rss      tw      fb
Keres

Simor András védelmében

Tegnapi írásomban csak felületesen említettem meg, hogy a Magyar Nemzet Bank elnöke elleni többszöri orbáni támadás bizony hír lett a nyugati médiában. Amiről nem számoltam be, hogy a legtöbb külföldi újság, például a Wall Street Journal nem fogadta kitörő örömmel Orbán Viktor meglehetősen durva támadásait Simor András ellen. A lap még egy karikatúrát is közzétett, amely ugyan nem nyerte volna el az év karikatúrájának címét, de jól illusztrálja, hogy az ilyen támadásoknak milyen következményei lehetnek. A karikatúrán Orbán Viktor látható egy csörtető elefánton ülve. Az elefánt lába alatt, amely már a nehéz állat súlya miatt is tör-zúz, ilyen feliratokat lehet olvasni: „erős forint” (currency strength), „alacsony infláció” (low inflation), „a jegybank hitelessége” (central bank credibility) és végül „függetlenség” (independence). Szóval így csörtet az elefánt, és veszélyezteti mindezt. Valahogy nem hiszem, hogy Magyarországnak a jelenlegi helyzetében erre volna szüksége.

De érdekes módon vannak olyanok, akik mindezt örömmel üdvözlik. Például Lázár György ugyancsak tegnapi írásában a Galamuson. Vagy Avar János a hétfő esti Újságíróklubban. Avar olyan szenvedéllyel védte védhetetlen álláspontját, hogy csak kapkodtam a fejem. Érdekes módon tökéletesen elfeledkezett arról, hogy a jegybank független intézmény, és vezetőjét civilizált országban nem lehet erővel eltávolítani. Illetve nyilván lehet, csak nagyon nem ildomos. Nem hiszem, hogy Orbán Viktornak olyan nagy a renoméja volna Európában vagy az Egyesült Államokban, hogy ezt megengedhetné magának. Már eddig is túl sok szó esett vele kapcsolatban arról, hogy populista hordószónok és erőszakos politikus, aki nagyon sok bajt kavart a nemzetközi világban 1998 és 2002 között. Most azzal indítani, hogy erőszakkal eltávolítja Simor Andrást posztjáról, balgaság volna tőle.

Avar János és a galamusos írásában Lázár György is úgy gondolja, hogy ha egy miniszterelnöknek nem tetszik a bankelnök, akkor joga van őt a posztjáról eltávolítani. Amihez Avar még kedvenc mondását is hozzáteszi: „ez nyilvánvaló.” Hát szerintem meg egyáltalán nem nyilvánvaló, mert akkor nem írnák elő a világon majdnem mindenütt a jegybank függetlenségét. Sőt, tegyük hozzá, ha a miniszterelnök kénye-kedve szerint leválthatná a jegybankelnököt, akkor a törvényt nem azzal a garanciával alkották volna meg, hogy míg választások négyévenként vannak Magyarországon, a bankelnököt öt évre választják. Ez így van az Egyesült Államokban is. Igen, a kormánynak és a jegybanknak együtt kell működnie, de egyelőre semmi jele nincs annak, hogy Simor nem hajlandó együttműködni az Orbán-kormánnyal. Sőt! Simor többször utalt arra, hogy szívesen megbeszélné a fontosabb gazdasági lépéseket a Fidesz elnökével. Mondanom sem kell, hogy Orbán a füle botját sem mozgatja.

A másik dolog, ami érthetetlen számomra, hogy miért gondolja azt Avar János vagy Lázár György, hogy egy Orbán Viktor által jelölt és egy kétharmados fideszes többséggel rendelkező parlament által megválasztott elnök sokkal jobb lenne az országnak, mint Simor András. Simor az utóbbi néhány évben ugyan követett el hibákat (ki nem?), de alapjában véve pragmatikus, és a jelenlegi helyzetnek megfelelő gazdaságpolitikát folytatott és folytat. Leváltani őt egy ismeretlen emberrel, nem hiszem, hogy az ország javát szolgálná, teljesen függetlenül Simor elmozdításának azonnali következményeitől. Különösen, ha az eddig Orbán által kinevezett emberekre gondolunk. Ha valaki Matolcsy Györgyöt tartja alkalmasnak a szupergazdasági miniszteri posztra, akiről egyszer már kiderült, hogy gazdasági elképzelései – hogy is mondjam – nem éppen szerencsések, ha valaki Járai Zsigmondot nevezte ki „független” bankelnöknek, egy pártkatonát meg főügyésznek, attól lehet-e várni, hogy olyan jegybankelnököt fog választani, aki megállja a helyét a mai, gazdaságilag igen nehéz időkben? Nehezen tudom elképzelni. Mondjuk úgy, hogy én könnyebben lélegzem addig, amíg Simor András áll a Magyar Nemzeti Bank élén, mivel hallottam az elképzeléseit: óvatos, konzervatív fiskális politika, ami annál is inkább szükséges, mivel Matolcsy György lesz a gazdasági csúcsminiszter.

Lázár Györgynek nem ez az első írása Simor ügyében. Kifogásait már tavaly is megírta, csak akkor éppen az Élet és Irodalomban. Ő nemcsak Avar Jánossal, Orbán Viktorral is egyetért. Egy ember, akinek valamikor offshore cége volt Cipruson, egyszerűen nem méltó erre a posztra. Hát igen! Nyugatról nézve az ilyesmi nem elfogadható (még ha az az offshore nem is biztos, hogy offshore). De az sem elfogadható, hogy a parlamentben szolgáló képviselőknek mindenféle olyan üzleti érdekeltségeik vannak, amelyek nem összeegyeztethetők ezzel a funkcióval. Na meg az sem éppen hihető – törvényes, csak nem hihető –, hogy például a Fidesz volt frakcióvezetőjének, Navracsics Tibornak bokros teendői mellett még arra is volt ideje, hogy egyetemi előadásokat tartson és természetesen fizetést húzzon az egyetemtől. Ugyanis ki tud rendesen ilyen munka mellett még kutatómunkát is végezni, előadásokra felkészülni, a diákokkal foglalkozni? De Magyarországon az emberek valahogy nem tudnak és nem akarnak választani. Minden kell nekik. Fizetést húzni a parlamenti funkció és a korábbi foglalkozás vagy üzleti érdekeltség után is. És nem azt mondani: kérem, most ez és ez a megbízatásom, amely nem összeegyeztethető más tevékenységekkel.

Természetesen lehetne ezen segíteni, ha a magyar társadalom nem tűrné meg ezeket az anomáliákat. De megtűri. Hozzon az új Orbán-kormány olyan törvényt, amely tiltja a kettős foglalkoztatást, és máris meg van oldva a dolog. De addig valamiféle nehezen meghatározható morális alapon, de lényegében egyesek kénye-kedve szerint eldönteni, hogy mit lehet, illetve nem lehet csinálni, képtelenség. Még inkább az, valakit ilyen alapon eltávolítani.


Arbitrary – flickr/fdecomite

Ha pedig valaki morális felháborodásában követeli Simor lemondását, mint ahogy Lázár György tette, annak azt hiszem, előbb el kell döntenie, hogy az adott helyzetben mi a fontosabb meggondolás. Az ember ilyenkor a serpenyőbe teszi a két ügyet: a morális felháborodást az egyik oldalon, mert Simor kihasználta a törvény által adott lehetőségeket, a másik oldalon meg a valószínűleg igen komoly gazdasági következményeket, amelyekkel a bankelnök elmozdítása járna. Szerintem a praktikus meggondolások messze többet nyomnak a latban. Ráadásul szinte biztos vagyok benne, hogy Orbán meggondolásai nem morális alapokra épülnek. És nem hiszem, hogy Orbán Viktor alá lovat kéne adni – a kétharmad mellé.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!