Galamus.hu - Bolgár György interjúi a Galamusban

Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. szeptember 8.

Nyomtatás

Részletek: Bolgár György - Megbeszéljük; 2011. szeptember 10. szombat, 04:16; Megbeszéljük

4. oldal / 4

Zara László, a Magyar Adótanácsadók és Könyvviteli Szolgáltatók Országos Egyesületének elnöke

Bolgár György: - Mostanában adóügyektől hangos az ország, mert a költségvetés bajban van, ezért adókat kell emelni. Látszik, hogy ez a kormány is nagyon erősen vakarja a fejét – és azt hiszem, hogy a kezét is tördeli –, azzal kapcsolatban, hogy miből is lehetne több pénzt behozni és hogyan. A legutóbbi érdekes ötlet az volt, Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter részéről, hogy bevezetnének valamiféle luxusáfát. A legmagasabb áfakulcs huszonöt százalék, de bizonyos luxuscikkekre harmincöt százalékot vetnének ki, hogy fizessenek a gazdagok. Csakhogy az Európai Unió szabályozása szerint, háromféle áfakulcsnál nem lehet több, és huszonöt százalékosnál nem lehet magasabb kulcs. Az Ön ismeretei szerint mindez olyan akadály, amely átléphető, vagy végül is oda fognak jutni, hogy hiába próbálkoztunk, ez nem megy?

Zara László: - Magyarország önmagában biztos, hogy nem tudja ezt átlépni, mert az unió tagjaira nézve kötelező az Európai Unió Tanácsának ez a vonatkozó rendelete. Azonban ez nem határozza meg, hogy csak huszonöt százalékos kulcs lehet, hanem annyit mond, hogy az általános kulcs nem lehet tizenöt százaléknál alacsonyabb, és két kedvezményes adómértéket lehet alkalmazni. Vagyis ha lenne egy harmincöt százalékos kulcs, amely csak meghatározott termékekre vonatkozna, akkor az már nem általános áfakulcs lenne. Másrészt, ha a harmincöt százalékos kulcs lenne az általános, akkor kedvezményes kulcsba kellene sorolni azokat a dolgokat, amelyek most a huszonöt százalékoshoz tartoznak, ha nem akarnák, hogy harmincöt százalékosak legyenek. Ez azonban azért nem megy, mert erre vonatkozóan szintén az irányelv mondja meg, hogy mik lehetnek a kedvezményes csoportba soroltak. Tehát ezt nem tudja a magyar kormány meglépni önmagában, mert ehhez az kellene, hogy az Európai Unió Tanácsa módosítsa a közös hozzáadott érték adórendszerét.

- És azt kellene mondania az uniónak, hogy létezhet egy ilyen luxuscikkekre kivetett negyedik áfa is.

- Igen. Akkor ezt véghez lehetne vinni, de ezt teljesen át kéne alakítani. Ennek egyébként realitása ilyen formán nincsen, mert ezt még a bizottság javaslatára az Európai Parlamentnek véleményeznie kell. Sőt, még az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye is szükséges ahhoz, hogy egy ilyen javaslat egyáltalán a tanács elé kerüljön. Ha tegyük fel, minden tagállam egyetértene ezzel az ötlettel, a gyakorlat szerint abban az esetben kerülhetne ez a tanács elé. Azután amikor már konszenzusra jutottak a szabályokban, akkor megalkotnák a rendeletet. Ráadásul ezután sem alkalmazhatná az adott tagállam rögtön az új rendszert. Hiszen általában úgy szokott lenni ezekkel az uniós rendeletekkel, hogy nem azonnal lépnek hatályba lépni, hanem bizonyos átmeneti idővel. Kell ehhez egy kis felkészülés, mert a nemzetközi jogszabályokba ezt át kell ültetni. Tehát még ha ez zöld utat is kapna – amit én nagyon kétlek –, az alkalmazásával még akkor is legkevesebb két évet kell várni.

- Ha ezt ilyen világosan, közérthetően el lehet magyarázni két perc alatt, akkor nem tudom elképzelni, hogy Matolcsy György magától ne tudná ezt, vagy ha véletlenül nem tudta volna, akkor mások a környezetében nem magyarázták el neki. Nem lehetséges, hogy a magyar kormány mégis valamiféle egyoldalú lépésre készül, az unió pedig majd később, egy hosszú procedúra után azt mondja, hogy hát ezt nem lehetett volna bevezetni, de addigra már ez működik, és legalább egy átmeneti évre vagy kettőre Magyarországon működne egy ilyen extra adó?

- Persze, sok mindent meg lehet tenni, meg lehet sérteni az uniós irányelvet, de nem hiszem, hogy a magyar kormány erre készülne, mert ez egy nagyon alapvető uniós szabályozás ellenére menne végbe.

- Akkor ne is gondoljunk rosszat a magyar kormányról, csak játsszunk el a gondolattal, hogy mi értelme volna, ha valamilyen csoda folytán mégis be lehetne vezetni egy harmincöt százalékos luxusáfát? Mire lehetne azt kivetni és milyen eredménnyel? Hiszen voltak már törekvések luxusingatlan adóztatására, luxusjacht adóztatására, amelyek egyrészt a valóságon, másrészt az alkotmánybíróságon buktak el.

- Mondanék egy példát. Tegyük fel, hogy most ezt bevezetnék mégis, és azt mondanák, hogy a tízmillió forint fölötti értékű gépkocsikra vetik ezt ki. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi gépkocsik értékesítéséhez képest tízmilliárd forintot be lehetne szedni többletbe, tehát a jelenlegi áfa fölött.

- Ami azért nem sok pénz az áfabevételekhez képest.

- Igen, és ehhez is 2850 darab tízmillió forint értékű gépkocsit kellene eladni. Mondok egy másik példát, ami közelebb áll általában az emberekhez. Sokak számára elérhető, még ebben a gazdasági helyzetben is, egy 2,5 grammos arany nyaklánc, amely az interneten például már harmincezer forintért elérhető. Ebből pedig 950 ezer darabbal kellene többet vennie az embereknek ahhoz, hogy ebből tízmilliárd forint többlet legyen, hiszen jelenleg is van rajtuk huszonöt százalék áfa.

- Miközben nyilvánvaló, hogy a költségvetésnek százmilliárdos nagyságrendű bevételi többletekre volna szüksége, nem pedig tízmilliárdos nagyságrendűekre. Vagyis, ha a kormány véghezvinné a gazdagabbak megadóztatásának az elmúlt hetekben többször felvetett ötletét, vagyis a kétkulcsos személyi jövedelemadó-rendszer visszaállításának megkerülését – miszerint adóztassuk meg őket a fogyasztáson keresztül –, akkor ez egy nagyon körülményes és valószínűleg a végeredményt tekintve értelmetlen dolog volna?

- Az biztos, hogy a fogyasztás megadóztatásával, vagyis ezzel a magasabb kulccsal, nem lehetne annyi pénzt beszedni, amennyit kivett ez az egykulcsos adórendszer az ez évi költségvetésből, mert ez körülbelül egy ötszáz milliárdos összeg. Különösen úgy nem lehet, hogy a lakossági fogyasztás nem a várakozásoknak megfelelően növekedett.

- Igen. És akkor még azt az eshetőséget nem is vettük számba, hogy ha mégis megtörténne valamilyen luxusadóztatás, akkor azokat a cikkeket, amelyekre ez vonatkozna - például a drága autót vagy az arany nyakláncot - nem Magyarországon vennék meg, hanem elmennének Pozsonyba, Bécsbe vagy bárhova. Hiszen nem kell messzire menni és megvásárolhatják ugyanazt a terméket másutt is, alacsonyabb áfával.

- Igen, az természetes, hogy ez lenne a reakció. Főleg, hogy azoknak, akik luxuscikkeket vásárolnak, nagyobb a mozgási lehetőségük, és könnyebben mennek át akár két országhatáron is, ha ott olcsóbban meg lehet venni valamit. Tehát nem hiszem, hogy magasabb összeget fizetnének csak azért, mert itt Magyarországon a költségvetés ilyen helyzetben van. Hiszen általában az emberek reakciója elsősorban a saját pénztárcájuk alapján dől el, és valószínűleg ebben az esetben már megérné, hogy messzebbre menjenek.

- Még gyakran benzinért is megéri átmenni, hát még autóért. Akkor azt hiszem, tekinthetjük ezt az elvetélt vagy esetleg nem is komolyan gondolt ötletek egyikének. Azonban van egy másik, szintén komolyan felvetett elképzelés, amely szerint az idei százmilliárdosnak látszó költségvetési hiányt, többek között az áfabevételek jobb behajtásával szeretnék pótolni. Ezzel kapcsolatban még egy konkrét negyvenmilliárdos szám is elhangzott, valamint az, hogy hatszáz milliárd forintnyi be nem folyt áfa van úgy összességében kint. Hogyan lehet következetesebb munkával, illetve a korábbi törvénytelenségek megszüntetésével egyszer csak megfogni ezt az áfát? Egyáltalán miért maradt kint ekkora összeg?

- A legfőbb kérdés valóban az, hogy miért maradt kint ez az áfa, és hogyan növekedett ez az összeg 2007-től 2010 végére, a duplájára. Valószínűleg e mögött az áll, hogy az adó behajtása nem volt megfelelő, nem megfelelően kezelték a végrehajtást. Hagyták felhalmozódni a kisebb, be nem fizetett adókat, egészen addig, amíg már valószínűsíthetően valóban nem tudta befizetni azokat az adózó.

- Vagy már nem is létezett az adott adózó, mert megszűnt a cég, és akkor már hiába.

- Jelentős mértékben ez is benne van a pakliban, de most én csak azokról beszélek, amelyek még működnek, csak olyan helyzetben vannak, hogy ezt az összeget már nem tudják kifizetni, ha továbbra is működni akarnak. Hiszen a felhalmozódott összeget már egyszerűen nem tudják kifizetni vagy csak kis részletekben tudják, vagy csak akkor, ha nem fizetik ki a szállítójukat, vagy a bérek kifizetésénél csúsznak egy kicsit. Úgy gondolom, nem lett volna szabad ezt hagyni, arra hivatkozva, hogy a nagy adókintlévőségek behajtása inkább az adóhatóság érdeke. Azonban ugyanannyi munkával be lehet még hajtani mondjuk százezret, ha csak a pénz behajtására gondolok, és az ingó és ingatlan vagyon végrehajtását nem is említem.

- Nem lehetséges, hogy azért jutott eszükbe ez a mostani, az utolsó három hónap alatt behajtandó plusz negyvenmilliárd, mert közben az Európai Unió kimondta, hogy az állam törvénytelenül hajtott be a vállalkozókon mintegy kétszáznegyven-kétszázötven milliárd forintnyi áfát, pontosabban nem fizette nekik vissza, amelyet most az államnak vissza kell fizetnie, és ezt meg is fogják tenni? Azonban, ha kétszáznegyven-kétszázötven milliárd forint odakerül a vállalkozói szférába ebből az áfából, akkor akár a tartozók a negyven milliárdot ebből össze is szedhetik és visszafizethetik.

- Ez is lehet az egyik ok, azonban vannak kétségeim, hogy a két kör egybeesik ennél a körbetartozásnál.

- Mert valószínűleg nem ugyanazok kapják vissza a pénzt, akik tartoznak.

- Így van. Tehát nekem kétségeim vannak arról, hogy ebből a pénzügyi forrásból mondjuk negyven-ötven milliárd forint hirtelen vissza tudna menni. Biztos van ebben a körben olyan is, akinek ennek okán rendeződni fog a helyzete, és be tudja fizetni a költségvetésbe az eddig be nem fizetett, de bevallott összeget.

- Azonban nem biztos, hogy ebből negyven milliárd forint összejöhet.

- Igen, mert elsősorban azok vannak ebben a körben, akik úgynevezett zöldmezős beruházásban voltak, és ebbe tartozhatnak még olyanok, akik exporttevékenységet folytattak. Tehát nem feltétlenül erre a körre jellemző a tartozás, bár a beruházási területeken azért a körbetartozást kiváltotta egy-egy fizetni nem akaró fővállalkozó. Szóval egy része a pénznek visszajöhet ebből is, de én nem tartom reálisnak, hogy ebből negyvenmilliárd lesz. Tehát itt valamit az adóbehajtás területén is intenzíven tennie kellene az adóhatóságnak.

- Igen. A mai Magyar Nemzetben még megjelent egy ötlet, mely szerint, több százmilliárd bevételre tehetne szert a költségvetés, ha a kormánynak és hatóságainak sikerülne rendet teremtenie az agráriumban. A növénytermesztéssel és állattartással foglalkozók közül ugyanis sokan a szürke- vagy a feketegazdaságban találják meg a számításaikat, megkárosítva a közkasszát. Igen, ezt tudjuk, hogy az agráriumban sokan nem fizetnek adót, de azt is tudjuk, hogy nagyon sokan csak így tudnak működni, mert ha mindent ki kellene fizetniük, akkor elvéreznének ebben az amúgy is nagyon szorító mezőgazdasági versenyben. Ön látja realitását annak, hogy az agráriumból akár több százmilliárdot be lehetne hozni valamiféle rendteremtéssel, fehérítéssel? Az biztos, hogy ez rövid távon, egyik napról a másikra nem sikerülhet, de mondjuk hosszabb távon lát rá esélyt?

- Rövidtávon biztos hogy nem lehetne ezt megtenni, mert a rendszer nem annyira rugalmas. Hosszabb távon pedig abban az esetben lehetne megtenni, ha a magyar birtokszerkezet nem olyan lenne amilyen.

- Vagyis ez csakis egy sokéves program lehet.

- Így van. Ez egy sokéves program, amit már szerintem, régóta el kellett volna kezdeni, hogy ennek egyáltalán legyen majd valamikor hozadéka, és hatékonyabban lehessen előállítani Magyarországon a mezőgazdasági termékeket. Hiszen az adottságaink megvannak, ezért számomra érthetetlen, hogy eddig egyetlenegy kormány sem volt, amelyik ténylegesen hozzáfogott volna egy hatékonyabb mezőgazdaság kialakításához.

- De csak akkor lehet nagyobb adóbevételt remélni a mezőgazdaságból, ha az ottani tulajdonviszonyokat és termelési feltételeket tisztázzák, egyértelművé teszik.

- Így van. Hiszen ebben a szétaprózott állapotban, amelyben nem költséghatékonyan történik a terményelőállítás, termékelőállítás – teljesen mindegy, hogy melyik ágazatról beszélünk –, ez biztosan nem működhet. Tehát a jelenlegi struktúrából nem lehet sokkal többet kivenni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!