Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 26.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. október 28. péntek, 02:45
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Az keltette fel az érdeklődésemet – gondolom, nemcsak az enyémet –, hogy olvastam, Ön Helsinkiben lobbizott a Nokia itteni gyárának megtartása mellett. Ilyen fenyegető a helyzet, hogy az egyik legnagyobb magyar termelővállalat, a finn tulajdonban lévő Nokia a távozás gondolatát fontolgatja?
Martonyi János: - Egy enyhe pontosítást talán igényel ez a felvetés. Egyrészt a külügyminiszteri munkát vagy hivatalos látogatásokat én a magam részéről, de ez persze ízlés dolga, nem nevezném lobbizásnak. Hiszen azért a finn-magyar kapcsolatok ennél egy kicsit többet képviselnek. Nekem már régebben el kellett volna mennem Finnországba, napirenden is volt egy látogatásom, hiszen viszonoznom kellett volna már korábban a finn külügyminiszter tavalyi látogatását. Talán emlékeznek rá még többen, hogy a finn külügyminisztert hívtuk meg a tavalyi nagyköveti konferenciára, hogy tartson beszédet. A lényeg az, hogy most került sor erre a látogatásra, találkoztam a köztársasági elnökkel, a külügyminiszter kollégámmal, az Országgyűlés elnökével, a Nagybizottság elnökével, a gazdasági miniszterrel. Ezen belül valóban az egyik téma főként az volt, hogy bátorítottam a finn befektetéseket Magyarországon, amelyek egyébként talán egy kivételtől eltekintve elég jól működnek. A Nokia esetében pedig nem elsősorban arról van szó, hogy maradjanak itt Komáromban, hanem arról, hogy egy igen jelentős új projektje van előkészületben, és el kell dönteniük, hogy ezt az igen jelentős új termelést három ország közül melyikben fogják elhelyezni. Az egyik lehetőségük egyébként maga Finnország és ezen kívül két külföldi ország jön szóba. Nekünk egyáltalában nem volna mindegy a mai gazdasági helyzetben, hogy a Nokia ezt az új termelését ide helyezi-e Magyarországra.
- Mit tudunk nekik ajánlani?
- Mindazokat a támogatásokat ajánljuk nekik, amelyeket az Európai Unió jogszabályai keretén belül meg lehet adni. Egyébként van egy másik jelentős projekt, a Nokia-Siemens, ott is támogatja a magyar kormány ezt az azt hiszem, 2,7 milliárdos beruházást. Ennek megvannak az uniós szabályai és ezen belül természetesen a kormány mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez a beruházás ide jöjjön.
- És az uniós szabályozás mennyire versenyképes mondjuk a mexikóival? Az a másik ország, ahova a Nokia kihelyezhetné a termelését.
- Én nem erről az országról tudok.
- Nem? A Népszabadságból tudom, de Ön biztos jobban tudja.
- Nem cáfolom, én csak azt mondom, hogy én erről nem tudtam. Nem is a közvetlen hatáskörömbe tartozó kérdésről van szó. De nyilvánvaló, hogy egy külügyminiszteri látogatást erre a célra is fel szoktak használni ma általában. Egyébként a támogatás nem hiszem, hogy a legdöntőbb elem lenne. Amit ilyenkor ki kell emelni, az a stabil környezet, az, hogy vannak jelentős versenyelőnyeink. Ide tartozik például a kedvező adózási szint is, amiről az utóbbi időben, hónapokban elég sok szó esik. Ezek mind olyan tényezők, amelyek egy-egy külföldi vagy nemzetközi nagyberuházót befolyásolnak a végső döntése meghozatalában.
- És a finn kormány tagjai egyáltalán mennyire folynak bele egy ilyen nagyberuházásba? Nekik is fontos persze a Nokia sikere, de egyáltalán közvetítenek Önök között?
- Én úgy tudom, hogy a Nokiában ötven százalék plusz egy szavazat köztulajdon, állami tulajdon van. Tehát a finn állam tulajdonosi minőségében is befolyásolhatja ezt a döntést. Szerintem egy ilyen jelentős döntésnél alapvetően gazdasági, üzleti megfontolások döntenek. Ennyi tapasztalatom nekem is van. De azért a politikai jóindulaton, a légkörön is múlhatnak dolgok.
- És megvan a politikai jóindulat a finnekben? Hagyományosan tudjuk – még a szocialista, mármint a kommunista időkből is –, hogy velünk kifejezetten jó kapcsolatokat tartottak fenn, de mostanában ez megvan? Lehet akár kivételesnek is nevezni a rokonság miatt?
- Azt hiszem, hogy mindenféleképpen különleges a finn-magyar kapcsolat. Jeleztem épp az imént, hogy tavaly nem véletlenül a finn külügyminisztert – és Európa minisztert egyben – hívtuk meg a nagyköveti konferenciánkra. Egyébként azóta változás következett be a külügyminiszter személyében. Alexander Stubb viszont, aki tavaly külügyminiszter volt, most az európai miniszteri portfolió tárcát viszi, a külügyminiszter pedig régi-új külügyminiszter, aki 2000-től 2007-ig már betöltötte egyszer ezt a tisztséget. Ebből érzékelhetjük, hogy én korábban két évig már együtt voltam vele külügyminiszter, ezért jól is ismerem őt. A dolog lényege az, hogy itt van egy nyelvi, kulturális közösség, vannak nagyon szoros kulturális-oktatási kapcsolatok, nagyon sok ember, magyar fiatal tanul szerencsére még mindig Finnországban, és fordítva. Mi ápoljuk és szeretnénk erősíteni ezeket a kapcsolatokat. Egyébként ennek ad egy különleges időszerűséget az is – amit úgy látom, a sajtó szintén leközölt –, hogy a négyévente esedékes Finnugor Világkongresszus jövő szeptemberben lesz itt Magyarországon, Siófokon. Most folyik az előkészítése, és nagyon bízunk benne, hogy ezen a világkongresszuson meg fog jelenni valamennyi államelnök azokból az országokból, ahol államalkotó nemzet a finnugor nyelvet beszélő nép. Itt elsősorban Finnországról, Észtországról és nyilvánvalóan Magyarországról van szó. De várjuk ide a hagyományoknak megfelelően Oroszország elnökét is.
- Apropó. Finnországban nem vonják kétségbe a finnugor nyelvrokonságot, amit Magyarországon egyre többen, egyre nagyobb zajjal megtesznek?
- Egyet tudok mondani, hogy én nem vonom kétségbe a finnugor nyelvrokonságot. Egyébként úgy tudom – bár nem vagyok szakértő –, hogy magát a nyelvrokonságot viszonylag kevesen vonják kétségbe Magyarországon is. Más dolog a genetikai, illetve etnikai háttér, ami sokkal bonyolultabb dolog, és ha megengedi, akkor most ebbe nem mennék bele, mert ennek tényleg nem vagyok szakértője. Egyet tudok mondani, hogy én megkérdeztem már évtizedekkel ezelőtt nagyon sok nyelvészt – véletlenül éppen a családban is van irodalmár nyelvészprofesszor –, hogy akkor hogy is van ez a nyelvrokonság kérdés. Egybehangzóan mindenkitől azt a választ kaptam, hogy a magyar nyelv mélystruktúrája azt bizonyítja, hogy rokonságban állunk a finn nyelvvel a finnugor nyelvcsaládon és szélesebb értelemben véve az Ural-Altáji népcsaládon belül. Szerintem ezen nem érdemes vitatkozni. Ezen kívül persze bármiféle történelmi mítosznak lehet helye. Ami számomra lényeges, az az, hogy a finnugor együttműködés fontos dolog.
- Így van. Ki lehet valami mostani dologra is használni ezt?
- Semmilyen együttműködésről nem szabad lemondani. Finnország és Észtország két nagyon fontos, nagyon értékes európai uniós partnerünk. Azonkívül valóban Oroszország területén él jó néhány finnugor eredetű nép, nem túl előnyös a sorsuk, és azt hiszem, az nagyon lényeges dolog, hogy Oroszország, az orosz kormány figyel ezekre a csoportokra, sokkal inkább, mint korábban. Ez a finnugor együttműködés egyébként e népcsoportok vagy közösségek sorsán is segíteni tud. Tehát úgy érzem, hogy ez egy olyan együttműködés, cél, amit érdemes folytatni.
- Ön többször szóba hozta az Európai Uniót vagy az európai ügyeket és ma nagy fontosságú csúcsértekezlet zajlik Brüsszelben. A finnek speciel kicsikét vonakodtak attól az elmúlt hetekben, hónapokban, hogy legalábbis nagy lelkesedéssel biztosítsák támogatásukról a közös európai mentőakciókat. Szóba került ez helsinki tárgyalásain? Egyáltalán a magyar álláspont micsoda?
- Ez is szóba került.
- Meddig vagyunk hajlandók részt venni akár valamilyen közös lépésben?
- A magyar álláspontot megkönnyíti az, hogy miután mi nem vagyunk eurózóna-tagok, nekünk nem kell fizetnünk. Tőlünk senki nem kér és nem is fog kérni pénzt. Ezzel szemben a finn, mint tudjuk, nagyon szorgalmas, nagyon gazdag és nagyon takarékos nép. Ők azért megnézik, hogy amikor pénzt adnak, akkor azt hova adják és milyen célra. Az nem is volt számukra gond, hogy ezt a pénzt adják, erről ők nem folytattak vitát. Az a kérdés merült fel, hogy ennek a pénznek a visszafizetésére nézve milyen biztosítékot fognak kapni. Úgy tűnik, hogy ezt a biztosítékot most számukra elfogadható formában megkapják, még az összegen is vitatkoztak egy kicsit az utolsó hetekben, de már ezt is rendezték. Finnország egyáltalában nem áll az útjában annak a bizonyos átfogó csomagnak, amit reményeink szerint ma este az Európai Unió állam- és kormányfői el fognak fogadni. Legalábbis ami a lényeget illeti. Aztán a jogi meg technikai részleteket persze még ki kell dolgozni.
- Ön szerint van alternatívája a rengeteg baj és a válság ellenére az Európai Uniónak?
- Nincsen. Az Európai Unió tovább fog működni, le fogja küzdeni ezt a válságot. Nagyon lényeges az, hogy az euró maga ne kerüljön veszélybe. Én mindig azok közé tartoztam, akik azt mondják, hogy ha az euróval nagy baj történne, akkor ezt óhatatlanul súlyos gondot okozna az Európai Unió egészének. Ez is bizonyítja azt, hogy a 17-et és a 27-et nem lehet egymástól mereven elválasztani. Ez végül is egyetlenegy nagy család, egy hajóban ülünk. És higgye el nekem, hogy ez a hajó ez nem süllyed és nem is fog elsüllyedni.
- Akkor még egy, ha tetszik még világpolitikaibb, bár magyar vonatkozású kérdés a biztonsági tanácsi tagságunk vagy az elvérzett tagságunk ügye. Tudjuk, hogy nem kerültünk be a Tanács nem állandó tagjai közé, azt is tudjuk, hogy az egész akciót még a Gyurcsány-kormány idején kezdtük el. Több éves folyamatról van szó. De nem töltötte Önt el csalódással az, hogy mi kaptuk a legkevesebb szavazatot? Nemcsak ebben a régióban, ahol két másik országgal versenyeztünk, hanem ahogy olvastam, gyakorlatilag az összes jelentkező közül. Nem annak a jele ez, hogy Magyarországnak nem túl jó az imázsa?
- Nem pontos.
- Nem pontos?
- Nem érdemes a ténnyel vitatkozni. Ez most igazán ilyen szempontból teljesen lényegtelen. Ami viszont lényeges, az az, hogy én két tételt kiemeltem már a nyár folyamán, és örülök, hogy ezt kérdezi. Az egyik az volt, hogy a biztonsági tanácsi tagság a mi számunkra nem stratégiai cél, hanem eszköz. Eszköze a globális nyitásnak. A másik tétel az volt, hogy persze folytatjuk a kampányt, és ez fontos, de semmilyen elvi, politikai, külpolitikai döntésünket nem fogjuk alávetni a kampány szempontjainak. Itt nagyon konkrétan, nagyon világosan hivatkoztam a közel-keleti kérdésre. Világossá tettem, hogy mi nem fogjuk fontos kérdésekben a döntésünket attól függően meghatározni, hogy ez vajon kedvezően vagy kedvezőtlenül befolyásolja a BT tagsági esélyeinket.
- Tehát arra gondolt, hogy nem akarjuk látványosan közelíteni a magyar álláspontot néhány arab országhoz.
- Ez teljesen világos, nekem ezt most nem kell magyaráznom, hogy itt miről van szó. Egyébként, ha éppen az eredmény értékeléséről kérdez, néhány szavazattal többre számítottam, de nem adtam jelentős esélyt – ezt elég sokan tudják – a sikernek. Hiszen nagyon valószínű volt az, hogy a végén ez egy ilyen észak-dél versengéssé változik és ott pedig a számok önmagukért beszélnek. Nekünk nagyon sok olyan kis harmadik világbeli fejlődő ország ígért támogatást, amelyek aztán a legutolsó időszakban már úgy tűnik, megváltoztatták a véleményüket. Nagyjából érzékeljük, tudjuk, hogy kiktől kaptunk támogatást. Ezek nagyon fontos és nagyon értékes országok, és szerintem a leglényegesebb az, hogy ezeknek a támogatását meg kell hogy köszönjük. Éppen úgy, mint ahogy megköszönöm mindazon munkatársak tevékenységét, munkáját is, akik tényleg mindent megtettek ennek az érdekében. Szerintem előre kell menni, globális nyitást kell folytatni. Tegnap választottak magyar elnököt az Unesco közgyűlés élére, és én továbbra is azt hiszem, hogy a nemzetközi globális érdeklődésünket erősíteni kell.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!