Dávid Ibolya maffiaországban



Csányi Sándor: Halló,
Tóth János: Szervusz elnök úr, Tóth János vagyok.
Cs.: Szia, mi újság?
T.: Zavarhatlak egy fél percre?
Cs.: Igen elfelejtettelek fölhívni...
T.: Nem, semmi gond, a... Kerestél igen, a Józsi találkozott a Tombor Andrissal, és kaptam tőle egy munkát, ami elég érdekes, és igazából megosztanám veled. A Tombor azt szeretné, ha dolgoznánk az MDF-re, a Dávid Ibolyára, keresnénk rá terhelőket, merthogy most van valami belső hatalmi váltás szándék előkészítve, s Tombor azt mondja, hogy a Stumpfék állnak mögötte, ők pénzelik a váltást. Meg akarják szerezni az MDF-ben az első helyet. Valami alelnök van benne, valami Antal vagy nem Antal, hanem..
Cs.: Almássy
T.: Az az, igen, igen, igen. Ővele a Józsi találkozni fog a jövő héten, mert ő adja le konkrétan az információigényét, hogy mit szeretne tőlünk.
Cs.: Ühüm, ühüm.
T.: Meg szeretném, hogy ha ebben állást, vagy igen nyilván kimaradok belőle, az egyértelmű, hogy nem szeretnék belefolyni semmilyen módon szakmailag se […] igyekszem a Józsit is lebeszélem majd róla, hogy ne folyjunk bele egyébként se, ha te nem kéred valami indoknál fogva..
Cs.: Hát, figyelj ide, kedden, átgondolom még és beszéljünk kedden délután jó?
T.: Jó, jó.
Cs.: Találkozni mindenképpen […]
T.: Jó, persze mindenképpen elmegy, azt én is javasoltam neki, csakhogy utána hogyan tovább? Kihátráljunk, vagy hülyének tetessük magunkat, vagy valamit valóban csináljunk, de ehhez tudnom kéne, hogy neked mi az álláspontod.
Cs.: Jó, jó beszélünk róla János, jó, jó, köszi szia.
T.: Szervusz elnök úr, kellemes hétvégét!”


Ez volt hallható azon a felvételen, amelynek leiratát több internetes portál is közzétette 2008. szeptember 13-án, szombaton, miután Dávid Ibolya előző nap sajtótájékoztatón mutatta be mint az ellene irányuló titkos adatgyűjtés bizonyítékát. A hangfelvétel és társai akkor, egy időre,  a Youtube-ra is felkerültek.

Ebben a beszélgetésben tehát a következő hangzik el: Tóth János, az UD Zrt. vezérigazgatója tudatja Csányi Sándorral, az OTP Bank Zrt. elnökével, hogy kapott egy munkát a cége. Egészen pontosan Horváth Józsefen keresztül kapta (aki az origo.hu kisokosa szerint az UD Vagyonvédelmi Zrt. vezetője, az első Orbán-kormány idején a Nemzetbiztonsági Hivatal műveleti főigazgató-helyettese). Tóth szerint Horváth József a munkát Tombor „Andristól” kapta (Orbán Viktor egykori kül- és biztonságpolitikai főtanácsadója). A megbízás abban áll, hogy rá kéne dolgozni Dávid Ibolyára, „keresni kéne rá terhelőket”. Ez, ugye, két dolgot jelenthet: vagy a politikai életben akkor már megszokott, lejáratásra alkalmas „terhelőket” kellene keresni, vagy valódi „terhelőket”, amelyek alapján akár jogi eljárást is lehet indítani ellene. Az okot is megmondja Tóth János: hogy valami belső hatalmi váltási szándék van az MDF-ben, meg akarják szerezni az első helyet (Dávid Ibolya elnöki székét). Ehhez, azaz Dávid Ibolya eltávolításához kellenének a „terhelők”.

Idáig tiszta sor. Aki ezt a beszélgetést másként érti, annak súlyos bajai lehetnek a szó-, mondat- és kontextusértéssel.

Csakhogy ennek a beszélgetésnek a tartalma az összes benne érintett szerint (Dávid Ibolyát kivéve) nem igaz.

Hogy lehet nem igaz az, amit a saját fülünkkel hallottunk és a saját szemünkkel olvasunk? Ezen fogunk most gondolkozni.

Első lehetőség: Tóth János hazudik. Ő nem is Tóth János. Mivel azonban Csányi Sándor nyilvánvalóan felismerte a hangját, ezt a lehetőséget kizárhatjuk. Akkor viszont Tóth János hazudik Csányinak. Meg akarja vezetni az OTP elnökét, ezért előad neki egy kitalált történetet. De miért tenne ilyet? Ha ezt tenné, csak azért tehetné, hogy felvegye a beszélgetést, és aztán Csányi Sándort zsarolja vele, hogy lám-lám, ő előad neki egy botrányos történetet, és Csányinak a szeme se rebben, nem tiltakozik a felháborító információ ellen, nem kéri ki magának, hogy őt ilyesmibe belerángassák, nem mond azonnal nemet, hanem azt mondja, majd gondolkozik. És hát ez elég csúf reakció a legnagyobb magyar bank elnökétől. (1) Ehhez a variációhoz azonban tudnunk kellene, miért akart volna, és ha nem saját ötletből és érdekből (és valószínűleg nem), kinek a megbízásából akart volna „terhelőket” gyűjteni Csányi Sándorra az UD Zrt. Ezt nem tudjuk, és ez a variáció az eltelt három évben halvány lehetőségként sem bukkant elő. Márpedig ha Csányira „dolgoztak volna rá”, ezt megtudtuk volna, ahogy a másik, Csányi ellen irányuló zsarolási ügyről is értesültünk. Így nem tehetünk mást, mint hogy az első lehetőséget elvetjük: Tóth János nem akarta tudatosan megvezetni Csányi Sándort.

Második lehetőség: Horváth József vezette meg Tóth Jánost. Egy szó sem igaz abból, amit előadott neki Tomborral való találkozásáról és a megbízásról. Tóth János tehát, jóhiszeműen, egy hazugságot mesélt el Csányi Sándornak. Ez már érdekesebb változat. Ugyanis Tombor „Andris” szerint is, de a másik emlegetett személy, a hatalmi váltást állítólag „pénzelő” Stumpf István szerint is (az Orbán-kormány egykori kancelláriaminisztere, 2008-ban a Századvég Alapítvány vezetője, ma Orbán elsőként kinevezett alkotmánybírója) az egész történetből egy szó sem igaz. Később maga Tóth is ennek a változatnak a valószínűségét sejtette, amikor azt nyilatkozta az Indexnek: „felkészületlenül, félinformációk és hallomásból kapott adatok alapján” tájékoztatta Csányit. (2) Ami annyit tesz, hogy nem ellenőrizte, amit „Józsitól” hallott, noha Horváth – ezek szerint – egy kitalációt adott elő neki, nevekkel teletűzdelve. Az UD Zrt. 2008. szeptember 13-ai közleménye is ezt a változatot támasztja alá: „…a cég egyik vezetője egyszer találkozott Almássy Kornéllal, aki nem adott semmiféle megbízást a cégnek az MDF-re vagy annak vezetőjére vonatkozóan, és csupán személyes védelmet kért az irányában folyó támadások kivédésére, amihez minden alanyi joga megvolt. Dávid Ibolya személyét és az MDF állítólagos lejáratását illetően nem avatkoztak be politikai játszmákba”.

Ha viszont így van, ahogy Tóth János és a közlemény állítja, akkor a Tóth János által Csányinak előadott történet ügyében rettenetes gyorsasággal ki kellett volna deríteniük, nekik, maguknak, az UD Zrt-seknek, kinél, hogyan és miért került be a történetbe Tombor és Stumpf neve (mert Almássyé ezek szerint úgy, hogy „védelmet kért”, amihez „alanyi” joga volt), hogyan lett a történet súlypontja a „terhelők” keresése Dávid Ibolyára. Ki konfabulált? Tóth János vagy Horváth József? Mert a szalagon ott voltak ezek a nevek, és ott volt, egyértelműen, az állítólagos megbízás mibenléte. (3)

Nem tudunk róla, hogy kiderítették volna. Erről szóló tájékoztatást a nyilvánosság nem kapott. Pedig nagyon is kellett volna kapnia, ha az érintettek – Tóth és Horváth – valóban tisztára akarják mosni a nevüket és főként a szakmai jóhírüket. Legalább az egyikük, aki nem vagy kevésbé sáros. Nem beszélve Stumpfról, Tomborról és Almássyról, akik sem Tóth Jánost, sem Horváth Józsefet nem perelték be rágalmazásért, noha Dávid Ibolyát beperelték. Jóhiszeműen felhasználni egy hazugságot – ne felejtsük el, a hipotézisek világában vagyunk, a második változatnál, ahol az egész beszélgetés „hazugság” – ezek szerint nagyobb bűn, mint kitalálni és előadni? Vagy az nem zavarta volna egyik hírbe hozottat sem, ha csak Csányi Sándor előtt sározódik be a nevük? Ha egy biztonsági cég (4) azt állítja róluk, bárhol, bárkinek, hogy ők titkosszolgálati nyomozásokat akarnak végeztetni vele, természetesen pénzért, azzal a céllal, hogy egy magyar demokratikus parlamenti párt elnökét megbuktassák, ez számukra nem zavaró körülmény? Csak az, ha a szélesebb nyilvánosság is értesül róla?

Csak hát legkésőbb akkor, amikor a szélesebb nyilvánosság értesült a vádról, a három megnevezett is értesült róla. Ezért érthetetlen, hogy jogos haragjuk nem fordult sem Tóth János, sem Horváth József, és bizonyos értelemben Csányi Sándor ellen sem, aki – ismétlem – nem kérte ki magának, az ő nevükben is, Tóth János információit, azaz rágalmait.

Nem vették a fejét Tóth Jánosnak, és nem vették a fejét Horváth Józsefnek sem. Senki. Az más kérdés, hogy Tóth János egy másik sajnálatos „rádolgozási” ügyben nem volt megmenthető a vádemeléstől és a bírósági eljárástól (5), Horváth József viszont Orbánék kétharmados forradalma után nagyot emelkedett a titkosszolgálati hierarchiában, hiszen 2010. nyarán egy magáncég vezetőjéből ismét állami alkalmazott lett, ezúttal a katonai elhárítás helyettes vezetője. (6)

És végül a harmadik lehetőség: minden igaz, amit Tóth János elmesélt Csányi Sándornak. Legfeljebb, minthogy minden érintett tagad, nem bizonyítható. Így mindaz, ami a felvételen szerepel, megmaradt Tóth János tévedésének, félreértelmezésének, konfabulálásának. Dosszié lezárva.


Sold out (The Cans Festival, Stencil Art Street Battle,
Leake Street London, 3/5/2008)
flickr/paul adrian

Csakhogy van még egy szereplőnk, Dávid Ibolya. Aki a felvétel hallatán, 2008. szeptember elején, nyilván elképedt, megdöbbent, felháborodott, és teljes joggal úgy gondolta, hogy itt nemcsak róla meg az ő elnöki székéről van szó, hanem a magyar demokrácia állapotáról, arról, hogy akármilyen politikai vagy üzleti körök, magántitkosszolgálatok felhasználásával, megbuktathatnak-e a harmadik magyar köztársaságban egy demokratikusan megválasztott pártelnököt, végső soron arról, hogy ennyire kiszolgáltatottak vagyunk-e, mi valamennyien, állampolgárok, a hatalomért mindenre képes politikusok és segéderőik kényének-kedvének. A politikai maffiának. És arra jutott, hogy ez nem eltűrhető. Erről a közvéleménynek is értesülnie kell, mert csak a közfelháborodás óvhatja meg őt is és magukat a közfelháborodottakat is attól, hogy becsületüket és szabadságukat vesztve mások, a hatalmasok játékszerévé váljanak.

Ha Dávid Ibolya hitelesnek tartotta a felvételt – és, mint láttuk, az elemi logika szerint is nehezen tarthatta volna másnak –, a nyilvánossághoz kellett fordulnia.

Rosszul tette. Rosszul lőtte be, hol él. Magyarországon szinte senkit sem az érdekelt, mi van a felvételen. Azonnal, szinte már másnap, jogászok és újságírók hada a magánszféra (a magánbeszélgetések) sérthetetlenségéhez való jogot kezdte emlegetni, meg az államtitoksértést. Szinte mindenkinek az volt a fontos, Dávid Ibolya honnan szerezte meg a felvételt, és akitől megszerezte, az vajon törvényesen jutott-e hozzá. A másik szálon titkosszolgálatok harcává fokozták le az ügyet (a szocialisták kontra a fideszesek befolyása alatt álló állami és magántitkosszolgálatok), és innentől Dávid Ibolya már végképp csak vesztes lehetett, hiszen a közvélemény előtt az egész ügy bekerült a „politikusok, folyton marják egymást, undorító” című érzületi kategóriába.

Ezért áll Dávid Ibolya három éve és többrendbelileg bíróság előtt. Ezért vádolhatják őt személyes adattal való visszaéléssel és kényszerítéssel. És a bíróság előtt azon a siralmas részletkérdésen kénytelen vitatkozni Csányi Sándorral, hogy engedte volna-e szép csendben eltűnni Almássyt (ahogy Csányi állítja) vagy épp azt követelte, hogy Almássy álljon ki a nyilvánosság elé azzal, amit tett vagy tervezett tenni (ahogy ő maga állítja).


MTI Fotó: Beliczay László

Én azt mondom – a pereskedőkedvűek dolgának megnehezítése érdekében: az a véleményem –, hogy ha Magyarországon a jog és az igazságszolgáltatás ennyire képes, akkor semmire se jó. Ha Magyarországon a politikai maffia sem a titkosszolgálatok, sem a rendőrség, sem az ügyészség, sem a bíróság által nem megfogható, ha itt csak az a magatartás üldözhető és szankcionálható, amely a politikai maffiára akarja felhívni a figyelmet, a politikai maffia ellen kér védelmet a közvéleménytől és az igazságszolgáltatástól, akkor Magyarország nem jogállam, nem polgári (a polgárokért és a polgárok által működtetett) demokrácia, és végképp nem szabad ország. Magyarország akkor igenis a politikai maffiózók és a gazdasági oligarchák önkényének kiszolgáltatottja, játékszere és áldozata. Minden egyes polgára az, mert bármikor az lehet, amíg közömbösen nézi, amit Dávid Ibolyával műveltek és művelnek.


Mihancsik Zsófia

_____________________

(1) Szerintem annyira csúf, hogy írtam is 2008 októberében egy nyílt levelet Csányi Sándornak, amelyet a Népszabadság nem, a Magyar Narancs viszont leközölt.

(2) Tóth János a felvételen elhangzottakról
Az UD Zrt. vezetője az Indexnek úgy nyilatkozott: „…a telefonbeszélgetés egy magánbeszélgetés volt, ahol a kérdéses ügyben egyik megbízómat felkészületlenül, félinformációk és hallomásból kapott adatok alapján soron kívül tájékoztattam egy látszólag fontos ügyről. Ez a mindennapi életben nem szokatlan, és a beszélgetés során is utaltunk rá, hogy sem én, sem a hívott fél nem igazán tud mit kezdeni ezzel a helyzettel. A tájékoztatás oka az a tény volt, hogy az egyik érintett a felhívott megbízónál aspirált egy fontos és bizalmas munkakörbe. Néhány nappal később újabb, nyilvánosságra nem hozott beszélgetésünk során már sokkal felkészültebben tudtam tájékoztatást adni, melyben elmondhattam, hogy szó sem volt a hozzánk közvetítőn keresztül eljuttatott jogellenes megbízásról, és Almássy Kornél ügye egyetlen, csupán védelmi célzatú segítségkérés volt, melyben szó sem volt az MDF vagy Dávid Ibolya lejáratásról. Ez úton kérek elnézést a hírbe hozott Almássy Kornél úrtól, Tombor András úrtól és Stumpf István úrtól, hogy a tudtom és beleegyezésem nélkül nyilvánosságra hozott magánbeszélgetéssel, nem szánt szándékkal, de nekik igen súlyos kellemetlenséget okoztam.”

(3) Ennek tükrében különösen gyönyörű Horváth József értelmezése, amellyel a Magyar Nemzetnek adott interjújában áll elő (2008. október 4.):

„– A nyilvánosságra hozott beszélgetést szintén csak úgy kiragadták. Maga a történet arról szólt, hogy az OTP elnöke a pénzintézet egyik vezetőjének akarta kinevezni Tombor Andrást. Ezzel kapcsolatban kellett a cégnek megnéznie, hogy mit csinál, hogy nincsen esetleg olyan tevékenysége az úriembernek, ami miatt nem lenne szerencsés felvenni őt a bankhoz.
– A beszélgetés nem erről szólt.
– A Tombor Andrással kapcsolatos információkról szólt a beszélgetés. Ilyen beszélgetéseket nemcsak Csányi Sándorral, hanem száz más ügyfelünkkel is lebonyolítunk. Továbbra is fenntartom, hogy ez egy szakmailag felépített dezinformációs játszma, ami arról szól, hogy végy különféle ügyekből töredékeket, igaznak ható információkat, és abból rajzolj fel egy új történetet. A részelemeknek semmi közük nincs egymáshoz, de miután egymás mellé teszik a mozaikokat, abból egy újabb történet alakul. Ezután meg odaadják az újságíróknak, hogy íme, a valóság, amit bizonyítanak a részelemek.
– Miért kellett volna Tombor Andrást ellenőrizni, amikor ő már korábban is Csányi Sándor bizalmasának számított, több cégében is vezető beosztásban volt?
– Miután már több mint egy éve a Multireklám nevű céget eladták, így róla nem voltak naprakész információink, amelyek egy ilyen kinevezéskor relevánsak lennének.”

Olvassák el még egyszer a telefonbeszélgetés szövegét. Ha ez Tombor Andrásról szól, akkor is ott vannak benne a „rádolgozásról” szóló információk, a megbízók és pénzelők neve, meg a cél, az MDF-elnök megbuktatása. Tóth János kérdése akkor is ott van: „Hogyan tovább? Kihátráljunk, vagy hülyének tetessük magunkat, vagy valamit valóban csináljunk, de ehhez tudnom kéne, hogy neked mi az álláspontod.” Még ha ez egy kiragadott beszélgetésrészlet is, ezek a mondatok akkor is azt jelentik, hogy a nevezettek meg akarták bízni a céget, segítse hozzá őket Dávid Ibolya megbuktatásához.

(4) A hvg.hu 2008. szeptember 13-ai cikke szerint: „A cég fő tevékenysége a nyomozási biztonsági tevékenység és a személybiztonsági tevékenység, de emellett foglalkoznak villanyszereléssel, üzletviteli tanácsadással, hangfelvétel-készítéssel, épületgépészeti szereléssel, számítógépes programozással, információtechnológiai tanácsadással, vezetési tanácsadással és nyomozással. Emellett foglalkoznak követelésbehajtással és biztonsági rendszerek szolgáltatásával is. A cég jegyzett tőkéje húszmillió forint. A zrt.-ben részvényes Tóth János és Horváth József. Cégjegyzésre Tóth János, Horváth József és Varga Tamás jogosult. A felügyelőbizottság tagja Bakondi György, Lakiné Szkiba Judit, Jármer István és Morvai Tamás. A Céghírek szerint 2006-ban 857 millió forint volt a társaság nettó árbevétele, a társaság mérleg szerinti eredménye pedig 2,2 millió forint volt.”

(5) A Népszava 2011. január 26-ai híre szerint: „A Budapesti Nyomozó Ügyészség szerdán ismertetett vádirata szerint Jutasi Zoltán, a KÉSZ Holding akkori vezérigazgatója 2008-ban megkereste Tóth Jánost, az UD Vagyonvédelmi Zrt. vezérigazgatóját és megkérte, szerezzen adatokat a KÉSZ Holding Zrt. hat vezetőjéről a rendőrségi és adóhatósági nyilvántartásból is. A vádirat szerint Tóth János két magánnyomozó közvetítésével látott a feladathoz, felkértek egy rendőr őrnagyot, aki a vád szerint hivatali helyzetével visszaélve megnézte hat vezetőnek a bűnügyi, személyi, útiokmány- és a gépjármű-nyilvántartóban szereplő adatait és a velük azonos lakcímen lakók személyes adatait is. A vád szerint Tóth János ismeretlen személyen keresztül kapcsolatba lépett az APEH egyik munkatársával is, aki megszerezte az adóhatóságnál nyilvántartott adatokat az említett hat férfival kapcsolatban. A vád szerint az UD Zrt. székházában egy más ügyben tartott házkutatás során találták meg az inkriminált adatokat és az érintettekről készített környezettanulmányokat. Mindezek alapján az ügyészség a rendőrtisztet, az adóhivatali munkatársat és a két magánnyomozót 6-6 rendbeli hivatali visszaéléssel, Jutasi Zoltánt és Tóth Jánost pedig 12-12 rendbeli hivatali visszaéléssel vádolja.

A tárgyaláson valamennyi vádlott ártatlannak mondta magát.”

(6) Lásd az origo.hu írását: Az UD Zrt-től érkezik a katonai elhárítás helyettes vezetője, és a Népszabadság publicisztikáját: Hazaárulás


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!