Nekünk Fidesz kell?



Az önkormányzati választások, majd nagyobb erővel az új alaptörvény elfogadása után bukkantak fel a sajtóban azok a töprengések, amelyek különböző hangsúlyokkal és irányokkal, de arról szólnak, hogyan lehet majd a Fidesz-kormányt leváltani egy majdani választások alkalmával, vissza lehet-e térni a harmadik köztársaság intézmény- és értékrendszeréhez stb. A szociális feszültségek erősödése, a gazdasági válság visszatérésének réme, a be nem teljesített, viszont sikerként kommunikált ígéretek, illetve elvárások folyton erősítik ezeket a töprengéseket. Így már most sem értelmetlen feltenni a kérdést, miszerint leváltható lesz-e rövid távon a Fidesz-rendszer, akkor is, ha a feladvány leghamarabb 2014-ben fogalmazódik meg a maga konkrétságában.

Sokan beszélnek a Fidesz-támogatók – közvéleménykutatásokban látható – táborának több százezres csökkenéséről. Ehhez azonban hozzá kell venni az ellenzéki pártok tartós stagnálásként értékelhető hullámzását, valamint azt, hogy az elmúlt időszakban tartott időközi választásokon a Fidesz többnyire vagy „csak” simán begyűjtötte a mandátumot vagy a 2010-es eredményekhez hasonlóan tarolt. (A szabályt erősítő kivételnél – leginkább Gyöngyöspatánál – sajátos körülmények játszottak szerepet.) A tendencia túl szembetűnő ahhoz, hogy csak azzal magyarázzuk, az időközi voksolásokon rendre alacsonyabb a részvétel, az ellenzéki, illetve elégedetlen szimpatizánsok kevésbé mozgósíthatók, mint a Fidesz-hívők, kevésbé érzik, hogy szavazatuknak tétje van.

Kétségtelen, hogy a megszorító intézkedések nyomán nő az elégedetlenség, az azonban nagyon is kérdéses, hogy ez elég-e a kormánnyal szembeni általános vagy legalább eltérő nagyságrendű bizalmatlanság kiváltásához. Több dolog miatt is úgy gondolom, hogy az ellenzéki pártok összefogásának, alternatívaszerepének végiggondolásánál szélesebb körű töprengésre van szükség. Mindenekelőtt nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy – micsoda áthallás! – már most többről van szó, „mint egy kormányváltás”, azaz az Orbán Viktor által szándékolt politikai rendszer már most sem írható felül a jelenlegi (bármilyen) ellenzék mandátumarányának 50 százalék felé tornászásával. Magunk sem vagyunk teljesen tisztában azzal, hogy pontosan milyen mértékig fog ez az új rendszer kiépülni, mintha most is csak úgy kritizálnánk a kormány intézkedéseit, ahogy az elmúlt 20 évben megszoktuk. 2012 elejétől viszont mindehhez hozzá kell venni, hogy életbe lép az új alkotmány, valamint az ősszel szédítő ütemű törvénykezéssel akarják az új rendszer alapjait – nagyon is erős fundamentumokra – lerakni. (Gondoljunk csak a választójogi törvényre: akármilyen lesz is a végső formája, azt senki nem gondolhatja komolyan, hogy a mostani Fidesz-hatalmat potenciálisan veszélyeztető rendszer alapján járulunk majd az urnákhoz.) Nem érzékeljük talán eléggé, hogy milyen gyorsan változik körülöttünk az ország és politikai felépítménye, az alsóbb szintekre, sőt hétköznapjainkra gyakorolt hatásaival együtt.

Két dolgot vegyünk még figyelembe. Az egyik a Fideszben és Orbánban hívők tábora, amely jóval nagyobb és egységesebb annál, hogy az egzisztenciális viszonyok romlása vagy a demokratikus intézmények elleni támadás alapjaiban kikezdhetné. A Fidesz-szavazók jelentős része nemcsak megőrzi szavazási hajlandóságát, hanem hisz is abban, hogy nekünk Orbán és a rendszere kell – függetlenül attól, milyenek a személyes tapasztalatai. A Fidesz-szavazótábor másik (sejtésem szerint legalább ilyen nagy) része pedig elfogadja azt, hogy „nincs jobb”, „ezt legalább ismerjük”, „még mindig jobb, mintha…” A miniszterelnök és környezete sokkal többet tanult egyes korábbi tekintélyuralmi rendszerek szövetségi (társadalom-, illetve kommunikációs) politikájából, mint gondolnánk. Ki tudnak alakítani olyan viszonyokat, hogy sokan ne is akarjanak alternatívát keresni más politikai pártokban, márpedig ez a hatalom megtartásához akár hosszabb távra is elég lehet számukra. Tudják azt, hogy például a demokrácia által adott jogok korlátozása nem feltétlenül vezet tömeges – szavazásban is megnyilvánuló – elégedetlenséghez, a közvélemény megnyerése ennél bonyolultabb folyamat. (Akár a Horthy-, akár a Kádár-rendszerre gondolunk, sokan voltak, akiknek nem tetszett a kvázi vagy tényleges egypártrendszer, viszont megelégedtek a rendszer által nyújtott viszonylagos stabilitással, vagy elhitték ennek erőteljes sugalmazását.) A rendszer hatalomban tartásához egyformán szükséges a 1. polgárok feltétlen hűsége, 2. félelemérzete – illetve 3. apátiája egyaránt.

Utóbbi feloldásához, a rendszer megváltoztatásának érzéséhez az életszínvonal romlása önmagában nem elegendő, legalábbis egész más mértékben, mint ahogy esetleges javulása a kormány népszerűségének stabilitását eredményezi. Hogy ez nem pusztán véletlen folyamatok eredménye, a kormányfő számos megnyilatkozása igazolja. Már az önkormányzati választások után úgy nyilatkozott, hogy aki elment szavazni, az támogatja, aki otthon maradt, az nem ellenzi. (Más szavakkal, úgy gondolta, hogy aki nincs ellene, az vele van.) A legújabb kötcsei beszédéről kiszivárgott hírek szerint pedig „új társadalomkép” kialakításán munkálkodik, aminek kimondatlanul is meghatározó eleme lesz a társadalmat újjászervező politikai erő (vagyis pártja, a Fidesz) hatalomban tartásának igénye. Sokan vélekednek úgy, hogy a jövedelmi viszonyok romlása vagy akár a szociális feszültségek robbanásveszélyessé válása (kívánom persze, hogy mindez távol legyen tőlünk!) megrengeti a kormányzatot, szerintem pedig az ellenkezője valószínűbb: akár a hatalmi viszonyok stabilitását is maga után vonhatja. (Vagyis egész más a helyzet, mint Gyurcsány idején. Akkor volt ellenzéki erő, amely nagy vehemenciával lépett a kormány szavahihetőségével és megszorításainak hatásával alátámasztott hatalomszerzése útjára, most ilyenre nem lesz lehetőség. Gondoljuk csak meg a kiszivárgott Wikileaks-távirat visszhangtalanságának vagy a kormányellenes tüntetések támogatottságának tanulságait.)


Hoody (Banksy – Stencil Art Street Battle, London, 2008) – flickr/paul adrian 

Nem zárom ki persze, hogy a Fidesz-rendszer leváltásához szükséges erjedési folyamat felgyorsulhat 2014-re, de ehhez arra van szükség, hogy a társadalomban tudatossá váljon, igazságtalanok a kormányzati megszorítások, valamint az, hogy a demokrácia iránti igény ne pusztán járulékos, hanem tartalmi követelése legyen a választóknak. E téren pedig a mostani és majdani demokratikus ellenzéki pártoknak bőven van tennivalójuk. Most nagyon erőteljesen az látszik, hogy a Fidesz-rendszer leváltásának kulcsa – tekintélyuralmi rendszerekre jellemző módon – átcsúszott a hatalom birtokosainak kezébe: kétféle, egyaránt indirekt módon járulhatnak hozzá. Egyrészt elkövethetnek később valami nagy visszhangot kiváltó, a rendszert minden korábbinál jobban leleplező, kapkodáshoz vezető hibát. Másrészt pedig az (s ez a fontosabb, Orbán megnyilatkozásaiban is visszatérő, később várhatóan szaporodó elem), hogy lesz-e a kormánypárt(ok)ban belső elégedetlenség, amelynek nem az a forrása, hogy egyesek kevesebbet kaptak, mint várták. Hanem az, hogy felismerték a kormányfő által kijelölt út alapvető hibáit, partnerei lesznek valamiféle új „kerekasztalnál” egy másfajta, a készülőnél jóval demokratikusabb politikai átalakulásnak (kormányalakításnak). Ehhez persze idő kell, ki tudja most, hogy sok vagy kevés. De az biztos, hogy az Orbán-rendszer tanulságait nem árt folyamatosan figyelemmel kísérni – akkor is, ha lassan végleg bezárul körülöttünk.



http://www.fazekascsaba.hu/Fazekas Csaba

Írásai a Galamusban:

A hatodik alternatíva
Egy az Isten – egy a tábor
Csodatétel után – csodavárás előtt
Déjà vu (Hozzászólás a Jobboldali-e Magyarország-vitához)
A fehér falú közhivatalok ellenforradalmának letöréséről
Előhang a „nemzeti együttműködés alkotmányához”
Nemzeti egységtankönyv
G-7
„Ha máshol nem”
Áldástól a szánakozásig
Az istenadta
A türelmetlenség termése
Ugyanott sarkallik
Nagytakarítás
A horgonylánc dilemmái
A búvópatak sodrása
Az ártatlanság vélelme és a médiatörvény – a pécsi püspökség esete
Zavaros érzékelés – zavaros konstrukció
Rendszerstart
Gondolatok a készülő egyházügyi törvényről


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!