Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 25.


Bolgár György kérdései 2011. október 25-ei műsorban


Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy Orbán Viktor szerint Magyarországnak a saját útját kell járnia. Továbbra is ragaszkodva sajátos megoldásaihoz és észjárásához. Különben nem tud kilábalni az európai válságból. Van-e magyar út, miközben Európa a közös utat keresi?

Másik témánk, hogy a kormány jövőre az összes deviz hitelest meg akarja a menteni, a devizahiteleket fel akarja számolni. De hogyan, milyen áron, mibe fog ez kerülni és kinek?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a Gyurcsány-frakció minden valószínűség szerint fél évre meg lesz bénítva. Függetlenként kell ülniük a képviselőknek a parlamentben, legalábbis így értelmezik kormánypártiak a házszabályt. Befogják pörös szájukat?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy Kertész Ákos Kossuth-díjának visszavonását helyezte kilátásba, közvetve persze, Orbán Viktor, természetesen a törvényes feltételek megteremtésével. Kétharmados díjvisszavonás?


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Gulyás Gergely fideszes országgyűlési képviselő


Bolgár György: - Ön most fejezte be azt a négypárti konzultációt a parlamentben, amely a jóvátételi adó bevezetéséről szólt. Azért négypárti, mert az MSZP, nyilván elvi okokból, nem vett rajta részt. Mit akartak egyeztetni, miről volt szó?

Gulyás Gergely: - Ugye a múlt héten Lázár János frakcióvezető az ezzel kapcsolatos programot ismertette, és ennek a megtárgyalására indítványozott ötpárti tárgyalást. Mi nem tudjuk, lehet, hogy az MSZP-nek fenntartásai vannak, akár a témakörről, akár az ötpárti egyeztetéssel kapcsolatosan. Rajtuk kívül mindegyik párt részt vett ezen az egyeztetésen. Egyébként abban maradtunk, hogy szakértői szinten folytatódnak az egyeztetések és két héten belül szeretnénk egyetértésre jutni. Bár hozzáteszem, hogy elvi kérdésekben volt egyetértés valamennyi jelenlévő párt között.

- Például mi az az elv, amiben egyetértettek?

- Az elv az volt, hogy a magas tisztséget betöltő kommunista tisztségviselők esetén indokolt az ő nyugdíjuk újbóli megállapítása, ugyanúgy, ahogy ez a nemzetközi gyakorlat szerint a kommunista diktatúrákat követően más országokban, Csehországban, Németországban történt.

- Mi a magas tisztség kritériuma? Milyen tisztségek számítanak annak?

- A személyi kör meghatározásánál voltak a legnagyobb viták, de igazából nem is vitákról beszélnék, mert egy elég nyugodt eszmecsere folyt. Tehát nyilvánvaló, hogy a személyi kör meghatározásánál is méltányosnak kell lenni, és olyan egyetértésre kell jutni, ami valóban kizárólag azokat hozza rosszabb helyzetbe, akik korábban kifejezetten a pártállami diktatúrák egypártrendszerében töltöttek be tisztséget. Egyelőre ennyi volt, amiben valamennyi jelenlévő párt egyetértett, és ennek a meghatározása részben az Országos Nyugdíjbiztosító Főigazgatóság bevonásával, részben történészek bevonásával fog megtörténni.

- Tehát azt, hogy mi a magas, még nem döntötték el, sem magukban, sem a négy párt együtt.

- Nem, mert teljesen különböző javaslatok voltak és szeretnénk arra törekedni, hogy ilyen jelképes ügyekben – ezért is volt ötpárti tárgyalás – az országgyűlés valamennyi pártja együtt, közösen tudjon fellépni.

- A közelmúltban Lázár János fideszes frakcióvezető egy számot is említett egy 1987-es statisztikára hivatkozva, hogy 5800 olyan párthivatalnokról tudtak akkor, aki a párttól kapta a fizetését, és ő azt érzékeltette, mintha ők is bekerülnének ebbe a büntetendő körbe.

- Itt nagyon óvatosan kell fogalmazni, mert fölösleges riadalmat kelteni azokban az esetekben, ahol nem szükséges. Nyilvánvaló, hogy ha valaki az állampártnál takarítónő vagy portás volt, akkor ő is onnan kapta a fizetését és nyilván fel sem merül, hogy a javaslat őket érintse.

- Akkor azt eldöntötték-e vagy szóba került-e ezen az egyeztetésen, hogy az ő nyugdíjukat milyen szisztéma szerint csökkentenék vagy büntetnék valami utólagos adóval. A szerint-e, hogy hány évet töltöttek el magas tisztségben vagy a pártapparátusban, vagy ha valaki már mondjuk három évig a központi bizottság vagy a politikai bizottság tagja volt, akkor úgy, ahogy van, az összes munkával töltött évei számítsanak valamiféle büntetésre méltó szolgálati időnek?

- Az utóbbi felvetésre szeretném jelezni, hogy minden olyan ország, többek között Németország vagy éppen az előbb említett Csehország, amikor hasonló intézkedéseket vezetett be, akkor meghatározott egy nyugdíjminimumot, és a technikája az volt ennek az újbóli nyugdíj-megállapításnak, hogy azokat az éveket, amelyeket valaki az állampárt keretein belül vezető tisztségviselőként töltött el, az újbóli megállapításnál figyelmen kívül hagyták. De ennek ellenére sem lehetett vitás a nyugdíjjogosultság és ennek ellenére sem lehetett vitás az, hogy egy meghatározott minimum összeget mindenkinek meg kell kapnia.

- Kénytelen vagyok egy konkrét nevet felhozni, bár gondolom ilyesmikről nem vitatkoztak. De ha arra a politikusra gondolunk, aki a pártállami rendszer bukása után is politizált még és a pártállami rendszerben magas tisztséget töltött be, Pozsgay Imrére, ő azóta egyetemi tanárként is dolgozott, szóval a demokráciában is megtalálta a helyét, akkor ő majd a minimálnyugdíj kétszeresét fogja kapni, csak azért, mert a pártállami időkben PB-tag volt és egyébként az akkori reformtársasághoz tartozott?

- Természetesen személyekről nem esett szó, így Pozsgay Imréről sem, aki egyébként azon nagyon-nagyon kevesekhez tartozik, akikről őszintén elhiszem, hogy megfordult a damaszkuszi úton. De a személyi kör meghatározásakor nyilvánvalóan nem lehet egyes személyekre tekintettel lenni, hanem azokra a történészi véleményekre kell tekintettel lenni, hogy ki hol hozott olyan döntéseket, amelyek az egypártrendszer hatalomgyakorlásával közvetlen összefüggésben voltak. Az említett esetben mindazok az évek, amelyekről Ön említést tesz, természetesen beszámít és nyugdíjjogosultságot eredményez. Én úgy gondolom, hogy Pozsgay Imrénél valószínűleg meg kell sok mindent nézni, ezért nem is szeretnék személyes ügyekről beszélni. De még ha a javaslat érintené őt, akkor sem járna nagyon komoly következményekkel.

- Éppen azért hoztam fel a Pozsgay-példát, hogy azt próbáljam érzékeltetni, mélységesen igazságtalan lehet egy ilyen első látszatra akár igazságosnak is felfogható utólagos büntetőadó. Hiszen nagyon is attól függ, hogy az illető éppen milyen szerepet töltött be, milyen döntésekben vett részt, mennyire volt tisztességes, mennyire volt akár progresszív is az akkori szigorú keretek között.

- Igen, egyetértünk abban, hogy egyéni megítélés kérdése kell hogy legyen minden ilyen nyugdíj-megállapítás vagy újbóli megállapítás. Mondjuk talán a legmagasabb szinten, KB- és PB-tagság esetén lehet hogy ez alól lehet kivételt tenni. Itt volt egy egypárti diktatúra, amihez ma a magyar politikai elit egésze úgy áll hozzá, hogy ezt a tényt nem vitatja. Tehát fiatalok, idősek, az MSZP-től a Jobbikig, ezt a tényt senki nem vitatja. Viszont ennek nem voltak következményei. Lehet, hogy a rendszerváltozáskor jobb lett volna, ha vannak következményei. Nagyon szűk körben voltak, bár nem hajtották rendesen végre. Ugye ’91-ben volt egy nyugdíjmegvonásáról szóló jogszabály, de annak a végrehajtására nem vagy alig került sor. Tehát jobb lett volna ezt korábban megtenni, de úgy gondoljuk, hogy soha nem késő. Főleg úgy, hogy ezzel az alapelvvel szerintem a magyar társadalom döntő többsége azonosulni tud. Ha valaki ugyanennek a rendszernek az áldozata volt és ma lényegesen kevesebb nyugdíjat kap, még mindig az éveire tekintettel, mint az, aki fenntartója volt a rendszernek, akkor talán ott nem feltétlenül indokolt az, hogy azonos juttatások illessék meg őket.

- A lex Biszkun kívül, vagyis az emberiesség elleni bűncselekmények megbüntetésének tervén kívül, az ’56-os megtorlások irányítóinak tervezett megbüntetésén kívül ez volna az a másik törvénytervezet, amin dolgoznak vagy van ezen kívül egy harmadik is?

- Én harmadikról pillanatnyilag nem tudok, és ezen pedig már nem dolgozom, mert ezt én múlt héten az országgyűlés elé benyújtottam. Ma egyébként az emberi jogi bizottságban egyhangúlag valamennyi párt támogatta, tehát mind jelen volt, és tegnap az alkotmányügyi bizottságban is mindenki egyhangúlag támogatta. De ott a szavazásnál sem az MSZP, sem az LMP már nem volt jelen, mert elhúzódott a bizottsági ülés. Ma viszont az emberi jogi bizottság ülésén valamennyi párt jelen volt, és minden párt egyhangúlag támogatta ezt a javaslatot.

- Ami ennek a nyugdíjakat sújtó büntetőadónak a tervét illeti, nem arról van szó, hogy a Fidesz, amely választási programjában nem beszélt ilyenről, megint a Jobbik uszályába kerül? Ez végül is a Jobbik témája, Önök pedig gyorsan ráúsznak, hogy elvegyék tőle.

- Ebben az esetben az egész magyar politikai elit, nemcsak fideszestől, hanem LMP-stől és KDNP-stől is a Jobbik utcájába került volna. Sőt én az MSZP-től sem hallottam egyelőre sem ilyen, sem olyan irányú nyilatkozatokat az ügyben. Tehát szerintem egy javaslat tartalmát kell nézni, és egyáltalán nem baj, csak másodlagosan az, hogy kitől jön. Mert azért ne vessük el azt, hogy még a legrosszabb helyről is jöhet nagyon jó javaslat és jó helyről is születhetnek rossz javaslatok. Tehát alapelvi szinten nem tartom helyesnek, ha a magyar politikában azért zárnánk ki javaslatokat, mert az előterjesztővel szimpatizálunk vagy nem szimpatizálunk.

- Ha már azt mondja, hogy jó helyről is jöhetnek rossz javaslatok, a múlt héten a Szabadság Kör, amelynek Ön is tagja, meg Szájer József és Balog Zoltán is, jogtipró díjat adott Daniel Cohn-Benditnek. És itt a műsorban Elek István, aki ennek a szabadságkörnek a tagja, nem kapott levegőt és abszolút értetlenkedett, hogy ez hogy történhetett meg. Hogy történhetett meg? Milyen jogot tiport, kinek a jogát tiporta meg és miért érdemelte ki ezt az elismerést vagy el nem ismerést Önöktől?

- A díjátadón is elhangzott egy részletes indokolás, egyébként pedig a Szabadság Kör eddig is kötetlen formában működött és egy e-mail cím lista volt, és természetesen Elek Istvánt is értesítettük, ha nem változott a címe, mert valamennyi tagot meghívtuk és javaslattételre kértük fel korábban. Tehát e tekintetben én is értetlenül állok ez előtt. Az indokolásunk az volt, hogy az a politika, amit az európai parlamentben Cohn-Bendit megjelenít, egyszerre egyfajta kettős mércét mutat, pont az állampolgárság kérdésében, hiszen ő Magyarországot kritizálta ezért a tettéért. Úgy, hogy 1994 óta európai parlamenti képviselő és kettős állampolgárként hol német, hol pedig francia állampolgárként jut be. Tehát ez a fajta cinizmus és kettős mérce nem fogadható el. Egyébként függetlenül attól, hogy ki kivel van egy pártcsaládban, szeretném az LMP-t megóvni attól, hogy ők büszkék legyenek Cohn-Benditre, és nem is vagyok biztos abban, hogy büszkék lennének. És egyébként is, azt a kizárólagos érveléstechnikát, amivel Cohn-Bendit is előszeretettel él, nem különösebben szeretem és a Szabadság Kör tagjai is így voltak ezzel. Tehát lehet természetesen demokráciát védelmezni idegen országokban is, de aki a saját hazájában mondta magát anarchistának és támadt egy demokratikus rendszer ellen, annak ezt rendkívüli szerénységgel érdemes tennie.

- Csak nem a ’68-as tevékenysége miatt adtak neki negyven évvel később jogtipró díjat?

- Nem. Ezt kifejezetten az elmúlt évbeli tevékenységével érdemelte ki. De azért azt nem érdemes elfelejteni, hogy neki is volt egy előélete, ami teljesen szemben áll azzal, amit most mond és tesz. Tehát ő magát anarchistaként tüntette fel. Ismerjük az életútját, és hogy miként lépett fel a rendőrséggel szemben, az állami hatalommal szemben, nem kell bemutatni. Ehhez képest azt, hogy a diktatúráról beszéljen, elég sajátosnak gondoljuk és kicsit méltánytalannak is.

- Gulyás úr, Ön fiatal fideszes, de azért tudja, talán még emlékszik is rá, hogy a Fidesz jelenlegi vezetői is egészen mást képviseltek a ’80-as évek végén és a ’90-es évek elején.

- Ez egy örök vita, de én ezzel csak részben tudok egyetérteni.

- Örök vita, de örök tény, nem?

- Nem. Én ezzel részben egyet tudok érteni, részben viszont nem. Mondjuk az, hogy a Fidesz mindig is radikális antikommunista volt és mindig demokrata volt, ez szerintem nem kérdőjelezhető meg.

- Most éppen 56-60 ezren megkérdőjelezték a Szabad sajtó útján.

- Miután Magyarországon ma a Fidesz kormányzása alatt véleménynyilvánítási

és gyülekezési szabadság van, és ez nemcsak szavakban, hanem a valóságban is így van, ezt bárki meg is kérdőjelezheti, mert ő is része a demokráciának. De az, hogy valaki – nem akarok az eredeti kérdés alól kibújni – egy demokratikus eszmerendszeren belül a liberalizmustól, a szabadelvűségtől mondjuk a konzervativizmusig jut, én egy pozitív fejlődéstörténetnek látom. Van, aki ezt nyilván negatívnak látja. Viszont szerintem ez nem olyan eszméletlen, hogy akár ne hozhatnánk nagynevű, nemzetközi politikus-példákat. Elég csak Churchill-re utalni, aki ennél még többet is tett. De a lényeget illetően a Fidesz mindig is a demokrácia pártján állt és mindig is a kommunizmussal szemben állt. És ezt akkor is tettekkel bizonyította, amikor mások kevésbé voltak hangosak.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Göncz Kinga európai parlamenti képviselő, a szocialista frakcióból


Bolgár György: - Egy friss hírt tartok a kezemben, bár eredetileg nem erről akartam Önnel beszélni. De most kénytelen vagyok megkérdezni, hogy miért is? Vagyis, hogy a szocialista európai parlamenti képviselők, Göncz Kinga, Gurmai Zita, Herczog Edit és Tabajdi Csaba közös közleményben jelezték, hogy maradnak a szocialisták mellett, vagyis az MSZP mellett, mert a szocialisták demokratikus frakciójában, ebben a szociáldemokrata érdekeket és értékeket képviselő csoportban a magyar baloldali értékeket a magyar szocialisták képviseletében tudják leginkább érvényre juttatni. Volt Önök között vita, hogy akkor most Gyurcsánnyal vagy nem Gyurcsánnyal?

Göncz Kinga: - Vita tulajdonképpen nem volt. Beszéltünk erről, viszonylag hosszan, sokáig, azt reméltük, hogy nem lesz szakadás, hogy nem áll elő ilyen helyzet, hogy egy ilyen választást kelljen az embernek tenni vagy egy ilyen kérdésben dönteni. Most eldőlt, hogy mégiscsak szakadás van, illetőleg többen kiléptek. Azért nem volt igazán kérdés, mert az egyértelmű volt, hogy az MSZP listáján vettünk részt az európai parlamenti választásokon, én magam az MSZP listavezetője voltam. Nagyon intenzíven dolgozunk együtt az itteni európai parlamenti kollégáinkkal a frakcióban, ami a legfontosabb érdekérvényesítő eszköz tulajdonképpen abban, hogy az ember meggyőződése, értékei, céljai érvényesülni tudjanak. És azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos, bejáratott kapcsolatrendszer, ami nagyon lényeges a továbbiak szempontjából és Magyarország szempontjából, illetőleg abból a szempontból is, hogy Európa merrefelé tart.

- De mondjuk ha Önök mind a négyen azt mondják, hogy a demokratikus koalíciót támogatják a jövőben, ettől még maradhattak volna az európai szociáldemokraták között.

- Ezt nem tudjuk, őszintén szólva, ezt ugyanis egyelőre nem lehet tudni vagy nem volt semmiféle információ ezzel kapcsolatban, hogy merrefele tart a demokratikus koalíció.

- Ők még nem választottak maguknak partnert Európában.

- Igen. Pontosabban ez egy bonyolultabb folyamat, itt azért a megfogalmazásban is egyfajta nyitottság volt egyértelműen, ami egyébként borzasztóan fontos a magyarországi pártstruktúrában, illetőleg a választók szempontjából, hogy legyen egy olyan párt, amelyik nyitott többfelé, a konzervatív és a liberális oldal felé is. De nem volt semmifajta információ arra nézve, hogy ők hol szeretnének politizálni, illetőleg láthatóan még nem is történt meg ennek a véglegesítése és kapcsolatfelvétel sem igazában az európai pártcsaládokkal, és ezen belül tulajdonképpen az európai parlamenten belüli pártcsaládokkal sem.

- És Önöket kereste valaki akár az MSZP, akár Gyurcsányék részéről, hogy maradnak-e vagy mennek?

- Az MSZP részéről igen, Gyurcsány Ferencék részéről nem.

- Annyiból is pikáns egy kicsit az Önök mostani közös döntése – bár abszolút érthető és az, hogy az MSZP listáján választották meg Önöket, szinte egyértelművé is teszi a mostani állásfoglalásukat –, hogy annak idején még Gyurcsány Ferenc volt a párt elnöke és a miniszterelnök egyben, és az ő személyes választásának is betudható az, hogy például a négy szocialista képviselő közül három nő.

- Ezért reménykedtünk abban, hogy hátha nem kerül erre sor és nem kerülünk mi sem ilyen helyzetbe, hogy választani kelljen. Ennek van egy hosszú procedúrája egyébként egy párton belül, tehát vannak személyes jelölések, ajánlások, ez esetben Gyurcsány Ferenc ajánlása és jelölése. De ez végigmegy a párt egész struktúráján. A választmány és az egész struktúrája tulajdonképpen ezt véleményezi, választja, akár alakítja. Tehát ebből a szempontból ez nem egy egyszemélyes dolog.

- Nem Gyurcsány döntése volt.

- Nem. Sok szempontból nyilván ő személyesen is benne volt, és az ő elkötelezettsége ebből a szempontból egyértelmű volt ebben, hogy legyen egy nagyon hangsúlyos női képviselet mondjuk az európai parlamenti delegációban. Akkor még nem tudtuk, hogy hányan fogunk bekerülni, de ez egyértelmű volt, hogy a listát vezetők névsorában hárman is voltunk nők.

- Akkor térjünk át arra a témára, amiben eredetileg kértem a segítségét. Ugyanis az Ön külügyminisztersége alatt határozta el Magyarország, hogy pályázni fog az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságára, amit végül nem sikerült elnyernie. De egyáltalán miért jutott eszükbe, hogy ez nekünk fontos? Végül is a ’90-es évek elején ott voltunk, hogy mennyi vizet zavartunk, az tulajdonképpen mindegy is. Tudjuk, hogy a Biztonsági Tanácsban az állandó tagoknak van igazán súlyuk, szerepük. De azért az mégiscsak ad valamiféle nemzetközi mozgásteret, kapcsolatokat lehet építeni New Yorkban és másutt is. Lehet bizonyos dolgokat kérni, meg felajánlani, szóval valószínűleg egy ország nemzetközi tekintélyét erősíti, ha két évre ott van. De mennyire látták valószínűnek annak idején, tán 2007-ben, hogy ez elnyerhető?

- Azt gondolom, hogy ez önmagában nagyon fontos, hogy egy ország jelen legyen nemzetközi fórumokon, hallathassa a hangját. Így volt, hogy ’92-93-ban volt Magyarország BT tag, akkor még meglehetősen frissen a rendszerváltás után.

- Ennek megfelelően természetesen nagyobb figyelem is összpontosult Magyarországra, hiszen egy friss rendszerváltó ország külpolitikai tevékenységét lehetett figyelni.

- Egyrészről igen. Most már tulajdonképpen viszonylag régóta európai uniós tagállam Magyarország, ilyen minőségében lehetett volna BT-tag. Egyébként amikor Magyarország bejelentkezett erre, akkor is lehetett tudni, hogy nincs garancia arra, hogy ezt mi fogjuk megnyerni. Szlovénia később lett tagállam, mint mi, és mégis bejelentkezett, tehát ez nem szokatlan, hogy tizenegynéhány évvel a BT-tagság után egy ország megint elkezd lobbizni a tagságért. Nem csak New Yorkban lehet kapcsolatokat építeni, pont ez a jelentősége ennek, hanem valóban meg lehet jelenni egy ilyen globális szerepben akkor is, ha ez egy relatíve kicsi ország. És tulajdonképpen akkor is, ha nem sikerül elérni, azt gondolom, hogy kapcsolatépítés szempontjából nagyon fontos időszak már a lobbizás időszaka is, mert sok országgal tárgyal az ember. Ezt én magam is tettem annak idején külügyminiszterként részben New Yorkban, amikor ENSZ közgyűlésen voltam kint, részben akkor is, amikor egyéb találkozók során lehetett kétoldalú találkozókat is lebonyolítani. Az ember valamifajta kapcsolatba kerül olyan külügyminiszterekkel, akikkel egyébként nem szokott találkozni. Tanul az országokról, felajánl együttműködéseket, és ezek akkor is élő kapcsolatok a továbbiakban, ha végül nem sikerül bejutni.

- Mondjuk ha a mostani kormány külpolitikai tevékenységét nézzük, olyan országokkal kerültek kapcsolatba, amelyekről a magyar átlagpolgár még csak nem is hallott. Hogy aztán ezek mennyire voltak sikeresek vagy mennyire nem, azt utólag nem tudjuk, hiszen ez a szavazás titkos volt. De azt tudjuk, hogy Magyarország kapta az összes jelentkező közül a legkevesebb szavazatot. Gondolta, hogy ekkora kudarc lesz?

- Én nem nevezném ezt kudarcnak. Ötvenkét szavazat volt, azt hiszem, hogy Szlovénia az első körben hatvanhetet kapott.

- Igen.

- Azért az nem olyan nagyon nagy különbség. És azért azt érdemes figyelembe venni, hogy Danilo Türk, aki a szlovén elnök, nagyon magas rangú ENSZ-képviselő is volt, ENSZ-nagykövet volt, rendkívül kiterjedt kapcsolatai voltak az ENSZ-en belül. Persze lehet, hogy más tényező is volt ebben. De szerintem ez nem nevezhető ebből a szempontból kudarcnak.

- Ha jól tudom, és ebben nem vagyok száz százalékig biztos, de ezt olvastam, hogy csak az európai régióra vonatkozó jelöltek közül voltunk mi az utolsók, a harmadikak. Azerbajdzsán is ide számított meg Szlovénia is. De az összes többi ország jelöltjeit is ide számítva a miénk volt a legkevesebb szavazat. Azért az már valamit kifejez. Valamitől Magyarország tekintélye, súlya, kedveltsége minden korábbinál kevesebbet ért vagy számított.

- Lehet. Azt is gondolhatjuk, hogy ha esetleg nem lett volna ez a nagyon sok látható politikai problémával megterhelt magyar elnökség, akkor lehet, hogy több szavazatunk lett volna. Egyébként azt reméltük.

- Vagy ha nem jött volna ide az ENSZ főtitkára, ha nem jön külön ENSZ rapportőr Magyarországra és nem bírálja például a magyar médiatörvényt, akkor lehet, hogy az ENSZ-ben is több sikerünk lett volna.

- Valóban lehet, hogy így lett volna. Egyébként mi abban reménykedtünk annak idején, hogy ha lesz egy sikeres EU-elnökség, akkor az segíthet Magyarországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsába bekerülni. Ez visszafele is igaz. Tehát ez ebből a szempontból nem volt sikeres.

- Ilyen botrányos európai uniós elnöksége egyetlen tagországnak sem volt és valószínűleg az egész világon ismertté vált, nem csak Európában.

- Igen. Ez valószínűleg így van.

- Milyen tanulságot lehet vagy kellene levonnia egy országnak, meg egy külpolitikának és diplomáciának egy ilyen nem örömteli vereség után? Ha például Ön a jelenlegi kormányzat helyében volna, még elvileg lehet néhány év múlva, akkor ebből milyen tanulságot vonna le?

- Válasszuk külön. Amennyit láttam ebből, a magyar diplomaták nagyon tisztességesen dolgoztak ezen az ügyön is, de egyébként is.

- Ez ugyanúgy igaz volt az uniós elnökségre is.

- Az elnökség alatt is, így van. Ott is elmondtam és így is gondolom, hogy nagyon tisztességesen dolgoztak. Tehát kormányzati pozícióból mondjuk nem a diplomatákat hibáztatnám. Az viszont mindenképpen egy megszívlelendő dolog lenne, hogy nem érdemes az egész világgal összeveszi és folyamatosan megmutatni, hogy mi mindenkivel harcban állunk. Az IMF-től kezdve az ENSZ-ig, az Európa Tanácsig, az Európai Unió intézményéig. Ez valószínűleg nem segít akkor, ha az ember utána meg mások támogatását kéri. Tehát ez mindenképpen felülvizsgálandó lenne.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Doubrovszky György, a Hiteltársulás nevű civil kezdeményezés vezetője


Bolgár György: - Azt mondja meg nekem legyen szíves, mielőtt a részletekbe bonyolódnánk, hogy miért hiteltársulás, miért nem adóstársulás? Hiszen adósokról van szó, nem?

Doubrovszky György: - Igen, de úgy érzem, hogy a két szó mégis mást jelent. A hitel, a hiteles szónak, érdekes, a nyelvünk is ad egy tartást. Tehát ez azt jelenti, hogy valakitől felvettem pénzt, amit természetesen vissza fogok fizetni. Az adós valahogy nem ugyanazt jelenti. És mint hiteltársulás is úgy jöttünk létre, hogy azok vannak itt, akik szeretnének végtörleszteni, szeretnének jó forinthitelt kapni. Tehát semmilyen extra különleges kedvezmény nincs, de európai mércével mérve vállalható hitelkonstrukciókat szeretnénk.

- Tehát azért jöttek létre, hogy ha már egyszer a kormány lehetővé tette ezt a kedvezményes devizahiteles végtörlesztést, akkor azoknak, akiknek nincs annyi készpénzük és nem is tudnak különböző baráti kölcsönök vagy családi kölcsönök révén ilyen pénzhez jutni, felvehessenek kedvezményes vagy legalábbis kifizethető forinthiteleket a bankoktól.

- Így van, de hangsúlyozom, hogy nem kedvezményes. Mondok egy példát. Mondjuk Svájcban a jegybanki alapkamat nulla százalék és ha én szeretnék felvenni Svájcban egy jelzáloghitelt, akkor kettő százalék kamatot kell fizetnem. Ez azt jelenti, hogy plusz kettő százalék, amit a bank rátesz. Ugye Magyarországon a jegybanki alapkamat hat százalék, egyébként a buborral szoktak számolni, de ez lényegében ugyanaz. Tehát Magyarországon egy svájci jellegű kamatnak olyan nyolc, nyolc és fél százaléknak kéne lenni, ehhez képest forintkamatot olyan tizenhárom-tizennégy százalékon ajánlanak a bankok. Tehát úgy érzem, hogy itt nemcsak extraprofitról van szó, hanem ez már jóval nagyobb nyereség.

- Nem tíz és fél, tizenegy? Ilyeneket olvastam mostanában.

- Igen, most már hál istennek úgy tűnik, és én remélem, hogy erre talán mi is kicsit hatással voltunk. Egyrészt a bankoknál megjelent olyan konstrukció, amelyiket a buborhoz számítják, tudja, a bankközi alapkamathoz, tehát az a lényeg, hogy referenciához kötik. Ez azt jelenti, hogy ha a későbbiekben esetleg lejjebb megy a forintkamat, akkor az én hitelem kamata is lejjebb megy. Csak furcsa dolog, hogy az ember aláír mondjuk egy húszéves szerződést és fix a kamat, Európában ez nem igazán elterjedt, általában referencia-kamathoz szokták kötni.

- Igen, biztos ebben is van igazság. De még mindig a svájci példájánál maradva, eszembe jutott, hogy lehet, hogy ott valóban – biztos utána nézett, úgyhogy nyilván igazat mond – két százalékra adnak hitelt, de vajon mennyit kap az az ember, aki beteszi a svájci bankba a svájci frank megtakarítását? Lehet, hogy nullát.

- Most nullát, igen.

- A magyar bankba pedig beteszi és kap hét, hét és fél százalékokat, ilyeneket látok most hirdetni.

- Az első egy-két hónapban. Tehát itt is ezek az akciók vannak.

- Aztán lemegy talán hatra.

- Meg még talán lejjebb is. Én azt érzem legnagyobb problémának, hogy az emberek és a bankok közötti bizalom megreccsent. Tehát az ember bizalmatlanul megy be a bankba, azt érzi, hogy jó akció, de megnézi, hogy hol van az apró betűs rész, hol van a trükk, mi az, amit aláírtam, aztán később fogom a fejem. Na most, az ember végül is a bankokra a pénzét bízza, tehát ez egy bizalmi kapcsolat és ha ez a bizalom megroppan, és nekem úgy tűnik, hogy most éppen ennek a közepén vagyunk, akkor ez hosszú távon nagyon rossz mindenkinek. Tehát a bankszektornak is és az ügyfeleknek is.

- Ez biztos. Kikből jött létre ez a hiteltársulás nevű szervezet?

- Ez október 6-án indult az interneten. Gyakorlatilag úgy indult, hogy egy előadást hallgattunk közösen egy konferencián, ahol Makkos Albert közgazdász elmondta, hogy ő két évvel ezelőtt a svájci frank hitelét forintra cserélte, mert sejtette, hogy itt problémák lesznek, és bement egy bankba, és tárgyalt. Egy ötvenmillió forintos hitele volt. Eleve itt felszisszent a közönség, hogy hogy lehet olyat, hogy a bankkal tárgyalni. És Albert elmondta, hogy lehet, és tárgyalt magának egy bubor plusz másfél százalékos kamatot, ami azt jelenti, hogy ez most is nyolc százalék alatt van. És másnap reggel, ahogy felébredtem, azon gondolkoztam, hogy ha összeállnánk többen, akkor tárgyalna-e nekünk is egy ilyet, és felhívtam az Albertet. Ő azt mondta, hogy persze, szívesen. Gyakorlatilag így indult a hiteltársulás. Regisztrálni lehet, az ember beírja, hogy körülbelül milyen forinthitelre lenne szüksége, kap egy ellenőrző e-mailt, ott rányom, hogy valóban ő az. A címlapon, tehát a hiteltársulás.hu-n mindig lehet látni, hogy éppen hányan vagyunk. Ha jól emlékszem, délután néztem, hogy tán tizenöt-tizenhat ezernél tartunk, mint társak. És a becsült hitelösszeg szerintem még ma átlépi a kettőszáz milliárd forintot. Nem gondoltuk október 6-án, hogy ez ekkora dolog lesz.

- És ahelyett, hogy valami bankhoz mentek volna el – majd később megbeszéljük, hogy miért is mennének tizenötezren egy bankhoz – elmentek Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterhez. Tőle akarnak hitelt?

- Nem. Az elején ez úgy működött, hogy elkezdtük járni először a kis bankokat. Itt ugye Albertet kértem meg a tárgyalásra, tehát Makkos Albert egész nap járta a bankokat, próbált tárgyalni. De mire fogadták a kisebb magyar bankoknál, addigra ez az egész kezdeményezés túlnőtte őket. Tehát olyan hitelösszeg jött létre az egyik oldalról, illetve olyan szerződésszám, hogy a kis magyar bankokat kilőttük. A nagyoknál kezdettől fogva úgy tűnt, hogy ők nem akarnak ebben partnerek lenni.

- De miért is lennének partnerek tizenötezer ellenőrizhetetlenül összeálló adóssal? Milyen alapon adnának tizenötezer embernek forinthitelt?

- Úgy gondolom – ezt gyakran elmondom –, hogy itt nemcsak hitelekről van szó. Tehát amikor az ember, és itt most a magam nevében is beszélek, egyrészt magánszemély is vagyok meg van egy cégem is, tehát ha egyszer én elégedetlen vagyok a bankommal…

- Mi az Ön polgári foglalkozása? Üzletember?

- Könyvkiadó vagyok. Tehát vállalkozom. Tehát ha én elégedetlen vagyok a bankommal, akkor nemcsak a hitelemet viszem el, ha találok egy jó bankot, hanem viszem a megtakarításomat és a számlavezetésemet is. Márpedig egy bank alapvetően ebből a három dologból él.

- Ez rendben van, de ha Ön könyvkiadóként hitelt szeretne egy banktól, akkor megvizsgálják az Ön cégét, megvizsgálják az anyagi hátterét, megnézik, hogy megérdemli-e azt a tízmilliót, húszmilliót, vissza tudja-e fizetni azt a pénzt, amit kér, és akkor megadják Önnek. De a másik tizenötezerre ugyanígy kell hogy vonatkozzon ez a vizsgálat, egyenként, mert nem biztos, hogy attól, hogy csatlakozik ehhez a társuláshoz, az illető képes visszafizetni azt a kölcsönt, amit kér, és a bank nem bukik-e meg vele.

- Ez egyébként teljesen természetes, igazából azt nem értem, hogy merült fel bármilyen más megoldás. Amiben mi gondolkozunk vagy gondolkoztunk kezdettől fogva, az az, hogy nyilvánvalóan egy bank minden hitelesnek nem tud ugyanolyan konstrukciót ajánlani. Ha valakinek bőséges a fedezete, odaviszi mondjuk a számlavezetését, és soha nem volt vele probléma, az jobb kondíciókat kap, mint akivel esetleg volt már valamilyen probléma.

- Hát ez az. Akkor hogy tud az Ön közgazdász ismerőse tizenötezer ember nevében bárkivel tárgyalni?

- Úgy, hogy típusszerződésekben gondolkozunk, nevezzük úgy, hogy abc. A bank világosan megmondja, hogy melyik szerződést ki kaphatja meg, és utána mind a tizenötezer embernek egyenként kell majd a bankhoz bemenni, és azt mondani, hogy én a b szerződésre vagyok jogosult, ezt Önöknek ellenőriznie kell, ez teljesen természetes, és ha átmentem ezen a vizsgán, akkor megkapom a hitelt. Tehát együtt tárgyalunk, de nyilvánvalóan magán a hitelvizsgálaton külön-külön kell mindenkinek keresztülmennie.

- Tehát, ha jól értem, akkor az Önök mézesmadzagja egy banknak az volna, hogy hozunk tizenötezer kuncsaftot.

- Így van.

- Aztán tessék velük egyenként megtárgyalni, hogy milyen feltételek mellett tetszenek hitelt adni nekünk, de kapnak tőlünk tizenötezer potenciális partnert.

- Egyenként kell velük megtárgyalni, de azért egy kicsit olyan, mint a gyorsétterem. A McDonald’s-ba sem mehetek be, hogy egy kicsit jobban süssék meg a húst és nem kérek bele ketchupot. Tehát nagyon le van egyszerűsítve. Mondjuk azt, hogy abc szerződés. Bemegy az ügyfél, eleve összekészíti az iratait, tehát már elvégzi a munka nagyját, és utána azt mondja, hogy én a b-re vagyok jogosult, Önök ezt ellenőrizzék. Ha én ennek megfeleltem, akkor tulajdonképpen készen állok a hitelszerződés megkötésére.

- Lehet abc verzióra szűkíteni a potenciális vevőkört? Hiszen annyiféle probléma lehet és annyiféle egyéni megoldás. Biztos, hogy ez ilyen egyszerű?

- Én most igazából egy modellt mutattam. Szerintem azt, hogy valaki jó ügyfél, általában a bankok meg tudják mondani. Van olyan magyar bank, akivel még tárgyalásban vagyunk, akik elmondták, hogy ők kifejezetten jó ügyfeleket szeretnének. Pontosan meg tudjuk határozni, hogy az mit jelent. És végig kell gondolniuk, hogy hány ügyfelet tudnak befogadni és milyen feltételekkel. Hiszen gondoljuk meg, hogy ha akár csak ezer ügyfél jön, azoknak be kell fogadni a hitelszerződését és át kell vizsgálni. Tehát ahhoz idő kell és munkatársak, akik ezt a munkát elvégzik.

- Mi volt eddig a legkonkrétabb ajánlat, amit kaptak? Bármelyik banktól.

- A legkonkrétabb ajánlat attól a banktól jött, ahol Makkos Albert két éve ezt a hitelét felvette. Alberttől azt kértem, hogy menjen be, és kérdezze meg, hogy ez a bank vállal-e még néhány ezer hasonló szerződést. Ott végül is először rosszabb feltételeket mondtak, nyilvánvalóan ez mindig tárgyalás kérdése, tehát van egy nyitó ár, és akkor még tárgyaltunk volna. Csak az volt a probléma, hogy kettőszáz hitelkérelmet tudtak volna befogadni összesen.

- Az nem valami nagy bank lehet akkor.

- Egyébként nagy bank, nem akarom mondani a nevét, tehát külföldön nagy bank, de ez nem magyar tulajdonú bank. Végül is azt az információt kaptuk, hogy mintha kivonulóban lennének, de ez ilyen mendemonda.

- Nincs elegendő pénzük arra, hogy komoly mennyiségben helyezzenek ki hiteleket, ugye?

- Ha egy bank ki akar vonulni Magyarországról, akkor nyilvánvalóan nem fog húsz évre egy csomó szerződést kötni. Tehát ez egy teljesen érthető, racionális dolog.

- Igen. Tehát ezek szerint még nem tartanak – kis túlzással – sehol, és ezért találták ki vagy találta ki Ön, hogy elmegy a miniszterhez?

- Ez már múlt héten csütörtökön felmerült.

- Kinek a részéről? Esetleg a kormány részéről merült fel?

- Nem. Amikor átléptük azt a határt, hogy tulajdonképpen a kis magyar bankokkal tárgyalni tudtunk volna, akikben a legnagyobb bizodalmunk volt, tehát amikor láttuk azt, hogy ezt kinőttük, akkor írtunk egy levelet Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, és kértük azt, hogy kezdeményezzünk egy szakmai egyeztetést.

- De miért nem Csányi Sándornak? Az a legnagyobb magyar bank.

- Azért, mert számomra az OTP által ajánlott konstrukciónak az az üzenete, hogy nem szeretnék, hogy forinthitellel végtörlesszen az ember. Tehát ebben nem partnerek. Kitesz egy ajánlatot, de nem igazán szeretné, hogy ezt elfogadja bárki is.

- Szóval gondolták, hogy a legegyenesebb út a miniszterelnökhöz vezet. És mit kértek tőle? Hogy üljenek le vele? Vagy üljön le Önökkel?

- Azt kértük, hogy jelöljön ki valakit, egy kormányzati tényezőt, akivel szakmailag egyeztetni tudunk. Akkor már sejtettük, hogy egyre többen leszünk és ténylegesen felmerült az a dolog, amire visszaigazolásként többen rácsodálkoztak, hogy miért nincsen ma Magyarországon állami tulajdonú bank.

- Mert akkor mi lenne, ha volna állami tulajdonú bank?

- Amíg volt állami tulajdonú bank, ha jól emlékszem az FHB, addig tulajdonképpen az állam az állami tulajdonú bankon keresztül tudta szabályozni a piacot. Ugye azt mondják, hogy azóta verseny volt, de igazából szerintem nem volt verseny. A bankok, úgy tűnik, nagyon egyszerre mozdultak, ezt azért nem nevezném versenynek.

- Nem kell ahhoz állami tulajdonú bank, hogy az állam kedvező hitelfeltételeket érvényesítsen, mondjuk ilyenfajta forinthitelek esetében. Kitalálta ezt már az első Orbán-kormány, hogy kamattámogatást adott a bankoknak. Amelyik hajlandó volt lakáshitelt felajánlani az igénybe vevőknek, az kapott egy bizonyos kamattámogatást, és az állami költségvetésből kiadott pénz segítségével a hitelfelvevők olcsóbban jutottak hitelhez. Ehhez nem kell állami bank, oda lehet adni minden magántulajdonban lévő banknak. Miért nem ezt kérték?

- Én úgy látom, hogy ez gyakorlatilag nem mást jelentene, mint azt, hogy a mi adóforintjainkat átpumpáljuk külföldi bankok nyereségébe.

- És gondolja, hogy ha az állami bank szenvedne el veszteséget, az nem ugyanazt jelentené?

- Ha most arról beszélünk, hogy milyen konkrét javaslattal mentünk Matolcsy miniszter úrhoz, hiszen végül is Orbán Viktor miniszterelnök úr őt jelölte ki tárgyalópartnernek, akkor egy konkrét javaslattal mentünk, egy olyan 21. századi bankkal, ami teljesen új helyzetet teremtene itt a magyar bankszektorban.

- Az milyen? Könyvkiadó létére kitalálta a 21. századi bankot? Meséljen!

- Én is banki ügyfél vagyok, ezért pontosan tudom, hogy milyen bankot szeretnék. Tehát szerintem, ha egy vállalkozót megállítunk az utcán, ő azért nagyjából ezt el tudná mondani, sőt.

- Szerintem vállalkozónak se kell lennie. Mindenki el tudná mondani, hogy milyen bankot szeretne.

- Igen. És mi gyakorlatilag ezt összeszedtük, hogy milyen bankot szeretnénk.

- Csak ez a Grimm mesékben esetleg jó lenne, de a való világban nem biztos.

- Nem tudom. Ez egy híres történet, hogy az angol szabadalmi hivatal elnöke, azt hiszem 1900-ban, azt mondta, hogy az ember soha nem fog repülni. És hogy mindent feltaláltak már, amit fel lehet találni.

- Hogy repülne a 21. századi bank Ön szerint?

- Ez úgy működne, alapvetően már ilyen neve is van, hogy webbank.hu. Ez azt jelenti, hogy internetes szolgáltatások területén – idézőjelbe teszem – megcélozná azt, hogy piacvezető legyen. Tehát kicsit hasonló lenne a forradalmi átalakítás. Én ugye könyvkiadó vagyok, olyasmi, mint az amazon.com volt Amerikában, hogy először nem vették komolyan és ma gyakorlatilag Amerikában az amazon.com a könyvkereskedő. Gyorsan változik a világ. Mi megcéloznánk eleve azt a pozíciót, amerre a világ megy, tehát egy alapvetően internetes bankot csinálnánk, nem lennének bankfiókok, nem kellene rézkilincs, nem kellene márvány lépcsőház. Lenne egy darab központi fiók, az is tulajdonképpen egy virtuális központi fiók lenne, mert oda sem lehet bemenni, hanem ha bármilyen papírmozgásra van szükség, akkor azt futárszolgálat végezné.

- De hogyan ellenőriznék interneten keresztül az Ön anyagi helyzetét vagy az Ön jelzálog-fedezetét, vagy az Ön papírjait, könyveit és így tovább. Most nem azokat a könyveket, amiket kiadhat, hanem a könyvelők által ellenőrizhető könyveket. Szóval ehhez azért szakemberek kellenek és nem virtuális, hanem valóságos adatok és tények.

- Értem. Elmondom, hogy működne. Ha valaki hitelt akarna felvenni, akkor először is letölt magának egy ellenőrző listát, amiből kiderül, hogy ahhoz, hogy egy hitelkérelmet leadjon, miket kell összeszednie. Benne lenne az, hogy milyen ingatlan-értékbecslők értékbecslését fogadjuk el. Ő saját maga ezt felkeresi, az értékbecslést elvégezteti, a saját hitelkérelmét összeállítja, hasonlóan egyébként, mint egy adóbevallást. Biztos, hogy itt is lenne szakértői csoport, aki valamilyen kis összegért segítené azt, aki ezt meg szeretné csinálni. Utána jelzi a banknak, hogy elkészültem a hitelkérelmemmel, másnap jön a futárszolgálat, elővesz egy szabványdobozt, belerakja, és másnap ott van a bankközpontban. Ennek az az előnye, hogy gyakorlatilag nincs korlát, hogy heti száz hitelkérelmet fogadok be vagy ezret, vagy tízezret, mert a futárszolgálat kimegy és behozza. Bent a központban, ami hangsúlyozom, lehet egy zöldmezős beruházás is, hiszen ez egy virtuális központ, nem kell a város közepén lennie, nyilvánvalóan a felmerült igényeknek megfelelő számú munkatársat vonunk be a hitelkérelmeknek a bírálatába.

- Nem tudom, hogy így van-e, de tegyük fel, hogy egy kicsit olcsóbban működne egy ilyen bank, bár általában az állami intézmények nem szoktak olcsóbban működni, mint a nem államiak, de mondjuk ez egy pozitív kivétel lenne. Akkor mit remélnek? Hogy nem tíz és fél százalék kamatra kapnak majd hitelt, hanem kilencre?

- Vagy nyolcra. Tehát a legjobb ügyfelek kapjanak nyolcra.

- Ez a megcélzott összeg, nyolcszázalékos kamat.

- Nyolc-kilenc.

- És mit mondott erre a miniszter?

- Csak még egy dolgot, az állam nem feltétlenül rossz tulajdonos. Én könyvkiadóként egy olyan futárszolgálattal dolgoztatok, hiszen van webáruházunk, amelyikkel nagyon elégedett vagyok, tehát abszolút 21. századi és a tulajdonosa az angol állam. Tehát az állam nem feltétlenül rossz tulajdonos. Magyarországon velünk elhitették, hogy az. Mi szeretnénk egy ilyen ellenpéldát hozni, hiszen az a bank, amit megcsinálnánk, nemcsak állami felügyelet alatt, hanem egyfajta ikerkontroll alatt is lenne. Tehát az állam is kontrollálná és a civil szféra is. És mi egy kicsit tulajdonosi szemlélettel néznénk. Ki az, aki a saját bankját tönkre akarja tenni?

- Ezen az alapon a szocializmus nevezetű államalakulat működött volna a leghatékonyabban, de mint tudjuk, erre világméretű a rossz példák sorozata.

- A szocializmusban nem volt civil kontroll, azt ne keverjük. Ott volt egy állam, és azt csinált, amit akart. Itt teljesen másról van szó. Itt van az állam és van az ellenpólus, a civil szféra. Én mélyen hiszek abban, hogy még egy nagy bank is működhet olyan hatékonysággal, ahogy a kisvállalkozások működnek.

- És mit mondott erre a miniszter?

- Most a személyes benyomásomat mondom, én úgy gondolom, hogy a miniszter úrnak kifejezetten tetszett az ötlet. De volt egy kérése, azt mondta, hogy ne szeressünk bele az első ötletbe, gondolatba, egyébként ezt vállalkozóként is meg tudom erősíteni, hogy nem jó, ha az ember az első ötletbe beleszeret. Azt mondta, hogy jó lenne, ha létrejönne egy ilyen országos gondolkozás, ötletbörze, most nevezhetjük sok mindennek, tehát csinálnánk egy internetes felületet, ez már a civil kezdeményezés dolga, ahol mindenki elmondhatja a véleményét. Ugye itt az volt a probléma alapvetően, hogy ez a webbank.hu javaslat, ez a fapados bank igazából azoknak nyújthat segítséget, akik rendesen fizették eddig a hiteleiket, és most tényleg le szeretnék cserélni a svájcifrank-hitelt forinthitelre. Nagyon sokan vannak, akiknek valamilyen szinten már komoly problémájuk van, és azt mondta a miniszter úr, hogy próbáljuk meg ezt az együtt gondolkodást kiterjeszteni minél nagyobb körre.

- Például azokra, akik leginkább rászorulnak a segítségre. És akik nem kapnának hitelt senkitől.

- Így van. Tehát nem egy panaszláda lesz ez az oldal, hanem azt mondjuk, hogy tegyen egy javaslatot. Értjük azt, hogy nehéz helyzetben van, mondja meg, hogy mit csinálna. És utána ezeket a javaslatokat, hasonlót a hasonlóval összerendezzük, kinyerjük a lényegét. Egy kicsit olyan ez, mint az aranyásás. És utána, ha találtunk ilyen aranyrögöket, akkor azt mondta a miniszter úr, hogy egy vagy két hét múlva, vagy lehet, hogy hetenként leülünk, egyeztetünk és megnézzük, hogy ezekből mit lehet használni. Tudniillik egyáltalán nem biztos, hogy egyetlen megoldás lesz jó mindenkinek.

- És ki állja a cehhet?

- Mire gondol?

- Az egésznek a költségére, mert ez pénzbe kerül, még akkor is, ha kiválóan működő állami bankot hoznak létre a végén.

- Majd ha a bank létrejön, arra van egy olyan konstrukciónk, hogy az állam beletesz az elején egy összeget, ugye egy bankalapítás kétmilliárd forint, viszont fél év múlva, ha ez a bank felfut és egy részét úgy visszük tőzsdére, hogy az állam és a civil kontroll harmóniája megmarad, akkor a tőzsdén ez a bank tőkét szerezhet, és az állam még nyereséget is kaphat. Tehát ez egy elképzelés. De ez nyilvánvalóan csak akkor jön majd, ha a bankot az állam megalapítja, addig a honlapkészítés jön, meg most lesz pénteken egy konferencia.

- Az apróság.

- Magánszemélyként azért nem apróság.

- Igen, csak mégsem százmilliárdos.

- Nem. Mivel magánszemélyként már elértünk a határainkig, hogy ezeket a költségeket fedezzük, éppen holnap fogunk alapítani egy alapítványt, pontosan azért, hogy akinek egyébként szimpatikus ez az egész megközelítés, az támogathatja.

- Nem mondom, képzelőereje és energiája van, és ez már valami.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!