rss      tw      fb
Keres

Lezárultak a Dominique Strauss-Kahn-büntetőügyek

Elévülés miatt nem emelt vádat a párizsi ügyészség DSK ellen


Elévülésre hivatkozva vádemelés nélkül lezárta csütörtökön a párizsi ügyészség Dominique Strauss-Kahn (DSK), a Nemzetközi Valutaalap (IMF) volt vezetője ügyét, de azt kimondta, hogy szexuális zaklatás történt.

A volt IMF-vezér ellen Tristane Banon újságíró-regényíró tett júliusban panaszt nemi erőszak kísérletének gyanújával egy 2003. februári találkozón történtek miatt, amely a nő szerint dulakodással ért véget.

Az ügyészség előzetes vizsgálata megállapította, hogy bizonyítékok hiányában a nemi erőszak kísérletének gyanúja nem megalapozott, az esetet viszont szexuális zaklatásnak minősítette, de miután az 2003-ban történt, eljárás nem indítható, hiszen annak elévülési ideje három év.

A 32 éves sértett korábban jelezte, hogy amennyiben az ügyészség ejti a panaszát, vizsgálóbíróhoz fordul, és felülvizsgálatot kér. Amennyiben bebizonyosodik a nemi erőszak kísérletének gyanúja, indítható vádemelési eljárás, miután ennek a bűncselekménynek tíz év az elévülési ideje Franciaországban, és 15 év elzárással büntethető.

A regényírónő 2007-ben egy televíziós műsorban mondta el először, hogy a politikus egy interjú alkalmával erőszakoskodott vele, ám a felvételen kisípolták Strauss-Kahn nevét. Banon arról beszélt az adásban, hogy a férfi, akitől interjút kért, egy szinte teljesen üres lakásban adott neki randevút. Onnan pedig csak egy dulakodást követően tudott elszabadulni, miután a férfi „kikapcsolta a melltartóját és megpróbálta kinyitni a farmerját”. Annak idején Banont az anyja, aki szocialista politikus, beszélte le arról, hogy panaszt tegyen. Banon akkoriban a politikus Camille nevű lányának a barátnője volt, annak anyja, Brigitte Guillemette (Strauss-Kahn előző felesége) pedig az írónő keresztanyja. A nő végül azt követően tett feljelentést júliusban Strauss-Kahn ellen Párizsban, hogy a New Yorkban május 14-én nemi erőszakkal megvádolt volt IMF-vezért szabadlábra helyezték, miután kételyek merültek fel az ottani sértett szavahihetőségét illetően. A politikust szeptember végén szembesítették a francia írónővel. A több mint kétórás eljárás során egyik fél sem változtatott álláspontján. Sajtóértesülések szerint korábbi rendőrségi kihallgatásán a volt IMF-vezető beismerte, hogy annak idején, a 2003-ban lezajlott találkozón közeledni próbált a nőhöz, meg akarta csókolni őt, de a kísérlet sikertelensége nyomán feladta. Az erőszak tényét viszont egy televíziós interjúban határozottan elutasította, „képzelt jelenetnek” minősítette, amit a nő előadott az állítólagos megerőszakolási kísérletről, és rágalmazásért eljárást indított ellene.


DSK első interjúja az ügy kirobbanása után a TF1 francia televíziós csatornának, szeptember 18-án: „Erkölcsi hiba volt. Nem vagyok rá büszke”, mondta a New York-i ügyről


Banon ellökte, DSK nyomban elengedte

Pénteken részletek kerültek napvilágra DSK kihallgatásáról a Banon-ügyben. Eszerint a francia politikus-közgazdász azt mondta a rendőröknek: „Megpróbáltam átölelni. Megpróbáltam megcsókolni. Határozottan ellökött magától. Olyasmit mondott, hogy ’valami baj van?’. Erre én nyomban elengedtem, ő összekapkodta a holmiját, és dühösen kirohant a lakásból.”

Az egyik péntek esti televíziós műsorban a New York-i Sofitel-szobalány, Nafissatou Diallo francia ügyvédje erre azt mondta, hogy DSK-t a Banon-ügyben „hazugságon érték tetten”, amelyet ő fel fog használni abban a New York-i polgári peres eljárásban, amelyet Diallo indított DSK ellen (és amely pénzbeli kártérítésért folyik). Az ügyvéd szerint a párizsi ügyészség döntése, hogy elévülés miatt nem emel vádat DSK ellen, azzal a fenntartással, hogy a cselekmény ennek ellenére szexuális támadásnak minősíthető, „katasztrofális” DSK-ra nézve. „Ez az első eset, hogy egy magas rangú közhivatalnokkal kapcsolatban felmerül a szexuális támadás lehetősége. Ma már nemcsak Banon vagy Diallo ügyvédje mondja ezt, hanem a párizsi ügyészség is, ami nem semmi.”

DSK ügyvédei azonban határozottan visszautasították, hogy DSK bármiféle erőszakot elismert volna Tristane Banon ellen, hiszen éppen azt mondta, hogy a visszautasítás első jelére letett a szándékáról.


Tristane Banone egy tévéműsorban „fájdalmas gyerekkoráról” mesél – már a DSK-ügy kirobbanása után


Könyvet írt a Strauss-Kahn-ügyről a volt IMF-vezér francia vádlója

A hipokriták bálja címmel jelent meg csütörtökön, október 13-án Tristane Banonnak a DSK-ügyről írott könyve. Az alig 120 oldalas önéletrajzi műben Banon azt meséli el, hogyan elevenedett fel benne ismét a saját esete Strauss-Kahnnal, miközben a volt IMF-vezér New York-i letartóztatásának fejleményeit követte a televízióban. A történet május 13-án, az őrizetbevétellel kezdődik, és júliusban, a párizsi feljelentéssel ér véget. Az újságírónő akkor emelt panaszt a közgazdász-politikus ellen a 2003. februári találkozón lezajlott eset miatt.

A 40 ezer példányban megjelenő könyvből a BFM francia hírtelevízió közölt szerdán rövid részleteket. Eszerint Banon ügyvédjén, David Koubbin és Flaubert nevű macskáján kívül senkit nem nevez néven a kötetben, de az események alapján könnyen felismerhetők és beazonosíthatók a valós életben létező személyek. Strauss-Kahn nevét sem írja le az írónő, csak „disznóként” vagy „majomemberként” emlegeti.

Banon azt is leírja, hogy nagyon sok pénzt ajánlottak neki, ha amerikai televíziókban jelenti be, hogy feljelentést tesz Párizsban Strauss-Kahn ellen – de minden ilyen ajánlatot elutasított. Ahogy állítólag a Diable Vauvert nevű kiadótól sem fogadott el tiszteletdíjat a regényért.

Marion Mazauric, a kiadó elkötelezett feminista vezetője a L’Express című lapnak adott interjúban elmondta, hogy Banon szeptemberben jelentkezett azzal, hogy nála szeretné megjelentetni a naplószerű regényét, mert attól tart, hogy más kiadók szenzációhajhászásra használnák fel azt. Állítólag volt olyan kiadó, amely 120 ezer eurónál is magasabb honoráriumot kínált Banonnak. A kiadó szerint ugyanakkor a kötetben tényszerű újdonságok nincsenek, a revelációt elsősorban Banon őszinteségében kell keresni. Mazauric közölte, hogy Strauss-Kahn ügyvédjei nem próbálták megakadályoznia a kötet megjelenését, és semmilyen nyomást nem gyakoroltak a kiadóra.

Néhány mondat a könyvből:

„Az ’ügy’ csak egy élet, amelyet szemétkosárba dobtak. Csak az én életem, amelyet úgy törtek ketté, ahogyan az ember széttép egy elrontott rajzot. Végül is semmiség az egész, nem nagy ügy, csak az én gálám, amelyben úgy turkáltak az újságírók, mint egy gyapjúkötegben, hogy téli pulóvert csináljanak maguknak belőle. Abból a fajtából, amelyet úgy hordanak, hogy mit sem törődnek azzal, aki megdöglik a kinti hidegben, nem törődnek a fájdalommal, amelyet belül az okoz, hogy az ember csak egy nyúl, akit vadászok üldöznek.”


Anne Sinclair és Camille Strauss-Kahn az egyik májusi tárgyalás után


Egy másik könyv

Ivan Levaï, az egyik legismertebb (magyar származású) francia újságíró, Anne Sinclair (DSK felesége) első férje, DSK barátja Egy kivégzés krónikája címmel írt könyvet a DSK-ügyről. A héten tartott könyvbemutatón elmondta, hogy DSK New York-i letartóztatását követően Nicolas Sarkozy államfő közbenjárását kérte, azon a napon, május 18-án, amikor a volt IMF-vezért a Rikers-szigeti börtönben tartották fogva

A helyzet azért is érdekes, mert Levai, aki Anne Sinclair két gyermekének az apja, a volt IMF-vezér legjelentősebb franciaországi politikai ellenfelétől kért segítséget. Strauss-Kahn ugyanis ekkor még a jövő évi francia elnökválasztás legesélyesebb baloldali jelöltje volt. „Magam is meglepődtem, milyen gyorsan fogadott (Sarkozy)” – írja könyvében Ivan Levai, aki a letartóztatás híre óta azon gondolkodott, hogyan tudná enyhíteni a fogoly sorsát, aki szerinte „mindenképpen ártatlan abban, amivel vádolják”.

A köztársasági elnök kora reggel ingben, nyakkendő nélkül, az Elysée-palota kertjében fogadta Levait, aki azonnal tisztázta: sem DSK ügyvédjei, sem volt felesége nem tud a titkos találkozóról. „Régóta ismerjük egymás [Sarkozyvel]. Ő is magyar származású, mint én. Számomra egyébként ő nem is jobboldali”, írja a 74 éves, Budapesten született Levai a francia elnökről. „Most már nyugodt lehetsz!”, kezdte ironikusan a jövő évi elnökválasztásra utalva az újságíró. „Nehogy azt hidd!”, vágott vissza kétértelműen az elnök. Levai ezután rákérdezett arra, hogy a New York-i francia konzulátus tud-e valamit tenni DSK érdekében. Sarkozy arról biztosította Levait, hogy ez már megtörtént, a konzul járt a börtönben, majd kifejtette, hogy „a modern történelemben még egyetlen francia politikust se látott a világ az Olimposzról ilyen gyorsan a pokolba szállni”. Sarkozy megnyugtatta titkos látogatóját arról, hogy minden lehetőt megtesz Srauss-Kahnért, de arra is emlékeztette, hogy az amerikai igazságszolgáltatás „áthatolhatatlan akadályt jelent, ahogy azt mindenki jól tudja”. Az államfő azt is elmondta neki, hogy „figyelmeztette Dominique-ot”, amikor az IMF élére jelölte, vigyázzon az egyéjszakás kalandjaival, amelyek miatt bíróság elé is rángathatják az Egyesült Államokban. A figyelmeztetést pedig a magyar kolléganőjével folytatott viszony kapcsán kirobbant botrány után megismételte Sarkozy, de az „falra hányt borsónak” bizonyult.

Az államfő Anne Sinclairről is érdeklődött. Levai szerint a találkozó Sarkozy „emberségének a bizonyítéka, mindazok számára, akik kételkednének benne”.

Az első kritikák szerint Levai könyve valójában szerelmeslevél volt feleségének, akit 35 éve ismer, és akitől sohasem szakadt el. Amikor a sztárújságírónő beleszeretett az akkor még csak a szocialisták egyik szakértőjének számító Strauss-Kahnba, a Levai-házaspár veszekedés nélkül vált el. Levai volt feleségének mutatta be elsőként jelenlegi feleségét, s azóta a két pár együtt jár nyaralni és együtt ünnepelték meg DSK valamennyi kinevezését.

„Anne erős, igen, mint a krízishelyzetben nők ezrei, de törékeny is. Nagyon szabad nő és képes mindent odaadni azért, hogy az maradhasson. Az önfeláldozásig is segít, ha kell”, írja Levai volt feleségéről. „Dominique-ot illetően a gyermekeink tekintete érdekes megvilágítást ad. Jó apa és jó nagyapa. Anne nem maradna vele, ha tényleg megerőszakolt volna valakit”, írja egyik legjobb barátjáról a neves újságíró.


Franco Nero az Esküdt ellenségek című sorozatról, és részlet a filmből


És egy amerikai tévésorozat

Bemutatkozott az Esküdt ellenségek „DSK-epizódja”

Szeptember 22-én bemutatkozott az Esküdt ellenségek című krimisorozat Dominique Strauss-Kahn, a Nemzetközi Valutaalap szexuális bűncselekményekkel vádolt egykori vezetője ihlette epizódja az Egyesült Államokban. Az NBC sikersorozata új évadának első része egy olyan diplomatáról szólt, aki szexuálisan zaklatott egy szudáni szállodaalkalmazottat. Ahogy azonban a történet halad előre, kétségek merülnek fel a szobalány szavahihetőségével kapcsolatban, ahogy az Dominique Strauss-Kahn rendőrségi ügyében is történt. Míg a francia politikust, közgazdászt a jövőre esedékes elnökválasztás jó esélyekkel induló majdani jelöltjeként tartották számon a botrány előtt, addig az Esküdt ellenségekben ábrázolt diplomatát jövőbeni olasz kormányfőként emlegették.

„Egy másik DSK” – hangzott el a sorozatbéli egyik rendőr szájából, amikor a Franco Nero által játszott diplomatát leszállították a repülőgépről, amellyel el akarta hagyni New Yorkot. Strauss-Kahnnal ugyanígy jártak el, őt is egy indulásra váró repülőn fogták le. A producerek ugyanakkor hangsúlyozták, az epizód tartalma kitalált. A sorozat egyik forgatókönyvírója szerint nehéz volt alig 50 percbe sűríteni a történteket, mert az igazi ügyben több fordulat is volt. Többször is át kellett írni az eredeti szöveget, ahogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) lemondott vezetője elleni eljárás alakult.

***

A DSK-ügy átformálta az emberi kapcsolatokat a francia hivatalokban – Új fordulatok a köznyelvben

A szexbotrányba keveredett Dominique Strauss-Kahn ügye akkora befolyást gyakorolt a médiára és a társadalomra, hogy a politikus neve bevonult a francia köznyelvbe, a szólásokba. Azok a férfiak, akiknek szinte életforma a széptevés, mostantól eleve így kezdik az udvarlást: „Nem vagyok egy DSK, de…” A DSK a köznyelvben ma már azt a férfit jelöli, aki kész rávetni magát egy nőre, anélkül, hogy a beleegyezését kérné.

Az eset, amely az egész francia politikai életet is felkavarta, a férfiak és a nők közötti általános kapcsolatra is kihatott, különösen a vállalatok világában. „A vállalatok életében ma már világosan elkülöníthető a DSK-ügy előtti és utáni idő”, mondta a Le Monde című napilapnak Anne-Francoise Chaperon, aki a lélektani-társadalmi problémákkal kapcsolatban ad tanácsot nagy cégeknek. A változás először a poénokban csapódott le. Ahogy korábban voltak zsidó és belga viccek, vagy a rendőrökről, esetleg a szőke nőkről szóló történetek, úgy megjelentek a DSK-viccek is. Például: A szűk vállalati folyosón a főnök lelassít, amikor a fénymásolónál szorgoskodó tisztviselőnőhöz közeledik. „Ne mozduljon, maga mögött haladok át!”, szól oda neki. Mások, ha megpaskolják kollégájukat, rögtön meg is kérdezik: „Na, és most feljelent?” Chaperon szerint ezek a tréfák most feltárják a korábban elhallgatott gyakorlatot: a másik nem zaklatását és a hatalommal való visszaélést. A pénzvilágtól az iparig a nők mindenütt mesélni kezdik, mi minden esett meg velük a munkahelyen, mit tett a liftben vagy az irodában férfi felettesük.

A DSK-ügy levert egy lakatot. „A nők ma már nem hallgatnak”, mondta Patricia Barbizet, az Artemis pénzügyi holding vezérigazgatója. Még Laurence Parisot, a francia gyáriparosok szervezetének, a MEDEF-nek az elnöknője is azon vette észre magát, hogy a DSK-ügyről és a munkahelyi zaklatásról beszél kollégáival. Az üzletasszony elmesélte a Le Monde-nak saját első állásinterjújának történetét. „Jövendő főnököm titkárnője felhívott, és arról tájékoztatott, hogy a beszélgetésre nem az irodában kerül sor, hanem egy vendéglőben rendezett vacsorán. Ott aztán hevesen udvaroltak nekem, ami nem normális.” A francia „főnökök főnöke” (illetve főnöknője) megértően kommentálta azt a nyilatkozatot, amelyet DSK korábbi kalandjának magyar áldozata tett. A Nemzetközi Valutaalap akkori vezérigazgatója ajánlatot tett az intézménynél közgazdászként dolgozó Nagy Piroskának, aki végül belement a dologba, majd kilépett az IMF kötelékéből. Amikor az esetet vizsgáló bizottság kihallgatta, a következőképpen festette le helyzetét: „Végem volt, akár megteszem, amit kért, akár nem.” DSK-t ugyan megintették az eset miatt, de más következménnyel nem járt számára a beosztottjával létesített szexuális kapcsolat.

Ám a DSK-ügy nem csak feminista érzelemhullámot váltott ki – a másik oldalon, a férfiak körében is zavart okozott. „Hirtelen azt kérdeztem magamtól, vajon amikor kinyitom a kocsim ajtaját egy nő előtt, nem fogja-e leereszkedő gesztusnak tekinteni”, mondta el egy üzletember, egy befektetési alap vezetője.

____________

Korábbi hírösszefoglalóink:
Dominique Strauss-Kahn: a vád, a vélemények, a korábbi ügyek
A Dominique Strauss-Kahn-ügy: hétfői fejlemények
A DSK-ügy: médiakivégzés, politikusi számítások, sajtó
Dominique Strauss-Kahn lemondott, megvádolták, szabadlábra helyezték – fejlemények
A DSK-ügy: látványbíróság vagy a nyilvánosság demokratikus kontrollja?
Ma áll bíróság elé Dominique Strauss-Kahn
DSK megnyitotta az utat a jogi procedúra előtt
A Dominique Strauss-Kahn elleni vádak összeomolhatnak
DSK-ügy: feloldották a háziőrizetet, az ügyészség még nyomoz
DSK-ügy: „…ennek a fazonnak sok pénze van, tudom, mit csinálok”
A DSK-ügy kronológiája; a francia erkölcsök – ahogy az amerikai Newsweek elképzeli
Pascal Bruckner: Amerika és a szexualitás

És írásaink:
Lángh Júlia: DSK és a szobalány – igaz? nem igaz?
Mihancsik Zsófia: Collateral damage – a Dominique Strauss-Kahn-ügyről
Lángh Júlia: Dominique Strauss-Kahn afrikai szemmel
Hanák András: Gauche caviar – a DSK-ügyről
Lángh Júlia: DSK-ügy: Nafissatou, a szobalány az afrikai honlapokon


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!