rss      tw      fb
Keres

Az „Index on Censorship” a Klubrádióról



Az Index on Censorship, Nagy-Britannia vezető szervezete a szólásszabadság védelme területén Magyarország: egy független hang a bezárás előtt áll címmel közölte Charlie Holt írását.


A Klubrádiót, a magyar média még meglévő független hangjainak egyikét hamarosan végleg kizárhatják éterből az engedélye körüli legutóbbi viták nyomán. Az új Médiatanács tökéletesen elsiklott a komoly következmények felett, amelyekkel ez a média pluralizmusára nézve járhat, és az önkényesség, amellyel a Tanács engedélyezési döntéseit meghozza, súlyos aggályokat vált ki politikai függetlenségét illetően. Az eset rávilágít az új magyar médiatörvény alattomos hatására a véleménynyilvánítási szabadság terén.

A Klubrádió az alig maroknyi politikai beszélgető rádióállomás egyike Magyarországon, de a többi túlnyomórészt kormánypárti. Az elmúlt tíz évben a Klubrádió a liberális értékek következetes támogatója volt, és amióta tavaly hatalomra került a jobboldali Fidesz, az állomás fáradhatatlanul bírálta a kormány politikáját. Bolgár Györgynek, a rádió leghíresebb műsorvezetőjének naponta hallható Megbeszéljük című műsora, amelybe általában a baloldalra hajló hallatók telefonálnak be és panaszkodnak arra, milyen irányba halad az ország. A műsor eklekticizmusa – hetente közel 40 program foglalkozik a közélet minden vonatkozásával –, valamint a hallgatók részvételére helyezett nagy hangsúly rendkívül népszerűvé tette az adót: a hallgatók átlagos száma hétköznap 200-400 ezer között van.

A Klubrádió e számok ellenére most bezárás előtt áll. Februárban lejárt a rádió frekvenciaengedélye a 95,3 MHz frekvenciára, emiatt újra pályáznia kellett rá. Júniusban azonban a Médiatanács csendben új engedélyezési rendszert vezetett be. Az adott hullámhosszra kiírt pályázat kifejezetten „helyi információkat és értékeket közvetítő zenei adóra” szól, és a legtöbb pontot azok a pályázók kapják, amelyek az idő több mint 60 százalékában zenét és 25 százalékban helyi híreket sugároznak. Minthogy a Klubrádió műsora mintegy 75 százalékban a nemzeti politikáról szól és beszédből áll, gyakorlatilag kizárt, hogy megnyerje a pályázatot jelenlegi formájában.

Nincs lényegi tisztességtelenség abban, ha a frekvenciaengedélyekhez feltételeket szabnak, de az új pályázati kiírás feltűnően ellentmond a logikának. A budapesti frekvenciák többségét jelenleg zenei adók birtokolják, s alig maroknyi beszélgető rádió van. A pluralizmus és a sokszínűség ezért egyértelműen azt kívánná meg, hogy az engedélyezési feltételeket ez utóbbi javára állítsák össze. A Médiatanács ezeket a panaszokat „nevetségesként” elutasította, azzal, hogy arról árulkodnak, megfogalmazójuk nem érti a kereskedelmi verseny gazdasági realitásait. De milyen gazdasági ráció van egy olyan rádióadó elutasításában, amely naponta 300 ezer hallgatót vonz csak Budapesten, és amely szenvedélyes lojalitást vált ki híveiből?

A Klubrádió jelenlegi nehézségei a médiatörvény reformjával kapcsolatos sokkal lényegibb problémát jeleznek. A törvény példátlan szabályozó hatalmat testál a Tanács öt tagjára, például az engedélyek visszavonásához vagy a „nem kiegyensúlyozott tájékoztatás” miatt mintegy 700 ezer euróig terjedő bírságok kiszabásához. És mind az öt tag ugyanahhoz a kormánypárthoz kötődik. A testület jelenlegi elnöke egy korábbi Fidesz-képviselő és a miniszterelnök régi bizalmasa. Ezért az ember azt várná, hogy gondosan meghatározott eljárásrendi biztosítékok szolgálják a visszaélések megelőzését. Amint azonban a Klubrádió kiderítette, nincs mód a Médiatanács döntéseinek megtámadására, és ily módon a nagyhatalmú testület felelősségre vonására sem. A Médiatanács széles körű, diszkrecionális autoritása keretében születő döntések ilyen módon mindig „legálisak” és jogszerűek, s ezért nem kérdőjelezhetők meg.

Ebben az összefüggésben nem meglepő, hogy Bolgár György a rádió tulajdonosával, Arató Andrással együtt úgy véli, a Klubrádiót politikai okokból vették célba. Valójában ez nem az egyetlen szabályozó döntés, amellyel a Médiatanács az utóbbi hónapokban hátrányosan befolyásolta a Klubrádió érdekeit. Az adó sikeresen pályázott az ORTT-nél – a Média Tanács elődjénél –egy további frekvenciára, a 92,2 MHz-re. Erről azonban soha nem írták alá a szerződést, és nyolc hónappal később az új Médiatanács megtagadta az elismerését. A mostani rendszer bevezetése előtt a Médiatanács kéthavonta ideiglenes engedélyeket adott ki a Klubrádiónak. Ez a bizonytalanság jelentős mértékben elrettentette a reménybeli szponzorokat, és csak az 500 ezer eurót összeadó hallgatóknak köszönhető, hogy a Klubrádió folytathatta a tevékenységét.

A média szabályozása különlegesen érzékeny terület, és a Médiatanácsnak biztosított, korlátlan hatalom, együtt azzal, hogy a Médiatörvény nem intézményesít semmiféle felelősségrevonási lehetőséget, számos veszélyes következménnyel jár a véleménynyilvánítási szabadságra nézve. Mindaddig, amíg, és ha e kiterjedt diszkrecionális hatalmat nem vizsgálják felül, a Médiatanácsnak módjában áll önkényesen kiadni és visszavonni engedélyeket, kiszabni bírságokat, és egyéb, inkább politikai részrehajláson, mint racionális megfontolásokon alapuló döntéseket hozni. Ez nem maradhat így.

A nemzetközi közösség túlságosan bátortalan volt a hadviselő magyar kormánnyal szemben, és mindeddig keveset tett annak érdekében, hogy felismerje a Médiatörvény reformjával járó következményeket a maguk teljességében. Most, hogy ezek a jogszabályok életbe léptek, ezek a következmények világossá válnak mindenki számára. Ám a Klubrádió műsorkészítői szerint vélhetően már késő lesz, és nem lehet megóvni a politikai vita független fórumait a bezárástól.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!