A narancssárga Pobeda

A Pécsi MSC labdarúgócsapata a felcsúti Puskás Akadémia U19-es csapatával játszott, gondolom, edzőmérkőzést. A nagy jelentőségű találkozóról ma beszámol a bama.hu – a Dunántúli Napló onlájn változata – nyomán az Index és az Origo is. Az ok egyszerű: maga a leendő miniszterelnök is megnézte a meccset. Nem a lelátóról. A szögletzászló mellől. Tudjuk, edzőmérkőzésen bárki halandónak joga van a partvonal bármely pontja mellett megfelelő rálátást nyújtó helyet keresni magának. Orbán az egyik szögletzászlót választotta. Onnan ugyan nem lehet jól ellenőrzés alatt tartani az egész pályát, de legalább az egyik – nyilván a kedvenc – csapat éles helyzeteit alaposan meg lehet figyelni. Sőt. Beszédbe lehet elegyedni a mérkőzés vezetésére hivatott hivatalos személyek egyikével, a fél pályát felügyelő partjelzővel. Barátságos mérkőzéseken, tudjuk, bárki halandónak joga van azzal a partjelzővel együtt szolgálatba helyeznie önmagát, amelyiket szimpatikusabbnak találja, és beszélgetésre is módja nyílik vele. Mi több, vitára. Tudjuk, az edzőmérkőzések arra valók, hogy a nézősereg nemzeti konzultáció formájában a bírói négyessel együtt felügyelhesse a futballmérkőzés lefolyását. Egyenlők közt az első, a leendő miniszterelnök is élt ezzel a jogával. „Ez bizony nem volt les, nem is ért hozzá a vendégjátékos a labdához!” – jegyezte meg, bizonyára baráti hangon, Orbán szurkoló a partjelzőnek, amikor az megállította a felcsútiak támadását. Az újság beszámolója szerint a partjelző más véleményen volt: „’Ez igaz, de rámozdult. Les volt’ – fordult hátra a partjelző.” Itt a bírók és a nézők szokásos vitája – kulturált emberekről lévén szó – nyilván nem fordult át a szokásos anyázásba, mert a beszámolóból nem értesülünk ilyesmiről. A szögletzászló mellől meccset néző majdani miniszterelnöknek meg, régóta tudjuk, joga van a finomabb szabályoktól eltekinteni, neki elég csak úgy nagyvonalakban ismerni a szabálykönyvet. A részletek az ördög birodalma, és tudjuk, hogy a jobboldali pártvezér attól úgy idegenkedik – maga a jók oldalához tartozván –, mint a mondott oldal tulajdonosa a tömjénfüsttől. Volt azonban egy másik pillanat, amely akár tettlegességbe is fordulhatott volna a pálya szélén zászlóval rohangáló hivatalos közeg és a szögletzászlónál felügyelő majdani miniszterelnök között. Ezt meg onnan tudjuk, hogy a leendő miniszterelnök a mellette álló újságírónak – tudjuk, a nemzeti sportkonzultációkon résztvevő bármely halandót újságírók szoktak kísérni a partvonal mellett, hogy a rezdüléseit is megörökítsék az örökkévalóságnak – így vallott önmagáról: „…az előbb volt egy tizenegyesgyanús szituáció, azt is nagyon korrektül bírtam.” Mert minden miniszterelnökjelölt tudja, hogy lesnél még be lehet szólni a partjelzőnek – fogalmazzunk finomabban, barátkozni lehet az adott helyszínen a népet megtestesítő partjelzővel –, de tizenegyesgyanús szituban már tartja a száját az ember, korrektül. Addig biztosan, amíg az ember csak jelölt.

Így gondolhatta ezt a bama.hu újságírója is, mert így zárta a tudósítását: „Arról már nincs információnk, hogy az éjjel megállt-e egy fekete Volga a partjelző háza előtt. Vagy egy Pobeda. Egy narancssárga Pobeda.”

Szabad ember. Nem azért, mert ez jutott eszébe a helyzetről, mi több, nemcsak eszébe jutott, le is merte írni, hanem azért, mert az viszont fel se merült benne, hogy a Pobeda, mielőtt a partjelzőért indulna, fordulhat majd egyet az ő lakása felé is. Ilyen újságírókkal Magyarországon van még esélye a demokráciának.

Akkor biztosan, ha az Orbán-kormány első intézkedéseinek egyike az lesz, hogy megszüntet minden rendű-rangú privilégiumot, és megtiltja bármilyen rendű-rangú civilek megjelenését a pálya szélén (különös tekintettel a szögletzászlóra), bármilyen rendű-rangú futballmérkőzésen.

(Mihancsik Zsófia)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!