Az MSZP-ről és Gyurcsányról

Gréczy Zsolt: Gyurcsány és az MSZP: külön, de mégis együtt
Lázár András: Reflexiók egy reflexióra – vita Mihancsik Zsófia írásával
Mihancsik Zsófia: Az MSZP-ről és Gyurcsányról




Szombaton zárt ülést tartott a Magyar Szocialista Párt választmánya, hogy értesüljön a következő fél évben az MSZP előtt álló feladatokról és a párt megújításáról. Az MTI beszámolója szerint, bár az előzetes napirenden ez a kérdés nem szerepelt, a megelőző napok nyilatkozatainak ismeretében várható volt, hogy a szombati választmányi tanácskozást a Gyurcsány-platform terveinek megvitatása uralja majd. És valóban: a választmányban többen rendkívül élesen bírálták, a párt szétverésének szándékával vádolták Gyurcsány Ferencet, aki egyébként nem vett részt az ülésen. Simon Gábor választmányi elnök mindezt később megerősítette, sőt elmondta, hogy a végül elfogadott határozatnál radikálisabb ötletek is előkerültek, Gyurcsányék kizárásának lehetőségéről viszont nem szavaztak. Ugyanakkor az uralkodó álláspont az volt, „ha úgy döntenek, hogy kilépnek az MSZP-ből, tegyék meg minél gyorsabban”.

Ezt követően a választmány kiadott egy figyelemre méltó és szerintem önleleplező határozatot, amely pontokba szedi, mit tartanak a párt számára irányadó és követendő normának. Az alábbiakban, a határozat egyes pontjaihoz fűzött megjegyzéseimben elmondom, hogyan értelmezem én a szocialista pártnak ezt a dokumentumát.
 

„1. A Választmány egyet ért az Országos Elnökséggel abban, hogy az MSZP első és legfontosabb feladata az Orbán-kormány leváltása, a demokratikus és igazságos Magyarország megteremtése. Felszólítja az MSZP Országgyűlési Frakciójának tagjait, hogy – ahogy a többség tette eddig is – minden energiájukat ennek a célnak az elérésére összpontosítsák.” (Betűhív idézet)

Szerintem is csak egyet ért (azaz egy dolgot ért) az MSZP országos elnöksége és választmánya: hogy Orbán annyira bűnrossz, hogy ilyen kormányzásnál még nekik is lehet esélyük. Az utolsó, hogy még néhány évre változatlan állapotban meghosszabbítsák a létezésüket. Szerintem tévednek, szerintük nem. Ez hitvita. Még akkor is, ha a közvéleménykutatások mást mutatnak, mint amire az MSZP számít (lásd a Medián szeptemberi adatait), hiszen két és fél évvel a választások előtt az adatok nem mondanak sokat a választási időszak felfokozott döntéskényszeréről. De két adat igenis sokat mond. Az egyik, hogy a „választások után mért 50 százaléknyi kormánypárti [a Fideszre szavazó] tömeg mostanra 31 százalékosra apadt”, de az MSZP támogatottsága nem nőtt, szemben a Jobbikéval: mindkét párt „a választókorú népesség 12-12 százalékát, a választani tudó biztos szavazók 20-20 százalékát tudhatja maga mögött. Azaz a Jobbik profitált a növekvő elégedetlenségből, az MSZP-nél pedig tovább tart a bénultság” – írja a Medián. A másik, hogy a választási „részvételi hajlandóság már lassan egy éve 50 százalék alatt alakul”, s „a mostanihoz fogható passzivitást 1991 vége óta nem mért a Medián”. Vagyis ma a választásra jogosultaknak csak negyven százaléka menne el szavazni. Mindkét adat arról szól, hogy ez az MSZP nem kell. Még Orbánnal szemben sem. Ma legalábbis semmiképp. És persze, harmadik adatként, meg kell nézni a „Politikusok ismertségének és népszerűségének változása” című táblázatot: a 38 (!) százalékos népszerűséggel rendelkező Orbán Viktor vezeti a mezőnyt, és két LMP-s, de még egy jobbikos politikus is messze megelőzi az MSZP legnépszerűbb emberét, a 23 (!) százalékos Mesterházy Attilát. Ezt nem lehet „a” politikából és „a” politikusokból való totális össznépi kiábrándultság számlájára írni. Ilyen kormányzás mellett, ilyen ellenzéki konkurencia mellett ez több mint csúf eredmény: leleplező eredmény. És a félreértések elkerülése végett: nem Gyurcsány Ferencről szól. Nem a Gyurcsány hatéves kormányzása által tönkretett pártról, amilyennek az MSZP szívesen látja és láttatja magát. Másfél évük volt rá, kormányzati abszurdumokkal, nemzetközi botrányokkal és hazai tiltakozások sorával teli másfél évük, hogy megmutassák magukat abban a választható állapotukban, amelyet Gyurcsány állítólag tönkretett. Csak hát ez az állapot, ezzel a személyi állománnyal, ennyire elég. Egy olyan párt, amelyikre szerintem a választók szavaznának, ezt képes lenne tudomásul venni, és ennek megfelelően változtatni. Radikálisan.

2. Az ország jelenlegi helyzetében a Választmány károsnak tart minden olyan kezdeményezést, amely eltereli a figyelmet az emberek problémáinak megoldásáról, az orbáni rendszer parlamenti diktatúrájának leváltásáról, a baloldali alternatívaállításról.”

Aki ma Magyarországon ezt a rettenetesen ostoba és elkoptatott fedőkifejezést használja –„eltereli a figyelmet” –, egy dolgot biztosan elárul magáról: hogy neki magának is jócskán van takargatnivalója. A takargatnivaló mindaz, amit az előzőekben leírtam. Hogy az emberek nem kérik az MSZP megoldásait, még az orbáni parlamenti diktatúra közepette sem, hogy nem az MSZP-vel képzelik el a diktatúra leváltását, és hogy az a „baloldali” alternatíva, amelyet az MSZP állítani tud, nem az ő alternatívájuk (értsd: nem találtak semmi olyan hihető, hiteles és vonzó mondandót a párt nagy számú parlamenti felszólalásában, sajtótájékoztatójában, közleményében, politikusainak megnyilatkozásaiban, amelytől ne csak mélyebbre kókadt volna a fejük). Tehát ha az MSZP „az emberekre” hivatkozva utasítja el Gyurcsány pártreform-kezdeményezéseit, nem mond igazat. Legfeljebb saját akarnok módján mond igazat: a legkevésbé sem érdeklik a választói visszaigazolások, igazából az sem érdekli, hogy Orbán valódi, tartalmi alternatívájává fejlessze önmagát, két dolog érdekli: saját létének meghosszabbítása és önmaga megnyugtatása, hogy ez is elég lesz (és persze az önmagára vonatkozó nemkívánatos elképzelések kilövése).

3. A pártot, annak tagjait, vezetőit, képviselőit ért fenyegetésekre válaszul az MSZP tagsága, vezetői, platformjainak és egyéb szervezetének tagjai megerősítik egymás iránti szolidaritásukat. Tartózkodunk attól is, hogy bármely párttársunkat olyan színben tüntessük fel mint aki jogilag vagy erkölcsileg kifogásolható gyakorlatot folytat. De, ha valaki vét a törvény, vagy az általunk elfogadott etikai normák ellen, akkor azzal nem vállalunk közösséget és nem leszünk szolidárisak.”

Tiszta sor. Ennél meggyőzőbben nem is igazolhatták volna mindazt, amit eddig leírtam róluk. Jöhet itt politikai leszámolás, koncepciós per, Orbán fideszes gépezete levadászhatja egyenként a neki nem tetsző politikusokat, szolidaritás csak addig van, amíg működik a párt-alattvalóság. Még egyszerűbben szólva: a demokrácia, a jogállam csak addig fontos, amíg a mi kutyánk kölykét védjük vele. A szolidaritás is engedelmességhez kötött, hoci-nesze alapon jár. A „pártárulókra” nem terjed ki sem a jogállamról szóló szocialista elképzelés, sem a politikai üldözöttel való szolidaritás. Sőt, még az is megeshet, hogy most hirtelen törvénysértőnek fogjuk látni azt az embert, akiről eddig azt mondtuk, ártatlanul üldözi Orbán bosszúja – persze csak akkor, ha „az általunk elfogadott etikai normák ellen” is vét. Sőt, akkor még egyenesen jól is jöhet, ha ezt a mi nagy belső problémánkat Orbán meg Polt segít megoldani.

Azok, akik ezt a passzust leírták és megszavazták, már azt sem érzik, milyen mélységesen önleleplező módon beszélnek. Hogy ők maguk teszik nyilvánvalóvá, mennyire üresek fennen hangoztatott elveik, és mennyire beszűkült a látóterük: már régen nem látnak ki az éppígylétükért folytatott harcból.

„4. Az MSZP demokratikus párt, melyben a többségi döntések mindenkire kötelezőek. Aki a többségi döntések megvalósulását akadályozza, vagy a párt működésével, megújulásával kapcsolatos kritikát nem a párton belüli fórumokon fogalmazza meg, az nem méltó a Szocialista Párt szolidaritására, anyagi, erkölcsi és infrastrukturális támogatására. A párt azon platformjaival és tagozataival szemben, amelyek nem tartják be határozatainkat, etikai normáinkat és az alapszabály rendelkezéseit, a Választmány az alapszabály 35. § 1., 4. és 36. § 4. bekezdése alapján fog eljárni.”

Erről a szakaszról nem tudok mást mondani, mint amit a 3-ról elmondtam és az 5-ről mindjárt elmondok. Legfeljebb egy dolgot fűznék hozzá. A Népszabadság tudósítása szerint az MSZP szombati választmányi ülésén „Mesterházy Attila pártelnök a felszólalásában hosszan és pontosan dokumentálta, hogy miként változik az MSZP támogatottsága a közvéleménykutatóknál, amikor saját belső ügyeivel van elfoglalva, és mennyiben ’jönnek át’ a szocialisták egyéb témákban tett nyilatkozatai akkor, amikor ’pártügyekben aktív a Gyurcsány-féle szárny’. Úgy tudjuk, Mesterházy azt kívánta bizonyítani… hogy Gyurcsányék pártvitái inkább ártanak, mint segítenek az MSZP-nek.”* Én is úgy gondolom, hogy alkalmatlan a politizálásra az a párt, amelyben van egy rakás, egymástól gyökeresen eltérő elképzelésekkel rendelkező, ráadásul fegyelmezetlen ember és irányzat. Szerintem az SZDSZ megsemmisülésében is nagy szerepe volt a hangos és minden lehetséges elvi és nézetkülönbséget a nagy nyilvánosság előtt, a pártot ostorozva megtárgyaló, sokszor doktriner holdudvar-értelmiségnek. Az MSZP-t azonban nem a saját értelmisége, hanem a saját nagyhangú, akarnok vezetői és meghatározó tagjai vágták haza, módszeresen és hosszú éveken át, akik legszívesebben a nyilvánosság előtt gyilkolták volna le minden párttársukat, aki nem hajolt meg az általuk vezetett irányzat, klikk, részhatalmi piramis és egyetlen igazság előtt. Ha nem maguk szónokoltak, akkor folyamatosan kisúgtak, és zaftos (meg a pártbeli ellenfelekre nézve dehonesztáló) belső pletykákkal látták el az általuk preferált újságokat és a politikai elemzést a pártpletykákkal módszeresen összekeverő, önmagukat „jólértesültnek” és a hírversenyben nyertesnek tartó újságírókat. És ezt nem Gyurcsány Ferenc művelte. Hanem azok, akik most etikai normákat emlegetnek. Mert ma is meghatározó emberei az MSZP-nek. És ha a belső viszonyok nyílt kritikusait netán kizárják a pártból, azok is maradnak. (Az már csak apróság, hogy az a párt beszél etikai normákról, amelyik öt éve néma véd- és dacszövetségben van saját legaljasabb árulójával, lásd: Megjegyzések a Niedermüller-sorozathoz – III.: Az áruló).

„5. A Választmány deklarálja, hogy a Magyar Szocialista Párt infrastruktúrája és vagyona egy és oszthatatlan.”

Itt volt az ideje, őszintén kimondani, hogy a Magyar Szocialista Párt vagyona és infrastruktúrája fölötti rendelkezés csak a párt régi (azaz mai) vezetőit illeti meg. Akik olyan jól sáfárkodnak vele már két évtizede, hogy 2011-re elérték a 12 százalékos támogatottságot. És akik a jövőben is arra akarják felhasználni, hogy a maguk mérhetetlenül vonzó személyiségével a maguk mérhetetlenül vonzó mondandóját (lásd mint fent) eljuttassák a megmentendő „emberekhez” (még akkor is, ha ők nem akarnak megmentődni, az MSZP által semmiképp). A párthoz méltó vagyon- és infrastruktúra-felhasználás! És persze a szolidaritáshoz és az erkölcsi támogatáshoz hasonlóan az anyagi- és infrastrukturális támogatás is csak az alkalmazkodónak jár. Alkalmazkodni pedig a párt mai vezetőihez kell. Akik az összes támogatásfajtáról döntenek.


Namármost: mielőtt megkapnám a megszokott és lekezelő Gyurcsány-rajongó jelzőt számos publicista és értelmiségi kollégámtól.**

Fogalmam sincs, mint már megírtam (Örömeim a szép új világban), hogy a magyar, nem Fidesz-hű és nem náci-radikális választó vevő lenne-e még ebben az életben Gyurcsány Ferenc személyiségére, világlátására és mondandójára.

Fogalmam sincs, hogy Orbán szerintem szükségszerű hiteltelenedésének lesz-e, lehet-e egyáltalán következménye az, hogy a hosszú éveken át folytatott, sikeres amortizációs politika is megfordul (istenem, milyen jó, hogy Semjén Zsolt nem szégyellte bevallani a Magyar Narancsnak, hogy négy évig Gyurcsány amortizálása volt az egyetlen politikai feladatuk – hányszor és hányan hivatkoztunk már rá!), és Orbán hiteltelenedésével párhuzamosan Gyurcsánynak is módja lesz levakarni magáról mindazt, amit ez a félelmetesen hatékony amortizációs politika vastagon rárakott. Hiszen ha a magyar választó végre rájön, hogy Orbán gyakorlatilag végighazudta politikusi életének legalábbis utolsó évtizedét (amit ma már nap mint nap megtapasztal, ha a Wikileaks-iratok tartalmáról nem is értesül), még arra is rájöhet, hogy Gyurcsányról hazudott a legtöményebben.

Fogalmam sincs, mint már szintén elmondtam, hogy Gyurcsány tanult-e bármit is, önmagára és politikusi minőségére nézve, kormányzása és pártelnöksége baklövéseiből és kudarcaiból. Fogalmam sincs, milyen ez a mai Gyurcsány Ferenc, akinek a facebookos bejegyzéseit nem szívesen olvasom, mert a kardcsörtető, jelzős szerkezetekkel teletűzdelt indulatgerjesztés (meg a privatizálás is) idegen tőlem, de aki a mentelmi joga ügyében tartott parlamenti felszólalásában ugyanaz a gondolkodó, okosan érvelő, meggyőző politikus volt, aki elmondta az őszödi beszédeket, és aki annak idején oda tudta rakni a modern, európai, polgári Magyarország képét a reformjairól szóló elképzelései mögé.

Mivel mindezt nem tudom, azt se tudom, még csak megtippelni sem, hogy lehet-e akár a legcsekélyebb hitele is annak a pártnak, amelyet állítólag szervezni készül. De mivel úgy gondolom, az MSZP nem lesz váltópárt (tehát Gyurcsány a „baloldal” esélyeit nem rontja), és nyomát sem látom olyan képződménynek, amelyik az lehet, azt hiszem, mi, választók, biztosan nem veszítünk semmit, ha Gyurcsány úgy dönt, kiválik az MSZP-ből (szerintem rég ezt kellett volna tennie), és kiderül, mit ér akkor, ha nem kell alkalmazkodnia az MSZP rémséges működési módjához, elképzeléseihez és személyi állományához. Lehet, hogy nem többet, mint amennyit a pártjával együtt ért. De lehet, hogy a választásokig hátralévő két és fél évben mégiscsak tud csinálni egy választható pártot. Nem tudom, csak egy újabbal gyarapíthatom a „fogalmam sincs” kezdetű mondatokat. Azzal a nem lényegtelen kiegészítéssel, hogy Gyurcsány döntésének csak számunkra, a választók számára lehet hozadéka. Akár így sül el, akár úgy.



* Hogy a Népszabadság sincs más véleményen, azt jól mutatják az MSZP–Gyurcsány-konfliktusról szóló cikkcímeik: Amit Gyurcsány csinál, az káros az MSZP-nek; Fidesz 2.0 - Ilyen MSZP-t akar Gyurcsány Ferenc?; 'Nem rendítené meg az MSZP-t Gyurcsány kiválása'; MSZP: Rendet és összefogást!


** Írtam már arról (A konfliktus), hogy Gyurcsányról publicista és értelmiségi körökben ma is csak úgy illik beszélni, mint egy szabadon rugdosható félnótásról, aki olyan hülye (amellett persze, hogy messiás), hogy „bedönti az MSZP-t”, akinek egyetlen célja, hogy „ellopja a show-t politikustársai elől”, aki az „Orbánnak címzett, j’accuse típusú vádbeszédei mellett nemrég váratlanul második frontot nyitott a saját elvtársai ellen is”. Aki nem így beszél, aki Gyurcsány nevét hajlandó összekapcsolni a mérlegelés fogalmával, az csak egyike lehet annak a „nyolc-tízezer” rajongónak, a „nem kis részben csőlátású Boborjánok”-nak, „akik nem veszik észre, hogy ezt a valaha dicsőséges politikust ma már a társadalom döntő többsége elutasítja.”

Én az ilyen magas szintű újságírói normáknak nem felelek meg (sose is feleltem meg): senkit, még Orbánt sem tekintem a saját lábtörlőmnek, a társadalom „döntő többségéről” nem szoktam hasraütésszerűen nyilatkozni, a nyolc-tízezer szocialistapárttag-szavazót sem keverem össze tudatosan a magyar választókorúak összességével, a múlt és a jelen statikus állapotait nem vetítem rá okvetlenül a jövőre, a politikát nem tartom magamutogató barmok show-jának (még akkor sem, ha a politikusok közt sok a magamutogató barom, de azt figyelmen kívül hagyni, hogy sajnos ennek a „magamutogatásnak” is tétje van, számunkra, választók számára van tétje, mélységes cinizmus), semmiképp sem kárhoztatok annak a pártnak a „bedöntésére” – én persze azt mondanám, a reformjára – irányuló szándékokat, amely pártról, publicista kollégáimhoz hasonlóan, soha semmi jót nem gondoltam, nem aggódnék azokért az „elvtársakért”, akikért ők most láthatóan hirtelen aggódni kezdtek, mert ez az MSZP-s gárda még mindig jobb nekik, mint Gyurcsány, és végül ebben a kétségbeejtően alternatívátlan politikai világban nem csapnék agyon első reflexből senkit, aki esetleg alternatívája lehet Orbánnak, a Fidesznek meg a Jobbiknak. Én tehát rajongó vagyok. Ők mik?


Mihancsik Zsófia


Gréczy Zsolt: Gyurcsány és az MSZP: külön, de mégis együtt
Lázár András: Reflexiók egy reflexióra – vita Mihancsik Zsófia írásával
Mihancsik Zsófia: Az MSZP-ről és Gyurcsányról



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!