rss      tw      fb
Keres

The Economist: a tüntetésről és az Új Színházról



A The Economist 1956-ra emlékezve Nem tetszik nekik a rendszer címmel közölt  cikket  A.L.B. aláírással.


Október 23. jelentős dátum a magyarok számára. Ötvenöt évvel ezelőtt a kudarcot valló szovjetellenes felkelés azzal kezdődött, hogy tizenéves utcai harcosok Molotov-koktélokkal dobáltak meg orosz tankokat. A forradalmat leverték a szovjetek, de maradványai megőrződtek az ország kollektív emlékezetében.

A tegnapi budapesti tüntetésen a fiatal, középkorú és idős tiltakozók azt remélték, hogy megfoghatják 1956 szellemét. Tízezrek vonultak fel a „Nem tetszik a rendszer?” feliratú transzparens alatt.

A facebook-csoport által szervezett tüntetés békés, és a szél és eső ellenére jó kedélyű és energiától szikrázó. A tömeg az Erzsébet hídtól elnyúlt a város szívéig, és létszáma valószínűleg meghaladta a márciusban tartott első ilyen tömegtüntetését.

Budapest alighanem nem az egyetlen európai főváros, amelyet jelenleg tiltakozások ráznak meg. A magyar tömegek azonban nem a globális kapitalizmus gonoszságára koncentráltak. Az ellen tiltakoztak, amit a kormány fokozódó hatalomösszpontosításának tekintenek.

Ez, mint mondják, különféle formákat öltött. Egykor független intézményeket, például az államelnökséget, a kormányzó párt, a Fidesz híveivel töltöttek fel, a függetlenül gondolkodó újságírókat elbocsátották vagy margóra szorították, és a közalkalmazottak sorait megtisztogatták, csupáncsak azért, mert dolgoztak az előző, szocialista kormányzat alatt is.

A tüntetésen láttak ellenzéki politikusokat is, de egy sem szólalhatott meg. Ehelyett Juhász Péter, az egyik szervező dicsérte a tömeget, amiért meghallotta a „demokráciáért felemelt hangunkat”, és Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért képviselője óvott az izomerőre épülő politikai rendszertől.

Amint azonban Dénes megjegyezte, a felháborodás nem elég. A kérdés az, mibe kell belevezetni a tegnap mutatott energiát és elégedetlenséget. Erre az ellenzéki pártok nem látszanak képesnek, sem az összeomló szocialisták, sem a zöld-liberális LMP. Hogyan tovább?

A facebook-csoport nem pártpolitikai természete sokak számára vonzó. Ha netán új párttá alakulna, sok támogatóját veszthetné el. Ám ha nincs szervezeti bázis a tiltakozók civil szellemének becsatornázására, aligha változhat bármi is.

Mindenesetre a kormány kereken visszautasítja a tiltakozók állításait. Tavaly áprilisban a Fidesz a legnagyobb parlamenti többséget szerezte meg a kommunizmus bukása óta Magyarországon tartott választások közül. A szocialisták alatt a nyolcévi henyélés és korrupció után a kormánynak egyértelmű mandátuma van a változtatásra, és ezzel élni szándékozik. Hivatalos személyiségek szerint a tegnapi tüntetés bizonyítja, hogy a demokrácia virágzik Magyarországon.

Alig mintegy ezer ember ment el egy másik felvonulásra, amelyet a Jobbik, egy undok szélsőjobboldali pár szervezett. Vona Gábor, a Jobbik vezetője az 1956-os forradalom befejezését ígérte egy „Kimentek a tankok, bejöttek a bankok” feliratú zászló alatt.

A Jobbik-tüntetés kis létszámának azonban ellentmond a szélsőjobb növekvő befolyása a kultúra területén éppúgy, mint a politikában. Dörner György, az Új Színház, Budapest egyik kulturális intézményének új igazgatója a szélsőjobb támogatója. Első kinevezése Csurka István volt, aki tehetséges drámaíró, és egyben az antiszemita párt, a MIÉP vezetője.

Felháborodást váltott ki Tarlós István budapesti főpolgármester és a Fidesz emberének döntse, hogy Dörner úrnak adja a megbízást, különösen mivel az eddigi igazgató is pályázott a tisztségre. Mivel a Jobbik népszerűségi mutatói nőnek, Dörner kinevezésében sokan a Fidesznek a szélsőjobboldali szavazók felé tett gesztusát látták, jelzést, hogy figyelemmel lesz az érdekeikre.

Magyarországnak fényes kulturális öröksége van. Ennek arculatáért azonban nem sok jó tett Dörner kinevezése, akit eddig leginkább Eddie Murphy és Bruce Willis magyar hangjaként ismertek szinkronizált filmekből. Christoph von Dohnanyi ismert német karmester lemondta a Magyar Állami Operaházban tervezett fellépéseit. Levelében azt írta: „nem akar fellépni egy olyan városban, amelynek főpolgármestere egy színház vezetését két ismert szélsőjobboldali antiszemitára bízta”.

Tarlós úr azonban nem hallgat rá. Miután néhány magyar színházi személyiség nyílt levélben panaszolta fel a döntést, a hírek szerint Tarlós úr „tapintatlannak, bosszantónak és hitványnak” nevezte őket. Az ilyen megjegyzéseknek jó esélyük van arra, hogy még több tüntetőt vigyen Budapest utcáira.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!