Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 14.

• Nyomtatás

Részletek

2011. október 17. hétfő, 03:01

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései és a Klubrádió közleménye a 2011. október 14-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy a budapesti amerikai nagykövet hónapok óta hiába kér találkozót Orbán Viktortól, pedig hivatalos diplomáciai jegyzéket szeretne neki átadni. Erről a Washington Post című befolyásos amerikai lap írt mai számában, és erre – hogy, hogy nem – a magyar miniszterelnök a jövő héten mégis fogadja Kounalakis asszonyt. Orbán Viktornak nincs étvágya a demokráciára – írta címében a Washington Post. Hallottak már ilyet?

Mit gondolnak aztán arról, hogy bár tavaly kipateroltuk innét az IMF-et, most mégis itt tárgyalnak a Valutaalap emberei? Készül valami?

Következő témánk, hogy a Fidesz október 23-i megemlékezése idején Orbán Viktornak Brüsszelben kellene lennie az uniós országok csúcsértekezletén. Vajon melyik helyszínt választja a kormányfő?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy az MSZP-frakciótagok többsége már aláírta maradási szándékát a párt parlamenti csoportjában. Mit léphetnek erre Gyurcsány hívei?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a fideszes Wittner Mária el akarja vetetni az előző rendszer vezetőinek kiemelt nyugdíját? A Fidesz-frakció jövő héten tárgyalj a javaslatot.

És végül beszéljük meg, hogy jelentősen drágul a kötelező felelősségbiztosítás, mert a kormány a díjak harminc százalékában állapítja meg az újonnan bevezetendő baleseti adót. Vezessünk balesetmentesen, vagy olcsón?

***

Mielőtt azonban elkezdenénk beszélgetéseinket, van egy szomorú hírem: elhallgat a Klubrádió a balatoni régióban, a Dzsem rádiós hálózat ajkai, balatonfüredi, keszthelyi, pápai és veszprémi frekvenciáján. A Klubrádió és a helyi rádió vezetése mindent megtett azért, hogy az érintett négy megyében a hallgatók ne veszítsék el kedvenc adójukat, a Médiatanács azonban már hónapokkal korábban úgy döntött, hogy nem maradhat meg a balatoni hálózat, ugyanis a hatóság megkezdte a frekvenciák egyenkénti árusítását. Azt a javaslatunkat, hogy a már megbontott hálózat frekvenciadíját az átmeneti időszakra mérsékeljék, a Médiatanács elutasította. A szerződés megváltoztatásáról szóló tárgyalás feltételéül a teljes díj kifizetését és a változatlan szerződés aláírását támasztotta, ilyen körülmények között sajnos még átmeneti időszakban sem áll módunkban a szolgáltatásunkat folytatni, ezért le kell kapcsolni adóinkat a balatoni régióban, reméljük, csak ideiglenesen. Úgyhogy kérjük, addig is hallgassanak minket az interneten! A magam részéről sajnálom.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Mai hírek szerint szupersebességgel csinálnak helyet Navracsics egyetemének – ez az Index hírportáljának címe. Arról van szó, hogy Nemzeti Közszolgálati Egyetemet hoznak létre, már a jövő év elején megkezdi működését, többek között a Közgazdasági Egyetem Közszolgálati Karából, a Zrínyi Nemzetvédelmi Egyetemből, a Rendőrtiszti Főiskolából hoznának létre egy új felsőoktatási intézményt. Kezdjük ott, hogy Ön szerint van-e ennek értelme?

Mészáros Tamás: - Minden bizonnyal van, ha így döntöttek. Mi azt sajnáljuk, hogy egy karunkat elveszítjük, de a szupersebesség szó nem igazán találó, mert ez egy eléggé hosszadalmas és megtervezett folyamat során alakult így, a parlament kétszer is foglalkozott vele, a hivatalos tájékoztatások megvoltak ezen a területen. Szerettem volna, ha ez a képzés esetleg a Corvinus Egyetemen van és nekünk kellett volna együttműködni ezekkel az intézményekkel, de nyilvánvaló, hogy egy önálló közszolgálati egyetemnek is van létjogosultsága, van ilyen a világon, általában a francia példát szokták emlegetni. Én a közszolgálatot picit inkább továbbképzés szerint képzelem el, de minden bizonnyal – ahogy eddig is – az igazgatásszervező szakon lehet ilyeneket képezni.

- Mindenesetre nekem kicsit erős, szokatlan és meglepő – a Nemzetvédelmi Egyetem meg a Rendőrtiszti Főiskola rendben van, ez közszolgálat mind a kettő, honvédség, rendőrség –, hogy a közigazgatás mégiscsak alapvetően egy más műfaj, más típusú munka, más típusú képzés. Ezt az új egyetemet már eleve a Honvédelmi Minisztérium és a Belügyminisztérium fennhatósága alá rendelik, tehát így is kivonják őket az oktatás eddigi kereteiből.

- Úgy tudom, hogy közvetlenül a KIM-hez, tehát a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz fog tartozni, de az igaz, hogy az irányítást a három minisztérium képviselői közösen fogják végezni. Természetesen ennek is lesz rektora, megfelelő apparátusa, a beszélgetésekből érzékelem vagy gondolom, hogy mi ennek az egésznek a lényege, hiszen a végterméket, még a tanterveket nem láttam, de nagyon hosszú idő óta komoly munka folyik a bizottságokban a tantervek összeállítására. Navracsics miniszterelnök-helyettes úr kinn is volt még tavasszal az egyetemen a Közigazgatástudományi Kart tájékoztatni, s ezekből a beszélgetésekből nagyjából az derült ki, hogy igen sok közös elem van ezen a három területen. Viszont végeredményben azért majd valami módon külön is válnak, hiszen nyilván más habitusú diákok lesznek mondjuk a nemzetvédelmi vonalon vagy épp a rendőrvonalon, illetőleg az igazgatásszervező vagy közigazgatási területen is.

- Szóval olyan egyszerű volna a Corvinus Közigazgatástudományi Karáról átvezényelni valakit honvédtisztképzőbe?

- Valószínű, hogy nem ő lesz a honvédtiszt, a honvédtiszt eredetileg is honvédtiszt akar lenni, csak az alkotmányjogtól kezdve minden bizonnyal lesz egy sor olyan tantárgy, amit közösen kell tanulni, mint közszolgának. Természetesen azután megmarad a speciális szakuk vagy szakirányuk, amelyik a honvédtisztet meg fogja különböztetni a rendőrtiszttől, illetőleg a tényleges közszolgától, aki a mi fejünkben közszolga az önkormányzatoknál, minisztériumoknál és más helyeken.

- Hányan tanulnak ma a Közgazdaságtudományi Egyetem Közigazgatástudományi Karán?

- A Corvinus Egyetem Közigazgatástudományi Kara...

- Bocsánat, már Corvinus, én még mindig a régi nevén emlegetem, a leánykori nevén.

- Igen, semmi baj nincs ezzel, olyan háromezer fő tanul ott.

- Háromezren? Akkor jelentős hallgatói létszámtól fosztják meg a Corvinust. Ha háromezer diák távozik a Corvinusról, akkor nem lesz-e könnyebb az oktatási tárca korábban elhangzott, aztán lebegtetett, aztán nem határozottan képviselt elképzelése arról, hogy a Corvinusnak mint önálló egyetemnek meg kellene szűnnie, hiszen jóval kevesebb diákjuk marad?

- Hát igen, ráadásul a mai koncepció szerint egy tudományegyetem tizenötezer fő fölött lehet nyolc karral, nekünk most már a hét kar helyett csak hat marad. Nem gondolom, hogy ez ilyen összefüggésben van, de biztos, hogy ha megmozdul egy szervezet, akkor mindig könnyebb az összes többi változást is elindítani. Én ezt éreztem egyébként, amikor ez először felmerült, mert – még egyszer mondanám – ez azért nem egy rövid folyamat, hiszen már tavaly ősszel tájékoztatták erről az egyetemet, és azóta megy ennek az előkészítése. Minden bizonnyal ilyen irányba lehet mozogni, de nem azért hozzák ezt létre, hogy a Corvinus megszűnhessen, hanem mert valószínűleg könnyebb ezt a váltást megcsinálni.

- Bár egy év óta folyik az új egyetem előkészítése, közben helye még nincs, mert a Ludovikán először a Természettudományi Múzeumot akarták kiebrudalni, most kiderült, hogy nem teljesen, hanem csak részben, de kéne építeni egy új épületet az egyetem céljára. Ön szerint hogy lehet januártól elindítani ezt a közös képzést? Mindenki maradni fog ott, ahol jelenleg tanul, csak a Corvinusban tanuló diákok már más egyetemhez fognak tartozni, de a régi iskolaterembe járnak be?

- Én úgy tudom, hogy ez lesz, igen. Ahogy én hallottam, a Zrínyi lenne az egész központja, de egyelőre mindenki a saját kampuszán tanul. Viszont aki nálunk januárban államvizsgázik vagy záróvizsgázik, ő már az új közszolgálati egyetem diplomáját kapja, hiába járt ide három-négy évig, ugyanakkor minden egyes hallgató, akit a Corvinusra veszünk fel, a diplomájában megtalálja majd azt, hogy a korábbi Corvinus Egyetemen kezdte meg tanulmányait.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - A műsor elején beolvastam a közleményünket a balatoni régiós frekvenciáink leállításáról, az elmúlt percekben pedig egy veszprémi hallgatónk telefonált sajnálkozva. Úgyhogy itt van most Arató András vezérigazgató, tőle kérdezem meg, hogy miért is kell abbahagynunk a sugárzást?

Arató András: - A balatoni régióban öt frekvencián hallható, napi húsz órában a Klubrádió. Ennek az öt frekvenciának az engedélye éppúgy februárban járt le, mint a budapesti 95.3-as frekvenciáé, és a jogszabály szerint 2009 novemberéig kellett volna meghirdetni az ezekre vonatkozó pályázatot. Ez nem történt meg, ezért a balatoni frekvenciáinkat is kéthavonta hosszabbítgatjuk ideiglenes engedélyekkel. Ez az öt frekvencia egy hálózatként működik, egymással összefüggnek.

- Kiegészítik egymást ezek a frekvenciák.

- Így van, külön-külön nehezen értelmezhetők. Szóval mi – vagyis a Rádió Jam Részvénytársaság – szerettük volna folytatni a következő tizenkét évben is ezt a fajta tevékenységet, de a Médiatanács az öt frekvenciából először az ajkai frekvenciát, most a közelmúltban pedig a pápai frekvenciát külön meghirdette. Vagyis most ez egy olyan ötlábú autó, amelynek két lába önálló életre kelt. Nyilvánvaló, hogy az ideiglenes állapotban nem ér annyit ez a frekvencia kereskedelmi értelemben, mint egy komplett, belátható távon működő rádió engedélye, ezért mi azt kezdeményeztük a Médiatanácsnál, hogy adjanak jelentős frekvenciadíj-engedményt.

- Hiszen már csak hárman maradnának ebben a hálózatban, mert egyenként kezdték el meghirdetni a másik kettőt.

- Vagy hárman maradnak majd egy hónap múlva, de ne menjünk bele ennek a részleteibe, mert a lényeget ez nem érinti. Ez tulajdonképpen egy gagyi árucikk, ez az öt frekvencia, és mi azt kértük, hogy gagyi áron tudjuk használni őket. Ezt utasította most el a Médiatanács, és azt mondta, hogy mi fizessük ki előre a két hónapra szóló frekvenciadíjat, írjuk alá a két hónapra szóló szerződést, és utána kezdjünk el tárgyalni arról a szerződésről, amit már aláírtunk. Ilyen körülmények között – amúgy is nehéz gazdasági helyzetben – nem vállalhattuk az előrefizetést, és tulajdonképpen ennek a következménye, hogy ezt most nem tudjuk tovább folytatni.

- Azért ez egy nagy csapás. Nemcsak azoknak, akik ott hallgathatták – különösen nyilván nyáron lehet sok hallgatónk abban a körzetben –, hanem ennek van egyfajta másik üzenete is, hogy megyünk össze. Muszáj rákérdeznem arra is, hogy mi van ezzel a budapesti alapfrekvenciánkkal, a 95.3-mal?

- Megyünk össze? Én azt gondolom, hogy folyamatos változás van. Van olyan, amikor éppen össze irányba változik valaminek a mérete, van, amikor tágul.

- Milyen filozofikus vagy! Akkor akár örülhetünk is ennek?

- De ez önmagában akár természetes is lenne. Úgy lett volna egyébként normális, ha ezt az öt balatoni frekvenciát egyben meghirdeti a Médiatanács, és egy gazdaságossági megfontolás keretében eldönthettük volna, hogy vajon érdemes vagy nem érdemes pályázni?

- Megkérdeztük valakitől, hogy miért csinálják ezt? Hiszen eddig együttműködtek. Mi indokolja azt, hogy most így szétszedik a dolgokat?

- Hogyne, és bizonyára volt rá válasz, csak nem tűnt annyira konzisztensnek számomra, hogy meg tudtam volna jegyezni. Ugyanolyan logika mentén válaszoltak, mint amelyet olyankor alkalmaznak, amikor azt mondják, hogy egy hatvanszázalékos zenei arány megkívánása nem zenei rádiót jelent. Hát ebben a logikában én nehezen tudok megjegyezni adatokat. A budapesti frekvenciával pedig az a helyzet, hogy a mai napon járt le az a negyvenöt napos határidő, amely a Médiatanács számára rendelkezésre áll a pályázat benyújtásától számítva, arra a célra, hogy eldöntse, mely pályázatokat tekint érvényesnek, mely pályázatokat fogadja be, és hol kér esetleg hiánypótlást, vagy formai okokból mit utasít el. Szerdánként van Médiatanács-ülés, tehát gondolom, ott ezt megtárgyalták, csak valamiért még nem jelent meg semmi erről a közleményeik között.

- Lehet, hogy este huszonnégy óráig megjelenik, és akkor betartották a negyvenöt napot.

- Azt tulajdonképpen nem tudom, a jogszabály azt írja-e elő, hogy mennyi nap múlva kell közleményt adni róla, vagy mennyi nap múlva kell határozat. Tehát lehet, hogy hoztak határozatot, csak ez még előttünk titkos.

- De ez a befogadási nyilatkozat, ez még nem jelent semmit, nem? Legföljebb azt jelenthetné, hogy mondjuk felszólítanak minket vagy másokat arra, hogy pótoljunk bizonyos hiányosságokat, amelyeket a hatóság megállapított?

- Egy adott pályázatra háromféle válasza lehet a hatóságnak. Az egyik, hogy formai okokból elutasítja, vagyis az kiesett.

- És akkor azon már nem is lehet segíteni?

- Nem. Egy következő kategória, amikor azt mondja, hogy jó, ez formailag nagyjából megfelel, de itt és itt hiánypótlást kért, mert valakinek az anyja neve hiányzik vagy bármilyen apróság. A harmadik verzió pedig, amikor egyszerűen befogadja, és azt mondja, hogy igen, ez versenyben van.

- De ez még távol van attól, hogy döntést hozzanak, ugye?

- A 95.3-ra hét pályázatot adtak be. Ennyi tény volt nyilvános, meg a pályázók neve. A mai naptól számított negyven napon belül kellene eredményt hirdetni, illetve ha hiánypótlási időfaktor lép fel, akkor ez hosszabbodhat.

- Akkor még izgalmas heteknek nézünk elébe. Visszatérve a balatoni régióra, mennyi emberünk dolgozik ott?

- A balatoni régióban – azt hiszem – hét ember.

- Hiszen ott helyi műsort is kell csinálni.

- Igen. Ugye ezzel a rendszerrel, ahogyan most kezdi el meghirdetni a Médiatanács a frekvenciákat, minden egyes adónál – tehát mind az öt adónál – napi négy óra helyi műsort is kell készíteni. Ez nyilván a drágábbá teszi működtetést. Mindenesetre, ha jól tudom, hét ember munkája szűnik meg ez által a helyzet által.

- Ez a visszavonulásunk vagy rugalmas elszakadásunk esetleg más adókat is érinteni fog a jövőben?

- Nem, ez semmiképp sem hozható egyetlen másik adóval sem összefüggésbe, mert azoknak az adóknak, amelyek most hálózatba kapcsolódva a Klubrádió műsorát sugározzák, nincs lejárt frekvenciájuk. A többi adónak kettő, négy, nyolc év múlva jár le az engedélye. Egyébként az is lehet, hogy valamifajta információhiány miatt született ez a határozat, mert ugyanazon a napon, amikor a Médiatanács ezt a díjcsökkentő, változtatási kérésünket elutasította, ugyanakkor született egy határozat, hogy egy pályázatunkat, amelyben műsortámogatásra nyújtottunk be kérést, elfogadták. Tehát van egy olyan örömmel konstatálható értesítés, hogy mi elnyertünk – vagyis a Rádió Jam Rt. elnyert – egymillió-kilencszázezer forintot, amit a következő egy évben használhatunk föl. Miközben egyébként, ha most elfogadnánk az eredeti feltételeket, akkor is csak két hónapig lenne engedélyünk ugyanannál az intézménynél, amelyik most egy egyéves támogatást szavazott meg. Tehát bizonyára szeretnék, ha mi tovább működnénk, csak még nincsenek meg az ideális feltételek hozzá.

- Vagy szeretnék, de nem annyira. Mindenesetre reméljük a legjobbakat.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Azzal kapcsolatban jutottak eszembe Önök, hogy nemrégiben beszéltem itt a műsorban Ferenczi Krisztinával, aki az elmúlt hetekben, hónapokban igyekezett alaposan feltárni a kolontári, devecseri vörösiszap-katasztrófa utóéletét, és azokat a munkálatokat, amelyek a kármentesítés érdekében folynak. Ő többek között azt találta, hogy egy állami céget bíztak meg ezeknek a munkáknak az összehangolásával, illetve a munka elvégzésével, és ez az állami cég hamar kiadta a munkát alvállalkozóknak. Ő pedig ott oknyomozó újságíróként megakadt, hogy kit, mennyivel, mennyiért és miért éppen őket bízták meg, milyen munkát végeztek el, ki mennyire érte meg a pénzét és így tovább. Vagyis eltűnt az állami vagy közpénz kézen-közön. Reméljük, hogy semmi sem törvénytelenül, de az biztos, hogy a nyilvánosság nemigen tud utánanézni. Az LMP viszont egy környezetvédő párt, és ez a kolontári, devecseri környezetvédő akció beletartozik nyilvánvalóan az Önök érdeklődési körébe. Nem akarnak kezdeményezni valamiféle parlamenti vizsgálatot arról, hogy ezt a rengeteg pénzt, több tízmilliárdos összeget, hogyan használja föl az állam?

Jávor Benedek: - Természetesen az LMP számára az egész kolontári katasztrófa kiemelt jelentőséggel bír. Az első pillanattól kezdve folyamatosan nyomon kísértük az eseményeket. Még tavaly februárban egy jelentésben össze is foglaltuk azokat a tapasztalatokat, amelyeket a mi vizsgálataink kimutattak arról, hogy miért következhetett be ez a katasztrófa, hogyan ment végbe, milyen okai vannak, és kik lehetnek a felelősök. Ugyanilyen fontos számunkra, hogy a katasztrófa utáni helyreállítás hogyan ment végbe. Elsősorban az a fontos, hogy a helyi közösség számára kielégítő, megfelelő kárpótlást, kárenyhítést biztosított-e a magyar állam, illetve olyan lehetőségeket, amelyek az újrakezdés lehetőségét megteremtik. Emellett természetesen az sem mindegy – ahogy Ön is mondja, illetve az újságíró kolléga is megpróbált utánajárni –, hogy vajon a közpénz, az adóforintjaink elköltése során az átláthatóság mennyire érvényesült. Éppen emiatt én személy szerint már a nyár folyamán levélben fordultam Szabó Csabához, az újjáépítés miniszteri biztosához, egy olyan listát kérve tőle, amely az alvállalkozásba kiadott munkákkal kapcsolatos szerződéseket tartalmazza. Szabó Csabától ez az ügy átkerült Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszterhez, ezért tőle kaptam egy meglehetősen lakonikus választ, amely a Mecsekérc Zrt. 8,9 milliárd forintos kifizetését, illetve az Oviber Kft. mintegy 250 millió forintos kifizetését tartalmazta. Azt is tudjuk, hogy az Oviber – finoman szólva – nem áll nagyon távol a mostani kormány körül felbukkanó gazdasági szereplőktől, de természetesen ez a válasz nem volt kielégítő. Hiszen pontosan arra lettünk volna kíváncsiak, hogy a Mecsekérc kiknek adta tovább a munkálatokat, kikkel szerződött le, mennyiért, milyen munkákra, milyen határidővel, és milyen feltétellel állapították meg például azt, hogy a benyújtott számlák mennyire életszerűek. Ezekre nem kaptunk választ a minisztertől.

- Egyáltalán Szabó Csaba, miniszteri biztos, mivel indokolta, hogy nem is ő válaszol, hanem az üggyel nyilván kevésbé közvetlen kapcsolatban lévő miniszter?

- Szabó Csaba semmivel nem indokolta, mivel nem ő válaszolt, hanem közvetlenül Fazekas Sándor.

- Egyáltalán nem is válaszolt Önnek, még azt se írta, hogy bocsánat, nem én vagyok az illetékes, hanem maga a miniszter?

- Nem, hanem közvetlenül a minisztertől kaptam választ. Ő írta is, hogy mivel ő a kormányzati felelőse a helyreállításnak, ezért ő válaszol, és a továbbiakban őt hallgassuk ezekről a kérdésekről. Ennek nagyon örülünk, én nagyon szívesen faggatom Fazekas miniszter urat, amennyiben választ kapunk bármilyen feltett kérdésre. Már küldtünk neki azóta egy újabb adatkérést, melyben ezúttal tőle kértük tételesen a választ – hiszen az eredeti, Szabó Csabának küldött levelünkben is egy tételes listát kértünk az alvállalkozókról –, és erre a miniszter nem válaszolt. Úgyhogy most egy új levélben fordultunk hozzá, amelyben még egyszer hangsúlyosan kérjük, hogy a Mecsekérc Zrt. alvállalkozói szerződéseinek a teljes listáját küldje meg, illetve azt, hogyan állapítják meg a benyújtott számlák valóságát, és hogy ezek mennyire tényleges, valós költségeket fednek le, mennyire képzelhető el a túlszámlázás. Egyelőre várjuk a választ, és elszántak vagyunk.

- Körülbelül mennyi ideje várják a választ erre?

- Ezt a levelet körülbelül egy hete küldtük el.

- Hát akkor az még bőven belefér.

- Belefér, de ezzel együtt azt gondolom, hogy itt egy nagy csúszás volt. Amikor korábban Szabó Csabához fordultunk, akkor is egy kis késéssel kaptunk a minisztertől választ. Mindenesetre mi elszántak vagyunk. Tehát ha nem kapunk erre választ, akkor akár bírói úton próbáljuk meg kikényszeríteni az adatokat.

- Parlamenti út nem áll rendelkezésre?

- A parlamenti út egy végső megoldás, amelyet akkor érdemes igénybe venni, ha a magyar jogintézmények, illetve az igazságszolgáltatás nem segít minket – és a magyar társadalmat – abban, hogy megismerhesse a közpénzek elköltésének a folyamatát. Ebben az esetben nem tartom kizártnak, hogy egy parlamenti vizsgálóbizottság keretében próbáljunk meg a végére járni az ügynek.

- Csakhogy ennek felállítására azért az LMP-nek egyedül nincs esélye.

- Így van, és az ellenzéknek sincs. Tehát ahhoz azért kell egyfajta konszenzus a parlamentben, hogy egy ilyen vizsgálóbizottság fölálljon és működjön. Emellett azt is mindannyian tudjuk, hogy változatos eszközök állnak rendelkezésre egy ilyen vizsgálóbizottság munkájának az ellehetetlenítésére. Én azt gondolom, hogy egyelőre csináljunk úgy, mintha egy normális országban élnénk, és várjuk meg, hogy a minisztertől megkapjuk azokat az adatokat, amiket kértünk. Amennyiben ez nem történik meg, akkor az igazságszolgáltatáshoz fordulunk.

- Ami ezek szerint az egyetlen reményük marad, mert az remélhetőleg függetlenül működik, és akkor elkerülhetik a parlamentet, ahol viszont a kormánytöbbségnek vétójoga van, és nem feltétlenül kezdeményezhet akárki a siker reményében vizsgálatot.

- Így van. Ez nem lesz egy könnyű menet. Korábban fordultunk már írásbeli kérdéssel a minisztériumhoz, és nem kaptunk arra sem igazából érdemi választ. Tehát a részletes adatokat eddig sehogy sem sikerült kiszorongatni a minisztériumból. Mi mindenképpen azt gondoljuk, hogy a magyar társadalom méltó arra, hogy az általa befizetett adóforintok elköltését megfelelően, átlátható módon hajtsa végre a kormányzat, és erről tájékoztassa a magyar társadalmat. Ez teljesen független egyébként attól, hogy Kolontáron a helyreállítás folyamata hogyan ment végbe, és hogy a károsultaknak megépített új épületek kielégítőek-e, mert azt gondoljuk, hogy ezen a területen igazából nem követett el nagy hibát a kormányzat. Azonban a nyilvánosság elkerülhetetlen, a nyilvánosságot minden körülmények között biztosítani kell. Az LMP azon fog dolgozni, és személy szerint én is azon fogok dolgozni, hogy ezt a nyilvánosságot az összes rendelkezésünkre álló eszközzel meg tudjuk teremteni, és tájékoztatni tudjuk az állampolgárokat arról, hogy a kormány mire költi el a közpénzt.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Most látok egy viszonylag friss hírt arról, hogy az Európai Bizottság bővítési biztosa bízik abban, hogy nem lesz szükség extrém lépésekre, vagyis Magyarország nem fogja megvétózni Szerbia európai uniós tagjelölti státuszát a szerb kárpótlási törvény miatt. Tudjuk, hogy a magyar kormány figyelmeztette Szerbiát, azt is hallottam ma éppen a Klubrádióban, hogy Tabajdi Csaba szocialista európai parlamenti képviselő azt mondta, hogy ő ebben támogatja a magyar kormányt, de ez láthatóan valamiféle konfliktus tárgyát fogja képezni nem Magyarország és Szerbia, hanem az unió és Magyarország között. Hogy lehet egy ilyen konfliktust megoldani, mi a kimenetele és mi lehet az az extrém lépés, amire Stefan Füle bővítési biztos utalhatott?

Kovács László: - Azt nem tudom, hogy Stefan Füle mire utalt, de az ténykérdés, hogy a szerb álláspont kirekesztené tulajdonképpen a vajdasági magyarok közül azokat a kárpótlásból, akik annak idején, amikor a Horthy-hadsereg bevonult Szerbiába, bevonult a Vajdaságba, katonai szolgálatot teljesítettek. Pedig ők semmiféle bűnt nem követtek el azzal. Ha valaki bizonyíthatóan közülük háborús bűnöket követett volna el, az egy más dolog, de amit a szerb kormány ebből csinál, az nem más, mint a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, amely abszolút idegen az európai uniós normáktól és az európai uniós értékrendtől. Tehát itt a magyar kormánynak teljes mértékben igaza van, és én azt hiszem, hogy Stefan Füle azt a reményét fejezte ki, arra gondolhatott, hogy Szerbia kormánya jobb belátásra fog térni.

- És akkor Magyarországnak nem kell vétóznia.

- Igen és akkor Szerbia, nem holnap, de majd egy idő után az Európai Unió tagja lehet.

- Na de más miatt hívtam. A mai Washington Postban, amelyik az egyik legbefolyásosabb amerikai újság, megjelent egy cikk arról, hogy az amerikai nagykövet Budapesten hónapok óta hiába próbál bejutni Orbán Viktorhoz, pedig valamiféle tiltakozó diplomáciai jegyzéket szeretne átadni, egy demarsot, méghozzá személyesen a miniszterelnök kezébe. Nem kapott időpontot, holott viszonyuk korábban kifejezetten szívélyes volt. Miután ez a hír eljutott a magyar sajtóba, és a Népszabadság tudósítója meg mások megkérdezték a miniszterelnök szóvivőjét, kiderült, hogy dehogyis nem, a jövő fogadja héten Orbán Viktor az amerikai nagykövetet. Két dolgot kérdezek, mert érdekes már ez a kronológia is, hogy most hirtelen van ideje a miniszterelnöknek. Az egyik, hogy vajon milyen helyzet állhatott elő, hogy az amerikai nagykövet asszony egy demarsot akar átadni Orbán Viktornak, és kettő, miért neki? Ezt nem a Külügyminisztériumnak szokták átadni?

- A kérdés súlyától függ a dolog. A következő történt. Amikor Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Budapesten járt, mégpedig a Tom Lantos Intézet megnyitása alkalmából, akkor a Parlamentben volt egy ünnepi rendezvény. Ezen én is jelen voltam, mint a Demokrácia Központ kuratóriumának alelnöke és ott számomra feltűnő volt – érthető, de feltűnő – Hillary Clinton beszédében a nagyon hangsúlyos rész, amely a fékek és ellensúlyok rendszerét a demokrácia központi elemének minősítette. Egyébként így van, ez egy általános felfogás, hogy a fékek és ellensúlyok léte és működése nélkül elképzelhetetlen a demokrácia.

- A szabad sajtó, szabad média, független igazságszolgáltatás és így tovább, el is mondta részletesen.

- Így van. És ez a diplomáciában azt jelenti, hogy ezzel elégedetlen az Egyesült Államok. Ahogy Barroso is, mielőtt a magyar soros elnökség kezdetén idelátogatott a bizottság élén, tett egy nyilatkozatot, hogy számára a sajtószabadság szent dolog. Én ugye öt évig voltam a bizottság tagja, ez alatt tíz soros elnökségre került sor, Barroso soha ilyesfajta nyilatkozatot nem tett, mert nem volt rá oka. Az, hogy Magyarországra utazása előtt ezt szükségesnek tartotta elmondani, azt jelentette, hogy ő a médiatörvény ügyét egész másképp látja, mint a magyar kormány. Tehát ezek a diplomácia nyelvén finom figyelmeztetések. Én, amikor vége volt ennek az ünnepi ülésnek, beszélgettem Hillary Clinton kíséretének több tagjával, hiszen köztük voltak az amerikai kongresszus képviselői, voltak vezetői beosztású külügyi diplomaták és köztük sok ismerősöm. Az egyik például megkérdezte, hogy igaz-e az, hogy a miniszterelnök most, amikor itt járt a kínai miniszterelnök, akkor Kínát szövetségesnek nevezte? Mondtam, hogy igaz. Erre azt kérdezték, hogy Magyarország nem a NATO tagja, nem az Európai Unió tagja, nem ezek az országok a szövetségesei? Mondtam, hogy szerintem igen, és nem is értem, hogy Orbán Viktor miért mondta ezt. Aztán a nagyköveti értekezleten volt alkalmam ezt a miniszterelnöktől megkérdezni, de nem volt megnyugtató a válasza. Megkérdezték azt is tőlem, hogy szerintem értette-e a miniszterelnök Hillary Clinton beszédét, vagy pedig elengedte a füle mellett. Mondtam, hogy én úgy vettem észre, hogy természetesen akusztikailag értette ő a beszédet, csak egyszerűen elengedte a füle mellett, nem érdekelte, hogy egészen nyersen fejezzem ki magam. Ez az amerikaiak ügye, hogy ők mivel elégedetlenek. Visszatérő kijelentése a miniszterelnöknek is és szóvivőjének is, hogy egyetlen ország, egyetlen politikus sincs abban a helyzetben, hogy megmondhatná Magyarországnak, hogy milyen legyen az alkotmánya, milyen legyen a médiatörvénye és így tovább, hogy hogyan működjön az ország. Ehhez csak annyi a megjegyzésem, hogy nem is azt szokták mondani, hogy milyen legyen, hanem hogy milyen ne legyen. Olyan ne legyen, amelyik ütközik például az Európai Unió alapelveivel és konkrét szabályaival és ugyanez az amerikai álláspont is, hogy a demokrácia általános szabályaival ne ütközzön a magyar magatartás, vagy ha igen, akkor Magyarország előbb-utóbb olyan bánásmódot fog kapni, mint mondjuk Belorusszia, mert ahhoz szokták hasonlítani újabban.

- Speciel ez a mai Washington Post-cikk is Lukasenkóhoz hasonlítja Orbánt, illetve az orbáni kormányzást, ami elég súlyos dolog, rosszul is esik a magyar vezetőknek. De ha Orbán Viktor Clinton külügyminiszter figyelmeztető szavait elengedte a füle mellett, ez ok-e arra, vagy a diplomáciában szokásos-e, hogy akkor az amerikai nagykövet egy jegyzéket akar átadni? Mi van egy ilyen jegyzékben, vagy milyen helyzet állhatott elő, hogy ehhez a barátok között szokatlan eljáráshoz folyamodnak?

- Az ilyen jegyzék nem a nagykövet elhatározásán alapszik, hanem, gondolom, ezt az amerikai külügyminisztérium tartotta szükségesnek, látva, hogy valóban nem értette meg Orbán Viktor, hiszen azóta számos olyan lépést tett a magyar kormányzat, ami azt jelzi, hogy fütyülnek a demokráciára, a jogállamra, minden pozíciót megszálltak, minden intézményt megszálltak, amit nem tudtak megszállni, azt lerombolták vagy korlátozták. Tehát egy sor olyan lépést tett, ami azt mutatja, hogy fütyülnek ők az amerikai véleményre. Ilyenkor logikusan következik a következő lépés, ami egy hivatalos jegyzék átadása, ezt hívják demarsnak a diplomáciában. Ez több mint egy ünnepi beszéd. Egy ünnepi beszédben lehet mondani, hogy ez egy stilisztikai fordulat volt, hogy ő elmondta, hogy milyen fontosnak tartja, hiszen nem mondta azt Hillary Clinton, hogy Magyarország ezt megszegi, hanem ez egy finom utalás volt.

- Azt mondta, hogy mind a kettőnknek fontos ez és hogy Magyarországnak is milyen jó lenne, hogyha a demokrácia példaképe lehetne ebben a térségben.

- Így van. Egy érzékeny fülű politikus ezt pontosan érti, hogy ezt azért mondja, mert úgy gondolja, hogy Magyarország ezt nem tartja fontosnak.

- De nem akarja nyilvánosan megsérteni.

- Igen. De mikor azt látja, hogy minden úgy megy tovább, mint eddig, vagy még rosszabbul, akkor jön ez a demars. És Orbán Viktor itt a legrosszabb megoldást választotta. Ahelyett, hogy a lehető legrövidebb időn belül fogadta volna az amerikai nagykövet asszonyt és kifejti a véleményét, megvédi az álláspontját. Bár őszintén szólva nem tudom, mit lehet ezen védeni, hiszen ha visszagondolunk, akkor már talán két éve, hogy elhangzott a kötcsei beszéd, amiben Orbán Viktor azt mondta, ugye ez később nyilvánosságra került, hogy Magyarországon az ő célja egy centrális politikai erőteret létrehozni. Ami azt jelenti, hogy egy nagy párt dönt mindenben, mégpedig vita nélkül. Ez folyik Magyarországon, és ezért írja a Washington Post, hogy Magyarország gyakorlatilag egypártrendszerként működik már, és ezt szoktuk mi is kritizálni. Látva és érzékelve a nagykövet asszonynak ezt a bejelentkezését, Orbán Viktornak tudnia kellett, de ha ő nem tudja, akkor a tanácsadóinak kellett volna szólni, mondjuk Martonyi János esetleg elmondhatta volna, hogy ilyenkor az a célszerű, ha minél előbb fogadja a nagykövet asszonyt és valahogy rendezi a helyzetet.

- Tegyük föl, hogy el is mondta, csak talán eredmény nélkül.

- Én erre nagy fogadást azért nem mernék kötni, hogy elmondta. De tegyük föl, hogy elmondta és eredmény nélkül mondta, mert Orbán Viktornak minden fontosabb volt. A Washington Post cikke megírja, hogy Szaúd-Arábiába látogatni volt ideje, hozzátette, hogy néhány futballmeccsre kilátogatni volt ideje, pedig az kilencven percig tart, egy ilyen nagyköveti találkozó meg mondjuk egy fél órába is belefér.

- Ebből a cikkből is kiderül, hogy az amerikaiak borzasztóan fel lehetnek háborodva.

- Nem szoktak ilyet csinálni. Talán a hidegháború idején a szovjet vezetés engedte ezt meg magának, hogy nem fogadta az amerikai nagykövetet.

- De nekik még voltak atomrakétáik.

- Pontosan. Szóval Magyarország a lehető legrosszabb módon kerül ki az ilyen dolgokból, az ilyen udvariatlan fricskákból. És ezzel csak rosszabbodott a helyzet, csak rontott Orbán Viktor az amúgy is rossz megítélésen, ami szerintem nagyon súlyos hiba. A legrosszabb irányba megy. Emlékezhetne rá például, hogy amikor 2001 szeptemberében, a terrorista támadás után a parlamentbe beterjesztett a kormány, méghozzá személy szerint ő, a terrorizmust elítélő nyilatkozatot és annak a vitájában Csurka István, aki akkor a MIÉP frakcióvezetője, elnöke is volt, azt mondta, hogy az Egyesült Államok azt kapta, amit megérdemelt, Kuncze Gábor és én, mint ellenzéki frakcióvezetők, erre rögtön reagáltunk, Orbán Viktor hallgatott és amikor a végén Áder János megkérdezte, hogy miniszterelnök úr kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra, akkor azt mondta, hogy nem kíván. És az amerikai nagykövet ott ült fönt a diplomáciai páholyban. Ezt követően történt az, hogy mikor Orbán Viktor a választás előtt szeretett volna legalább egy kézfogás erejéig találkozni George Bush elnökkel, akkor nem volt ideje George Bushnak őt fogadni. Ez volt a visszavágás azért, amit ő akkor elmulasztott. Tehát lehetne tapasztalata ebben, hogy nem érdemes az Egyesült Államokkal packázni, főleg ha nincs igazunk.

- Mi történhet akkor, ha ezt a demarsot se vesszük tudomásul és továbbra is azt mondjuk, hogy tőlünk mondhatnak az amerikaiak, amit akarnak?

- Én nem akarok ötleteket adni az amerikai politikai és gazdasági-pénzügyi köröknek, de azt hiszem azzal, hogy ebből az erőpróbából csak Magyarország húzhatja a rövidebbet, minden hallgató egyetért. Értelmetlen dolog az, amit Orbán Viktor csinál, és nemcsak az Egyesült Államokat sértegeti, sértegeti ő az Európai Uniót, annak intézményeit, politikusait, sértegeti tulajdonképpen az európai integrációt, és amikor a Nyugat hanyatlásáról beszél, akkor az egész nyugati demokratikus világot sértegeti. És ezzel szembeállítva azt mondja, hogy Magyarországnak szövetségese Oroszország, amellyel – mondta egyszer szintén egy külügyi értekezleten, amin szintén jelen voltam – összekötnek minket a közös keresztény gyökerek. Azt hiszem, Putyin nagyon meglepődne, ha ezt tudná, hogy minket a közös keresztény gyökerek is összekötnek. De Oroszország és Kína mint szövetséges, ugye azért nem jöhet szóba, mert a gazdasági együttműködés, amit ő fontosnak tart és amivel mi szocialisták is egyetértünk, a szocialista kormányzás alatt is ezt csináltuk...

-… Sőt önök kezdeményezték.

- Pontosan így van, az érdekalapú, a szövetség pedig értékalapú. És ezt a különbséget nem érzékelni egy miniszterelnöktől elfogadhatatlan hiba. És, ahogy az előbb is mondtam, ebből az erőpróbából Magyarország és az Egyesült Államok, vagy Magyarország és az Európai Unió, illetve Magyarország és a Nyugat közül csak Magyarország kerülhet ki rosszul.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >