rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 13.

Závecz Tibor az Ipsos kutatási igazgatója


Bolgár György: - Készítettek egy érdekes felmérést arról, hogyan vélekednek az emberek a kormányzat munkavállalókat érintő intézkedéseiről, például a tervezett új Munka Törvénykönyvéről. Arra jutottak, hogy egyrészt tudnak ezekről a lépésekről, ami engem már önmagában meglep, nagyon sokan tudnak, a túlnyomó többség, másrészt pedig legalább kétharmaduk elégedetlen is azzal, ahogy a dolgok mennek és állnak ezekben az ügyekben is. Magyarán, mintha lassan leesne a tantusz a társadalomban, hogy mi zajlik, mi folyik. Önnek mi a konklúziója arról, amit végeztek?

Závecz Tibor: - Magyarországon ma a közhangulatot, ha egy fordulattal akarom jellemezni, akkor azt mondhatom, hogy apátiával vegyes elégedetlenség jellemzi. Az apátiára nagyon sok politikai közvéleménykutatás számos adata utal. Az emberek nem igazán kedvelik a pártokat, nem akarnak elmenni voksolni, egy virtuális helyzetben soha ennyi bizonytalan, politikától elforduló ember nem volt. Tehát ezek az apatikus jelenség összetevői.

- De ez még bizonyos értelemben kedvez a kormányzó pártoknak, mert a többivel szemben is apatikusak, az ellenfeleikkel szemben is azok az emberek.

- Ez így van. Abban az esetben különösen kedvez a kormányzó pártoknak, amikor vezetik a népszerűségi rangsort, és a jelen esetben ez a helyzet. Másfelől viszont vannak az elégedetlenségnek is különböző faktorai. Az egyik az, amit szintén havonta lehet regisztrálni, hogy ez a hagyományosan jól bevált kérdés, hogy jó irányba mennek a dolgok az országban vagy rossz irányba haladnak és így az általánosság szintjén tulajdonképpen ez a kormányról való vélekedésnek egy fontos összetevője. Azt mondhatjuk, hogy ma tíz emberből, tíz magyar, felnőtt választóból heten azt mondják, hogy negatív folyamatok zajlanak, és ketten mondják azt, hogy pozitívak. Nem csak ebben az általános dimenzióban tapasztalhatjuk ezt a hét-kettes arányt, hanem abban a konkrét kutatásban, ami a munka világáról szól. Ott is azt láthatjuk, hogy amikor a munkavállalóikat érintő eddigi döntéseket végiggondolva kellett mérleget vonni, akkor szintén az a helyzet állt elő, hogy tízből heten mondták azt, hogy elégedetlenek a tevékenységgel ebben a dimenzióban, és húszszázaléknyian, tehát tízből ketten mondták azt, hogy jó dolgok történtek. És hogy tovább menjünk, a Munka Törvénykönyve, amiről Ön említette, hogy némi meglepetést okoz, hogy viszonylag sokan adtak arról számot a kutatásban, hogy ismerik. Itt a tájékozottságról van szó, arról, hogy ez a közbeszéd tárgya. Ez egy olyan dolog, hosszú idő után először, amiről azt lehet mondani, hogy foglalkoztatja az embereket a munkahelyeken, otthon erről elég sok szó esik.

- Pedig általában az állampolgárok nem szoktak törvénytervezeteket olvasgatni. Valószínűleg ebben az esetben sem olvasták, de úgy látszik, hogy egy bizonyos ingerküszöböt átlépett maga a téma. Valószínűleg, mert a közvetlen mindennapi feltételeiket alapvetően befolyásolja.

- Így van, mert nagyon sok olyan dolog történt, amire már elemzők is azt mondhatták, hogy kumulálódnia kellett volna, hiszen a demokratikus jogok gyakorlásának különböző elemei sérültek. De ezeket az emberek észre sem vették, ez nem az a típusú tematika, amivel kelnek, fekszenek, amit közben munkahelyükön vagy otthon megtárgyalnak. Viszont a munka világa, a munkahelyek megőrzése vagy éppen megszerzése munkanélküliként, erre könnyebben fel tudnak figyelni.

- A saját maguk jogai vagy éppen a munkaadóik jogai már közelebbről érintheti őket.

- Így van. Ez a saját egzisztenciális helyzetüket nagyon vastagon meghatározza, nagyon közvetlen a hatás. Amíg a demokrácia kérdésköre áttételesen érzékelhető a közvélemény bármely tagja számára, és csak a vájtfülűek tudnak a jogszabályok között eligazodni, addig itt hús-vér valóságról van szó. Pénzről van szó, mégpedig nem is akármilyen pénzről, hanem arról, ami havonta a borítékba kerül vagy éppen onnan kikerül. Ez egy olyan kérdéskör, amelyben az emberek állást foglalnak, a hétköznapi kommunikációjukat betölti. Ezért tapasztaltuk azt, hogy kimagaslóan sokan vannak, akik a módosításról hallottak, illetve beszélnek róla. Persze nem tudjuk, hogy a részleteket mennyire ismerik, de valamilyen általános fogalmuk mégis van róla.

- Még egy dolog, ami meglepett ebben a felmérésben, az hogy a megkérdezettek jelentős része, jelentős többsége úgy gondolja, hogy elvárható volna a kormánytól, hogy a Munka Törvénykönyvének módosítása előtt egyeztessen minden szakszervezettel. A Fidesz-szavazók háromnegyede is azt mondja, hogy igenis egyeztetni kell a szakszervezetekkel. Vagyis meg kell velük állapodni, márpedig látjuk, és a Fidesz-szavazó is ezt hallhatja, hogy a kormány szavakban ugyan igen, de a valóságban nem nagyon törekszik erre. Ehhez képest az átlagszavazó vagy az átlagpolgár, az MSZP-sek száz százaléka úgy gondolja, hogy a szakszervezetek nem megkerülhetők.

- Így van. Én magam is nagyon sokszor beszéltem arról, hogy tényleg példátlan Magyarországon az, hogy az emberek gondolkodását alapvetően a párthovatartozás befolyásolja, és nem az a státusz, amit betölt a társadalom életében, nem a munkaerőpiaci pozíció. Van egy olyan pont, amikor ennek, ha nem is teljes mértékben a fordítottját tapasztaljuk, de mégis csak azt lehet mondani, amikor ütközik valakinek az identitásában a pártszimpátia és az egzisztenciális lehetőségeinek megmaradása vagy éppen szűkítése, az ezen való gondolkodás, akkor felülkerekedik az utóbbi. Az a fajta összetevője az emberi azonosság tudatának, ami a hétköznapjait befolyásolja és kevésbé van megterhelve ideológiai momentumokkal. Nagyon ritka volt az elmúlt tíz vagy tizenkét évben, hogy azt mondhassuk, hogy nem a pártszimpátiák befolyásolják egy kérdés megítélését nagyon karakteresen. A másik pedig, hogy a szakszervezetek, amelyek az intézményi toplisták alsó régióiban szerepelnek a rendszerváltás óta, ez nem egy új jelenség, most kapnak egy nagy lehetőséget a kutatás alapján az emberektől, tehát a munkavállalók adnak egy esélyt a szakszervezeteknek, hiszen éppen azok a munkavállalók mondják azt, hogy szükség lenne az egyeztetésekre, akik nagyon elégedetlenek a kormány eddigi tevékenységével ezen a területen. Azt gondolják, hogy a törvénytervezet a munkaadók érdekeit képviseli és nem annyira a munkavállalókét. Ezek az emberek az átlagosnál is nagyobb arányban mondják azt, hogy a szakszervezetekkel való teljes egyeztetésnek nagyon nagy súlya van. Még az elvártnál alacsonyabb érdekérvényesítő képességgel rendelkező szakszervezetek iránt is várakozással vannak a munkavállalók. Én azt gondolom, hogy ez egy nagy esély arra, hogy a szakszervezetek megizmosodjanak. Az már messze vezet, hogy ez mennyiben lehetséges politikai szempontból, mennyire fordul majd át politikai szerepfelfogássá.

- Érdekes kérdést tettek fel azzal kapcsolatban, hogy szükségesnek tartanák-e a megkérdezettek a népszavazást a Munka Törvénykönyve elfogadásával kapcsolatban. És itt ugyan már megint a pártszimpátiák viszonylag nagyobb eltérést mutattak, de még azt mondom, hogy az is meglepően magas arány, hogy a Fidesz-szavazók több mint egyharmada azt mondja, hogy igen, népszavazást is szükségesnek tartana, sőt amennyiben lenne ilyen, akkor a Fidesz-szavazók több mint nyolcvan százaléka el is menne egy ilyen népszavazásra.

- Így van, a népszavazás szükségességének megítélése politikai kérdés. Mást sem hallunk, mint hogy az előző nyolc évben látható népszavazások politikai eszközök voltak a pártoknak. Az elmúlt szűk másfél évben lekerült a napirendről ez a fajta demokráciagyakorlási intézmény. Abszolút a pártok vezérlik az erről való közbeszélgetést, és a politika dimenziójában gondolkodnak erről az emberek. Ez látszik az Ön által is említett pártpreferencia szerinti véleményekben. Megosztott ebben a magyar társadalom, ötven százalék szeretne ilyen népszavazást, negyvenhat pedig nem. Másfelől viszont, amikor a lehetőség megteremtődik, akkor újra előjön, a politikai kontextusból kiugranak az emberek, és a munkavállalói attitűdjük érvényesül.

- Azt mondják, hogy akkor már az én szavazatom is számítson bele abba, hogy mi történik.

- Akkor már potenciális kérdés. Egy nagyon érdekes témát találtunk, egy olyan témát, ami hosszú idő után először mozgatja meg a társadalmat, és kicsit felülírja azt a megszokott és kettéosztott Magyarországra jellemző képet, amit oly sokszor felfestettünk.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái