Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 21.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. október 24. hétfő, 02:40
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Általában nem szoktam ezt hozzátenni, hogy a Szabadság Kör tagja is, amikor beszélgetünk, de arról szeretném kérdezni, hogy a Szabadság Kör Daniel Cohn-Benditnek, az ismert politikusnak, európai parlamenti képviselőnek, a zöld frakció társelnökének ítélte idén a jogtipró díjat. Ön is ott volt a díj odaítélésekor?
Elek István: - Nem voltam, és tulajdonképpen köszönöm, hogy fölhívták a figyelmem erre az eseményre, mert nem tudtam, hogy a Szabadság Kör újabb díjakat osztott. Az az igazság, hogy egy kicsit mulatságos ez a história már, és épp itt az ideje, hogy véget vessünk neki, ami az én szabadság köri tagságomat illeti.
- Pedig neves emberek vannak ebben és a 2007-ben az Ön részvételével megalakult körben ott van Balog Zoltán államtitkár, Szájer József európai parlamenti képviselő és több más európai parlamenti képviselő, Győri Enikő külügyminisztériumi államtitkár…
– Így van. Tehát a Fidesz értelmiségi, illetve baráti köréhez tartozó emberek közül sok barátom, szabadelvű konzervatív gondolkodású emberek hozták létre ezt a Szabadság Kört valamikor 2007 őszén, kifejezetten azzal a céllal, hogy erősítsék az érzékenységet a különféle jogsértések kapcsán.
- És most úgy gondolták, hogy Daniel Cohn-Bendit többször megsértette Magyarország méltósághoz való jogát.
- Igen, egyfelől ez az érdekes. Másfelől az az igazság, hogy annak fényében, ami itt a választások óta történt, én azt gondoltam, hogy a kör régen megszűnt létezni. Ugyanis díjat valamikor 2010 februárjában adott ki, akkor Ficó miniszterelnök kapta a magyarok nyelvhasználati jogait sértő kezdeményezéséért.
- Meg is bukott!
- Meg is bukott, és hosszú időn keresztül semmit nem lehetett hallani. Én, ahogy elrémülve, szörnyülködve figyeltem az alkotmánnyal kapcsolatos törvényhozási sorozatát 2010. után a jobboldali koalíciónak, őszintén szólva azt gondoltam, hogy a barátaim is röstellik ezt a dolgot, és azért nem esik szó...
-… És szép csendesen abbahagyják a szabadság köri tevékenységüket.
- Így van, azt gondoltam, hogy azért nem esik szó a Szabadság Körről.
- De egy ízben megnyilvánultak, amikor itt volt a kínai miniszterelnök és a rendőrségre beidézték az itt élő tibeti menekülteket.
- Ezt akarom éppen mondani, hogy akkor váratlanul megkeresett engem Gulyás Gergely egy ilyen szöveggel, ami tiltakozást jelentett be az ellen a rendőrségi akció ellen, hogy ártatlan tibetieket prevencióképpen, tehát megelőzendő az utcai tüntetésüket előző nap behívtak.
- Nehogy eszükbe jusson tüntetni.
- Így van. Miközben Orbán Viktor és a Fidesz, meg hát a kormány volt emögött az intézkedés mögött, aközben az én régi barátaimnak úgy tűnt, hogy megszólalt a lelkiismeretük vagy nem tudom micsoda, és tiltakozni akartak. Kérdeztem is a Gulyás Gergőtől, hogy mi van Gergely, mégis létezik a kör, azt hittem, hogy már régen megszűnt? Hát, azt mondja, úgy gondoltuk, hogy most jó lenne egy ilyen nyilatkozatot kiadni, nem írnám-e alá? Elolvastam a szöveget, teljesen korrekt, egyetértek vele, aláírtam.
- De azóta ezek szerint mégiscsak aktivizálódtak és ezúttal nem kérdezték meg Önt!
- Nem kérdeztek meg. De pontosítok még egy picit itt is, a múltkor összeakadtam a Parlament lépcsőjén Balog Zoltánnal, és ő említette, hogy a kör készül kiadni újabb jogtipró és pozitív teljesítményekért díjat.
- Szabadság-díjat.
- Igen, említette is nekem ezt a dolgot. Én meg mondtam neki, hogy azt hittem, hogy inkább a kormányotok vagy Orbán Viktor fogja kapni ezt, azzal jöttök majd elő. Erre megkérdezte, hogy te nem kaptad meg még? Mondtam, hogy nem kaptam meg, pedig elvileg majd küldik nekem is. Én nevetgéltem a dolgon, és abbamaradt az egész, és itt tartunk most éppen.
- Lehet, hogy alaposan megvitatták az Ön javaslatát, hogy Orbán Viktornak adják az idei jogtipró díjat, aztán úgy döntöttek, hogy mégse – kis többséggel –, de Önt már nem vonták bele ebbe a döntésbe?
- Lehet, hogy van magyarázat, egy korábbi email-címemre lehet hogy elküldték, de az igazság az, hogy ha nagyon akarták volna, ugyanúgy megkereshettek volna, ahogy Gulyás Gergő megkeresett.
- És mi is megtaláltuk. De még akkor is odaítélhették volna ezt a jogtipró díjat a francia-német politikusnak, ha Ön ellenzi, nem?
- Persze, de azért legalább tudhatták, hogy ez az abszurdum szintje, ha elolvassa az ember ezt a nyilatkozatot, tényleg csak nevetni tud rajta, vagy kétségbeesni, hogy mégis hogy gondolhatták ezt?
- Essünk kétségbe. Azt mondom, hogy ezen már kár nevetni, mert ez inkább kétségbeejtő.
- Hát persze. Kénytelen leszek én is egy nyílt levélben elmondani erről a véleményemet, ha már ilyen látszatba sodortak, hogy ha ők ennyire veszik komolyan azt, amit közösen valamikor tényleg komolyan gondoltunk, akkor inkább...
-… Miután most is barátainak nevezi őket, és nyilván nincs is személyes oka, hogy ne legyenek azok, meg azt mondja, hogy nem is olyan régen találkozott Balog Zoltánnal, találkozik a régebbi barátaival néha-néha, és elmondja az aggályait, kritikáit, aggodalmait, figyelmeztetéseit nekik?
- Persze, néha.
- S mit szólnak rá?
- Furcsa dolog ez, mert egyfelől látszik rajtuk néha, hogy kényszeredetten asszisztálnak a dolgokhoz, máskor pedig azt érzem, hogy annyira belül vannak ezen a gondolatvilágon, hogy nem érzékelik igazán, hogy mennyire kínos ez a dolog.
- Nem is értik meg, úgy gondolja?
- Őszintén szólva ez a mostani nyilatkozat tényleg szöget ütött a fejemben, hogy miféle valóságérzékkel figyelik a körülöttük lévő fejleményeket, ha komolyan gondolják, hogy Cohn-Benditnek kell kiadni ezt a díjat azért, mert Magyarország méltóságát sértette meg azzal, hogy Orbán Viktort bírálta?
- Bírálni merészelte. De itt van ez a friss hír is, nem tudom, hallotta-e, hogy Christoph von Dohnányi, a híres karmester lemondta budapesti szereplését Dörner és Csurka, két ismert antiszemita kinevezése miatt. Ez különösen kínos és különösen fájdalmas lehet, nemcsak a magyar zenebarátok, de a magyar politikusok számára is, hogy igen, megértik, hogy a világban mi történik, lehet amögé bújni, hogy kérem szépen, két pályázat volt és az egyik mellett döntöttem, nem szólt senki. De nem erről van szó és mégis elbújunk valami mögé! Miért folyik ez még mindig?
- Ezt jó lenne tudni. Hihetetlen történetek jönnek egymás után valóban, ez is például. Én valamikor Orbán Viktor és a Fidesz tanácsadójaként kezdtem el működni, többek között azért hívtak, mert az MDF-ben a szabadelvű konzervatív nemzeti liberális irányvonalat képviselve éppen a Csurka István és barátai gondolatvilágával szemben képviseltünk határozottan valamit. Most odáig jut a Fidesz-kormány, a jobboldal, hogy Dörner és Csurka pályázatát, egy olyan pályázatot, ami tényleg kriminális, jutalmaz.
- És valószínűleg nem egyszerűen egy színházat akartak jutalmazni ezzel, hanem a politikai közvéleményt.
- Persze. Valamit lehet magyarázatként előadni, már az előző 2010-es választások idején is igyekezett mozgósítani Csurka István a maradék MIÉP-eseket a jobbikosokkal szemben, és nyilván a Fidesz azért támogatta őt, mert ezzel valamelyest azt reméli, hogy le lehet faragni a Jobbik-szimpatizánsokból, de hát ez egy abszurdum.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
