rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 28.

Ruttner György ügyvéd, a MAL Zrt. képviselője


Bolgár György: - Elsősorban a MAL Zrt. a felelős a tavalyi kolontári vörösiszap-katasztrófáért – állapította meg a szerencsétlenséget vizsgáló parlamenti bizottság tegnap nyilvánosságra hozott jelentésében. Meglepte Önt ez a megállapítás, amelyik persze nem ennyire sommás, mert – mint kiderül a jelentésből – sokan mások is felelősek azért, hogy ez a katasztrófa bekövetkezett, de az elsődleges hibát a vizsgálóbizottság, a politikusok, képviselők szerint a MAL Zrt. követte el?

Ruttner György: - Azt nem mondhatom, hogy nagyon meglepő egy ilyen jellegű megállapítás egy politikai testület részéről, hiszen Ön nagyon jól mondta, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság politikusokból áll, a parlamenti pártok delegálják ebbe a bizottságba a képviselőket, ugye a parlamenti arányoknak alapvetően megfelelően, és ezért ez nem egy meglepő fordulat, hiszen a legegyszerűbb dolog a tényleges okok feltárása helyett az üzemeltetőre mutatni, hogy akkor nyilvánvalóan az üzemeltetőé a felelősség, mert az üzemeltetés nélkül ez a katasztrófa nem következett be. Összefoglalva mégis azt kell mondjam, hogy a vizsgálóbizottság helyes úton indult el az én meglátásom szerint akkor, amikor az üzemeltetői felelősségen egy kicsit a vizsgálódás szándéka szerint túllépett, és elkezdte vizsgálni azt, hogy a hatóságoknak, kezdve az engedélyezéstől az ellenőrző tevékenységig, milyen jellegű felelőssége merülhet föl, majd azzal is foglalkozik, legalábbis elkezdte az ezzel kapcsolatos vizsgálódást, hogy a tervezőknek és a kivitelezőknek, akik annak idején ezt létesítették meg a terveket készítették, fölmerül-e a felelőssége. Tehát elindult egy helyes úton ez a bizottsági munka, azonban az én meglátásom szerint nem ment végig ezen a helyes úton, hanem csak megemlíti ezeket a fölmerülő szempontokat, viszont a következtetés levonását ott megtartja, hogy csak az üzemeltetőé az elsődleges felelősség. Azt gondolom, hogy ez egy kicsit félbehagyott munka, tehát a helyes úton indult el a bizottság, azonban a tényleges feltárásnál félbemaradt a munkája. Úgy látta jónak, hogy az igazi, tényleges vizsgálódást itt befejezi, és hoz egy jelentést, amit aztán nyilvánosságra hozott.

– Ahhoz mit tud mondani, hogy a vizsgálóbizottság jelentése szerint egyértelmű, hogy sokkal több lúgos folyadék volt ebben a tározóban, mint amennyit az engedély alapján ott lehetett volna tartani? Egy méter vagy másfél, azt hiszem, maximum másfél méter vastagon lehetett volna ezt a lúgos folyadékot rátenni erre a bizonyos káros anyagra, amit ott tároltak, de helyenként nyolc méter magasra emelkedett a folyadék, és átlagosan négy és fél méter volt. Ez megfelel a valóságnak, hogy az engedélyezettnek a többszörösét tartották ott?

– Ez nem felel meg a valóságnak, ez érthetetlen megállapítása ennek a jelentésnek, és a tegnapi hírekben sajnos ez a nagyon felületes és nagyon téves megállapítás lepte el a sajtót és valamennyi sajtóorgánumot. Ezzel szemben az a tény, hogy ezt egyértelműen megcáfolták a vizsgálatok során, és itt a vizsgálatokban nemcsak a parlamenti vizsgálóbizottság munkáját értem, hanem beleértem azt a büntetőügyben végzett tényfeltáró munkát, amely a Nemzeti Nyomozó Irodának a vizsgálódása során keletkeztek. Az ott meghallgatott szakértői vélemények, illetve az ott rendelkezésre álló és megvizsgált bizonyítékok egyértelműen cáfolják ezt.

– Mennyi volt a folyadék, mennyi volt ez a lúgos anyag?

– Hogy ebből mennyi a vörös iszap, és mennyi a rajta lévő folyadék, ebben az előírások nem tesznek különbséget. Az előírás pontosan, szinte centiméterre, illetve szinte milliméterre meghatározza, hogy meddig lehet tölteni az adott tározót.

– De azt nem határozza meg, hogy ebből mennyi a lúgos folyadék, és mennyi ez a bizonyos… nem tudom pontosan, hogy hívják azt a szennyező anyagot?

– A válasz az, hogy a benne lévő zagy magasságát határozza meg, tehát hogy meddig, milyen magasságig lehet ezt az adott zagytározót feltölteni, ez tengerszint feletti magassághoz mérik, sőt azt is meghatározzák az előírások, hogy az adott tengerszint itt a Balti-tengernek a szintje, ahhoz képest milyen magasságig lehet elmenni a benne lévő zagy feltöltésével, és az egyértelmű adat szerint 216 méter, a Balti-tenger szintje fölötti magasságig lehet elmenni.

– Tehát ha ott csak lúgos folyadék lett volna ilyen magasságig, az engedély azt is tartalmazta volna, mert nem határozta meg, hogy milyen összetételű legyen az, amit ott tárolnak?!

– Nem, azt nem, a benne lévő zagyra vonatkoznak ezek az engedélyek, hogy meddig lehet ezt az adott kazettát tölteni, és ez volt ez a bizonyos 216 méteres magasság. Na most ezzel szemben egyértelmű dokumentumok vannak arról, az utolsó, a katasztrófa előtti napnak a jegyzőkönyve is – és ezek a jegyzőkönyvek a Nemzeti Nyomozó Iroda beszerzett dokumentumai között rendelkezésre állnak –, amelyek egyértelműen rögzítik, hogy a zagy  magassága 215,88 méter volt, vagyis ebből az következik, hogy a megengedett szint alatt volt tizenkettő centiméterrel a katasztrófa idején a tárolt zagymennyiség, tizenkettő centiméterrel!

– Amire azt lehet mondani, hogy ez nagyon közel van a határhoz, de akkor is a határon belül van!

– Jóval a határ alatt van, hát itt a milliméterek is és a centiméterek is számítanak, és ezek nagyon nagy tömegű különbségeket jelentenek az egy ilyen nagy kiterjedésű kazettánál...

– Ja, tehát ez a tizenkét centiméter különbség nem is olyan kevés, mint ahogy az átlagember gondolja?

– Nem, egyáltalán nem, az egy nagyon nagy különbség, ez azt jelenti, hogy jóval a töltési szint alatt helyezkedett el a benne lévő zagymennyiség, és ez egyértelműen megcáfolja a parlamenti vizsgálóbizottságnak azt az állítását, hogy túltöltötték volna az üzemeltetők ezt a bizonyos kazettát! És erre dokumentumok vannak!

– Akkor mégis minek alapján jutott ez a parlamenti bizottság erre a következtetésre, holott előttük is megcáfolták, meg ezek szerint a párhuzamosan folyó rendőrségi vizsgálat is megcáfolta?

– Hát azt kell, hogy mondjam, hogy ez felületességből következhet. A jelentésre, amelyet annak rendje és módja szerint megküldtek a MAL Zrt.-nek, a MAL Zrt. tett konkrét észrevételeket, ezek az észrevételek egyébként nagyon korrekt módon a vizsgálóbizottság honlapján megtekinthetők jelen pillanatban is, amelyekben a MAL Zrt. erre is kitér, hivatkozva azokra a jegyzőkönyvekre, amelyek tartalmazzák az ezzel kapcsolatos adatokat. Na most ezeket az észrevételeket nagyon csekély mértékben vette csak figyelembe a bizottság, amikor a végleges jelentést összeállította. A MAL Zrt.-nek erre az egyértelműen megcáfolt adatra vonatkozó észrevételét figyelmen kívül hagyta a bizottság. Ez komoly hiányossága ennek a jelentésnek, ráadásul ezt az egyértelműen megcáfolandó tényt emeli ki mint üzemeltetési hiányosságot, amely egyértelmű tévedés, és korrigálásra fog szorulni. Nyilvánvaló, az eljáró hatóságok, amelyek azért szakmai felelősséggel tartoznak majd a megállapításaikért, nem fogják átvenni ennek a politikai testületnek ezt a tévedését.

– Na de ezek szerint a dolog lényege esik akkor ki ebből a vizsgálóbizottsági jelentésből, mert ha a bizottság szerint a MAL Zrt. felelős a katasztrófáért, mert túltöltötte ezt a tározót, ellenben a valóság nem ez, mert nem töltötte túl, akkor innentől kezdve semmi nem áll meg.

– Egyértelmű! Ez egy alapvető tévedés, szó sincs arról, hogy túl lett volna töltve. Ha túl lett volna töltve, az egyértelmű büntetőjogi felelősséget alapozna meg egyébként, hiszen az egy vétkes mulasztás lenne, egy vétkes kötelességszegés, erről azonban szó sincs, és a folyamatban lévő büntetőügyekben nem is állapítják ezt meg, pontosan azért, mert a rendelkezésre álló dokumentumok, a hiteles jegyzőkönyvek egyértelműen cáfolják ezt. Valóban evvel is foglalkoztak a nyomozás során, de mivel ezt cáfolta a nyomozás eredménye, ezzel már nem is gyanúsították meg az üzemeltetéssel kapcsolatosan a MAL Zrt. munkatársait. Éppen ezért érthetetlen az, hogy a vizsgálóbizottság miért hoz nyilvánosságra egy ilyen egyértelmű tévedésre vonatkozó adatot.

– A jelentés azért a hatóságokat is bírálja vagy felelősnek tartja, már csak azért is, mert a katasztrófa előtt két héttel a környezetvédelmi felügyelőség vizsgálatot vagy ellenőrzést tartott a tározónál, és ha például túltöltés lett volna, akkor feltehetően nekik is észlelniük kellett volna ezt.

– Persze, természetes, hogy ez az ellenőrzés, amely megtörtént a helyszínen, és amelyről több oldalas jelentést készített a regionális környezetvédelmi felügyelőség, ez tartalmazza azt, hogy ezeket a szabványokat rendben lévőnek találták, tehát a töltés magasságát, tehát a tölthetőségnek a magasságát és a benne lévő zagyét is. Ezt a jelentés tartalmazza is! Na mármost ha ez két héttel a katasztrófa előtt rendben volt – és itt nyilvánvalóan hatalmas mennyiségekről van szó –, az alatt a rövid idő alatt, néhány nap alatt, ami a helyszíni ellenőrzés és a katasztrófa között eltelt, nem lehetett volna túltölteni a tározót, tehát ez képtelenség! De ezt egyébként az, ahogy az előbb említettem, az előző napi jegyzőkönyv is egyértelműen cáfolja ezt. Megállapítja ezt a bizonyos 215,88 méter magasságot, amely jóval alatta van a megengedett töltési szintnek. Most itt valóban itt fölmerül a hatóságok felelőssége is, részben az engedélyező hatóságoké, részben az ellenőrző hatóságoké. Hiszen azt sem szabad elfelejteni, hogy itt nemcsak az ellenőrzés során volt szerepe a illetékes regionális környezetvédelmi felügyelőségnek, hanem az engedélyezés során is, hiszen ez a tározó az adott helyre engedéllyel épült, az adott műszaki paraméterekkel, az adott térfogattal, az adott gátmagassággal, az adott gátszélességgel, az adott tervek szerinti megvalósult módon.

– Magyarán az Önök álláspontja körülbelül úgy foglalható össze, hogy ha egyszer az engedélynek megfelelően töltötték meg ezt a tározót, és nem érték el a maximális szintet, akkor valami más oka kellett, hogy legyen a sajnálatosan bekövetkezett katasztrófának. Hogy ez az a bizonyos talajtörés-e, amit Önök többször felvetettek, vagy esetleg az engedélyezéskor rosszul értékelt tervek minősége, vagyis hogy nem így kellett volna megépíteni a tározót...

– Így van.

– ...vagy nem ennyiben kellett volna meghatározni a maximális magasságát az ott elhelyezett szennyező anyagnak, akkor ezekre próbálnak Önök összpontosítani. Hogy valahol máshol valakik elkövethettek egynéhány hibát, amelyek összeadódva eredményezték ezt a szerencsétlenséget?

– Egy komplex okrendszer az, ami egy ennyire súlyos katasztrófának a megtörténtében szerepet játszik, nagyon sok oknak az együttes közrehatása kell ahhoz, hogy egy ilyen rendkívüli katasztrófa bekövetkezzen. Az egyik valóban az, hogy nagy valószínűséggel nem volt megfelelő a helykiválasztás annak idején, ami most már a föltárt dokumentumok alapján rekonstruálható is. Annak idején, amikor ez történt, és itt az 1980-as évekre kell visszamenni, az 1983. évben a Veszprém Megyei Tanács ezzel a kérdéssel foglalkozott is, és fölvetődött ez, hogy nem lesz megfelelő a helykiválasztás. Most a helykiválasztásnak miért van szerepe? Mert ott az altalajra is tekintettel voltak, amikor azt mondták 83-ban, hogy nem lesz jó ez a bizonyos változatos összetételű agyagos altalaj.

– Mert nem elég stabil?

– Egy ilyen jellegű tározónak nem elég stabil, és eltérően reagál a környezeti hatásokra egy eltérő talaj, és valóban az agyag veszélyesen is reagálhat adott esetben. Na most ennek ellenére, hogy 83-ban fölmerült a szempont, 1995-ben a teljes tervdokumentációt ezen a helyen, ezekkel a paraméterekkel a Közép-dunántúli Vízügyi Hatóság – akkor így hívták ezt a jelen pillanatban Környezetvédelmi Felügyelőségnek nevezett hatóságot – teljes egészében engedélyezte, és az összes tervezési és kivitelezési tervdokumentációt jóváhagyta! Na most nyilvánvalóan következtetni lehet arra, hogy amennyiben ezek az engedélyek szerint épültek meg – márpedig az engedélyek szerint épültek meg –, akkor itt az engedélyeztetés során valami nem volt rendben! De a jelenlegi tulajdonosi szerkezet az 1997-es privatizáció alkalmával szerezte meg többek között ennek a alumíniumgyárnak a tulajdonjogát, beleértve az összes létesítményt, és beleértve ezt a bizonyos kritikus X-es zagytározót is. Tehát akkor, amikor a 97-es privatizáció lejátszódott, már jóval túl volt a folyamat azon, hogy hol lesz a tározó, milyen tervek szerint valósult meg, hiszen ezek már engedélyezett tervek szerint létrejött létesítmények voltak. Tehát ha volt is probléma az engedélyezés kapcsán, és nyilvánvalóan kellett lenni, hiszen nem a megfelelő helyre történt ennek a kivitelezése, ehhez a jelenlegi üzemeltetőnek, a MAL Zrtnek, akinek a keze alatt végül is bekövetkezett a katasztrófa, megállapíthatóan semmiféle köze nincs, hiszen a hely kiválasztása, a tervezése egy korábbi folyamat.

– Arra gondol, hogy ezeknek a jóváhagyása, mindez lejátszódott már, amikor 97-ben a privatizáció megtörtént. És a parlamenti bizottság mégis egyértelműen a MAL Zrt.-t jelöli meg felelősként. Ez a legegyszerűbb politikai megoldásnak látszik. Mert túl bonyolult lett volna egy ilyen politikai testület számára az okokat a maguk összefüggésében, mélységében vizsgálni, meg talán nincsenek is rá felkészülve?

– Én azt gondolom – részt vettem a valamennyi meghallgatásán ennek a parlamenti vizsgálóbizottságnak –, hogy természetesen érezni lehetett, hogy itt elsősorban politikusok vannak jelen egy ilyen bizottsági ülésen, politikusok tesznek föl kérdéseket, és a politikusok sajnos nem mindig rendelkeznek azokkal a szakmai ismeretekkel, amellyel rendelkezniük kéne ahhoz, hogy egy ennyire bonyolult szakmai kérdésben egy döntő jellegű határozatot hozzanak. A legeklatánsabb példája ennek az, hogy rögtön az első meghallgatáson, ahol Bakonyi Árpádot, a korábbi vezérigazgatót és a cég egyik tulajdonosát hallgatta meg a bizottság, akkor fölmerült az, indítványoztuk, hogy geotechnikai szakértőt feltétlenül hallgasson meg a bizottság, hiszen itt alapvetően egy geotechnikai problémáról van szó a gátszakadás kérdésében. Na most a indítványunk ellenére végül is a bizottság ezt az alapvető szakértőt nem vonta be az eljárásába, végig a munkája során, sem a meghallgatásokon, sem egyéb formában, felkérésként, nem vonta be a geotechnikai szakértőt, márpedig ezt a kérdést geotechnikai szakértőnek a meghallgatása nélkül nem lehet eldönteni. Erre sem az eljáró hatóságok, sem az eljáró bíróságok nem lennének képesek. Ez egyébként meg is történik a büntetőügyben is és a bíróság előtt folyamatban lévő polgári peres ügyekben is, természetesen a hatóságok kirendelik azt a geotechnikai szakértőt, igazságügyi szakértőt, aki ebben a kérdésben megfelelő véleményt tud mondani, na most ennek a kirendelése és bevonása a parlamenti vizsgálóbizottság munkájába nem történt meg! Tehát szakmai hiányosságok vannak a téves megállapítások mögött alapvetően. Még akkor is, ha jó úton indult el a bizottság, amikor nemcsak az üzemeltetőben és az üzemeltetésben kereste az okokat, hanem valóban ezen túlmenően az eljáró, engedélyező és ellenőrző hatóságok munkájában is, valamint a tervezésben és a kivitelezésben is, amelyek megelőzték a MAL Zrt. 97-es privatizációját.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái