rss      tw      fb
Keres

Hüpátia



A napokban láttam egy szép filmet Hüpátiáról, a keresztények által a IV. századi Alexandriában meggyilkolt „pogány” (neoplatonikus) filozófusnőről. Tudom, a Galamusnak nincs filmkritikai rovata és az én műfajom sem a filmkritika: a népszámlálás vallásra vonatkozó kérdése kapcsán idézném fel a több mint másfél évezredes történetet és tanulságait. Nem mintha azt hinném, hogy aki – Hüpátiához hasonlóan – nem hajlandó kereszténynek vallani magát, azt a Bazilika főoltára előtt fogják darabokra szaggatni, csupán arra az anomáliára hívnám fel ismételten a figyelmet, amit az államnak a hitéletbe való – direkt vagy indirekt fenyegetést jelentő – beavatkozása jelent. Ami a kérdőív állítólagos anonimitását illeti: nemcsak kis falvakban, ahol a kérdezőbiztos és a kérdezett személyesen ismeri egymást, de a nagyvárosokban is kiküszöbölhetetlen a személyes beazonosítás nem, életkor, lakóhely, iskolai végzettség (egyik sem „kényes” kérdés) alapján. Tehát ahogy a népszámlálási borítékhoz mellékelt katolikus felszólítás írja: valóban „meg kell vallanunk” világnézetünket (ennek a fordulatnak csak akkor van értelme, ha egy üldözött hit mellett tesszük meg konfessziónkat, tehát katolikusnak 1951-ben, szabadgondolkodónak 2011-ben valljuk magunkat).

Még ha megengedhető is, hogy felekezeti hovatartozásunkat firtassák – bár az egyházi adó kivetését jobb lenne az egyházak önbevallására bízni: hány keresztelő, temetés,  esküvő, házszentelés áll az illető eklézsia mögött –, az ateizmus felsorolása a felekezetek között olyan bornírtság, amire Szent Cirill – a Hüpátiát halálba üldöző alexandriai püspök – óta kevés példa akadt. Tudniillik a szép és okos matematikusnő és csillagász nem a pogány istenek mellett tett hitet, hanem a „miben hisz?” kérdésére azt válaszolta, hogy a bölcsességben, ezzel jobban felbőszítve a lincselésre kész csőcseléket, mintha Venusnak mutatott volna be áldozatot. Ám a hitre és nem az intézményi kapcsolódásra vonatkozó kérdés abszurditását már Hobbes, a Leviatán legkevésbé sem liberális szerzője is felfedte: a hit (vagy nem hit) kérdése csak in foro interno (lelkünk legmélyén) megválaszolható, az államra csupán az in foro externo (a külső térben) lezajló dolgok tartoznak, például az, hogy a vallási vagy egyéb szertartások zavarják-e a köznyugalmat. A IV. század keresztényei szerint az a tény, hogy egy nő (a legendák szerint, ismétlem, ritka szépség) matematikai műveket ír, és pusztán ezek alapján a heliocentrikus világkép hipotézisét dolgozza ki, elégséges alap a lincselésre – manapság maximum a deszekularizált oktatási intézményből rúgnának ki egy ilyen matematikatanárt.


Raffaello: Az athéni iskola (freskórészlet), 1509 – az álló,
fehér ruhás hölgy feltehetően Hüpátia

De függetlenül az esetleges egzisztenciális következményektől: az ateizmus „megvallása” egy intézményi háttérrel nem bíró filozófiai meggyőződést kever az egyházi (tehát állami dotációra pályázó) felmérés adatai közé, ami tekintettel a kifejezés szitokszóként történő használatára – nemcsak a szószékeken, hanem a „közszolgálati” médiában is – semmi mást nem szolgál, mint a félelemkeltést. Én mint meggyőződéses aufklérista, nem vagyok nagyon megfélemlíthető, mégis inkább az angolszász világban bevett agnosztikus kifejezést használnám, ami egyszerűen azt jelenti, hogy Hume szkepticizmusa közelebb áll hozzám, mint Holbach báró dogmatizmusa, azaz Laplace-szal szólva „erre a hipotézisre nem volt szükségem” morális értékrendem kialakításában (míg mondjuk hithű ateista Eörsi István barátom volt, aki más isten-élményét is kétségbe vonta).

Míg 10 évvel ezelőtt – Sajó András felhívását követve – ragaszkodtam ahhoz, hogy a szép felvilágosodás-korabeli kifejezést, a szabadgondolkodót írja be a népszámláló (aki különben anyám katolicizmusából kiindulva automatikusan nálam is ezt akarta beírni), ma már úgy vélekedtem, hogy ennek az államnak semmi köze a világnézetemhez, akit pedig tényleg érdekel, az olvassa el a felvilágosodás filozófusairól (ateistákról és deistákról, szeptikusokról és rajongókról) írt filozófiatörténeti műveimet, mert Hüpátiával vallom, hogy a bölcsesség szeretete az én hitem. S meggyőződésem, hogy a legobskurantistább állam is csak a filozófusokat képes agyonveretni – a filozófiát még az alexandriai könyvtár kétszeri (keresztény majd mohamedán) felgyújtásával sem tudja megsemmisíteni.



Ludassy Mária filozófus
Publikációs jegyzéke

Írásai a Galamusban:
Tisztességes tájékoztatás
Koherencia
222
Kérdés Oslo után, Sziget előtt
Totális elsötétítés

Róla:
Egy akadémiai döntéshez



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!