magyar Nemzeti Galéria vezetősége ugyanúgy a Magyar Közlönyből értesült erről, mint a tágabb szakmai értelemben vett közönség.

- Én egy álnaiv kérdést tettem fel, mert azt hittem, hogy természetesen tudtak erről. Komolyan mondja, hogy a közlönyből értesült róla?

- Természetesen, hiszen szeptember végén Baán Lászlót, a Szépművészeti Múzeum főigazgatóját szintén kormányhatározatban, kormánybiztosként nevezték ki azzal a céllal, hogy két éven belül egy koncepciót formáljon az új múzeumi negyedben, alias Andrássy-negyedben elhelyezkedő múzeumi épületekre és ennek szakmai tartalmára. Amelyben azt a megnyugtató választ kaptuk akkor még, hogy ebben az időszakban kell a két gyűjtemény és természetesen más országos gyűjtemények összevezetését és egy új helyen történő elhelyezését megalkotni, megtervezni. Ebbe vágott bele a húsz nappal későbbi második határozat, amelyben már konkrétan szerepelt a Nemzeti Galéria megszüntetése, beolvadás útján a Szépművészeti Múzeumba.

- Amikor megjelent a kormányhatározat, akkor mi volt az Ön első reakciója? Felhívta Baán Lászlót, hogy mégis mi ez?

- Nem. Az első reakcióm természetesen a mély megdöbbenés volt, és ugyanez érzékelhető a szakmai közvéleményben is. Hiszen a nemzetközi művészettörténészek szövetsége egy állásfoglalást adott ki – egyébként a Nemzeti Galériát megelőzően – ennek a szakszerűtlen döntésnek a szakmai hátteréről. Valamint én próbáltam tájékozódni a fenntartónál, a Nemzeti Erőforrás Minisztériumnál, ahol szintén értetlenkedve álltak az ügy előtt, hiszen ez az előterjesztés nem a minisztériumon keresztül futott.

- Akkor még inkább tanácstalan vagyok, amikor a kérdéseimet felteszem, mert ezt nem hiszem el. A kultúrát irányító Nemzeti Erőforrás Minisztérium azt válaszolta Önnek, hogy ők nem is tudtak erről?

- Teljes meglepődésüknek adtak hangot, és a mai napig semmilyen szakmai egyeztetés nem történik a Nemzeti Galéria és a fenntartója, a NEFMI között. Hiszen egy ilyen kormánydöntésnek hosszú és természetesen az adminisztráció oldalán borzasztó bonyolult lépéssorozat kellene hogy legyen a következménye. Erről a mai napig semmit nem tudunk.

- Most akkor arról van szó, hogy Szőcs Géza kulturális államtitkárt egyszerűen megkerülték? Kihagyták az egészből? Pedig az ő elképzeléseibe belevágott ez a muzeális épületegyüttes a Városligetnél.

- Nézze, az országos fenntartású főbb intézmények a Nemzeti Erőforrás Minisztérium kebelén belül helyezkednek el, ennek szakmai irányítója egyébként Szőcs Géza, akinek egy ilyen volumenű döntéssel kapcsolatban nyilván véleményt kellett volna formálnia. Nemcsak a külvilág, nemcsak a kormány felé, hanem az érintett intézmények felé is. Hiszen erre nekünk fel kellett volna készülni, és azt gondolom, hogy egy szakmai konzultáció, egy előegyeztetés ezt mindenképpen meg kellett volna hogy előzze.

- Az a része, hogy ez így történt, így határoztak, és ráadásul most már csak négy hónap van a határozat végrehajtásáig, önmagában abszurdum. De ettől még a döntés akár lehet józan és logikus is. Az?

- Véleményem szerint egy közintézmény életében mindig megfontolandó, ha lehetőségek adódnak arra, hogy új épületben kapjon elhelyezést. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy Budapesten egy múzeum-sziget alakult ki a hetvenes évek végén, a Budai Vár palotáinak különböző épületei. Itt foglal helyet a Budapesti Történeti Múzeum, itt volt a Ludwig Múzeum, a Nemzeti Galéria, az Országos Széchenyi Könyvtár. Tehát itt van egy élő, önállóan működő kis sziget, amit most megpróbálnak a város másik végén létrehozni.

- Ami ráadásul remekül beleillett a budai vagy budapesti idegenforgalomba, szóval nem véletlenül került ez oda, mert a várba látogatók kulturális élményhez is juthattak.

- Így van. És tulajdonképpen egy új épület megépítése szakmai szempontból nyilván támogatandó lenne, de a másik oldalon azt tudni kell, hogy azok az épületek, amelyek most rendelkezésre állnak, azt a következő nyolc-tíz évet, amely egy új épület felépítése és beköltözése jelentene, szakmailag és infrastrukturálisan nem tudják kibírni fejlesztési források nélkül. Tehát míg az egyik oldalon jelentős milliárdokat költ majd a kormány egy új épületre, addig a másik oldalon jelentős épített örökségünk, a Budai Vár állapota tovább romlik. Hiszen nyilván ezeket az épületeket, épületrészeket a Nemzeti Galéria tekintetében elsorvasztja ez a kormányhatározat, mert ide további fejlesztési források nem érkeznek. És azt gondolom, ha a Budai Várba látogató polgárok körbenéznek, pontosan látják azokat az állapokat, amelyeket sürgősen orvosolni kellene. De semmiképpen nem fenntartható az az állapot, hogy ez nyolc évig még így maradjon.

- És mi van amögött szakmailag, hogy egyesítsék a magyar és a nemzetközi képzőművészet értékes darabjait egy egységes múzeumban?

- Az elmúlt egy év munkája megmutatta, hogy a kiállításaink nézőszáma nyolcvan százalékkal növekedett 2010 óta. És nyilvánvalóan 3200 négyzetméteren folyik jelenleg is átalakítás a Nemzeti Galériában. Ami pont azt mutatja meg, hogy van érdeklődés és a nemzeti művészetünk legnagyobb bemutatóhelye fejlődőképes, ezen dolgozik a jelenlegi vezetés. Ehhez még hozzájön, hogy idén páratlan módon tizenöt százalékos elvonás sújtotta az országos intézményeket, így a Nemzeti Galériát is. És ezeket a fejlesztéseket magántámogatásból, szponzori pénzből és saját bevételből tudtuk fedezni. Azt gondolom, ez olyan tett, ami a magyar múzeumok történetében egyedülálló. Másik részről pedig nem él az az érvelés, hogy ezt a két intézményt, mármint a Szépművészeti Múzeumot és a Nemzeti Galériát gyűjteményi szinten, szovjet modell szerint választották szét.

- Ez akar lenni az érv az összeolvasztás mellett, hogy ez tulajdonképpen egy szovjet trükk volt?

- Így van. Ez abszolút nem érvényes, hiszen az igazság az, hogy Pogány Ödön Gábor akkori főigazgató ellátogatott Bécsbe, ahol 1973-ban megtörtént a régi osztrák művészet leválasztása a nemzetközi művészetről, hiszen kinőtte az épületet, és így jött létre mai nevén a Belvedere, a volt Kunsthistorisches Museum gyűjteményéből. Ezt a nyugati példát vette akkor alapul a magyar kormány, nem beszélve arról, hogy ebben az évben alakult a pécsi modern képtár is, ami nyilvánvalóan az 56-os forradalomnak, a nemzeti eszményünknek egy jelentős tette volt, megfejelve egy épületrekonstrukcióval. És így foglalhatta el 73-ban a Magyar Nemzeti Galéria a jelenlegi helyszínét. Tehát ez egy szerves építkezése volt, különösen a magyar képzőművészeti kultúra megfelelő bemutatásának.

- Beszélhetünk itt szakmai érvek alapján, de nem lehet, hogy egész egyszerűen csak arról van szó, hogy pillanatok alatt összevonják a két intézményt és megszabadulnak egy főigazgatótól, mondjuk Öntől?

- Én nem gondolok erre. Hiszen nekem nem tisztem erre gondolni. Az elmúlt másfél év tisztességes szakmai munkája bebizonyította, hogy ebben a házban jelentős kiállítások nyíltak. Például a Munkácsy-féle Krisztus-trilógia vagy a Markó Károly művészetét bemutató kiállítás, vagy a november 28-án nyíló Ferenci Károly életmű-kiállítás. Vagy a január 2-án nyíló Magyarország, államiságunk bemutatása történelmi képekben című kiállítás. Tehát szerintem szakmai síkon és a munkánkban semmiféle kivetnivalót nem talált a fenntartó, és azt gondolom, hogy az ő elsőszámú feladata megítélni a mi munkánkat. A másik oldalon viszont, ami minket sokkal jobban bánt, az a szakmaiatlan hozzáállás, amivel országos gyűjteményeket egyik percről a másikra meg lehet szüntetni, tulajdonképpen minden indok nélkül. És a racionalizáció sem jelentkezik, hiszen a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteménye, munkatársai a következő nyolc-tíz évben, ha egyáltalán felépül ez az új épület, ugyanúgy a Nemzeti Galéria jelenlegi helyszínén, a Budai Várban foglalnak majd helyet. Tehát minden ugyanúgy megy tovább, ahogy lett volna március elsején.

- Ezért gondoltam azt, hogy csak Hiller István volt művészettörténész államtitkárát akarják a helyéből elmozdítani, legfeljebb kicsit bonyolultabban csinálják meg.

- Mindenképpen megtisztelő számomra, hogy a kormány ilyen módon foglalkozik az intézményemmel és ezek szerint személyemmel is. Ehhez csak azt tudom hozzáfűzni, hogy a személyi ambíció kérdése egyre jobban dominál a kultúrpolitika területén. Szerintem káros történet, ami most zajlik, és nyilvánvalóan erre a Nemzeti Galéria szakmai alapon mindig is reflektált és megpróbálta a tiltakozásunkat minden fórumon kifejezni.

- Akkor még egy pillanatra próbáljuk komolyan venni ezt az összevonási tervet. Ha valóban azt gondolják és önmagában ez az elképzelés nem is feltétlenül rossz, hogy létrehoznak a Városliget mellett egy új múzeumi épületegyüttest és akár egyesítik a különböző múzeumokat is és egy vezetés alatt különböző épületekben milyen fantasztikus dolgokat lehet majd csinálni, mennyi időbe telne ez az Ön becslései alapján és mennyibe kerülne?

- Nézze, én a pécsi európai kulturális főváros beruházást egész közelről követtem, és azt tudom mondani, hogy annak az előkészítése, mármint mielőtt a markolók elkezdték az épületek alapjait kiásni, nagyjából három év volt. Ennyi időbe telik a szakmai koncepció előállítása, azoknak a hatástanulmányoknak, környezettanulmányoknak, valamint költséghaszon-elemzéseknek az előállítása, ami egyáltalán ahhoz szükséges, hogy egy uniós pályázatot be lehessen nyújtani. Abban az időben adott volt a kormányzati döntés és adott volt az uniós finanszírozás is, hiszen a 2007-től 2013-ig tartó gazdasági időszakot éltük. Jelen pillanatban ezek a nevek nem adottak, egyszerűen nincs stratégia, és pályázathoz benyújtandó alapanyag sem. Valamint egyáltalán nem biztos, hogy a következő gazdasági periódusban 14-től ugyanannyi forrás érkezik majd a központi régióba, mint érkezett az elmúlt hat évben. Ezen felül sajnos azt kell hogy mondjam, hogy egy szakmai döntés meghozatalát Pécsen is akkor véglegesítették, amikor az épületek álltak. Például három könyvtár, a város, a megyei és az egyetemi könyvtár összevonására akkor került sor, amikor az új épületbe, a tudásközpontba beköltözött például a könyvtári részleg. Tehát mindig érdemes figyelemmel kísérni azt a tervezési folyamatot, ami szerves része a szakmai koncepciónak, hogy az hogy alakul, mennyi forrás áll rendelkezésre, mekkora épületet lehet építeni, ott mit lehet elhelyezni. Ezt nem lehet az asztalon nyolc évvel előre letervezni.

- És ez legalább tízmilliárd forint nagyságrendű építkezés volna nem?

- Mivel négyzetméterszámot és funkciót sem tudunk jelenleg…

-… Végül is kis múzeumi épületet is lehet felhúzni, kétségtelen.

- Így van. De mondjuk a Nemzeti Galéria jelenleg 22 500 négyzetméteren üzemel, ezen belül több ezer négyzetméter állandó és ideiglenes kiállítóhellyel. Én azt feltételezem, ha ugyanekkora épületre lenne szükség, márpedig ennél nagyobbra van szükség, hiszen mi a jövőnek tervezünk, egy múzeum épület soha nem az adott év adottságait veszi figyelembe, hanem a következő húsz-harminc évet, amíg az épület a küldetését betölti, akkor nagyjából ötven-hatvan milliárd forint közé tehető az az összeg, amibe az épület felépítése kerül. Itt még nem beszéltünk természetesen a projekt-előkészítési költségekről, ami nagyjából tíz százaléka egy ilyen volumenű beruházásnak.

- Erre a pénz nyilvánvalóan megvan, fejben valahol legalábbis. Azt mondja meg nekem végül, hogy most mit csinál, azon kívül, hogy tiltakozik?

- A Magyar Nemzeti Galéria főigazgatójának az a feladata, hogy a Magyar Nemzeti Galériát irányítsa, ameddig erre a fenntartó engedélyt ad. Nekünk nagyon fontos szakmai programjaink vannak a következő hónapokban. Említettem a két nagyszabású kiállítást, ami több ezer négyzetmétert foglal el a galériában, valamint próbáljuk az évi költségvetést úgy megtervezni, hogy a további elvonásokkal együtt túl tudjunk élni, ameddig kell. Ha március elsejéig, akkor március elsejéig, ha tovább, akkor tovább. De ami minket még jobban aggaszt, az az, hogy mi lesz a Budai Vár épületegyüttesének a sorsa. Hiszen, ha ezek a közintézmények elhagyják a várat, akkor mi történik majd itt a jövőben. Mi fog ideköltözni és egyáltalán a magyar polgárok számára ez az épületegyüttes látogatható lesz-e a jövőben?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái