Aggódó reflexió
- Részletek
- 2010. máj. 08. szombat, 03:39
- Bús Endre
Bús Endre
A Narancs április 22-i számának politikai tárgyú cikkei között a Nádas Péter interjú és más érdekes írások mellett figyelmet érdemel az Egotrip rovatban Mérő László publicisztikája. Mérő László kevés szóval találóan tudja jellemezni a helyzetet, emlékezetes, hogy néhány hónappal ezelőtt a hazai politikai mezőnyt Töketlenekre és Pofátlanokra osztotta fel. A legutóbbi írásában a választásokat háborús győzelemhez hasonlítja, és sorra veszi a győztes magatartásának lehetséges változatait. „Történelmi példák sorát lehet hozni arra, hogy a győztes hadizsákmánynak tekinti az elfoglalt országot, és arra is, hogy okos intézkedésekkel sikeresen pacifikálja – meg arra is, hogy jó szándékú, de buta intézkedésekkel sikertelenül.” A szerző a választás üzenetét abban látja, hogy az ország békére és építésre vágyik. Ennek érdekében „szabadságáldozatot” hozott, amennyiben szinte korlátlan felhatalmazást adott annak a politikai erőnek, amelyről egyáltalán elképzelhető, hogy le tudja vezényelni a gazdaság és társadalom újjáépítését. Mérő megjegyzi, azt már láttuk, hogy a Fidesz a háborúhoz ért, most ki kell derüljön, hogy ért-e a békéhez. Mérő szemmel láthatólag szeretne bízni a békés forgatókönyv megvalósulásában. Az ÉS-ben közölt nagylélegzetű tanulmányában Kis János is felvázolja egy pozitív kifejlet lehetőségét: nemcsak a köztársaság bukására, hanem éppen a konszolidációjára is van esély. Kis János tanulmányából is érezhető, hogy olvasóit bíztatni kívánja, dolgozzanak a pozitív esély beváltásának érdekében.
Mit láthatunk ebben az átmeneti periódusban, az új parlament összeülésére és az új kormány megalakulására várva? Egyelőre nem sok mindent, ami alátámasztaná a pozitív várakozásokat. A Fidesz össztüzet zúdít a jegybankra, anélkül, hogy megmondaná, a jegybank milyen lépésével nem ért egyet, megjelölné, hogy az MNB vonalvezetése hol ütközik a hivatalba lépő kormány (tervezett) gazdaságpolitikájával. Amúgy nem kötötték a választópolgárok orrára a tervezett gazdaságpolitika mibenlétét sem. A jegybankelnök etikai alkalmasságának vizsgálata a jelölésnél időszerű. A jegybankelnök személyét támadni, konkrét szakmai kifogás megjelölése nélkül, arra mutat, hogy az új kormánypártnak semmi és senki se jó, csak amit és akit teljesen kontrollálhat.
Az egyszerű állampolgárnak tehát a baljósabb forgatókönyvvel is számolnia kell. Az ellenállás színterei: a munkahelyek. Fontos lenne, hogy mindenki, aki alá tudja támasztani, hogy munkahelyét politikai tisztogatás okából veszti el, éljen a jogorvoslat lehetőségével. Ezt persze kellő önkritikával kell tenni. A következő szintér: a tájékoztatás. Amíg lehet, fenn kell tartanunk a független tájékozódás lehetőségét. Lehet, hogy nem marad más, mint az internet. Technikailag az is cenzúrázható, de ott talán még nem tartunk.
Egy tévébeszélgetést hallottam nemrégen angol és amerikai tudósítókkal (BBC, New York Times stb.) Egybehangzóan állították, hogy angol nyelvű tájékoztató anyagot csak a Jobbiktól kaptak. Demokratikus pártok, egyesületek, civil kezdeményezések, ébresztő! A Figyelő ismertette a Wall Street Journal cikkét a jegybankot ért támadásokról, lehozta az amerikai lapban szereplő karikatúrát is. Rákattintottam a linkre, elolvastam az eredeti cikket és a hozzá fűzött kommentárokat is. A hozzászólások túlnyomó része kemény szélsőjobbos hangvételű volt, némelyik minősíthetetlen hangvételű, antiszemita kirohanásokkal. Az ellenállásnak abban is meg kellene jelennie, hogy nem engedünk át minden magyar tárgyú tájékoztatási felületet a (szélső)jobboldalnak. Nem tudjuk megjósolni, hogy a görög válság milyen további gondokat fog okozni hazánkban is. Az új kormánypárt reagálhat úgy is, hogy a közvéleményt az „elszámoltatásnak” nevezett látványossággal próbálja kielégíteni a valódi problémák kezelése helyett. Bizakodni jó. Az önbeteljesítő sötét jóslatokat kerülni kell. De résen kell lennünk, hogy szabadságunkból mentsük, ami még menthető.