rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 21.

Völgyesi Miklós, a Legfelsőbb Bíróság nyugalmazott tanácselnöke, a Civil Jogász Bizottság társelnöke


Bolgár György: - Létezik még ez a Civil Jogász Bizottság?

Völgyesi Miklós: - Nem, ez a 2007. év végén – hogy úgy mondjam – oszlásnak indult.

- Emlékszem, hogy voltak vitáik Morvai Krisztinával.

- Igen, lényegében azt az alapelvet nem lehetett tovább tartani, hogy a Civil Jogász Bizottság pártoktól és politikától független, kifejezetten szakértői munkát végez. Hiszen Morvai Krisztina, Gaudi-Nagy Tamással együtt, elment a politika irányába. Így, az alapelveinkkel szembekerülve pedig, ezt a kapcsolatot már nem lehetett fenntartani. Illetve voltak egyéb megnyilvánulások is, amelyek számomra nem voltak tarthatóak, de Juhász Imre és Horváth Attila egyetemi oktatótársaim számára sem, ezért egy nyilvános közleményben bejelentettük, hogy a bizottság feloszlott, fenntartva azt, hogy amilyen munkát addig végzett, azt természetesen hasznosnak tartjuk, és ami ma már talán történelmet is jelent.

- Még úgy is, hogy Morvai Krisztináról és Gaudi-Nagy Tamásról később kiderült – bár korábban is tudni lehetett –, hogy erőteljes politikai motivációik vannak.

- Igen, ez elkezdett érződni, és szép lassan fejlődött ki egy olyan állapot, ami aztán 2007 végére a bizottsági helyzet tarthatatlanságához vezetett. Tulajdonképpen megmenteni sem lehetett ezt a testületet, mert ők távozni óhajtottak. Tehát ez volt a végkifejlet.

- Igen, az elmúlt napokban azonban Ön ismét bekerült a hírekbe, azon hír kapcsán, hogy terrorcselekmény gyanújával nyomoznak Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök ellen, az Ön feljelentése alapján. Aztán az illetékes ügyész ezt cáfolta, illetve azt hiszem, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség vezetője. Most akkor mi az igazság?

- A helyzet az – amint ez már többször is előfordult –, hogy a jogban nem járatos vagy éppen a büntetőeljárásjogi gyakorlattal tisztában nem levő újságíró valami olyasmit ír, ami nemcsak nem fedi a pontos jogi helyzetet, hanem kifejezetten valótlan és káros. A magyar Büntető Törvénykönyv meghatározza a terrorcselekmény elkövetési formáit, amelyből négy van, és a második a lakosság megfélemlítése című kitétel. A törvény többek között arról is szól, hogy akinek hitelt érdemlő tudomása keletkezik arról, hogy készülőben van – vagy éppenséggel történt – egy terrorcselekmény, annak állampolgári kötelessége feljelentést tenni. Ha ezt nem teszi, akkor súlyos büntetőjogi következmények fenyegetik. Hozzáteszem, hogy a törvény, a terrorcselekmény egész emberiséget sújtó és veszélyeztető volta miatt, még hozzátartozó esetén sem ad mentességet. Tehát az embernek akár saját gyerekét, szülőjét is föl kell jelentenie. Mindenesetre Balsai István úr a miniszterelnök úrtól olyan megbízást kapott, hogy a 2006 őszén történt erőszakos cselekményeket – és ezen belül a rendőri szervek által elkövetett, most már illegitim, erőszakos magatartásokat is – derítsék föl. Ennek a munkának az elvégzésére ő egy kisebb csapatot hozott létre, amelynek a szakmai irányítását én végeztem. Mégpedig azért, mert ugye én voltam huszonnyolc éven át a Legfelsőbb Bíróság azon bírája, aki a Büntető Kollégiumban előbb előadó bíróként, majd tanácselnökként végeztem a munkát. Tehát én valóban szakember vagyok, ha szabad ezt mondanom.

- Mármint milyen munkát végzett? Hiszen nem terrorcselekményekkel foglalkozott, mert akkoriban ilyenek nem voltak.

- Nem, a terrorcselekmény az fehér holló. Tudunk a Budaházy-ügyről, amelynek nem jutottak a végére, tehát konkrét ítélkezési tapasztalatról nincs szó.

- De akkor milyen ügyekkel foglalkozott annak idején?

- Hát kérem, én főleg a Fővárosi Bíróság elsőfokú tanácsai által hozott ítéleteket bíráltam felül. Amikor másodfokon jártunk el, ezek az élet elleni, gazdaság elleni cselekmények, igen nagy változatosság képét mutatták. Ilyen volt a sorozatgyilkos-ügy például, a whiskys rabló ügye, és más elhíresült ügyek.

- Szóval súlyos élet elleni bűncselekmények ügyében ítélkezett.

- Igen, és ezen kívül a közlekedési büntetőjog minden ágazatában országos hatáskörrel vezettem azt a tanácsot, amely kizárólag és egyedül bírálta felül felülvizsgálati eljárásban a közlekedési bűncselekményeket.

- Tehát a közlekedési bűncselekményeket vizsgálta felül.

- Igen, a Közlekedési Bírák Egyesületének az elnöke is voltam tizenöt éven át. Az elvi irányító munkához pedig a jogtudományok ismerete nagyon kevés, a társult természettudományos ismeretek is nagyon fontosak. Fontos tudni, hogy mit várhatok el az embertől, a természeti környezetben közlekedve a járművemtől és így tovább. Ez egy elég széleskörű téma. Tehát én ilyen ügyeket tárgyaltam.

- Így jutott el a terrorcselekményekig 2006 őszére, pontosabban azoknak az eseményeknek a megítéléséig, ugye?

- Így van.

- És azt mondja, hogy a Balsai István által vezetett vizsgálatnak Ön volt a fő jogi szakértője.

- Gyakorlatilag igen. Ennek a szakértői munkának az összefogását, főleg a büntetőjogi vonatkozásait tekintve, én csináltam, hiszen én voltam „a” büntetőjogász.

- Értem, de miután ez a Balsai-jelentés is megemlítette a terrorcselekmény gyanúját, Ön miért nem elégedett meg azzal? Hiszen egy miniszterelnöki megbízott be is terjesztette ezt a parlamentnek – igaz, féléves késéssel –, és innentől kezdve a dolgok elindulhattak a maguk útján. Miért kellett Önnek önállósodnia, és külön följelentést tennie?

- A helyzet a következő. Egy kicsit a jogtudományba bele kell menni annyiban, hogy ugye vannak bűncselekmények, amelyeknek az elévülési ideje öt évben határozható meg. Ebben az esetben pedig, ez az öt év most vasárnap jár le.

- De a terrorcselekmény az nem ilyen kategóriába tartozik, nem?

- Az nem. Azonban az a kérdés, hogy a nyomozóhatóság, az ügyészség minek tekinti, miképpen kezeli a megvalósult cselekményeket. Balsai István a jelentésében egy táblázatba tizenöt különböző bűncselekményt írt – ezek részben katonai, részben köztörvényes bűncselekmények –, és ezek közül tizenhárom büntethetősége olyan, hogy még súlyosnak minősülő esetben is az ötödik év bekövetkezésével elévülne. Tehát itt az a probléma, hogy amennyiben feljelentésre nem kerül sor, és nem indul meg a büntetőeljárás, akkor, ha az ügyész nem osztaná azt a büntetőjogászi véleményemet – amely egyébként a jogtudomány tantételein alapszik –, hogy ez terrorcselekmény, és ő nem annak tekintené, akkor elévülés okán akár meg is szüntethetné az eljárást.

- De ha Ön terrorcselekmény gyanújával följelentést tesz, és az ügyészség azt mondja, hogy itt nem volt semmiféle terrorcselekmény, de van valami más, akkor az Ön feljelentése automatikusan átértelmeződik. Mondjuk, azt mondják, hogy igaz, hogy Völgyesi bíró úr terrorcselekmény gyanújával tett följelentést, de mi most itt rendőri erőszak alkalmazása miatt fogunk vizsgálatot kezdeményezni, és emelünk esetleg vádat. Ez lehetséges?

- Igen. Az ügyészséget, mint nyomozóhatóságot, egyáltalán nem köti az, hogy nekem mi az álláspontom a cselekmények jogi minősüléséről. Tehát nekem egy jogi értékelési dilemmának kellett elébe mennem annyiban, hogy nehogy bekövetkezzen az elévülés. Az a lényeg, hogy egyáltalán utánajárjunk, mi történt itt, hogy az erőszak mindenféle formája ellen – kövessék el azt bármelyik oldalon – el lehessen járni. A jogállam nem tűri az erőszakot, legyen az hatósági oldalról – illegitim erőszakról beszélek ugye – vagy akár civilek részéről. Tehát annak kellett elébe menni, hogy az öt év elmúlása miatt aztán az eljárásra nehogy ne kerülhessen sor.

- És senki más nem tette ezt meg Önön kívül? Balsai István lefolytatta a vizsgálatot, majd nem tett feljelentést, vagy más fideszes képviselők?

- Balsai úr álláspontja az volt, hogy neki nem a feljelentés a feladata, és szorosan értelmezte a miniszterelnök úr megbízását, amely arról szólt, hogy állapítsuk meg, derítsük fel, hogy mi történt. Tudniillik éppen azért, mert az elmúlt öt évben, az erre hivatott ügyészi és rendőri belső biztonsági szervek nem folytattak le ilyen vizsgálatot. Ezért ezt nekünk kellett elvégezni, ráadásul hatósági feljogosítások nélkül. Szeretném elmondani, hogy az én életpályám és az emberi, szakemberi és bírói becsületem megkövetelte, hogy a lehető legnagyobb, legmesszebbmenőbb tárgyilagossággal végezzem el ezt a munkát. Erre pedig az adott lehetőséget, hogy az országos rendőrfőkapitánytól és a belügyminiszter úrtól megkaphattuk az ORFK központi irattárából mindazokat az okmányokat, közokiratnak minősülő okiratokat, amelyek a kérdéses időszakban keletkeztek. Ezek között két nagyon fontos rendőrtábornoki bizottsági jelentés is van. Az egyik az Ignácz-jelentés, amely a televízió székház ostromának a körülményeit derítette fel, és foglalta jelentésbe, a másik pedig Papp Károly tábornok úr bizottsági jelentése, amely az október 23-i, illetve az előtte néhány napon keresztül zajló, eseményeket tárta föl. Mind a két jelentést Bene László, országos rendőrfőkapitány úr nyílt parancsa alapján elkészítették, benyújtották és elfogadták. Ezek korrekt jelentések, amelyeket minden további nélkül átvettünk, és az események időbeli és térbeli lezajlásának a történéseit ezekre alapozva állapítottuk meg.

- És ezekből az következik, hogy terrorcselekményt követett el a miniszterelnök vagy néhány rendőri vezető?

- Először is, talán annyit a törvényi tényállásról, hogy a magyar parlament amikor – a nemzetközi életben előforduló terrorcselekmények okán is – megalkotta a terrorcselekmény bűncselekményét, akkor annak egyik elkövetési magatartását úgy fogalmazta meg, hogy bárki, aki a lakosság megfélemlítését célzó cselekményt és bűncselekményt követ el, az terrorcselekményt valósít meg.

- Erre persze mondhatják sokan, hogy őket megfélemlítette az a néhány ezer randalírozó ember, aki október 23-án is, meg előtte is hetekig, Budapesten a társadalmat igyekezett megfélemlíteni.

- Igen, szerkesztő úr, erre mondtam én Önnek, hogy a jogállam semmiféle erőszakot nem tolerálhat egyik oldalról sem, és a terrorcselekmény elleni védelem csak azokat illetheti meg, akik békés magatartást tanúsítottak, illetve erőszakosat nem, ahogy a köztársasági elnök úr annak idején nagyon plasztikusan fogalmazott. Ő mondta ugye, hogy a jogállam ezt nem tűrheti, a hatóság részéről sem. Szóval amennyiben ezeknek a kivizsgálása a jogállami keretek között nem történik meg, akkor nagyon nagy baj van, mert akkor nem beszélhetünk jogállamról.

- De hát megtörtént a kivizsgálásuk! Nem biztos, hogy a mindenki által várt eredménnyel, de azért történtek erre vonatkozó vizsgálatok 2006 után is.

- Az ügyészség nagyon nagy hatékonysággal talált meg embereket, akik a rendőri – ugyan ízlésem ellen való a tömegkezelés szó, és cinikusnak tűnik, de nem jut eszembe jobb – tömegkezelés során maradandó károsodást okoztak másoknak. Azt azért jól lehetett látni, hogy a tömegkezelésnek mi lett az eredménye a televíziós híradásokban. Büntetőbíróként sok mindent láttam, és amikor rejtélyes halálesetek ügyében tárgyaltam, meg kell mondanom, hogy akit fejen, felsőtesten, nyakon meglőttek, az csoda, hogy a bolygóideg izgalma miatt azonnali reflexmegállásban nem halt meg.

- De végül is szerencsére nem történtek rejtélyes halálesetek.

- Nem.

- Súlyos sérülések kétségtelenül történtek, de ebből még mindig nem következik a terrorcselekmény megállapíthatósága.

- De igen!

- Akkor nem értem, hogy miért Ön volt az egyedül, aki megtette a feljelentést. Hiszen ha Ön nem ébred föl időben, akkor el is évülnek ezek az ügyek. Szóval, hogy lehet, hogy egyedül van? Vagy szólt valaki Önnek, hogy bíró úr, tegye már meg, mert még lejár a határidő?

- Nem kellett nekem szólni, én büntetőjogász vagyok, és ismerem a törvényt, amely arról szól – és ez egy nagyon szigorú szabály –, hogy amennyiben valaki arról szerez hitelt érdemlő tudomást, hogy terrorcselekmény történt, akkor feljelentési kötelezettsége van. Szóval, ha ezt én elmulasztom, még ráadásul engem be is csukhatnak a börtönbe. Ez tehát nekem állampolgári kötelességem is volt, mert én vizsgálódtam, és én ismertem föl a helyzetet.

- Tehát lehet, hogy azok ellen is szól az Ön feljelentése, akik például tankot indítottak el a Deák téren?

- Természetesen, ez egy félelmet keltő cselekmény.

- Akkor lehet, hogy őket fogják majd terrorcselekmények vádjával bíróság elé állítani?

- Ez egy nagyon érdekes történet. Hogy lehet az, hogy odaállítanak egy olyan tankot, amit egy hozzáértő ember el tud indítani?

- Ez egy kiállítás volt.

- Igen, de gondoljuk végig. A T34-es tank a második világháború egyik technikai csodája volt, és sűrített levegővel indították el. A német tank meg nem indult el, mert lefagyott, lehűlt az akkumulátora. Abban el kellett fordítani egy indítószerkezetet, hogy a sűrített levegő elindítsa az önrobbanó dízelmotort, szóval nagyon körülményes volt. Akkor, hogy lehet az, hogy ott ez a tank csodával határos módon elindult?

- Szóval lehet, hogy ez is a terrorcselekmény része, csak nem tudjuk, hogy ki szervezte a terrorcselekményt!

- Azt nem, de mondok én Önnek más rejtélyes dolgot is. Az Ignácz-jelentésben benne van, hogy 2006. szeptember 18-án, amikor napvilágra került az őszödi beszéd, akkor a Képviselői Irodaház és a Parlament között egy csoport ember egy traktorral ott közlekedett. Azonban abban az időben a traktor ki volt tiltva Budapest területéről! Én a mai napig nem tudom, hogy az Ignácz-jelentésben szereplő traktor hogy került oda! Elképzeléseim vannak, de azok nem bizonyosságok!

- Hát nem ismerték a közlekedési táblákat, talán úgy.

- Igen, az lehet!

- Még egy dolgot kérdeznék bíró úr. Azt mondta Ön tegnap az Echo Tévében, hogy nem tudja, hol jelenhetett meg a magyar médiában, hogy a Debreceni Katonai Ügyészség, nyomozást rendelt el Gyurcsány Ferenccel szemben.

- Én tényleg nem találkoztam vele, Ön találkozott vele?

- Igen. A Magyar Nemzet Online-on 10. hó 19-én 14 óra 15 perckor megjelent, hogy: „Völgyesi Miklós lapunknak elmondta, hogy a katonai főügyészségtől ma kapta meg levélben a tájékoztatást, hogy a feljelentése alapján a Debreceni Katonai Ügyészség folytatja le az eljárást, ahol egyébként már folyik egy nyomozás a 2006 őszi események miatt.”

- Szerkesztő úr! Köszönöm, hogy akkor ezt a rejtvényt megoldotta számomra! Kérem, én a tájékoztatást nem az online-nak, hanem Pilhál Tamás újságírónak adtam.

- Az ő nevével jegyezték, igen.

- Igen, Pilhá Tamás cikkében, amit én elolvastam, abban az van, hogy az ügyészség befogadta, hangsúlyozom, hogy befogadta a feljelentést.

- Igen, így kezdődik, a címe pedig az, hogy Terrorcselekmény gyanújával nyomoznak.

- Igen, de az a gyanúm, hogy a címet nem az újságíró, hanem a lapszerkesztő adja, és neki – úgy látszik – mindegy volt, hogy befogadta vagy elrendeli a nyomozást. Ahogy az Echo Tévén elmondtam, ez egy képtelen dolog. A katonai ügyészség nem rendelhet el Gyurcsány Ferenc ellen semmiféle nyomozást, mert az országgyűlési képviselőnek egy ilyen természetű ügye, az a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatalra tartozik. Tehát ilyen marhaságot én nem mondtam, és az újságíró cikkében – ha szorosan a cikket tetszik olvasni – sincs ilyen! Aztán lehet, hogy valaki, aki az online-t szerkesztette, és nincs teljesen helyén a jogismerete, adta ezt a buta címet, amivel ráadásul ilyen kavarodást okozott.

- Értem.

- Tehát nincs még olyan ügyészi szerv előtt a feljelentésem, amelyik Gyurcsány Ferenc jogi felelőssége ügyében eldönthetné, hogy akar vagy nem akar nyomozást indítani. Ez a Központi Ügyészségi Nyomozóhivatal szuverén joga, és ez majd ott a történhet meg.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái