Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 25.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. október 27. csütörtök, 03:21
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Egy friss hírt tartok a kezemben, bár eredetileg nem erről akartam Önnel beszélni. De most kénytelen vagyok megkérdezni, hogy miért is? Vagyis, hogy a szocialista európai parlamenti képviselők, Göncz Kinga, Gurmai Zita, Herczog Edit és Tabajdi Csaba közös közleményben jelezték, hogy maradnak a szocialisták mellett, vagyis az MSZP mellett, mert a szocialisták demokratikus frakciójában, ebben a szociáldemokrata érdekeket és értékeket képviselő csoportban a magyar baloldali értékeket a magyar szocialisták képviseletében tudják leginkább érvényre juttatni. Volt Önök között vita, hogy akkor most Gyurcsánnyal vagy nem Gyurcsánnyal?
Göncz Kinga: - Vita tulajdonképpen nem volt. Beszéltünk erről, viszonylag hosszan, sokáig, azt reméltük, hogy nem lesz szakadás, hogy nem áll elő ilyen helyzet, hogy egy ilyen választást kelljen az embernek tenni vagy egy ilyen kérdésben dönteni. Most eldőlt, hogy mégiscsak szakadás van, illetőleg többen kiléptek. Azért nem volt igazán kérdés, mert az egyértelmű volt, hogy az MSZP listáján vettünk részt az európai parlamenti választásokon, én magam az MSZP listavezetője voltam. Nagyon intenzíven dolgozunk együtt az itteni európai parlamenti kollégáinkkal a frakcióban, ami a legfontosabb érdekérvényesítő eszköz tulajdonképpen abban, hogy az ember meggyőződése, értékei, céljai érvényesülni tudjanak. És azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos, bejáratott kapcsolatrendszer, ami nagyon lényeges a továbbiak szempontjából és Magyarország szempontjából, illetőleg abból a szempontból is, hogy Európa merrefelé tart.
- De mondjuk ha Önök mind a négyen azt mondják, hogy a demokratikus koalíciót támogatják a jövőben, ettől még maradhattak volna az európai szociáldemokraták között.
- Ezt nem tudjuk, őszintén szólva, ezt ugyanis egyelőre nem lehet tudni vagy nem volt semmiféle információ ezzel kapcsolatban, hogy merrefele tart a demokratikus koalíció.
- Ők még nem választottak maguknak partnert Európában.
- Igen. Pontosabban ez egy bonyolultabb folyamat, itt azért a megfogalmazásban is egyfajta nyitottság volt egyértelműen, ami egyébként borzasztóan fontos a magyarországi pártstruktúrában, illetőleg a választók szempontjából, hogy legyen egy olyan párt, amelyik nyitott többfelé, a konzervatív és a liberális oldal felé is. De nem volt semmifajta információ arra nézve, hogy ők hol szeretnének politizálni, illetőleg láthatóan még nem is történt meg ennek a véglegesítése és kapcsolatfelvétel sem igazában az európai pártcsaládokkal, és ezen belül tulajdonképpen az európai parlamenten belüli pártcsaládokkal sem.
- És Önöket kereste valaki akár az MSZP, akár Gyurcsányék részéről, hogy maradnak-e vagy mennek?
- Az MSZP részéről igen, Gyurcsány Ferencék részéről nem.
- Annyiból is pikáns egy kicsit az Önök mostani közös döntése – bár abszolút érthető és az, hogy az MSZP listáján választották meg Önöket, szinte egyértelművé is teszi a mostani állásfoglalásukat –, hogy annak idején még Gyurcsány Ferenc volt a párt elnöke és a miniszterelnök egyben, és az ő személyes választásának is betudható az, hogy például a négy szocialista képviselő közül három nő.
- Ezért reménykedtünk abban, hogy hátha nem kerül erre sor és nem kerülünk mi sem ilyen helyzetbe, hogy választani kelljen. Ennek van egy hosszú procedúrája egyébként egy párton belül, tehát vannak személyes jelölések, ajánlások, ez esetben Gyurcsány Ferenc ajánlása és jelölése. De ez végigmegy a párt egész struktúráján. A választmány és az egész struktúrája tulajdonképpen ezt véleményezi, választja, akár alakítja. Tehát ebből a szempontból ez nem egy egyszemélyes dolog.
- Nem Gyurcsány döntése volt.
- Nem. Sok szempontból nyilván ő személyesen is benne volt, és az ő elkötelezettsége ebből a szempontból egyértelmű volt ebben, hogy legyen egy nagyon hangsúlyos női képviselet mondjuk az európai parlamenti delegációban. Akkor még nem tudtuk, hogy hányan fogunk bekerülni, de ez egyértelmű volt, hogy a listát vezetők névsorában hárman is voltunk nők.
- Akkor térjünk át arra a témára, amiben eredetileg kértem a segítségét. Ugyanis az Ön külügyminisztersége alatt határozta el Magyarország, hogy pályázni fog az ENSZ Biztonsági Tanácsának nem állandó tagságára, amit végül nem sikerült elnyernie. De egyáltalán miért jutott eszükbe, hogy ez nekünk fontos? Végül is a ’90-es évek elején ott voltunk, hogy mennyi vizet zavartunk, az tulajdonképpen mindegy is. Tudjuk, hogy a Biztonsági Tanácsban az állandó tagoknak van igazán súlyuk, szerepük. De azért az mégiscsak ad valamiféle nemzetközi mozgásteret, kapcsolatokat lehet építeni New Yorkban és másutt is. Lehet bizonyos dolgokat kérni, meg felajánlani, szóval valószínűleg egy ország nemzetközi tekintélyét erősíti, ha két évre ott van. De mennyire látták valószínűnek annak idején, tán 2007-ben, hogy ez elnyerhető?
- Azt gondolom, hogy ez önmagában nagyon fontos, hogy egy ország jelen legyen nemzetközi fórumokon, hallathassa a hangját. Így volt, hogy ’92-93-ban volt Magyarország BT tag, akkor még meglehetősen frissen a rendszerváltás után.
- Ennek megfelelően természetesen nagyobb figyelem is összpontosult Magyarországra, hiszen egy friss rendszerváltó ország külpolitikai tevékenységét lehetett figyelni.
- Egyrészről igen. Most már tulajdonképpen viszonylag régóta európai uniós tagállam Magyarország, ilyen minőségében lehetett volna BT-tag. Egyébként amikor Magyarország bejelentkezett erre, akkor is lehetett tudni, hogy nincs garancia arra, hogy ezt mi fogjuk megnyerni. Szlovénia később lett tagállam, mint mi, és mégis bejelentkezett, tehát ez nem szokatlan, hogy tizenegynéhány évvel a BT-tagság után egy ország megint elkezd lobbizni a tagságért. Nem csak New Yorkban lehet kapcsolatokat építeni, pont ez a jelentősége ennek, hanem valóban meg lehet jelenni egy ilyen globális szerepben akkor is, ha ez egy relatíve kicsi ország. És tulajdonképpen akkor is, ha nem sikerül elérni, azt gondolom, hogy kapcsolatépítés szempontjából nagyon fontos időszak már a lobbizás időszaka is, mert sok országgal tárgyal az ember. Ezt én magam is tettem annak idején külügyminiszterként részben New Yorkban, amikor ENSZ közgyűlésen voltam kint, részben akkor is, amikor egyéb találkozók során lehetett kétoldalú találkozókat is lebonyolítani. Az ember valamifajta kapcsolatba kerül olyan külügyminiszterekkel, akikkel egyébként nem szokott találkozni. Tanul az országokról, felajánl együttműködéseket, és ezek akkor is élő kapcsolatok a továbbiakban, ha végül nem sikerül bejutni.
- Mondjuk ha a mostani kormány külpolitikai tevékenységét nézzük, olyan országokkal kerültek kapcsolatba, amelyekről a magyar átlagpolgár még csak nem is hallott. Hogy aztán ezek mennyire voltak sikeresek vagy mennyire nem, azt utólag nem tudjuk, hiszen ez a szavazás titkos volt. De azt tudjuk, hogy Magyarország kapta az összes jelentkező közül a legkevesebb szavazatot. Gondolta, hogy ekkora kudarc lesz?
- Én nem nevezném ezt kudarcnak. Ötvenkét szavazat volt, azt hiszem, hogy Szlovénia az első körben hatvanhetet kapott.
- Igen.
- Azért az nem olyan nagyon nagy különbség. És azért azt érdemes figyelembe venni, hogy Danilo Türk, aki a szlovén elnök, nagyon magas rangú ENSZ-képviselő is volt, ENSZ-nagykövet volt, rendkívül kiterjedt kapcsolatai voltak az ENSZ-en belül. Persze lehet, hogy más tényező is volt ebben. De szerintem ez nem nevezhető ebből a szempontból kudarcnak.
- Ha jól tudom, és ebben nem vagyok száz százalékig biztos, de ezt olvastam, hogy csak az európai régióra vonatkozó jelöltek közül voltunk mi az utolsók, a harmadikak. Azerbajdzsán is ide számított meg Szlovénia is. De az összes többi ország jelöltjeit is ide számítva a miénk volt a legkevesebb szavazat. Azért az már valamit kifejez. Valamitől Magyarország tekintélye, súlya, kedveltsége minden korábbinál kevesebbet ért vagy számított.
- Lehet. Azt is gondolhatjuk, hogy ha esetleg nem lett volna ez a nagyon sok látható politikai problémával megterhelt magyar elnökség, akkor lehet, hogy több szavazatunk lett volna. Egyébként azt reméltük.
- Vagy ha nem jött volna ide az ENSZ főtitkára, ha nem jön külön ENSZ rapportőr Magyarországra és nem bírálja például a magyar médiatörvényt, akkor lehet, hogy az ENSZ-ben is több sikerünk lett volna.
- Valóban lehet, hogy így lett volna. Egyébként mi abban reménykedtünk annak idején, hogy ha lesz egy sikeres EU-elnökség, akkor az segíthet Magyarországnak az ENSZ Biztonsági Tanácsába bekerülni. Ez visszafele is igaz. Tehát ez ebből a szempontból nem volt sikeres.
- Ilyen botrányos európai uniós elnöksége egyetlen tagországnak sem volt és valószínűleg az egész világon ismertté vált, nem csak Európában.
- Igen. Ez valószínűleg így van.
- Milyen tanulságot lehet vagy kellene levonnia egy országnak, meg egy külpolitikának és diplomáciának egy ilyen nem örömteli vereség után? Ha például Ön a jelenlegi kormányzat helyében volna, még elvileg lehet néhány év múlva, akkor ebből milyen tanulságot vonna le?
- Válasszuk külön. Amennyit láttam ebből, a magyar diplomaták nagyon tisztességesen dolgoztak ezen az ügyön is, de egyébként is.
- Ez ugyanúgy igaz volt az uniós elnökségre is.
- Az elnökség alatt is, így van. Ott is elmondtam és így is gondolom, hogy nagyon tisztességesen dolgoztak. Tehát kormányzati pozícióból mondjuk nem a diplomatákat hibáztatnám. Az viszont mindenképpen egy megszívlelendő dolog lenne, hogy nem érdemes az egész világgal összeveszi és folyamatosan megmutatni, hogy mi mindenkivel harcban állunk. Az IMF-től kezdve az ENSZ-ig, az Európa Tanácsig, az Európai Unió intézményéig. Ez valószínűleg nem segít akkor, ha az ember utána meg mások támogatását kéri. Tehát ez mindenképpen felülvizsgálandó lenne.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!