rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 14.

Kovács László, az MSZP alelnöke, volt külügyminiszter és európai uniós biztos


Bolgár György: - Most látok egy viszonylag friss hírt arról, hogy az Európai Bizottság bővítési biztosa bízik abban, hogy nem lesz szükség extrém lépésekre, vagyis Magyarország nem fogja megvétózni Szerbia európai uniós tagjelölti státuszát a szerb kárpótlási törvény miatt. Tudjuk, hogy a magyar kormány figyelmeztette Szerbiát, azt is hallottam ma éppen a Klubrádióban, hogy Tabajdi Csaba szocialista európai parlamenti képviselő azt mondta, hogy ő ebben támogatja a magyar kormányt, de ez láthatóan valamiféle konfliktus tárgyát fogja képezni nem Magyarország és Szerbia, hanem az unió és Magyarország között. Hogy lehet egy ilyen konfliktust megoldani, mi a kimenetele és mi lehet az az extrém lépés, amire Stefan Füle bővítési biztos utalhatott?

Kovács László: - Azt nem tudom, hogy Stefan Füle mire utalt, de az ténykérdés, hogy a szerb álláspont kirekesztené tulajdonképpen a vajdasági magyarok közül azokat a kárpótlásból, akik annak idején, amikor a Horthy-hadsereg bevonult Szerbiába, bevonult a Vajdaságba, katonai szolgálatot teljesítettek. Pedig ők semmiféle bűnt nem követtek el azzal. Ha valaki bizonyíthatóan közülük háborús bűnöket követett volna el, az egy más dolog, de amit a szerb kormány ebből csinál, az nem más, mint a kollektív bűnösség elvének alkalmazása, amely abszolút idegen az európai uniós normáktól és az európai uniós értékrendtől. Tehát itt a magyar kormánynak teljes mértékben igaza van, és én azt hiszem, hogy Stefan Füle azt a reményét fejezte ki, arra gondolhatott, hogy Szerbia kormánya jobb belátásra fog térni.

- És akkor Magyarországnak nem kell vétóznia.

- Igen és akkor Szerbia, nem holnap, de majd egy idő után az Európai Unió tagja lehet.

- Na de más miatt hívtam. A mai Washington Postban, amelyik az egyik legbefolyásosabb amerikai újság, megjelent egy cikk arról, hogy az amerikai nagykövet Budapesten hónapok óta hiába próbál bejutni Orbán Viktorhoz, pedig valamiféle tiltakozó diplomáciai jegyzéket szeretne átadni, egy demarsot, méghozzá személyesen a miniszterelnök kezébe. Nem kapott időpontot, holott viszonyuk korábban kifejezetten szívélyes volt. Miután ez a hír eljutott a magyar sajtóba, és a Népszabadság tudósítója meg mások megkérdezték a miniszterelnök szóvivőjét, kiderült, hogy dehogyis nem, a jövő fogadja héten Orbán Viktor az amerikai nagykövetet. Két dolgot kérdezek, mert érdekes már ez a kronológia is, hogy most hirtelen van ideje a miniszterelnöknek. Az egyik, hogy vajon milyen helyzet állhatott elő, hogy az amerikai nagykövet asszony egy demarsot akar átadni Orbán Viktornak, és kettő, miért neki? Ezt nem a Külügyminisztériumnak szokták átadni?

- A kérdés súlyától függ a dolog. A következő történt. Amikor Hillary Clinton amerikai külügyminiszter Budapesten járt, mégpedig a Tom Lantos Intézet megnyitása alkalmából, akkor a Parlamentben volt egy ünnepi rendezvény. Ezen én is jelen voltam, mint a Demokrácia Központ kuratóriumának alelnöke és ott számomra feltűnő volt – érthető, de feltűnő – Hillary Clinton beszédében a nagyon hangsúlyos rész, amely a fékek és ellensúlyok rendszerét a demokrácia központi elemének minősítette. Egyébként így van, ez egy általános felfogás, hogy a fékek és ellensúlyok léte és működése nélkül elképzelhetetlen a demokrácia.

- A szabad sajtó, szabad média, független igazságszolgáltatás és így tovább, el is mondta részletesen.

- Így van. És ez a diplomáciában azt jelenti, hogy ezzel elégedetlen az Egyesült Államok. Ahogy Barroso is, mielőtt a magyar soros elnökség kezdetén idelátogatott a bizottság élén, tett egy nyilatkozatot, hogy számára a sajtószabadság szent dolog. Én ugye öt évig voltam a bizottság tagja, ez alatt tíz soros elnökségre került sor, Barroso soha ilyesfajta nyilatkozatot nem tett, mert nem volt rá oka. Az, hogy Magyarországra utazása előtt ezt szükségesnek tartotta elmondani, azt jelentette, hogy ő a médiatörvény ügyét egész másképp látja, mint a magyar kormány. Tehát ezek a diplomácia nyelvén finom figyelmeztetések. Én, amikor vége volt ennek az ünnepi ülésnek, beszélgettem Hillary Clinton kíséretének több tagjával, hiszen köztük voltak az amerikai kongresszus képviselői, voltak vezetői beosztású külügyi diplomaták és köztük sok ismerősöm. Az egyik például megkérdezte, hogy igaz-e az, hogy a miniszterelnök most, amikor itt járt a kínai miniszterelnök, akkor Kínát szövetségesnek nevezte? Mondtam, hogy igaz. Erre azt kérdezték, hogy Magyarország nem a NATO tagja, nem az Európai Unió tagja, nem ezek az országok a szövetségesei? Mondtam, hogy szerintem igen, és nem is értem, hogy Orbán Viktor miért mondta ezt. Aztán a nagyköveti értekezleten volt alkalmam ezt a miniszterelnöktől megkérdezni, de nem volt megnyugtató a válasza. Megkérdezték azt is tőlem, hogy szerintem értette-e a miniszterelnök Hillary Clinton beszédét, vagy pedig elengedte a füle mellett. Mondtam, hogy én úgy vettem észre, hogy természetesen akusztikailag értette ő a beszédet, csak egyszerűen elengedte a füle mellett, nem érdekelte, hogy egészen nyersen fejezzem ki magam. Ez az amerikaiak ügye, hogy ők mivel elégedetlenek. Visszatérő kijelentése a miniszterelnöknek is és szóvivőjének is, hogy egyetlen ország, egyetlen politikus sincs abban a helyzetben, hogy megmondhatná Magyarországnak, hogy milyen legyen az alkotmánya, milyen legyen a médiatörvénye és így tovább, hogy hogyan működjön az ország. Ehhez csak annyi a megjegyzésem, hogy nem is azt szokták mondani, hogy milyen legyen, hanem hogy milyen ne legyen. Olyan ne legyen, amelyik ütközik például az Európai Unió alapelveivel és konkrét szabályaival és ugyanez az amerikai álláspont is, hogy a demokrácia általános szabályaival ne ütközzön a magyar magatartás, vagy ha igen, akkor Magyarország előbb-utóbb olyan bánásmódot fog kapni, mint mondjuk Belorusszia, mert ahhoz szokták hasonlítani újabban.

- Speciel ez a mai Washington Post-cikk is Lukasenkóhoz hasonlítja Orbánt, illetve az orbáni kormányzást, ami elég súlyos dolog, rosszul is esik a magyar vezetőknek. De ha Orbán Viktor Clinton külügyminiszter figyelmeztető szavait elengedte a füle mellett, ez ok-e arra, vagy a diplomáciában szokásos-e, hogy akkor az amerikai nagykövet egy jegyzéket akar átadni? Mi van egy ilyen jegyzékben, vagy milyen helyzet állhatott elő, hogy ehhez a barátok között szokatlan eljáráshoz folyamodnak?

- Az ilyen jegyzék nem a nagykövet elhatározásán alapszik, hanem, gondolom, ezt az amerikai külügyminisztérium tartotta szükségesnek, látva, hogy valóban nem értette meg Orbán Viktor, hiszen azóta számos olyan lépést tett a magyar kormányzat, ami azt jelzi, hogy fütyülnek a demokráciára, a jogállamra, minden pozíciót megszálltak, minden intézményt megszálltak, amit nem tudtak megszállni, azt lerombolták vagy korlátozták. Tehát egy sor olyan lépést tett, ami azt mutatja, hogy fütyülnek ők az amerikai véleményre. Ilyenkor logikusan következik a következő lépés, ami egy hivatalos jegyzék átadása, ezt hívják demarsnak a diplomáciában. Ez több mint egy ünnepi beszéd. Egy ünnepi beszédben lehet mondani, hogy ez egy stilisztikai fordulat volt, hogy ő elmondta, hogy milyen fontosnak tartja, hiszen nem mondta azt Hillary Clinton, hogy Magyarország ezt megszegi, hanem ez egy finom utalás volt.

- Azt mondta, hogy mind a kettőnknek fontos ez és hogy Magyarországnak is milyen jó lenne, hogyha a demokrácia példaképe lehetne ebben a térségben.

- Így van. Egy érzékeny fülű politikus ezt pontosan érti, hogy ezt azért mondja, mert úgy gondolja, hogy Magyarország ezt nem tartja fontosnak.

- De nem akarja nyilvánosan megsérteni.

- Igen. De mikor azt látja, hogy minden úgy megy tovább, mint eddig, vagy még rosszabbul, akkor jön ez a demars. És Orbán Viktor itt a legrosszabb megoldást választotta. Ahelyett, hogy a lehető legrövidebb időn belül fogadta volna az amerikai nagykövet asszonyt és kifejti a véleményét, megvédi az álláspontját. Bár őszintén szólva nem tudom, mit lehet ezen védeni, hiszen ha visszagondolunk, akkor már talán két éve, hogy elhangzott a kötcsei beszéd, amiben Orbán Viktor azt mondta, ugye ez később nyilvánosságra került, hogy Magyarországon az ő célja egy centrális politikai erőteret létrehozni. Ami azt jelenti, hogy egy nagy párt dönt mindenben, mégpedig vita nélkül. Ez folyik Magyarországon, és ezért írja a Washington Post, hogy Magyarország gyakorlatilag egypártrendszerként működik már, és ezt szoktuk mi is kritizálni. Látva és érzékelve a nagykövet asszonynak ezt a bejelentkezését, Orbán Viktornak tudnia kellett, de ha ő nem tudja, akkor a tanácsadóinak kellett volna szólni, mondjuk Martonyi János esetleg elmondhatta volna, hogy ilyenkor az a célszerű, ha minél előbb fogadja a nagykövet asszonyt és valahogy rendezi a helyzetet.

- Tegyük föl, hogy el is mondta, csak talán eredmény nélkül.

- Én erre nagy fogadást azért nem mernék kötni, hogy elmondta. De tegyük föl, hogy elmondta és eredmény nélkül mondta, mert Orbán Viktornak minden fontosabb volt. A Washington Post cikke megírja, hogy Szaúd-Arábiába látogatni volt ideje, hozzátette, hogy néhány futballmeccsre kilátogatni volt ideje, pedig az kilencven percig tart, egy ilyen nagyköveti találkozó meg mondjuk egy fél órába is belefér.

- Ebből a cikkből is kiderül, hogy az amerikaiak borzasztóan fel lehetnek háborodva.

- Nem szoktak ilyet csinálni. Talán a hidegháború idején a szovjet vezetés engedte ezt meg magának, hogy nem fogadta az amerikai nagykövetet.

- De nekik még voltak atomrakétáik.

- Pontosan. Szóval Magyarország a lehető legrosszabb módon kerül ki az ilyen dolgokból, az ilyen udvariatlan fricskákból. És ezzel csak rosszabbodott a helyzet, csak rontott Orbán Viktor az amúgy is rossz megítélésen, ami szerintem nagyon súlyos hiba. A legrosszabb irányba megy. Emlékezhetne rá például, hogy amikor 2001 szeptemberében, a terrorista támadás után a parlamentbe beterjesztett a kormány, méghozzá személy szerint ő, a terrorizmust elítélő nyilatkozatot és annak a vitájában Csurka István, aki akkor a MIÉP frakcióvezetője, elnöke is volt, azt mondta, hogy az Egyesült Államok azt kapta, amit megérdemelt, Kuncze Gábor és én, mint ellenzéki frakcióvezetők, erre rögtön reagáltunk, Orbán Viktor hallgatott és amikor a végén Áder János megkérdezte, hogy miniszterelnök úr kíván-e reagálni a vitában elhangzottakra, akkor azt mondta, hogy nem kíván. És az amerikai nagykövet ott ült fönt a diplomáciai páholyban. Ezt követően történt az, hogy mikor Orbán Viktor a választás előtt szeretett volna legalább egy kézfogás erejéig találkozni George Bush elnökkel, akkor nem volt ideje George Bushnak őt fogadni. Ez volt a visszavágás azért, amit ő akkor elmulasztott. Tehát lehetne tapasztalata ebben, hogy nem érdemes az Egyesült Államokkal packázni, főleg ha nincs igazunk.

- Mi történhet akkor, ha ezt a demarsot se vesszük tudomásul és továbbra is azt mondjuk, hogy tőlünk mondhatnak az amerikaiak, amit akarnak?

- Én nem akarok ötleteket adni az amerikai politikai és gazdasági-pénzügyi köröknek, de azt hiszem azzal, hogy ebből az erőpróbából csak Magyarország húzhatja a rövidebbet, minden hallgató egyetért. Értelmetlen dolog az, amit Orbán Viktor csinál, és nemcsak az Egyesült Államokat sértegeti, sértegeti ő az Európai Uniót, annak intézményeit, politikusait, sértegeti tulajdonképpen az európai integrációt, és amikor a Nyugat hanyatlásáról beszél, akkor az egész nyugati demokratikus világot sértegeti. És ezzel szembeállítva azt mondja, hogy Magyarországnak szövetségese Oroszország, amellyel – mondta egyszer szintén egy külügyi értekezleten, amin szintén jelen voltam – összekötnek minket a közös keresztény gyökerek. Azt hiszem, Putyin nagyon meglepődne, ha ezt tudná, hogy minket a közös keresztény gyökerek is összekötnek. De Oroszország és Kína mint szövetséges, ugye azért nem jöhet szóba, mert a gazdasági együttműködés, amit ő fontosnak tart és amivel mi szocialisták is egyetértünk, a szocialista kormányzás alatt is ezt csináltuk...

-… Sőt önök kezdeményezték.

- Pontosan így van, az érdekalapú, a szövetség pedig értékalapú. És ezt a különbséget nem érzékelni egy miniszterelnöktől elfogadhatatlan hiba. És, ahogy az előbb is mondtam, ebből az erőpróbából Magyarország és az Egyesült Államok, vagy Magyarország és az Európai Unió, illetve Magyarország és a Nyugat közül csak Magyarország kerülhet ki rosszul.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!