Devizahitelek - A rögzített árfolyamú végtörlesztéssel több bank tőkepótlásra szorulna

MTI 2011. szeptember 10., szombat 4:11

Több bank is tőkebevonásra szorulna, ha - ahogy a Fidesz-KDNP országgyűlési frakciója a kormánynak javasolja - lehetővé tennék, hogy a devizahitelesek rögzített árfolyamon, egy összegben végtörleszthessék adósságukat.

Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője pénteken jelentette be, hogy a Fidesz-KDNP országgyűlési frakciója azt javasolja a kormánynak, tegye lehetővé, hogy a devizahitelesek adósságukat rögzített árfolyamon, egy összegben végtörleszthessék. A javaslat szerint a svájci frank alapú hiteleket 180, az eurót 250 forintos árfolyamon végtörleszthetnék az adósok, s a bankoknak kellene viselniük a tranzakció teljes költségét. A kormány vasárnap dönt a kérdésben, s amennyiben elfogadja a javaslatot, a végtörlesztési lehetőséget három hónapig az eddig felmondott szerződésekre is megnyitják.

A bankszektor 2011 első félévében 161,7 milliárd forint adózás előtti nyereséget ért el a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) adatai szerint, 433 millió forinttal kevesebbet, mint a tavalyi első félévben. A szektor adózás előtti nyereségének közel háromnegyede azonban egy hitelintézetnél, az OTP Banknál keletkezett, a nagybankok közül több veszteséges volt.

Június végén a bankok 7.237,1 milliárd forintos lakossági hitelállományából 4.962,6 milliárd forint volt devizában, ezen belül - a PSZÁF adatai szerint - a lakáscélú hitelek 3.911,6 milliárd forintot tettek ki, ebből 2.559,4 milliárd forint devizában.

Nátrán Roland, a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) helyettes államtitkára szeptember elején az Országgyűlés fogyasztóvédelmi bizottságának ülésén már azt mondta: a lakosság devizaadósságának nagyságát érzékelteti, hogy 1,2 millió háztartást érint, és a hitelállomány összege 6.300 milliárd forint. A 90 napon túli hiteltartozás összege 744 milliárd forint, a GDP 2,6-2,7 százaléka, ebből a devizahitelesek tartozása 371 milliárd forint, a GDP 1,2 százaléka.

Elemzők szerint még a devizahitelek egy részének rögzített árfolyamon való végtörlesztése is több száz milliárd forintos veszteséget okozna a bankoknak, amelyek a veszteségek miatt tőkebevonásra kényszerülnének.

A bankszektor saját tőkéje június végén 2.582,9 milliárd forintot tett ki, az átlagos tőkemegfelelési mutató 13,77 százalék volt, ugyanezen értékek 2010 végén: 2.321,96 milliárd forint, illetve 13 százalék.

A PSZÁF júniusban publikált kockázati jelentésében azt írta: a tőkeellátottság átlagos szintje 2010 végén a szabályozói minimum tőkekövetelmény alapján megfelelő volt, sőt, az év során kissé javult, a tőkemegfelelési mutató (TMM) az előző év végi 13,1-ről 13,3 százalékra emelkedett.

Ez a felügyelet szerint a bankrendszer alacsony jövedelmezőségéből származó erősen korlátozott belső tőkeképződés mellett úgy volt lehetséges, hogy a veszteséges bankok egy részénél jelentős mértékű tulajdonosi tőkepótlásra került sor, másrészt a bankok kockázati kitettsége az év során enyhén csökkent. A változatlanul biztonságos szintű tőkehelyzet tehát a tőkepótlások mellett a hitelaktivitás alacsony szintjének köszönhető - állapította meg a PSZÁF. Az átlagos tőkehelyzet mellett a TMM szóródása is kedvezően alakult, mert az év végén mindössze négy bank esetében adódott 10 százalék alatti - a különféle sokkok lehetősége miatt szabályszerűnek, de kockázatosnak tekinthető - érték.

A jelentés megállapítja: a bankok 2. pillér szerinti tőkemutatója is megfelelő szintű tőkeellátottságot tükröz. A bankoknak a hatályos európai tőkeszabályozás (CRD) úgynevezett 2. pillére alapján olyan eljárást (ICAAP) is alkalmazniuk kell, amely a vállalt kockázatok mértéke és közgazdasági tartalma alapján meghatározza a szabályozói minimum-előírás felett indokolt többlettőke-szükségletet, valamint az ehhez rendelkezésre álló tőkét. A 2010. év végi állapot szerint a felügyelet a szabályozói minimum fölött átlagosan 16 százalékos többlet-tőkekövetelményt írt elő. A szektor átlagos SREP szerinti tőkemegfelelése így 11,5 százalékos volt, egy év alatt 1,3 százalékponttal csökkent.

A 2010. végi bankrendszeri átlagérték továbbra is megfelelő, ugyanakkor figyelemre méltó az egyedi banki értékek viszonylag nagy szóródása: 2010 végén 12 bank (2009 végén: 8 bank) SREP szerinti TMM-je volt 10 százalék alatti, s ezek közül 4 banké (2009 végén egy banké) a 8,5 százalékos szintet sem érte el. Ennek értékelésekor azonban figyelembe kell venni, hogy a SREP-szerinti TMM már figyelembe veszi olyan kockázatok tőkeszükségletét is, amelyek miatt a szabályozói tőkemutató esetében a minimum-követelményen felüli többlettőke fenntartása lehet indokolt - derül ki a jelentésből.

Az alapvető tőkeelemek alapján számított Tier 1 tőkemutató változatlanul magas. Az alapvető tőkeelemek az összes szavatoló tőke mintegy hétnyolcadát teszik ki, aminek következtében 2010 végén a Tier 1 mutató átlagos értéke 11,3 százalék volt, ugyancsak enyhén növekvő az előző évhez képest. A magas Tier 1 mutatónak a nemzetközi tőkeszabályozás folyamatban lévő módosulását figyelembe véve különös jelentősége van, mert a készülő Bázel 3-as szabályozás erősebb hangsúlyt fektet az elsődleges alapvető tőkeelemekre, a hibrid és a kiegészítő tőkeelemek használatát pedig korlátozni fogja. Ezért az elsődleges alapvető tőkeelemeknek a fejlett gazdaságok bankrendszereihez képest magas aránya - a hibrid tőke hazai előfordulása jelenleg csekély - a Bázel 3-ra való felkészülés szempontjából kifejezetten előnynek minősül a felügyelet szerint.

A jelentés megállapítja: a banki tőkehelyzet kockázatai közül kiemelkedik a belső tőkeképződés alacsony szintje és a hitelbiztosítékok valós piaci értékével kapcsolatos bizonytalanság. Az alacsony belső tőkeképződés főként a hitelminőség romlásával összefüggő további veszteségek lehetősége miatt problematikus. Ezek szempontjából előnyös körülmény, hogy a magyar bankrendszer nagy része stratégiai tulajdonosok kezében van, amelyek az elmúlt időszakban folyamatosan biztosították a kieső tőke pótlását.

A fő kockázat nem annyira a szükséges tőkeallokációk elmaradása - a prudens működéshez szükséges tőkét az anyabankok várhatóan a jövőben is biztosítják majd -, hanem az, hogy a tulajdonosok az elvesztett tőke pótlásával párhuzamosan a kockázati kitettség korlátozását követelhetik meg leánybankjaiktól. Az ilyen gyakorlat a hitelezési feltételek további szigorítását, vagyis a hitelkínálat csökkenését eredményezné. A másik fő kockázat a jelenleg gyenge állapotban lévő ingatlan- és gépjárműpiacok miatt a hitelbiztosítékok piaci értékének bizonytalansága, amelyet a jelenleg még hatályban lévő, de 2010. júliustól megszűnő árverezési és kilakoltatási moratórium súlyosbít. A bankok hitelbiztosítékaik nyilvántartott értékét a tényleges piaci árak függvényében rendszeresen kiigazítják, a kapcsolódó kockázat azonban így is messze meghaladja a szokásos mértéket - figyelmeztet a PSZÁF.

A Magyar Bankszövetség elnöksége a pénteken ismertetett javaslatra úgy reagált, hogy az jelentősen veszélyezteti a pénzügyi intézményrendszer stabilitását, és nagyon súlyos makrogazdasági következményekkel járhat.

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) pénteki közleményében újra megerősítette, hogy csak olyan megoldás lehet megfelelő a hitelesek terheinek csökkentésére, amely nem veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását és működőképességét. "Az MNB csak olyan megoldások kidolgozását támogatja, amelyek a fizetőképes adósokat nem sodorják a nemfizetés irányába, valamint amelyek hatására a bankok tehervállalása nem veszélyezteti a pénzügyi rendszer stabilitását és működőképességét, amely a hazai gazdaság fenntartható fejlődésének egyik alappillére" - közölte a jegybank.

A PSZÁF pénteken nem reagált a javaslatra. Szász Károly, a felügyelet elnöke kedden az Országgyűlés fogyasztóvédelmi bizottságának ülésén azt mondta: noha a devizahiteleknél kialakult helyzet valamennyi szereplő - az állam, a bankok, a hitelfelvevők és a szabályozó hatóságok - felelősségét felveti, a megkötött szerződések a mindenkor érvényes jogszabályok alapján születtek meg, azokat megkérdőjelezni nem lehet.

"Ha mégis ilyen vélemények terjednek el, és ezeket nem tudjuk szakmailag kezelni és korlátok között tartani, akkor azzal az egész pénzügyi rendszer stabilitása kerülhet veszélybe" - közölte Szász Károly, hozzátéve, hogy ebben a kérdésben a politikusok felelőssége is óriási.