13 – I. rész

13 - első rész
13 - második rész




Egyre biztosabbnak látszik, hogy tizenhárom év nagyrészt eredménytelen működés után megszűnik a bíróságok legmagasabb szintű igazgatására létrehozott Országos Igazságszolgáltatási Tanács (OIT), és vele együtt a hivatala is, helyét pedig egy másik hivatal, valamint a mellé felállított testület veszi majd át. Nem vicc, a hírt a Magyar Nemzet és a Magyar Hírlap is lehozta.


Elemek

A közvélemény számára Áder János nevéhez kapcsolt koncepciót javaslataival a Magyar Bírói Egyesület is támogatta – beleértve Szájer József feleségét is, amely tény fölött Ravasz László reformbíró örömét fejezte ki. Az nem teljesen egyértelmű, hogy javaslataik közül az is bekerült-e a koncepcióba, miszerint az új hivatal parlament által választott és neki felelősséggel tartozó vezetőjének döntései a szintén új testület által megvétózhatók-e, mindenesetre az egyesület tervei szerint a testületnek egyetértési és vétójoga is lenne, ami igen érdekessé teszi majd a vezető egyszemélyi felelősségét. Mindamellett ez sem vicc, az említett lapokban olvasható. Áder János meg – ha jól tudom – jogász.

Valóban új elem ugyanakkor, hogy az Országos Bírói Hivatal vezetője nem lesz azonos a Legfelsőbb Bíróságot váltó Kúria elnökével (jelenleg az OIT és a Legfelsőbb Bíróság elnöke ugyanaz a személy), ami azt eredményezi, hogy a hivatalvezető igazgatási kérdésekben a legfelső jogorvoslati fórumot is irányítani fogja.

Azt egyébként, amelynek vezetője (Baka András) szóvivőjén keresztül tudatta a világgal, hogy a koncepciót nem ismeri, ezért nem tud róla nyilatkozni. Úgy tesz tehát, mintha még mindig nem jött volna rá, hogy a jogalkotás most így zajlik, az érintettek bevonása nélkül, vagyis ha valamit lehoz a Magyar Nemzet, nem duzzogni kell, hanem tudomásul venni, hogy kvázi hivatalosan közölték, aztán jöhet a rácuppanás. Nem ördöngösség, az idők szele. Háborogni a gyors szakmai véleményadás után is lehet.

A kormánypárt(ok) legfrissebb elképzeléseiről sok érdemi információt egyelőre nem lehet tudni, annyi viszont biztos, hogy az ítélőtáblák megmaradnak (kár is lett volna szétverni őket, jól teljesítenek, még ha egy ilyen kis országban öt sok is belőlük. Ez azonban csak személyes vélemény, amit nem mellesleg statisztikai adatok támasztanak alá), és a közigazgatási bíróságok külön bíróságokként működnek majd a jövőben. Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a bírósági szervezeten kívüli hivatalokként. Más hírek szerint a munkaügyi bíróságok mintájára, a bírósági szervezeten belül. Most is ott vannak, nem értem, de majd kifejtik. Az előbbi sem az ördög találmánya (mármint általában, most nem tudom, honnan jött), van rá példa jogállamokban is. A leginkább testidegennek tartott cégbíróságok ellenben – ki tudja, miért – maradnak, ahol vannak, ami az ott dolgozókat nyilván megnyugtatja. Addig, amíg egy újabb cikkből nem értesülnek ezzel ellentétes tervről.


Székek és darabok

A bírósági szervezet legtöbb problémáját orvosló megoldásként átnevezik a városi bíróságokat járásbíróságokká, a megyeieket törvényszékekké, ami jelentősen fel fogja lendíteni a bélyegző- és cégtáblaipart, továbbá rengeteg pénzbe fog kerülni, de a hatása leírhatatlan lesz. Már most is az, nem is kísérletezem vele. A koncepció e részének egyetlen hibája, hogy éppen most küldték el azokat a bírákat, akik még a járásbíróságokon kezdtek. Ha jól emlékszem, azt róják fel nekik, hogy olyan érában ítélkeztek, amikor még járásbíróságok voltak. (Feltételezem, ez lesz az a rész, amit végül kivesznek a tervezetből, hogy a kritika iránti érzékenység is tanúsítva legyen. És mert egyáltalán nincs jelentősége.)

A Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) feldarabolása már Baka Andrásnak is vesszőparipája volt, és most végre teljesülhet. Haszna kétséges, de tény, hogy ez az ötlet bírósági berkekben is időről-időre felmerül. Támogatói a kisebb kerületi bíróságok kialakításától azt várják, hogy így megszűnik a PKKB ügyhátraléka, és ez így is lesz, a kisebb kerületi bíróságok ügyhátralékává fog válni, de eredeti helyén kétségkívül megszűnik. Nem vitás, hogy egy nagy raktárépületben könnyebb megfékezni a tüzet, ha a raktár válaszfalakkal több helyiségre van osztva, tűz esetén mégsem állna neki válaszfalat építeni senki, hanem előbb oltana, aztán építene. A PKKB esetében egyelőre csak a fakkok kialakításáról van szó, a tűzoltás módjáról nem hallani.


Dialog (Banksy) – museumofthestreetart.blogspot.com 


A cél

Mint ahogy arról sem, hogy mi a kormány célja az igazságszolgáltatási rendszer átalakításával. Abból ugyanis, ami eddig tervként kiszivárgott, egyetlen dologra lehet következtetni. Konkrétan arra, hogy Baka András háttérbe szorításán kívül nincs más céljuk. Arra meg fölösleges papírt és energiát pazarolni, mert regnálásának ideje alatt a főbíró nem csinált az égvilágon semmit. Legalábbis semmi olyat, amivel a kormányzat köreit az ingerküszöbüket átlépő mértékben zavarta volna.

Levezetem. Nem Baka Andrást, őt levezeti a porondról az új törvény a Magyar Bírói Egyesület (MABIE) segítségével. Itt csak azért érdemes kissé elidőzni, mert az olvasó nem feltétlenül van tisztában a bírósági szervezet belügyeivel, mint ahogy a bírói szervezet sincs, mert az átláthatatlanság nagyjából ugyanakkora, mint korábban volt, azzal a – nem jelentéktelen – különbséggel, hogy most már lehet beszélni róla. A belső ügyekről pedig tudni érdemes, hogy a MABIE-t maga a főbíró hajtotta a politikusok felé vezető útra azzal, hogy az OIT működésébe nem vonta be az egyesületet annyira, amennyire ők szerették volna. Az eredmény az, hogy a tervekről a minisztérium az (egyébiránt megszüntetésre ítélt) OIT-tal nem, Makai Lajossal, a MABIE elnökével viszont tárgyal. Stratégiai együttműködési megállapodás alapján, amelyet az egyesület alapszabálya lehetővé tesz, de némi rossz szájízt kölcsönöz a dolognak, hogy a megállapodás létét Répássy Róbert államtitkár kotyogta ki először a sajtónak, és a tagságot csak az ehhez fűződő találgatások megjelenése után tájékoztatta az egyesület – nem nélkülözve a magyarázkodás észrevehető jeleit. Azt már csak a rosszindulat és a realitások ismerete mondatja velem, hogy az együttműködés a kormányzat részéről nagy valószínűséggel addig lesz fontos, amíg a változtatásoknál az érdekképviselet 1600 fős tagsága hivatkozási alap lehet. Külön kérdés persze, hogy ebből a létszámból hányan értenek egyet a tervekkel. De erről lejjebb.


A probléma

Tehát a levezetés. Átalakításra általában akkor van szükség, ha valami nem vagy nem jól működik (hazai viszonyok között elképzelhetetlen esetben akkor is, ha új vezetőket akarnak kinevezni), és az átalakítástól a probléma megoldása várható.

A magyarországi bíróságokkal összefüggő fő probléma, hogy egyes helyeken, pontosabban a központi régióban, így Budapesten és Pest megyében rendkívül hosszú ideig tart egy-egy eljárás, aminek az az objektív oka, hogy itt túl sok az ügy, és a bíróságok az adott létszámmal nem tudnak megbirkózni velük. Ennek következtében az állampolgár szív.

Ha a helyzetet orvosolni szeretnék, fel kell tárni az ügyek felgyülemlésének okát vagy okait. Tekintve, hogy ez a régió húsz éve nagyjából ugyanígy áll, nagy az esély arra, hogy az ok nem, de legalábbis nem elsősorban a most dolgozók munkájában keresendő.


Az okok

Jogászi körökben köztudott, hogy a rendszerváltás (fiatalabbaknak: 1989) után egyre több jogviszony elbírálása került bírósági hatáskörbe, arra hivatkozva, hogy a független bíróságok kontrollja jelenti a kívánt jogállami garanciát. A jogalkotó az új ügycsoportok nagy részében a Fővárosi Bíróság kizárólagos illetékességét állapította meg, miáltal az ügymennyiség itt ugrásszerűen megemelkedett.

Az ország főváros- és Pest megye-centrikussága nemcsak a hivatalok ide telepítésében, de a cégek, a gazdasági élet szereplőinek megoszlásában is megfigyelhető, s ez úgyszintén ahhoz vezet, hogy bizonyos pertípusok aránya a központi régió bíróságain jóval meghaladja a vidéki bíróságokét. A terület lakosságszámából levonható következtetés nem kíván magyarázatot.

Fontos még, és erről a hivatalos vizsgálatok is hajlamosak elfeledkezni, hogy az egy-egy itteni bíró kezén lévő két-háromszáz ügy azt is jelenti, hogy naponta lényegesen több, az ügyekben érkező beadványt kell elbírálniuk, mint a 30-50-70 üggyel dolgozó vidéki kollégáiknak. A bírói munka ugyanis nemcsak a tárgyalásból és ítéletírásból áll. Ennek ellenére, sajnos, nem találkoztam még olyan vizsgálóbizottsággal (pedig van belőlük bőven, ha a hasznuk elenyésző is), amelynek tagjai az aktákon kívül az iratmozgást dokumentáló postakönyvet is megnézték volna. Olyanokkal ellenben igen, amelyek megállapították, hogy a Fővárosi Bíróságon „sajátos ítélkezési szubkultúra” alakult ki, s bár ezt a félmondatot a vizsgálati jelentésükből utóbb tán visszavonták, sikeresen közreműködtek az eredeti problémák felszín alatt tartásában és az érintett bírói kar indokolatlan lejáratásában.

Noha a bírósági szervezeti törvény 1997 óta kötelezi az OIT-ot az egyenlő munkateher biztosítására, nem látszik nyoma annak, hogy erre vonatkozó bármilyen, eredményre vezető lépést tettek volna. Ezerszer elmondtam, de van, amit nem lehet elégszer, hogy míg egy budapesti bíró hol kétszáz, hol háromszáz üggyel küszködik, a harminc ügyet vivő vidéki kollégája a munka töredékéért ugyanannyi fizetést visz haza. Nem véletlen, hogy ezt a helyzetet már 1997-ben meg akarta szüntetni a jogalkotó, és valószínűleg az sem véletlen, hogy ezt ügyesen az OIT-ra bízta. S bár a Hivatal kezdeti éveiben megpróbálta változtatásra ösztönözni e téren a Tanácsot, az eredmény mindössze teljes lefejezése lett, hogy még véletlenül se kerülhessenek kényes kérdések az OIT elé.

Ehhez képest a koncepció – sokak számára – legvérlázítóbb része szerint „megteremtik a lehetőségét, hogy a kevésbé leterhelt bíróságokról – meghatározott pótlékért – átvezényelhessenek bírákat a nagyobb ügyhátralékkal rendelkezőkre”. Pótlékért. Magyarul, a békési bírónak van 30 ügye, ahhoz elvisz még harmincat, és ezért plusz pénzt kap. Akitől elvitte, évek óta kétszázzal küzd, rosszabb esetben tavaly még háromszázzal próbálkozott, most marad nála 170. Ezeket viszi tovább pótlék nélkül a maga sajátos ítélkezési szubkultúrájában. Nem szívesen turkálok senki zsebében, de ki szereti, ha hülyének nézik? Talán még a jogalkotó sem, de akkor felmerül a kérdés, hogy ez a remek ötlet a sajátja-e. S ha már a példát a Viharsarokból vettem, meg kell említeni, hogy éppen Békés megye volt az, amelyik önerőből küzdötte le jó néhány évvel a jelentős hátralékát, de Budapesten ez az út nem járható, lévén hogy e helyütt a probléma minden ügyszakot és minden szintet érint, továbbá az ügyek a jogviszonyok jellege miatt lényegesen bonyolultabbak.

Megjegyzem, ha mindenképp pénzzel és nem a bírói létszám reális elosztásával akarják megoldani a problémát, célszerűbb lenne új álláshelyeket telepíteni a túlterhelt bíróságokra (értelemszerűen ez is pénzkérdés), vagy – az igazságosság jegyében – kimondani, hogy a 30 vagy a 200 ügy ér egy teljes fizetést, és ehhez mérten megemelni vagy csökkenteni a másik oldal fizetését. Amíg ebbe nem nyúlnak bele, a kedvezőbb helyzetben lévők foggal-körömmel fognak ragaszkodni a fennálló állapothoz, és akár érthető is. Érthető, de elfogadhatatlan.


A lehetőség

Kis kitekintés. Vagy inkább be. Ma már lehetőség van arra is, hogy a túlterhelt bíróság kérje az OIT elnökétől a perek átosztását. Ha a kéréssel a címzett egyetért, a Legfelsőbb Bíróság elé terjeszti, ahol megszületik a döntés arról, hogy az ügyeket átteszik-e, és ha igen, hova. A kijelölést az ítélőtábla vagy a megyei bíróság elnöke az ügy érkezésétől számított 15 napon belül kérheti az OIT elnökétől. Ha az OIT elnöke a kezdeményezéssel egyetért, 15 napon belül indítványt tesz a Legfelsőbb Bíróságnál. Laikus számára sem vitás, hogy a szűk határidők célja az volt, hogy a kijelölés ne húzza el az ügy érdemi elintézését, nem pedig az, hogy az érkezést követő 15 nap elteltével megszűnjön a túlterhelt bíróság számára biztosított lehetőség. Ellenkező esetben például az ítélkezési szünetben érkezett ügyeknél eleve ki lenne zárva ennek a jogintézménynek az alkalmazása. És egyébként is: az áttétel lehetőségének lényege nem az adott bíróság terhének csökkentése, hanem hogy az ügy oda kerüljön, ahol hamarabb befejezhetik. Tiszta sor.

Az ilyen típusú áttételnél pótlék nélkül tárgyal a kijelölt bíróság bírája, hiszen a jogalkotó éppen az arányos munkamegosztás érdekében iktatta törvénybe ezt a szabályt – felismerve, hogy a szervezet önmagától nem fog lépni. Nos, így sem.


Cserni János                   


13 - első rész
13 - második rész



Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!