rss      tw      fb
Keres

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. szeptember 30.

L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke


Bolgár György: - Most már Ön vezeti a Nemzeti Kulturális Alapot is.

L. Simon László: - Nem, még nem.

- De most már biztos, hogy Ön fogja vezetni a Nemzeti Kulturális Alapot?

- Úgy tűnik, igen.

- Mikortól, október elsejétől?

- Október tizenötödikétől.

- Szóval nem holnaptól, hanem még két hét?

- Így van.

- A kérdésem az, hogy miért?

- Mert a miniszter úr erre fölkért és a fölkérés olyan meggyőző erejű volt, hogy én erre több ok miatt igent mondtam.

- Nagyon jó ez a meggyőző erejű. Hogy kell ezt érteni, hogy meggyőző erejű volt? Vagy elvállalja Simon úr, vagy nem ismerjük egymást, vagy mit jelent ez?

- Nem hiszem, hogy ez így hangzott volna el, minthogy nagyon jó személyes viszonyunk van a miniszter úrral és ő egy rendkívül visszafogott és udvarias ember, ilyet biztos, hogy nem mondana senkinek sem, és nekem sem.

- Ezért kérdezem, hogy mit jelent az, hogy olyan meggyőző erejű volt? Hogy senki más nem tudná ezt csinálni, csak Ön?

- Nem, még egyszer mondom, olyan kihívások előtt vagyunk, olyan feladatok látszanak előttünk – fogalmazzunk így –, amelyek azt a fajta mentalitást, habitust kívánják meg jelen pillanatban, amilyen én vagyok, és részben a hiúságomra is apellálva úgy tűnt, hogy nem teszi lehetővé, hogy nemet mondjak a fölkérésre.

- Akkor bonyolódjunk egyre inkább ebbe, ha megengedi, én legalábbis úgy érzem, hogy húz engem be valahova, és nincs menekvés. Milyen az Ön habitusa?

- Mondjuk úgy, hogy célratörően tudom a munkámat végezni.

- Magyarán nem riad vissza a döntésektől?

- Így van, de engedje meg, hogy ne pszichologizáljak saját magamon.

- Jó. De vagy Ön van tisztában a saját habitusával, ezt feltételezem, hogy így is van, vagy Réthelyi Miklós miniszter van ugyanannyira tisztában vele, és ezért bízta meg Önt. De ezek szerint a habitus fontos kérdés, hiszen ezen az alapon kérte fel Önt erre a munkára és Ön ezen az alapon nem tudta őt visszautasítani.

- Ez is benne van természetesen, de még egyszer mondom, én azt látom, hogy ha van a kulturális életben egy elvégzendő feladat vagy a kultúrpolitikában egy elvégzendő feladat, amivel megbíznak, vagy amire fölkérnek, és annak a megvalósítására kész vagyok, és úgy érzem, hogy van rá erőm és némi szakmai kompetenciám, akkor nem riadhatok vissza. Annyi nehézséggel kell szembenéznünk a jelenlegi magyar kultúrpolitikában, olyan nehéz körülmények között kell végeznünk a munkánkat, hogy azt gondolom, hogy az a kötelességem, hogy ezeken a pozíciókon, tehát a kulturális élet pozícióin, a kultúrpolitika pozícióin a magam eszközeivel segíteni kell. Az, hogy a parlament kulturális bizottsági elnökeként leszek a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, annyiban kedvezőbb lehetőséget vagy erőt, erősebb pozíciót jelent, mint az elődöm, a jelenlegi elnök, Jankovics Marcell esetében, hogy a politikai boszorkánykonyhában dolgozva, a döntéshozatalhoz a lehető legközelebb sokkal erélyesebben tudok bizonyos dolgokat keresztülvinni, mint az, aki egyébként ebben nem vesz részt. Most pedig arra van szükségünk, hogy a kultúra pozícióit az egész politikán belül erősítsük, hogy ne romoljon tovább a költségvetési helyzetünk, hogy hatékonyabb, gyorsabb, átláthatóbb legyen a működés, egyszerűsödjön az adminisztráció és még nagyon sok mindent mondhatnék.

- Csak elmondta a lényeget. Ezek szerint abban bízik Réthelyi Miklós miniszter, hogy Ön majd kicsit több pénzt tud kiharcolni a kultúra számára, és tegyük föl, jobban is tudja el elosztani, mint Jankovics Marcell.

- Én nem tudom, hogy a miniszter úr miben bízik, arról őt kell megkérdezni.

- Ajánljon be hozzá és akkor megkérdezem.

- Meg fogom tenni.

- Jó, köszönöm. De ha már magáról elmondta ezt és akkor ne firtassuk, hogy a miniszter mit gondolt, de Ön mégiscsak közelebb van a politikához, mint a filmrendező Jankovics Marcell. Ez azt jelenti, hogy bízik abban, hogy erőteljesebben és hatékonyabban tud lobbizni akár a Nemzetgazdasági Minisztériumban is, hogy több pénz kell a kultúrára?

- Nézze, én most először is abban bízom, hogy ne sokkal kevesebb pénz legyen, az már önmagában eredmény.

- Ebben az évben eddig mennyivel volt kevesebb a korábban tervezettnél?

- Az idei évet szerintem jól végig fogjuk tudni csinálni, legalábbis a Nemzeti Kulturális Alap viszonylatában. Az intézményeknél is meglátjuk, hogy mire mennyi pénz marad, én a jövő évi számokra fókuszálok már elsősorban, hiszen most az a feladat, hogy a költségvetési törvény előkészítésekor a bizottsági munkában is próbáljuk a kultúrát egy kicsit erősíteni és már az előzetes munka során én jelentősen tudtam védeni az NKA pozícióit. Nem ahhoz képest, ami mondjuk tíz évvel ezelőtt volt, hanem ahhoz képest, ami a mostani gazdasági kilátásainkból következnek.

- Mennyi az annyi jövőre?

- Majd meglátjuk, hogy mit terjeszt be a kormány, tehát engedje meg, hogy most ne áruljak el előre olyan dolgokat, amelyek még változhatnak. Majd amikor beterjeszti a kormány, akkor utána még azt is meglátjuk, hogy tudunk-e ezen javítani. De egyébként nem minden a költségvetés körül forog, tehát hogy az NKA-ban hogyan működik a Nemzeti Kulturális Alap, az nemcsak attól függ, hogy mennyi pénz van, mennyi pénzt oszthat el, hanem attól is függ, hogy mindezt milyen rendszerben teszi. És én soha nem rejtettem véka alá ezt a véleményemet, hogy a Nemzeti Kulturális Alap jelenlegi szakkollégiumi rendszere erős fölülvizsgálatra, erős átalakításra szorul.

- Akkor mindjárt erre is rátérünk, de azért a pénzről még annyit hadd kérdezzek, hogy úgy tudom, hogy egymilliárd háromszázmilliót zároltak erre az évre. Ez azt jelenti, hogy annyival már biztosan kevesebbel kell gazdálkodniuk erre az évre. Ez egész biztos?

- Itt azok a céltartalékok, amelyeket a kormány a határozatával létrehozott, fölszabadulnak, úgyhogy ez nem azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb pénzt fog elosztani a Nemzeti Kulturális Alap. De mondjuk arra a gazdasági helyzetre, amiben benne vagyunk, egy korszerűbb működéssel kell tudni reagálni, ezért mondtam azt, hogy a kollégiumi rendszert át kell alakítani. És nemcsak ezért kell átalakítani, hanem azért is, mert egy sor dolog megváltozott a magyar kultúra szerkezetén belül is, adott esetben a digitális világ megerősödése és a többi, és a többi. Tehát én ezért látom például szükségesnek azt, hogy csökkentsük a kuratóriumok számát, kevesebb kurátorral tevékenykedjünk, és a többi. Ezt majd, amikor ott tartunk, meglátjuk.

- Miért, mennyi pénzbe kerül ez a kuratóriumi rendszer?

- Az egész rendszerben benne van az NKA igazgatósága, amiben kilencvenkilenc fő van, tehát az állományban lévő kilencvenkilenc fő bére, benne van a kurátorok bére, benne van a rezsiköltség, ez éves szinten körülbelül kilencszázmillió forint.

- Az nem kevés pénz.

- Az nagyon nagy pénz, gondolja el, hogy amit a Nemzeti Kulturális Igazgatóság magára és pályázati bonyolításra fordít, az több, mint mondjuk egy nagy állami múzeum teljes éves költségvetése.

- Na és mi az Ön szándéka vagy elképzelése, hogy a kilencszázmillióból mennyit farag le?

- Nem tudok még összegeket mondani, hiszen még nem vagyok a Nemzeti Kulturális Alap elnöke.

- Látom, ha pénzről kérdezem, akkor nem mond nekem semmit.

- Nézze, nem vagyok még a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, ezért minden számot, minden adatot nem látok magam előtt, majd tizenötödike után térjünk erre vissza.

- De a felét megspórolni irreális?

- Az lehetetlen, ugyanis az azt is jelentené, hogy fele annyi pályázatot ír ki a Nemzeti Kulturális Alap és feleannyi pályázatot bonyolítanak, az pedig nem lenne jó. De lehet jelentősen csökkenteni, és bármennyi forintot takarítunk is meg, az nem vész el a kultúra számára, mert az igazgatóság költségeiből át lehet csoportosítani a kuratóriumok kiadásaihoz.

- Jó, én nem akarok álnaivnak látszani és persze nem gondolom azt, hogy felesleges ez a kuratóriumi rendszer, adják be a pályázatokat, majd L. Simon László eldönti, hogy melyik tetszik neki, melyik nem, hiszen ezeket el kell olvasni, értékelni kell.

- Ez így van.

- Vagy pedig pofa alapján ítélik oda őket.

- Nem, az NKA bizottsági elnöke nem dönt egyetlenegy pályázatban sem, L. Simon László nem fog eldönteni semmit sem.

- Ezért nem is gondolom, csak provokatív kérdést akartam föltenni, hogy a felét meg lehet-e spórolni. Lehet, hogy a kilencszázmillióból valamennyit igen, de azért a rendszert fent kell tartani, éppen azért, hogy legyen értelme ennek a pályázati szisztémának.

- Így van.

- De ahogy itt megnéztem az elmúlt hónapok döntéseit, mondjuk megértem, hogy mindenki sír a kultúrában, hogy a színházak néhány százezer forintot kapjanak vagy egy bemutatóra vagy valamilyen külföldi vendégjátékra, az azért elég lesújtó.

- Jó, de ne felejtse el, hogy azokat egyébként a költségvetés több forrásból is finanszírozza, például finanszírozza őket a Belügyminisztérium keretein belül, amikor minden egyes nagy kőszínháznak önálló támogatása van. A költségvetési törvényben rögzített módon finanszírozza ezt az önkormányzati szektor, hiszen a színházainkat kilencven százalékban az önkormányzatok tartják fönn, kiegészítik az állami forrásokat saját forrásaikkal, tehát két jelentős közpénzforrás áll rendelkezésre. Vannak a színházaknak jelentős saját bevételeik, és még ezekhez jön hozzá az, amire egyéb más pályázatokon valamilyen programjuk megvalósítása címén pályáznak. Ez egyébként nem jelentős, de komoly értéket képviselhet.

- Még egy pillanatra a pénzre visszatérve, azt mondja, hogy az egymilliárd háromszázmillió még nem biztos, hogy elveszett. Tényleg reméli azt, hogy ebből a zárolt összegből valamennyit vissza lehet kapni?

- Abszolút.

- Igen? Kapott is rá ígéretet?

- Nem.

- De azt mondja, hogy Ön már a habitusából, kapcsolataiból és pozíciójából következően is elég erőteljes egyéniség ahhoz, hogy bízzék abban, hogy vissza lehet szerezni a pénz egy részét?

- Maradjunk annyiban, hogy küzdő típus vagyok.

- Akkor azt mondja meg nekem, hogy Jankovics Marcellel mi volt a baj?

- Nem tudom, én Jankovics Marcellt egy kiváló filmrendezőnek, kiváló gondolkodónak és remek embernek tartom, régóta ismerem és sokra értékelem az ő munkáját. Azt a miniszter úrtól kell megkérdezni, hogy miért döntött így, én ezt nem tudom.

- És a miniszter úr döntött? Azt olvastam valahol, hogy ebben az esetben is maga a miniszterelnök döntött, úgy, mint az Operaház főigazgatója esetében.

- Nem tudom, hogy hol olvasta.

- Talán a Népszavában, Hamvai Péter cikkében.

- Igen, olvastam Hamvai Péter cikkét. Nem emlékszem, hogy abban ez lett volna leírva, de lehet.

- De Ön nem tud arról, hogy Orbán Viktor találta volna ki Önt?

- A miniszterelnök úr, azt gondolom, hogy a kormány működésének minden fontos momentumát figyelemmel követi, így a magyar kultúra legfőbb pénzosztó szervének a működését is.

- Magyarán egy ilyen személyi döntés is eljut hozzá.

- Nézze, ha mindenképpen ki akarja velem mondatni azt, amit már kimondtam, akkor azt mondom, hogy igen.

- Ez így nekem tetszik, hogy ha Ön kimondja kétszer is, akkor rendben van. Azt mondja meg még nekem, legyen szíves, hogy tudomása szerint olyan kritikák érték-e a Nemzeti Kulturális Alapot és Jankovics Marcellt, hogy nem volt elég markáns, mondjuk a Fidesz kulturális hátteréhez, holdudvarához feltűnően barátságos? Például már említettem a színházi pályázatokat, még a Nemzeti Színháznak is képes volt a Kulturális Alap támogatást adni, márpedig a Nemzeti Színházat elég sok támadás érte jobboldalról is.

- Azt tudom mondani erre, hogy ha érték is ilyen vádak Jankovics Marcellt, akkor azt kell tudni, hogy Jankovics Marcell nem felelős abban, hogy a szakkollégiumok kinek adnak pénzt és kinek nem adnak pénzt. Tehát amikor én leszek a Nemzeti Kulturális Alap elnöke, akkor tőlem függetlenül is fognak a szakkollégiumok pénzeket osztani, sőt tőlem függetlenül kell osztaniuk a pénzeket. Ez a Nemzeti Kulturális Alap lényege, hogy a szakkollégiumok szakmai pályázatokat írnak ki, azokat elbírálják és akiknek megítélték a pénzt, azok megkapják. Nincs semmilyen supervisori joga a Nemzeti Kulturális Alap elnökének, nem vehet el pályázóktól pénzt és önállóan nem is adhat senkinek sem pénzt. Tehát Jankovics Marcellen nem lehet számon kérni azt, hogy ki kapott a Nemzeti Kulturális Alapból pénzt, ki nem kapott. Ez a rendszer téves ismeretéből fakad.

- Tehát alaptalan kritika volt, ha volt ilyen.

- Legalábbis igazságtalan.

- Értem. És Ön például tervez változtatást a szakkollégiumok tagjaiban?

- Én a szakkollégiumok rendszerében tervezek erőteljes változtatásokat, igen.

- Az mit jelent, hogy máshogy állnak föl, esetleg más tagokkal?

- Nézze, jelen pillanatban tizenhét kollégium van, plusz két ad hoc kollégium, én ezt rendkívül soknak tartom. A kuratóriumok számát, tehát a szakkollégiumok számát is csökkenteni kívánom és ebből következően az összes kurátor számát is, ami egyébként pénzben is jelentős megtakarítás lehet, hiszen egy kuratóriumi elnök, ha jól emlékszem, hatszázezer forintot kap éves működésre. És a kurátorok is elég szép tiszteletdíjat kapnak, amit egyáltalán nem sajnálok tőlük, hiszen jelentős munkát végeznek, nagyon sok anyagot kell átnézniük és szakmai felelősségük is van, tehát meg kell hogy fizessük a kurátorokat, viszont összességében megítélésem szerint ennyi kurátorra nincs szükség. De ezt majd ki fogjuk dolgozni, a bizottságnak javaslatot fogok tenni és amennyiben támogatja, akkor ez a minisztériumhoz továbbmegy és az idevágó miniszteri rendelet módosítását fogja igényelni, hiszen az NKA szakkollégiumok fölsorolása a minisztériumi végrehajtási rendelet mellékletében olvasható.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!


Izsák Jenő karikatúrái