rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 25.

Doubrovszky György, a Hiteltársulás nevű civil kezdeményezés vezetője


Bolgár György: - Azt mondja meg nekem legyen szíves, mielőtt a részletekbe bonyolódnánk, hogy miért hiteltársulás, miért nem adóstársulás? Hiszen adósokról van szó, nem?

Doubrovszky György: - Igen, de úgy érzem, hogy a két szó mégis mást jelent. A hitel, a hiteles szónak, érdekes, a nyelvünk is ad egy tartást. Tehát ez azt jelenti, hogy valakitől felvettem pénzt, amit természetesen vissza fogok fizetni. Az adós valahogy nem ugyanazt jelenti. És mint hiteltársulás is úgy jöttünk létre, hogy azok vannak itt, akik szeretnének végtörleszteni, szeretnének jó forinthitelt kapni. Tehát semmilyen extra különleges kedvezmény nincs, de európai mércével mérve vállalható hitelkonstrukciókat szeretnénk.

- Tehát azért jöttek létre, hogy ha már egyszer a kormány lehetővé tette ezt a kedvezményes devizahiteles végtörlesztést, akkor azoknak, akiknek nincs annyi készpénzük és nem is tudnak különböző baráti kölcsönök vagy családi kölcsönök révén ilyen pénzhez jutni, felvehessenek kedvezményes vagy legalábbis kifizethető forinthiteleket a bankoktól.

- Így van, de hangsúlyozom, hogy nem kedvezményes. Mondok egy példát. Mondjuk Svájcban a jegybanki alapkamat nulla százalék és ha én szeretnék felvenni Svájcban egy jelzáloghitelt, akkor kettő százalék kamatot kell fizetnem. Ez azt jelenti, hogy plusz kettő százalék, amit a bank rátesz. Ugye Magyarországon a jegybanki alapkamat hat százalék, egyébként a buborral szoktak számolni, de ez lényegében ugyanaz. Tehát Magyarországon egy svájci jellegű kamatnak olyan nyolc, nyolc és fél százaléknak kéne lenni, ehhez képest forintkamatot olyan tizenhárom-tizennégy százalékon ajánlanak a bankok. Tehát úgy érzem, hogy itt nemcsak extraprofitról van szó, hanem ez már jóval nagyobb nyereség.

- Nem tíz és fél, tizenegy? Ilyeneket olvastam mostanában.

- Igen, most már hál istennek úgy tűnik, és én remélem, hogy erre talán mi is kicsit hatással voltunk. Egyrészt a bankoknál megjelent olyan konstrukció, amelyiket a buborhoz számítják, tudja, a bankközi alapkamathoz, tehát az a lényeg, hogy referenciához kötik. Ez azt jelenti, hogy ha a későbbiekben esetleg lejjebb megy a forintkamat, akkor az én hitelem kamata is lejjebb megy. Csak furcsa dolog, hogy az ember aláír mondjuk egy húszéves szerződést és fix a kamat, Európában ez nem igazán elterjedt, általában referencia-kamathoz szokták kötni.

- Igen, biztos ebben is van igazság. De még mindig a svájci példájánál maradva, eszembe jutott, hogy lehet, hogy ott valóban – biztos utána nézett, úgyhogy nyilván igazat mond – két százalékra adnak hitelt, de vajon mennyit kap az az ember, aki beteszi a svájci bankba a svájci frank megtakarítását? Lehet, hogy nullát.

- Most nullát, igen.

- A magyar bankba pedig beteszi és kap hét, hét és fél százalékokat, ilyeneket látok most hirdetni.

- Az első egy-két hónapban. Tehát itt is ezek az akciók vannak.

- Aztán lemegy talán hatra.

- Meg még talán lejjebb is. Én azt érzem legnagyobb problémának, hogy az emberek és a bankok közötti bizalom megreccsent. Tehát az ember bizalmatlanul megy be a bankba, azt érzi, hogy jó akció, de megnézi, hogy hol van az apró betűs rész, hol van a trükk, mi az, amit aláírtam, aztán később fogom a fejem. Na most, az ember végül is a bankokra a pénzét bízza, tehát ez egy bizalmi kapcsolat és ha ez a bizalom megroppan, és nekem úgy tűnik, hogy most éppen ennek a közepén vagyunk, akkor ez hosszú távon nagyon rossz mindenkinek. Tehát a bankszektornak is és az ügyfeleknek is.

- Ez biztos. Kikből jött létre ez a hiteltársulás nevű szervezet?

- Ez október 6-án indult az interneten. Gyakorlatilag úgy indult, hogy egy előadást hallgattunk közösen egy konferencián, ahol Makkos Albert közgazdász elmondta, hogy ő két évvel ezelőtt a svájci frank hitelét forintra cserélte, mert sejtette, hogy itt problémák lesznek, és bement egy bankba, és tárgyalt. Egy ötvenmillió forintos hitele volt. Eleve itt felszisszent a közönség, hogy hogy lehet olyat, hogy a bankkal tárgyalni. És Albert elmondta, hogy lehet, és tárgyalt magának egy bubor plusz másfél százalékos kamatot, ami azt jelenti, hogy ez most is nyolc százalék alatt van. És másnap reggel, ahogy felébredtem, azon gondolkoztam, hogy ha összeállnánk többen, akkor tárgyalna-e nekünk is egy ilyet, és felhívtam az Albertet. Ő azt mondta, hogy persze, szívesen. Gyakorlatilag így indult a hiteltársulás. Regisztrálni lehet, az ember beírja, hogy körülbelül milyen forinthitelre lenne szüksége, kap egy ellenőrző e-mailt, ott rányom, hogy valóban ő az. A címlapon, tehát a hiteltársulás.hu-n mindig lehet látni, hogy éppen hányan vagyunk. Ha jól emlékszem, délután néztem, hogy tán tizenöt-tizenhat ezernél tartunk, mint társak. És a becsült hitelösszeg szerintem még ma átlépi a kettőszáz milliárd forintot. Nem gondoltuk október 6-án, hogy ez ekkora dolog lesz.

- És ahelyett, hogy valami bankhoz mentek volna el – majd később megbeszéljük, hogy miért is mennének tizenötezren egy bankhoz – elmentek Matolcsy György nemzetgazdasági miniszterhez. Tőle akarnak hitelt?

- Nem. Az elején ez úgy működött, hogy elkezdtük járni először a kis bankokat. Itt ugye Albertet kértem meg a tárgyalásra, tehát Makkos Albert egész nap járta a bankokat, próbált tárgyalni. De mire fogadták a kisebb magyar bankoknál, addigra ez az egész kezdeményezés túlnőtte őket. Tehát olyan hitelösszeg jött létre az egyik oldalról, illetve olyan szerződésszám, hogy a kis magyar bankokat kilőttük. A nagyoknál kezdettől fogva úgy tűnt, hogy ők nem akarnak ebben partnerek lenni.

- De miért is lennének partnerek tizenötezer ellenőrizhetetlenül összeálló adóssal? Milyen alapon adnának tizenötezer embernek forinthitelt?

- Úgy gondolom – ezt gyakran elmondom –, hogy itt nemcsak hitelekről van szó. Tehát amikor az ember, és itt most a magam nevében is beszélek, egyrészt magánszemély is vagyok meg van egy cégem is, tehát ha egyszer én elégedetlen vagyok a bankommal…

- Mi az Ön polgári foglalkozása? Üzletember?

- Könyvkiadó vagyok. Tehát vállalkozom. Tehát ha én elégedetlen vagyok a bankommal, akkor nemcsak a hitelemet viszem el, ha találok egy jó bankot, hanem viszem a megtakarításomat és a számlavezetésemet is. Márpedig egy bank alapvetően ebből a három dologból él.

- Ez rendben van, de ha Ön könyvkiadóként hitelt szeretne egy banktól, akkor megvizsgálják az Ön cégét, megvizsgálják az anyagi hátterét, megnézik, hogy megérdemli-e azt a tízmilliót, húszmilliót, vissza tudja-e fizetni azt a pénzt, amit kér, és akkor megadják Önnek. De a másik tizenötezerre ugyanígy kell hogy vonatkozzon ez a vizsgálat, egyenként, mert nem biztos, hogy attól, hogy csatlakozik ehhez a társuláshoz, az illető képes visszafizetni azt a kölcsönt, amit kér, és a bank nem bukik-e meg vele.

- Ez egyébként teljesen természetes, igazából azt nem értem, hogy merült fel bármilyen más megoldás. Amiben mi gondolkozunk vagy gondolkoztunk kezdettől fogva, az az, hogy nyilvánvalóan egy bank minden hitelesnek nem tud ugyanolyan konstrukciót ajánlani. Ha valakinek bőséges a fedezete, odaviszi mondjuk a számlavezetését, és soha nem volt vele probléma, az jobb kondíciókat kap, mint akivel esetleg volt már valamilyen probléma.

- Hát ez az. Akkor hogy tud az Ön közgazdász ismerőse tizenötezer ember nevében bárkivel tárgyalni?

- Úgy, hogy típusszerződésekben gondolkozunk, nevezzük úgy, hogy abc. A bank világosan megmondja, hogy melyik szerződést ki kaphatja meg, és utána mind a tizenötezer embernek egyenként kell majd a bankhoz bemenni, és azt mondani, hogy én a b szerződésre vagyok jogosult, ezt Önöknek ellenőriznie kell, ez teljesen természetes, és ha átmentem ezen a vizsgán, akkor megkapom a hitelt. Tehát együtt tárgyalunk, de nyilvánvalóan magán a hitelvizsgálaton külön-külön kell mindenkinek keresztülmennie.

- Tehát, ha jól értem, akkor az Önök mézesmadzagja egy banknak az volna, hogy hozunk tizenötezer kuncsaftot.

- Így van.

- Aztán tessék velük egyenként megtárgyalni, hogy milyen feltételek mellett tetszenek hitelt adni nekünk, de kapnak tőlünk tizenötezer potenciális partnert.

- Egyenként kell velük megtárgyalni, de azért egy kicsit olyan, mint a gyorsétterem. A McDonald’s-ba sem mehetek be, hogy egy kicsit jobban süssék meg a húst és nem kérek bele ketchupot. Tehát nagyon le van egyszerűsítve. Mondjuk azt, hogy abc szerződés. Bemegy az ügyfél, eleve összekészíti az iratait, tehát már elvégzi a munka nagyját, és utána azt mondja, hogy én a b-re vagyok jogosult, Önök ezt ellenőrizzék. Ha én ennek megfeleltem, akkor tulajdonképpen készen állok a hitelszerződés megkötésére.

- Lehet abc verzióra szűkíteni a potenciális vevőkört? Hiszen annyiféle probléma lehet és annyiféle egyéni megoldás. Biztos, hogy ez ilyen egyszerű?

- Én most igazából egy modellt mutattam. Szerintem azt, hogy valaki jó ügyfél, általában a bankok meg tudják mondani. Van olyan magyar bank, akivel még tárgyalásban vagyunk, akik elmondták, hogy ők kifejezetten jó ügyfeleket szeretnének. Pontosan meg tudjuk határozni, hogy az mit jelent. És végig kell gondolniuk, hogy hány ügyfelet tudnak befogadni és milyen feltételekkel. Hiszen gondoljuk meg, hogy ha akár csak ezer ügyfél jön, azoknak be kell fogadni a hitelszerződését és át kell vizsgálni. Tehát ahhoz idő kell és munkatársak, akik ezt a munkát elvégzik.

- Mi volt eddig a legkonkrétabb ajánlat, amit kaptak? Bármelyik banktól.

- A legkonkrétabb ajánlat attól a banktól jött, ahol Makkos Albert két éve ezt a hitelét felvette. Alberttől azt kértem, hogy menjen be, és kérdezze meg, hogy ez a bank vállal-e még néhány ezer hasonló szerződést. Ott végül is először rosszabb feltételeket mondtak, nyilvánvalóan ez mindig tárgyalás kérdése, tehát van egy nyitó ár, és akkor még tárgyaltunk volna. Csak az volt a probléma, hogy kettőszáz hitelkérelmet tudtak volna befogadni összesen.

- Az nem valami nagy bank lehet akkor.

- Egyébként nagy bank, nem akarom mondani a nevét, tehát külföldön nagy bank, de ez nem magyar tulajdonú bank. Végül is azt az információt kaptuk, hogy mintha kivonulóban lennének, de ez ilyen mendemonda.

- Nincs elegendő pénzük arra, hogy komoly mennyiségben helyezzenek ki hiteleket, ugye?

- Ha egy bank ki akar vonulni Magyarországról, akkor nyilvánvalóan nem fog húsz évre egy csomó szerződést kötni. Tehát ez egy teljesen érthető, racionális dolog.

- Igen. Tehát ezek szerint még nem tartanak – kis túlzással – sehol, és ezért találták ki vagy találta ki Ön, hogy elmegy a miniszterhez?

- Ez már múlt héten csütörtökön felmerült.

- Kinek a részéről? Esetleg a kormány részéről merült fel?

- Nem. Amikor átléptük azt a határt, hogy tulajdonképpen a kis magyar bankokkal tárgyalni tudtunk volna, akikben a legnagyobb bizodalmunk volt, tehát amikor láttuk azt, hogy ezt kinőttük, akkor írtunk egy levelet Orbán Viktor miniszterelnök úrnak, és kértük azt, hogy kezdeményezzünk egy szakmai egyeztetést.

- De miért nem Csányi Sándornak? Az a legnagyobb magyar bank.

- Azért, mert számomra az OTP által ajánlott konstrukciónak az az üzenete, hogy nem szeretnék, hogy forinthitellel végtörlesszen az ember. Tehát ebben nem partnerek. Kitesz egy ajánlatot, de nem igazán szeretné, hogy ezt elfogadja bárki is.

- Szóval gondolták, hogy a legegyenesebb út a miniszterelnökhöz vezet. És mit kértek tőle? Hogy üljenek le vele? Vagy üljön le Önökkel?

- Azt kértük, hogy jelöljön ki valakit, egy kormányzati tényezőt, akivel szakmailag egyeztetni tudunk. Akkor már sejtettük, hogy egyre többen leszünk és ténylegesen felmerült az a dolog, amire visszaigazolásként többen rácsodálkoztak, hogy miért nincsen ma Magyarországon állami tulajdonú bank.

- Mert akkor mi lenne, ha volna állami tulajdonú bank?

- Amíg volt állami tulajdonú bank, ha jól emlékszem az FHB, addig tulajdonképpen az állam az állami tulajdonú bankon keresztül tudta szabályozni a piacot. Ugye azt mondják, hogy azóta verseny volt, de igazából szerintem nem volt verseny. A bankok, úgy tűnik, nagyon egyszerre mozdultak, ezt azért nem nevezném versenynek.

- Nem kell ahhoz állami tulajdonú bank, hogy az állam kedvező hitelfeltételeket érvényesítsen, mondjuk ilyenfajta forinthitelek esetében. Kitalálta ezt már az első Orbán-kormány, hogy kamattámogatást adott a bankoknak. Amelyik hajlandó volt lakáshitelt felajánlani az igénybe vevőknek, az kapott egy bizonyos kamattámogatást, és az állami költségvetésből kiadott pénz segítségével a hitelfelvevők olcsóbban jutottak hitelhez. Ehhez nem kell állami bank, oda lehet adni minden magántulajdonban lévő banknak. Miért nem ezt kérték?

- Én úgy látom, hogy ez gyakorlatilag nem mást jelentene, mint azt, hogy a mi adóforintjainkat átpumpáljuk külföldi bankok nyereségébe.

- És gondolja, hogy ha az állami bank szenvedne el veszteséget, az nem ugyanazt jelentené?

- Ha most arról beszélünk, hogy milyen konkrét javaslattal mentünk Matolcsy miniszter úrhoz, hiszen végül is Orbán Viktor miniszterelnök úr őt jelölte ki tárgyalópartnernek, akkor egy konkrét javaslattal mentünk, egy olyan 21. századi bankkal, ami teljesen új helyzetet teremtene itt a magyar bankszektorban.

- Az milyen? Könyvkiadó létére kitalálta a 21. századi bankot? Meséljen!

- Én is banki ügyfél vagyok, ezért pontosan tudom, hogy milyen bankot szeretnék. Tehát szerintem, ha egy vállalkozót megállítunk az utcán, ő azért nagyjából ezt el tudná mondani, sőt.

- Szerintem vállalkozónak se kell lennie. Mindenki el tudná mondani, hogy milyen bankot szeretne.

- Igen. És mi gyakorlatilag ezt összeszedtük, hogy milyen bankot szeretnénk.

- Csak ez a Grimm mesékben esetleg jó lenne, de a való világban nem biztos.

- Nem tudom. Ez egy híres történet, hogy az angol szabadalmi hivatal elnöke, azt hiszem 1900-ban, azt mondta, hogy az ember soha nem fog repülni. És hogy mindent feltaláltak már, amit fel lehet találni.

- Hogy repülne a 21. századi bank Ön szerint?

- Ez úgy működne, alapvetően már ilyen neve is van, hogy webbank.hu. Ez azt jelenti, hogy internetes szolgáltatások területén – idézőjelbe teszem – megcélozná azt, hogy piacvezető legyen. Tehát kicsit hasonló lenne a forradalmi átalakítás. Én ugye könyvkiadó vagyok, olyasmi, mint az amazon.com volt Amerikában, hogy először nem vették komolyan és ma gyakorlatilag Amerikában az amazon.com a könyvkereskedő. Gyorsan változik a világ. Mi megcéloznánk eleve azt a pozíciót, amerre a világ megy, tehát egy alapvetően internetes bankot csinálnánk, nem lennének bankfiókok, nem kellene rézkilincs, nem kellene márvány lépcsőház. Lenne egy darab központi fiók, az is tulajdonképpen egy virtuális központi fiók lenne, mert oda sem lehet bemenni, hanem ha bármilyen papírmozgásra van szükség, akkor azt futárszolgálat végezné.

- De hogyan ellenőriznék interneten keresztül az Ön anyagi helyzetét vagy az Ön jelzálog-fedezetét, vagy az Ön papírjait, könyveit és így tovább. Most nem azokat a könyveket, amiket kiadhat, hanem a könyvelők által ellenőrizhető könyveket. Szóval ehhez azért szakemberek kellenek és nem virtuális, hanem valóságos adatok és tények.

- Értem. Elmondom, hogy működne. Ha valaki hitelt akarna felvenni, akkor először is letölt magának egy ellenőrző listát, amiből kiderül, hogy ahhoz, hogy egy hitelkérelmet leadjon, miket kell összeszednie. Benne lenne az, hogy milyen ingatlan-értékbecslők értékbecslését fogadjuk el. Ő saját maga ezt felkeresi, az értékbecslést elvégezteti, a saját hitelkérelmét összeállítja, hasonlóan egyébként, mint egy adóbevallást. Biztos, hogy itt is lenne szakértői csoport, aki valamilyen kis összegért segítené azt, aki ezt meg szeretné csinálni. Utána jelzi a banknak, hogy elkészültem a hitelkérelmemmel, másnap jön a futárszolgálat, elővesz egy szabványdobozt, belerakja, és másnap ott van a bankközpontban. Ennek az az előnye, hogy gyakorlatilag nincs korlát, hogy heti száz hitelkérelmet fogadok be vagy ezret, vagy tízezret, mert a futárszolgálat kimegy és behozza. Bent a központban, ami hangsúlyozom, lehet egy zöldmezős beruházás is, hiszen ez egy virtuális központ, nem kell a város közepén lennie, nyilvánvalóan a felmerült igényeknek megfelelő számú munkatársat vonunk be a hitelkérelmeknek a bírálatába.

- Nem tudom, hogy így van-e, de tegyük fel, hogy egy kicsit olcsóbban működne egy ilyen bank, bár általában az állami intézmények nem szoktak olcsóbban működni, mint a nem államiak, de mondjuk ez egy pozitív kivétel lenne. Akkor mit remélnek? Hogy nem tíz és fél százalék kamatra kapnak majd hitelt, hanem kilencre?

- Vagy nyolcra. Tehát a legjobb ügyfelek kapjanak nyolcra.

- Ez a megcélzott összeg, nyolcszázalékos kamat.

- Nyolc-kilenc.

- És mit mondott erre a miniszter?

- Csak még egy dolgot, az állam nem feltétlenül rossz tulajdonos. Én könyvkiadóként egy olyan futárszolgálattal dolgoztatok, hiszen van webáruházunk, amelyikkel nagyon elégedett vagyok, tehát abszolút 21. századi és a tulajdonosa az angol állam. Tehát az állam nem feltétlenül rossz tulajdonos. Magyarországon velünk elhitették, hogy az. Mi szeretnénk egy ilyen ellenpéldát hozni, hiszen az a bank, amit megcsinálnánk, nemcsak állami felügyelet alatt, hanem egyfajta ikerkontroll alatt is lenne. Tehát az állam is kontrollálná és a civil szféra is. És mi egy kicsit tulajdonosi szemlélettel néznénk. Ki az, aki a saját bankját tönkre akarja tenni?

- Ezen az alapon a szocializmus nevezetű államalakulat működött volna a leghatékonyabban, de mint tudjuk, erre világméretű a rossz példák sorozata.

- A szocializmusban nem volt civil kontroll, azt ne keverjük. Ott volt egy állam, és azt csinált, amit akart. Itt teljesen másról van szó. Itt van az állam és van az ellenpólus, a civil szféra. Én mélyen hiszek abban, hogy még egy nagy bank is működhet olyan hatékonysággal, ahogy a kisvállalkozások működnek.

- És mit mondott erre a miniszter?

- Most a személyes benyomásomat mondom, én úgy gondolom, hogy a miniszter úrnak kifejezetten tetszett az ötlet. De volt egy kérése, azt mondta, hogy ne szeressünk bele az első ötletbe, gondolatba, egyébként ezt vállalkozóként is meg tudom erősíteni, hogy nem jó, ha az ember az első ötletbe beleszeret. Azt mondta, hogy jó lenne, ha létrejönne egy ilyen országos gondolkozás, ötletbörze, most nevezhetjük sok mindennek, tehát csinálnánk egy internetes felületet, ez már a civil kezdeményezés dolga, ahol mindenki elmondhatja a véleményét. Ugye itt az volt a probléma alapvetően, hogy ez a webbank.hu javaslat, ez a fapados bank igazából azoknak nyújthat segítséget, akik rendesen fizették eddig a hiteleiket, és most tényleg le szeretnék cserélni a svájcifrank-hitelt forinthitelre. Nagyon sokan vannak, akiknek valamilyen szinten már komoly problémájuk van, és azt mondta a miniszter úr, hogy próbáljuk meg ezt az együtt gondolkodást kiterjeszteni minél nagyobb körre.

- Például azokra, akik leginkább rászorulnak a segítségre. És akik nem kapnának hitelt senkitől.

- Így van. Tehát nem egy panaszláda lesz ez az oldal, hanem azt mondjuk, hogy tegyen egy javaslatot. Értjük azt, hogy nehéz helyzetben van, mondja meg, hogy mit csinálna. És utána ezeket a javaslatokat, hasonlót a hasonlóval összerendezzük, kinyerjük a lényegét. Egy kicsit olyan ez, mint az aranyásás. És utána, ha találtunk ilyen aranyrögöket, akkor azt mondta a miniszter úr, hogy egy vagy két hét múlva, vagy lehet, hogy hetenként leülünk, egyeztetünk és megnézzük, hogy ezekből mit lehet használni. Tudniillik egyáltalán nem biztos, hogy egyetlen megoldás lesz jó mindenkinek.

- És ki állja a cehhet?

- Mire gondol?

- Az egésznek a költségére, mert ez pénzbe kerül, még akkor is, ha kiválóan működő állami bankot hoznak létre a végén.

- Majd ha a bank létrejön, arra van egy olyan konstrukciónk, hogy az állam beletesz az elején egy összeget, ugye egy bankalapítás kétmilliárd forint, viszont fél év múlva, ha ez a bank felfut és egy részét úgy visszük tőzsdére, hogy az állam és a civil kontroll harmóniája megmarad, akkor a tőzsdén ez a bank tőkét szerezhet, és az állam még nyereséget is kaphat. Tehát ez egy elképzelés. De ez nyilvánvalóan csak akkor jön majd, ha a bankot az állam megalapítja, addig a honlapkészítés jön, meg most lesz pénteken egy konferencia.

- Az apróság.

- Magánszemélyként azért nem apróság.

- Igen, csak mégsem százmilliárdos.

- Nem. Mivel magánszemélyként már elértünk a határainkig, hogy ezeket a költségeket fedezzük, éppen holnap fogunk alapítani egy alapítványt, pontosan azért, hogy akinek egyébként szimpatikus ez az egész megközelítés, az támogathatja.

- Nem mondom, képzelőereje és energiája van, és ez már valami.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!