rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. október 13.

Donáth László evangélikus lelkész, volt MSZP-s országgyűlési képviselő


Bolgár György: - Azt olvasom az újságban, hogy hat budapesti díszpolgár, köztük Ön, levélben fordult Tarlós István főpolgármesterhez, és magyarázatot kért tőle arról, hogyan nevezhette ki Dörner Györgyöt az Új Színház új igazgatójává. Miért álltak össze hatan, és hogy jött össze éppen ez a hat ember Fischer Ádámtól Zsámbéki Gáborig?

Donáth László: - Az ötlet Fischer Ádámtól származik, ezért külön elismerés illeti őt, hogy politikától távol élő művészként, akinek a tiszta hangnál talán fontosabb nincsen, mégis élére állt ennek a történetnek és küldött egy szöveget, amin aztán gondolkodtunk néhányan. Én is írtam egy „b” variánst, én sokkal tömörebbet javasoltam, hiszen számomra ennek az ügynek a botrányos jellege semmifajta kommentárt nem visel el. Amilyen apodiktikus a Tízparancsolat, olyan apodiktikusan gondolom megfogalmazni minden olyan emberi – legyen az egyéni vagy közösségi – gaztettel szembeni kritikámat, ahogy ezt egykor azok az emberek tették, akik számomra élet és halál, üdvösség dolgában normatívak.

- Mit nevez most emberi gaztettnek?

- Emberi gaztett nem az, hogy miért ne lehetne nyilasoknak, neonáciknak, bármilyen ordas eszmét magukénak vallók színháza. Ha lehet színháza….

- Ha lehet pártja, ha lehet mozgalma, miért ne lehetne színháza?

- Akkor miért ne lehetne színháza is, kétségtelenül. Eltűnődtem egy percre, hogy mi lenne, ha a József Attila Színházat kapta volna meg ez a szerzőpáros vagy a Radnótit, akkor hogy távolítják el a nevet, és teszik helyére mondjuk Sértő Kálmán vagy Wass Albert vagy bármilyen hasonló középszerű és csak embergyűlölő eszméi miatt fennmaradt figura nevét. Amit én botrányosnak tartok, az valóban az, hogy az Operaházzal szemben, a város kellős közepén egy nagy múltú és az előadásai szakmai, esztétikai szintjére érzékeny közösség által látogatott helyet átadnak jurtaprogramnak, ez csak olyan ember fejében foganhat meg, akinek nem a színház és nem az esztétika vagy a katartikus élményteremtés a célja – ezen épület és a benne folyó munka által –, hanem sokkal inkább az, hogy bizonyos emberekből, emberi közösségből kiváltson egy egészen másfajta katarzist. Ez ugyanaz a történet, mint gárdistákat megáldani, árpádsávos lobogókat templomba kihelyezni. Sőt azt gondolom, hogy mivel a színház sajátos módon kultikus, mondjuk így, hogy pszeudoszakrális épület és intézmény, valóságosan ugyanaz a rettenetes déja vu élménye van az embernek, mint mikor az ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkészként állt élére és kapott fórumot éppen az V. kerület kellős közepén, a Szabadság téri református eklézsia szószékén arra, hogy ezeket a szörnyű eszméket és eszményeket hirdesse.

- Arra várnak ezek szerint választ a főpolgármestertől, hogy ő követte-e el ezt a bizonyos gaztettet? Vagy hogy valakitől utasítást kapott rá?

- Nem, én elég régóta és meglehetősen jól ismerem Tarlós Istvánt, nem nagyon szeret senkinek az utasítására cselekedni. A maga útját járó ember, akinek igenis mint józan, higgadt, óbudai polgárnak illenék számot adni arról, hogy vajon miért horgasztja le a fejét és hallgat e Káini szavakat szóló figurákra. Ha tényleg úgy gondolja, hogy van főpolgármesterként felelőssége, akkor ne csak a jogával éljen, éljen a felelősségével is.

- Ön bizonyára jobban ismeri Tarlós Istvánt, mint én, de azért van egy olyan érzésem, bizonyítani persze nem tudom, hogy Tarlós Istvánnak igazán nem lehettek különösebb politikai céljai egy színház átadásával a szélsőjobboldalnak, hiszen ő egy város működéséért felelős. Lehet, hogy a város működése nagyon nagyban, akár döntő mértékben függ attól, hogy a kormány hány milliárdot ad neki vagy éppen hány tízmilliárdot nem ad.

- Én is így gondolom. Azon időszak alatt, amíg közelebbről ismerhettem, nem nagyon támadt az a benyomásom, hogy művészeti kérdésekben involválódna vagy különösebben érdekelné az, hogy melyik színházban, mit játszanak, kinek a rendezésében, kinek a dramaturgiájával vagy személyével.

- Nagy politikai, ideológiai kérdésekben sem szokott elmerülni. Ő ennél sokkal praktikusabb ember, nem?

- Sokkal pragmatikusabb ember. Én nem feltételezem, hogy direkt utasítást kapott bárkitől, hogy Dörner-Csurka szerzőpárosnak színházat kell adni a város kellős közepén. Inkább csak azt, hogy valami különös delej vagy sugallat érhette, aminek nem állt ellent.

- Ez a delej és sugallat nagyon világosan érhette már akkor, amikor a szakmai zsűri 6-2 arányban Márta István pályázatát találta jobbnak, csak éppen az a másik két szavazat az önkormányzat, illetve a minisztérium delegáltjától jött. Ha valaki hozta a hírt valahonnét, mondjuk a minisztériumból, akkor nehéz nem meghallani azt a hírt vagy nehéz nem elolvasni.

- Szomorúsággal tölt el, hogy inkább figurák, hírvivők szavára hallgatott, semmint a józan eszére.

- Azt gondolja, hogy hírvivők szavára vagy inkább arra hallgatott, aki a hírt küldte?

- Nyilvánvalóan a postás az csak postás. A levél a fontos.

- Arra akarom rábírni, hogy mondja el nekünk, miben reménykednek, hogy hat tekintélyes díszpolgár összeáll, megkérdezi a főpolgármestertől, hogy miért csinálta, és hogy majd ő Önöknek be fogja vallani töredelmesen?

- Nem, annál ő azért sokkal politikusabb és talán többet is szenvedett ember. Sokfajta sértés, sérelem és rossz élmény tartozik az ő közel húszéves közelmúltjához, hiszen ne felejtse el, hogy a derék főpolgármester azért négy éven keresztül szabaddemokrata politikusként involválódott az urbanisztikában és a III. kerület vezetésében. És mennyi minden folyt le addig az öreg Istenen, ameddig idáig jutottunk, hogy arról kell őt nekem – aki mégiscsak egy liberális teológus vagyok – megkérdeznem, hogy de miért. Tessék mondani, miért! Ugyanakkor azt gondolom, hogy én, aki újra és újra szenvedő, halálra váló emberekkel találkozom, meg kell adnom a lehetőséget arra, hogy a másik nézzen bele a szemembe, abba az egybe, amellyel látok, nézzen bele a saját lelkébe, gondolkodjék el. Nem biztos, hogy nekem fog válaszolni, de hátha önmagának mégiscsak hajlandó lesz, ha nem most, valamikor. Kár lenne ennyiért, egy ilyen méltatlan ügyért eljátszani az ember evilági politikai üdvösségét.

- Ha már hat díszpolgár levelet írt a főpolgármesternek a Dörner-Csurka-ügyben, akkor nem jutott eszükbe, hogy esetleg Kertész Ákos volt budapesti díszpolgár ügyében is megkérdezik a főpolgármestert, hogy miért?

- Ez két különböző ügy. Én azt gondolom, hogy szét kell választani még akkor is, ha Tarlós István személyét bizonyos értelemben összekapcsolhatná a két üggyel. De nem ugyanarról a történetről van szó.

- Ez igaz, csak arra próbáltam utalni, hogy sok eléggé meghökkentő ügy van a fővárosban is és egyelőre reménytelennek és hatástalannak látszó tiltakozások, kérdések, levelek, aláírások, petíciók gyűlnek anélkül, hogy ezeknek bármilyen következménye lenne vagy várható volna. Nem?

- Drága szerkesztő úr, Ön nagyon tapasztalt, nagy élet van már Ön mögött, pontosan tudja, hogy a vihar nem azzal szokott kezdődni, hogy a villám csapkod és dörög az ég, hanem hogy a lehullott avart megfújdogálja a szél, hol ide, hol oda viszi, aztán egyszerre csak felkavarodik a vihar.

- Most mikor beszélgetünk, még szép idő van, süt a Nap, de állítólag romlani fog az idő.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái