Sajtóállapotainkról



Bolgár György saját rovatából kiemeltem négy interjút. Hármat a szerdai Megbeszéljükből. Horn Gáborét, akit Bolgár György kérdezett meg arról, miért gyurcsánytáskavivőzte le Gréczy Zsoltot – Horn szerint ugyanis Gréczy Kuncze Gábor helyére tolakodott be az ATV-be. Havas Henrikét, aki érintettként maga telefonált be, mert hogy az ő műsora kerül Kuncze műsora helyére, és aki elmondja a véleményét Gréczy Zsoltról is, meg arról is, miért ül be egy műsorvezető a másik műsorvezető helyére. Gréczy Zsoltét, aki érintettként szintén maga telefonált be a Klubrádió Megbeszéljük című műsorába. És végül egy augusztus végi interjút Süveges Gergővel, aki a „feladatok sokszínűségéről” beszél meg arról, hogy az eddigi egyféle műsor helyett ezentúl „kétféle, kéttípusú műsorban teljesíthetek szolgálatot”.

(Közjáték. Amikor 2007-ben felmondtam a Klubrádióban, sokáig nem indult új műsor a Hétzáró helyén, a vasárnap esti, 8-tól 10-ig tartó műsoridőben. Aztán kitaláltatott a Szabad a pálya című műsor, amelyet heti- és havilapok szerkesztőségei szerkesztenek. Erről én úgy szereztem tudomást, hogy felhívtak hárman: Bojtár B. Endre, a Magyar Narancs főszerkesztője, Kovács Zoltán, az Élet és Irodalom főszerkesztője, és P. Szűcs Julianna, a Mozgó Világ főszerkesztője – egymástól függetlenül –, és megkérdezték, nem veszem-e rossz néven, ha a Hétzáró helyére ezentúl beülnek a maguk műsorával. Eszemben sem volt rossz néven venni [azt viszont nagyra értékeltem, és jól is esett, hogy megkérdeztek]: én magam döntöttem úgy – noha nem kis nyomásra –, hogy a saját normáim szerint akarok élni és dolgozni, nem bizonyos főszerkesztők utasításai szerint, tehát nem az új műsor új szereplői veszik el a helyemet. Majdnem azt írtam most, hogy nem volt miért szolidárisnak lenni velem – de ez nem volna igaz. Lett volna miért szolidárisnak lenni velem – azaz nem velem, hanem mindazzal, amit én az újságírói munkáról gondolok, és tudom, hogy mások is gondolnak. Velem egyébként, személy szerint, rengetegen szolidárisak voltak akkor, amikor 1993-ban, a Csúcs László hatalomátvétele elleni tiltakozásként, kiléptem a Magyar Rádióból a semmibe. Fogalmam sem volt, miből fogok élni. Máig hálás vagyok az akkori Soros Alapítványnak, amely ösztöndíjat adott, vagy például a Filmvilágnak és a Mozgó Világnak, amely azonnal ellátott munkamegrendelésekkel. Közjáték vége.)

Az ATV először kirakta Bolgár Györgyöt a reggeli műsorából. Fiatalítás címén. Beült a helyére Rónai Egon (szintén hatvanas, lásd még: celebcenter). Most kirakja Kuncze Gábort, és beül a helyére Gréczy Zsolt meg Havas Henrik. A személytelen és arctalan hatalom kirakott a közrádióból remek újságírókat, köztük Szente Lászlót, aki a Szombat délelőtt című műsort szerkesztette. Most beül a helyére a „szolgálatteljesítő” Süveges Gergő.

Feltehetném a naiv kérdést, hogy mi folyik itt, de tudjuk, mi. A televízióknál-rádióknál vagy bulvárosodás van, vagy nemzetiesedés van, amúgy Orbán módra. Az újságíróknál meg egyrészt megélhetés van, másrészt meg az van, amit Havas mond Bolgárnak: „Nem esett jól a dolog [mármint hogy Kuncze helyére kell beülnie], de aki úgy, mint te meg én, annyi helyen megfordultunk már, különböző helyeken, rádióban, televízióban, itt, ott, amott, tudjuk, ez így megy sajnos.”

Igen, így megy, az 1990-es évek közepe óta. Tarnói Gizella volt az utolsó (mellesleg sokáig Havas szerkesztőtársa), aki 1994-ben, amikor kiderült, hogy nincs a Csúcs László által politikai okból kirúgott 129 rádiós között, dühében és elkeseredésében, meg persze szolidaritásból felmondott. Azóta mindenki oda tolakszik, ahová tud, és mert senki sem szolidáris senkivel, bőven van választék „sztrájktörőkből”. Jórészt csak „sztrájktörők” működnek ezen a pályán: akik mások kirúgásának-ellehetetlenítésének köszönhetően tartják fenn az egzisztenciájukat, és akik hajlandók bármikor kiszolgálni a vagy bevétel-, vagy ideológia- és pártérdekvezérelt tulajdonosi elvárásokat. Szabad a kontraszelekció, és ennek megfelelően lett egyre tragikusabb a magyar rádiós és televíziós újságírás szakmai színvonala. Nincs tehát mit sajnálkoznia Havas Henriknek azon, ami Kuncze Gáborral történt, neki semmiképp sincs rá joga, ha egyszer beül a helyére meg a díszletei közé. Mert azt, ugye, mondanom sem kell, hogy nem minőségi váltás történt. Sőt. Most lefogadom bármibe, hogy Havas semmivel sem fog jobb műsor csinálni, mint amilyet Kuncze csinált, de hogy a cigányozás több lesz benne, sőt az ártatlan szalonzsidózás is, abban biztos vagyok. (Arról már szemérmesen nem is beszélek, mert itt az eszem is meg(le)állt, hogy Havas képes Gréczy zsebében turkálni.)

Még valami az interjúk elé. Amikor Török Gábor politikai elemző Sólyom László tanácsadója lett, első televíziós szereplése alkalmával bejelentette ezt a tényt. Vagyis azt, hogy ő a független elemzői szereppel ellentétes funkciót vállalt. A politikai elemző szerepét ezt követően is megtartotta, csakhogy emlékeim szerint sohasem a köztársasági elnök tanácsadójaként, hanem továbbra is független elemzőként szólalt meg. Holott nem volt az, nem lehetett az. Akit a magyar állam első számú tisztségviselője a tanácsaiért fizet, attól lojalitást is elvár (természetesen), és a független elemző nem állhat senkivel a lojalitás kötelékében. Ugyanez vonatkozik szerintem Gréczy Zsoltra. Vezethet műsort az ATV-n, de nem újságíróként, hanem Gyurcsány Ferenc volt miniszterelnök, ma is aktív politikus tanácsadójaként. Nem lehet (nem volna szabad) a nézőt megtéveszteni azzal, hogy egy független újságíró véleményét hallja, mert nem azt hallja. Kuncze Gáborról ezzel szemben mindenki tudja, ki volt, milyen a világnézete, a politikai irányultsága. Kuncze Gábor azzal, hogy műsort vezetett (és vezet továbbra is a Klubrádióban), nem tévesztett meg senkit. Volt és maradt a liberális demokrácia nyíltan elkötelezett híve.


Ha van türelmük, olvassák végig Bolgár György interjúit. Fontos adalékként a magyar újságírók erkölcsi állapotához.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Horn Gábor, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő


Bolgár György: – A minap a Magyar Nemzet felfedezte, hogy Ön a Facebookon nekitámadt Gréczy Zsoltnak, Gyurcsány Ferenc volt tanácsadójának. Valami olyasmit írt róla, hogy Gyurcsány komcsi táskahordozója veszi át Kuncze Gábor műsoridejét az ATV-n. Miért lett ennyire indulatos?

Horn Gábor: – Nem vagyok egyáltalán indulatos, megmondom őszintén, hogy Önöktől tudtam meg, hogy ez a Magyar Nemzetben megjelent. Nem mintha baj lenne, csak nem olvastam a Magyar Nemzet című újságot.

– Második oldal, komoly hír lett belőle.

– Igen? Fantasztikus. Most már tudom, mert hívott a kolléganő és mondta, de nem olvasom ezt az orgánumot, tehát nem tudok napi szinten tájékozódni.

– De igazat írtak?

– Abszolút igazat. Azt írtam pontosan erre a facebook-bejegyzésre, hogy Kuncze elbúcsúzott a nézőitől az ATV-n, és a jó öreg liberális Kuncze helyét a Gyurcsány-táskahordó komcsi Gréczy veszi át. Nincs bennem egy pici indulat sem, sajnálom egyrészt, hogy Kunczét levették, de nem az én dolgom.

– Ezzel én is egyetértek, én is sajnálom.

– Nem az én dolgom megítélni, semmi közöm hozzá, nem is akarom befolyásolni, természetesen nem is tudom. Akkor sem tudtam szerencsére, amikor erre módom lett volna és nem is akartam a magyar médiumokat befolyásolni. De én személyesen örültem, hogy Kuncze Gábor eldörmögött számomra izgalmas, érdekes emberekkel vasárnap esténként, néha belenéztem. És ehhez képest – és innentől kezdve érdekes lehet Önök számára a dolog – én Gréczy Zsoltot tipikusan olyan fajta – idézőjelben – újságírónak tartom, akik nagyon sokat ártanak.

– De miért idézőjelben újságíró? Ő idézőjel nélkül újságíró.

– Azért idézőjelben, mert szerintem azok az újságírók – de ez innentől a saját személyes véleményem, miért is lenne más –, akik teljesen kritikátlanul visszanyúlnak egy típusú gondolathoz, egy típusú világképhez vagy akár egy emberhez, szerintem nem felelnek meg az újságírói hivatás szabályainak. Tehát, amikor a Hírtévében látom időnként öreg kopasz szocialista barátunkat, Csintalan kollégát és Gréczy Zsoltot, köztük nekem semmiféle különbség nincsen. Az a különbség, hogy Csintalan ma már nem hordja senkinek a táskáját, de ugyanúgy kritikátlanul, teljesen elfogultan, mindenféle érvrendszer nélkül szolgál ki adott esetben egy embert vagy egyfajta számára fontosnak gondolt ideológiát.

– Mondok néhány különbséget azért. Egyrészt Gréczy újságíró volt, most is újságíróként működik. Volt néhány év az életében, amikor a miniszterelnök tanácsadója volt, és akkor nyilvánvalóan abszolút lojálisnak kellett lennie. Most már talán nem kellene, de mégis lojális maradt.

– Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Hadd vitatkozzak Önnel: ha valaki a miniszterelnöknek tanácsadója, akkor a legnagyobb baj, amit elkövethet, és szerintem a Gyurcsány-féle bukásnak az egyik oka sajnos, ezt közelről volt módom szemlélni, ez a fajta teljesen lojális, vele szemben érveket, ellenérveket, kritikát soha meg nem fogalmazó hozzáállás. Ez a társaság komoly módon nyomta arra Gyurcsány Ferencet, hogy az következzen be, ami bekövetkezett. Tehát azt gondolom, hogy egy tanácsadónak nem az a dolga, hogy lojális legyen, hanem az a dolga, hogy nagyon egyértelműen és világosan adjon tanácsot.

– De honnan tudja, hogy nem adott?

– Mert ezt láttam speciel közelről. Talán a hallgatók nem emlékeznek, Ön biztos emlékszik rá, hogy volt idő, amikor több időt töltöttem Gyurcsány Ferenccel, mint a családommal. Tehát volt módon látni a miniszterelnök munkáját, volt módom nagyon közelről látni az ő működését. Egyszerűen azért, mert a kormányban én voltam az összekötő, és mindenütt ott kellett lennem. Tehát ezt nagyon közelről, sokszor éjszakába nyúlóan és hétvégeken is volt szerencsém látni. Ezért fogalmazok én sokszor Gyurcsány Ferenc munkásságáról kicsit árnyaltabban, mint sokan mások. Illetve nagyon gyakran nem mondok semmit. Mert szerintem ez a helyénvaló jelen állapotunkban. De visszatérve: azt gondolom, hogy egy tanácsadónak nem az a dolga, hogy feltétel nélkül kiszolgáljon akár ideológiát, akár embert. És nem jó, ilyen szempontból az ATV-nek sem, ha ilyen fajta kritikátlan, az objektivitást maguktól nagyon messze eltoló – akkor maradjunk ebben – újságíróknak adja át a stafétabotot, esetleg olyanok helyett, akik másképp csinálják.

– Én nagyon szeretem Kunczét politikusként is, közéleti szereplőként is, újságíróként is, műsorvezetőként is, személyesen is, de hát Kuncze mégiscsak egy párt elnöke volt. Olyan párté, amely hosszú éveket a hatalomban töltött. Gréczy meg csak tanácsadó. Tehát azt lehet mondani, lehet, hogy Kuncze kevésbé feltétel nélkül hitt valamiben, mint amennyire Gréczy Ön szerint hitt Gyurcsányban vagy az ő elképzeléseiben, de hát mégiscsak egy párt vezetője volt és volt pártvezetőként műsora van vagy volt az ATV televízión. Gréczy meg újságíró volt, és közben lehet, hogy Gyurcsánynak mindenben igazat adott, de ettől még az ő függetlensége se kérdőjelezhető meg jobban, mint Kunczéé.

– Én azt gondolom, hogy az ember válthat életében. Tehát lehet egy darabig újságíró, aztán lehet tanácsadó és aztán lehet megint újságíró. Ezzel nincs baj. Mint ahogy egy politikusból is lehet újságíró, bár itt egy kritikai megjegyzést hadd tegyek. Az újságíróság is egy szakma, tehát amikor közülünk bárki erre adja a fejét, akkor azt tudni kell – ezt nálam Ön sokkal jobban tudja –, hogy ez egy nehéz és sok ideig tanulandó szakma. Tehát én ebből a szempontból külön érdeklődéssel figyeltem, hogy Kuncze Gábor, aki nekem harcostársam és talán barátom is volt, hogyan felel meg ezeknek az elvárásoknak. Tehát azt gondolom, hogy lehet váltani. Amit nem lehet csinálni, az én érzésem, az én értékítéletem, az én világom szerint – és erről szól az én Facebook-bejegyzésem –, hogy valaki úgy csinál egy munkát, hogy közben ez a fajta teljesen elfogult és kritika nélküli világkép jelenik meg minden egyes mozdulatában. Én azt gondolom, hogy ez az ügynek is árt.

– Azt mondja, hogy Gréczy most is, ha nem is pártharcos, mert tudjuk, hogy Gyurcsány és az MSZP azért nem felhőtlen viszonyban van egymással vagy nem egy és ugyanaz, de kvázi Gyurcsány-harcosként csinál műsort? Ez a problémája?

– Azt gondolom, hogy Gréczi úgy viselkedik, mint Gyurcsány Ferenc utolsó fegyverhordozója. Nem tudom, mennyi van neki, de az egyik fontos fegyverhordozója. És szerintem aki erre a szerepre vállalkozik, az emellett ne játssza el a független újságíró értelmiségit, aki lehet egyébként baloldali – amivel nekem önmagában természetesen nincs bajom.

– Nem kell, hogy a baloldaliságtól vagy a liberalizmustól legyen független, hanem csak valamiféle konkrét politikushoz vagy párthoz való kötődéstől legyen független?

– Még attól sem kell önmagában függetlennek lenni, bár azt gondolom, jót tenne a magyar újságírásnak, ami sajnos nincs túl jó állapotban jelen helyzetben, ahogy nézi az ember. Itt az intézetben vizsgáljuk a híradókat, most már hónapok óta, és látszik, hogy finoman szólva az újságírótársaim képernyőre kerülő részének jelentős hányada nem nagyon felel meg az elemi elvárásoknak. És tovább ront a helyzeten az, hogy magukat úgy kívánják hitelesnek beállítani az ebben a társaságban szereplők, hogy közben mélységesen elfogultak és kritika nélküliek valaki vagy valami iránt, és a másik oldalon pedig időnként elfogadhatatlan stílusban, eszközrendszerrel borítják rá a másikra az asztalt.

– De lehet, hogy Gréczy ebben a műsorában csak kérdezni fog, és még csak az sem derül ki, hogy Gyurcsánnyal szimpatizál-e vagy sem.

– Gyanítom, hogy nem így lesz, látva azokat, akik a műsorban szerepelnek. De még egyszer mondom, nekem lesz módom nem részt venni ebben. Nem kell bekapcsolni a televíziót, és nem kell nézni. De lehet ez akár egy fantasztikus műsor is, nem tudom, mert még egyszer mondom, nem erről szól a történet. A történet számomra arról szól, hogy volt egy szerintem érdekes, izgalmas, kedves műsor az ATV nevű, magát még függetlennek gondoló televíziós csatornán, amit most levettek, és a helyére odatesznek valakit, aki számomra az elfogultság mintaképe.

– És az ATV miért csak gondolja magát függetlennek?

– Nézze, nyilván az ATV-nek is van elfogultsága, ez nekem belefér, hogy valakik olyan televíziót csinálnak, ami valami irányában elfogult. Azzal van bajom, hogy olyan emberek kerülnek képernyőre, akiknél ez az elfogultság túlmegy az általam elfogadható szinten. A komcsi számomra egy ideológiai rendszer, tehát nem a baloldaliság szinonimája ebben az esetben, hanem egyfajta mindenféle kritika nélküli, reflexió nélküli viszony valamihez. Nekem Hoffmann Rózsa is komcsi, mint ahogy legutóbb az ATV-ben volt módon elmondani, mert ritkán szerepelek mostanában. Tehát ez a fajta viszony, amikor semmi sem számít, csak az, hogy én azt gondolom, hogy ez a jó, és nem érdekes, hogy a másik mit mond, és nem érdekes, hogy milyen eszközrendszerrel és hogyan teszi, ez számomra nem a baloldalt, hanem az igazi komcsit jelenti.

– Értem. Jó, hogy kitért erre a komcsiságra, mert ez lett volna tulajdonképpen az alapvető kérdésem, csak úgy próbáltam felépíteni a beszélgetést, hogy ezt majd záró kérdésként felteszem, hogy miért komcsi Gréczy Zsolt. És engem nem győzött meg. Mert értem én, hogy arra gondol, aki valaki vagy valami mellett feltételek nélkül kitart. Hogy ez most lojalitásból van-e, meggyőződésből, szolgalelkűségből, félelemből, akármiből, az mindegy is. De azért a komcsinak kell hogy valami tartalma is legyen, az nemcsak egy magatartásforma. A komcsi azt is kell hogy jelentse – és a történelmünk alapján jelenti is –, hogy egy bizonyos fajta világszemléletet, gyakorlatot, társadalmi rendszert akar megvalósítani, abszolút antidemokratus módon, egypártrendszerben, állami tulajdonnal, a felsőbbségtől való függésben képzeli el a társadalom megszervezését és a maga életét. Ez a komcsi. Ha az oktatási minisztérium egy ilyen fajta oktatási rendszert képzel el, azt lehet akár komcsinak is nevezni. De hogy Gréczy Zsolt feltétlenül hisz Gyurcsányban, aki viszont nem komcsi módon képzelte el a társadalmat, és nem is úgy kormányzott, én ezt abszolút tévedésnek tartom.

– Számomra ez az egyébként nem túl szép, bár természetesen vállalható, használható kifejezés: egyfajta világhoz való hozzáállást, egyfajta kritikátlan és reflexióképtelen világot jelent. Pedig egy ilyen helyzetben, amiben most vagyunk, borzasztóan szükség lenne arra, hogy reflektáljunk saját magunkra is, saját időszakunkra, keressük és találjuk meg a saját felelősségünket benne.

– Majd meg fogja kapni a hallgatóktól, hogy Horn Gábor is keresse csak a felelősségét.

– Keresem is. Azért nem vállalok semmiféle szerepet, azért gondolom azt, hogy már nem nekünk kell csinálni, mint ahogy azt is gondolom, hogy nem is Gyurcsány Ferencnek, mert megvan a saját felelősségünk abban, hogy a Fidesz itt ül kétharmaddal az ország nyakán. És ezt a felelősséget mindenkinek magának kell cipelnie és végiggondolnia. Ebből a szempontból nekem egyébként mindegy, hogy ki mit dönt. És ha jól értem, akkor nemcsak én, hanem a kollégáim is, Kunczétól kezdve Magyar Bálinton keresztül Pető Ivánig és így tovább, úgy gondoljuk, hogy mi vállaljuk azzal a magunk felelősségét, hogy nem kívánunk úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi. De ez, még egyszer mondom, ebből a szempontból mindegy, ez csak azoknak szól, akik azt mondják, hogy nem árt, ha én is magamba nézek. Én vállalom ebben a saját felelősségemet, önkritikusan szoktam ezekhez az időszakokhoz viszonyulni. És szerintem ez a helyénvaló viszonyulás. De az önkritika hiánya számomra egy olyan világkép, egy olyan tempó, amit én nem tudok jobb szóval leírni, mint ezzel.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Havas Henrik újságíró


Bolgár György: - Halló.

Havas Henrik: - Halló. Szevasz Gyuri.

– Henrik? Te vagy az?

– Igen, szia.

– Parancsolj.

– Hát, figyelj, ilyen se volt még, hogy én betelefonáljak egy rádióműsorba.

– Hát lassan ide fogunk jutni, figyelj.

– Na figyelj, most már bármi megtörténhet. Na az igazság az, hogy hallgattam a Horn Gábort, és gondoltam, hogy két dolog miatt talán érdemes volna betelefonálni. Az egyik, de csak későn jutott eszembe, hogy az én új műsorom lesz a Kuncze műsora helyén.

– Ja, itt kezdődik az első tévedés? Azt mondod?

– Igen, ez egy tévedés, igen, mert az enyém lesz, Tabu címmel egy új műsort indít az ATV, és én csak utólag tudtam meg, hogy ez a Gábor idejében lesz, tehát az ő műsoridejét veszik el, és részben az ő díszleteit alakítják át az én műsoromhoz. Mit mondjak, én a Gábor kedvelem, azt nem mondanám, hogy barátok vagyunk, de kedveljük egymást, azt gondolom, hogy ezt ő sem mondaná másképp. Nem esett jól a dolog, de aki úgy, mint te meg én, annyi helyen megfordultunk már, különböző helyeken, rádióban, televízióban, itt, ott, amott, tudjuk, ez így megy sajnos.

– Igen. Szóval azt akarod mondani, hogy nem te fúrtad meg Kunczét.

– Nem. Nem és nagyon sajnálom, hogy a Gábor, bár nem volt profi, én is azt gondolom, hogy jó néhány híve volt, akik sajnálják, hogy nem lesz az ATV-n. De hozzá kell tennem, hogy ez tényleg a programigazgató dolga eldönteni, és mi legfeljebb azt mondhatjuk magunkban, hogy nem tetszik. Legfeljebb felállunk, elmegyünk. Nem ismerem az okokat, én sajnálom a Gábort. Egy tény, hogy az én műsorom lesz a helyén. Tehát nem hiszem, hogy Gréczy Zsolt fúrta volna meg vagy miatta küldték volna el a Gábort. Nem védeni akarom a mundért, érted?

– Ja, nem, hát csak a tények kedvéért.

– Nem, egyszerűen a Gréczy valamilyen megfontolásból kapott egy műsort. Passz.

– Igen.

– De igazából nem ezért telefonáltam, mert úgyis kiderül, hogy milyen műsor lesz a Gábor műsorának a helyén. Hanem a Horn mondanivalóján és hogy vitatkoztatok, hogy újságíró-nem újságíró. Szóval nézd. Amikor a Gréczy még a Kurírnál volt, akkor írt egy tévékritikát, amelyben azt írta nagyjából, hogy Havas Henrik szombati vagy pénteki műsora ugyanolyan volt, mint az összes többi. Nem tud megújulni, ugyanazokat a sablonokat használja, dadada. Egy gond volt, hogy ezt a műsort levették a programról, mert műsorváltozás volt.

– Szegény Gréczy. Hát most…

– Na most figyelj, ez a dolog azért érdekes, mert…

– Lehet, hogy az előző hetit látta és arról írta, nem?

– Ugyan már, ugyan már, ugyan már! Figyelj! Én parlamenti tudósítóként egyszer azt írtam, hogy módosult a mezőgazdasági törvény, de az igazság az, hogy nem vártam meg a szünet után, hogy a bizottság befejezze a munkáját, elmentem inkább teniszezni. Na most a Kádár-rendszerben nem volt olyan, hogy egy bizottság egy javaslatot ne szavazzon meg. És rajtam kívül több képviselő is elment, kérlek szépen, és egyedül a Kossuth rádióban hangzott el, hogy a mezőgazdasági bizottság támogatja a törvényjavaslatot. Miközben nem volt szavazatképes. Úgyhogy ezzel én nem azt akarom mondani, hogy…

– Na egy dolgot becsülök Havasban, akivel szemben sok fenntartásom van, azt, hogy képes saját magával is önkritikus lenni. Szóval hóhányó, hóhányó…

– De most miért ne mondanám azt, hogy…

– Hóhányó vagy.

– Miért nem mondanám, miért ne vallanám be, hogy csináltam én is ilyet, hogy elmentem teniszezni, és otthagytam a francba az országgyűlési bizottsági ülést.

– És legalább megtanultál teniszezni?

– Igen, egészen jól játszom. Az biztos, hogy nem olyan jól mint te, mert te gyerekkorod óta csinálod, én meg harmincévesen tanultam meg. Egyébként mondhatok még valamit?

– Hát hogyne.

– Hát figyelj! Azon is gondolkodtam, hogy hát én ugye a Horn-kormány környékén sertepertéltem, újságíró létemre, hivatalnokként.

– Igen. Lehettél volna akár Horn komcsi táskahordozója is. Nem?

– Egyébként mondhatok még valamit ehhez?

– Hát hogyne.

– Képzeld el, hogy az eskü után hat napig volt hivatali sofőröm. Ez azért nem semmi, egy újságíró, aki országgyűlési tudósító volt, és haptákba vágják előtte magukat az ismerős kormányőrök! Az nem semmi. De az sem volt semmi, amikor először jött értem a hivatali autó, a Chrysler Vision, a Suchmanné volt egyébként, és képzeld el, hogy amikor kiszálltam a kocsiból, a sofőr ki akarta venni a kezemből a táskát, hogy viszi. Elkezdtük ott rángatni a táskát. Na engedje el! Hát engedje el! Hát nem képzeli, hogy viszi a táskámat! Erre elszégyellte magát, és azt mondta, hogy hát én a Szűrös elvtárs sofőrje voltam, és megszoktam. Mondom, mi? Hát jó, azt mondja, nem elvtárs, most úr, de nála megszoktam, hogy vinni kell a táskát. Na mindegy, nem ez a dolog…

– Milyen jó is hat nap ilyenkor. Tulajdonképpen álruhában el kéne menniük a politikusoknak…

– Na de most jön, amiért igazából telefonáltam. Figyelj ide. Sok oka volt, hogy eljöttem, és szegény Kiss Elemér, istenem, aki egy igazi – ahogy a Horn mondja – az a komcsi típus: itthagyod a diplomata útlevelet, a kormányüdülőt, a hivatali autót, a sofőrt? És én néztem rá, hogy normális ez az ember?

– Lehet, hogy csak ironizált veled, Henrik.

– Ugyan már, ugyan már, pont Kiss Elemér meg a humor.

– Hát az ilyen újságírókkal, mint te.

– Na ne hülyéskedj! A dolog lényege az, hogy énnekem volt erőm otthagyni ezt az egész bagázst. Gondold végig, hogy újságíróként elszegődni Lamperth Mónika, Szili Katalin, Szűcsné, Baja Ferenc és az összes többi… nem emberként van velük bajom, hanem így egyben. És a Gréczy, ahogy a Horn Gábor mondja, beállt hozzájuk táskacipelőnek. Amitől még csinálhat majd jó műsort az ATV-n. Mert én nem mondom, hogy rossz újságíró.

– Annak ellenére, hogy szerinted a te nem létező műsorodról írt. 
– Nem. Azt akarom mondani, hogy ez a fiú…

– De tényleg nem rossz újságíró.

– Ez a fiú nagyon jól számlázott a Gyurcsány mellett. És nekem ez nem szimpatikus. Merem mondani.

– Hogyhogy jól számlázott? Hát munkát végzett, gondolom, nem is csak napi nyolc órában, még szép, hogy a munkát megfizetik. Hogy mennyire, ezt nem tudom.

– Na most én úgy nagyon halkan mondok neked valamit. Ahogy nem voltam hajlandó annak a csapatnak dolgozni a Horn körül – most nyilván mondhatják, hogy ebben a műsorban nehogy már én itt kommunistázzak –, hát nem volnék hajlandó dolgozni Papcsáknak, Győrinek, Lázár Jánosnak, mert semmiben nem különbek annál a csapatnál, amit elmondtam. Egy újságíró azért nézze már meg, hogy mit vállal.

– Nézd meg, azért a normális nyugati országokban is, Angliában is vezető újságírók csatlakoznak konzervatív, munkáspárti kormányhoz, miniszterelnökhöz, mert szükség van az ő speciális szaktudásukra is. Miért lenne ebben önmagában valami bűn? Hát ha az ember meg tudja jól csinálni, és ki tudja elégíteni azoknak a vezetőknek az igényeit, amiket maguktól vagy a hivatalnok apparátusuktól nem tudnának megkapni…

– Tudod, hogy mi a probléma? Amikor a Horn mellett voltam hat napig, első nap azt mondtam, hogy soha többet nem mész az újságíró szövetségbe sajtótájékoztatót csinálni, mert nem tudsz beszélni, mert görcsös vagy, nincs humorod. Így rám nézett, és azt mondja, mi van? Hát mondom az van, hogy nem mehetsz el. Azt mondja, ilyeneket mondasz? Mondom, azt hiszem, ezért fizetsz.

– Te Henrik, nem az történt hat nap után, hogy ő rúgott ki, és nem te mondtál fel?

– Nem, nem, nem, nem. Csak azt mondta, hogy…. Figyelj, tudod mi a probléma? Az a probléma, hogy a Gyurcsányt hagyta táncolni a Gréczy Zsolt. Hát egy lovat hamarabb megtanítanak balettozni, mint a Gyurcsányt táncolni. Hát nem egy Hugh Grant.

– Hát nem egy Hugh Grant, de Hugh Grantből sem lesz sose magyar miniszterelnök.

– Na de milyen elmebeteg dolog volt ezt kitalálni. És akkor már ne is menjünk bele, hogy ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet.

– Na de egy tanácsadó mondhat ugyan nemet és mondhatja azt, hogy…

– Egy tanácsadónak az a dolga, hogy figyeljen arra, hogy aki megfizeti, a legjobb formáját mutassa.

– Így van. És mi van, ha azt mondta, hogy ne így csináld, hanem úgy? És az nem fogadta meg, mert mégis ő van döntéshelyzetben.

– Akkor fel kell állni, úgy ahogy nekem.

– Az első alkalommal? Az első nem után?

– Az első alkalommal. Én az első alkalommal felálltam. Így van. Hát figyelj. Olyan nincs, hogy a szájába rágom, hogy miért nem szabad elmenni, és hülyét csinálni belőle... Emlékszel mikor szegény Miskolci Miklósra? Jól mondom?

– Igen.

– Igen. Megkérdezte, hogy milyen a viszonya a nőkhöz. Vagy hogy szereti-e a nőket, vagy nem tudom. Hát ne vicceljél már, hát az egy komolytalan baromság volt. És a Horn megszokta, hogy mindenki, így Gyula, hát te zseni vagy Gyula, te zseni vagy Gyula. Ugyan már! Na mindegy, szóval az a véleményem, hogy a Gréczy egy átlagnál jobb újságíró, furcsállom, hogy ezt a munkát elvállalta, és még mindig csinálja. Na ez a véleményem. 
– Köszönöm, Henrik, és telefonálj máskor is.

– Telefonál a nyavalya!


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Gréczy Zsolt, Gyurcsány Ferenc tanácsadója


Bolgár György: – Azt mondják a kollégáim, hogy itt van Gréczy Zsolt nevű hallgatónk is.

Gréczy Zsolt: – Hát ma olyan hallgató voltam, aki egyenlőre még felfogni se nagyon tudja, hogy a Medgyessy- és a Gyurcsány-kormány államtitkára, valamint a Horn-kormány államtitkára, Horn Gábor és Havas Henrik jó húsz-huszonöt percet rám szán a Klubrádió drága idejéből.

– Hát, ugye ez az én hibám, mert nekem tűnt fel a Magyar Nemzetben néhány nappal ezelőtt, hogy Horn Gábor komcsi táskahordozónak nevezett téged, és én úgy éreztem, hogy ez nem igazságos. És hát enyhén szólva nem szép. De ő meg igyekezett megmagyarázni, hogy a komcsit nem is úgy gondolta. Másképp gondolta, de úgy sem biztos, hogy szép. Szóval táskát hordoztál egyébként?

– Gyurcsány Ferencnek nincs táskája, tehát mint ilyet hordani sem lehetne. Másrészt ha egy főtanácsadó táskát hord, akkor egy államtitkár mit csinál?

– Miniszteri táskát hord. Nem?

– Horn Gábor a koalícióért felelős államtitkár volt, tehát ő akkor nyilván Medgyessy Péter és Gyurcsány Ferenc táskáját kellett volna hogy hordja. Vagy az SZDSZ és az MSZP elnökéét. De nem is mennék ebbe bele ennél részletesebben. Az, hogy Horn Gábor komcsizik, az már csak azért is rendkívül bántó, mert Horn Gábornak nagyon kéne emlékeznie, hogy a kilencvenes évek elején én hány és hány SZDSZ-rendezvényen segítettem nekik konferálással.

– Szóval újságíróként, aki megpróbált közvetíteni politikusok és szavazók között.

– Így van, pontosan ez történt. És akkor az SZDSZ rendezvényein Horn Gábor is ott ült. Nem tudom, miért kellene utólag komcsinak nevezni bárkit, aki mondjuk a Gyurcsány-kormányt segítette. Már azt sem értem Gábor szavaiban, hogy miért baj az, ha valaki büszke arra az elmúlt nyolc évre, amelyet az MSZP és az SZDSZ kormányzott végig Magyarországon. Ha Horn Gábor erre nem büszke, akkor én ezt az ő magánvéleményének tartom, és szíve joga szégyellni azt, amit államtitkárként cselekedett. Én büszke vagyok arra a nyolc évre, minden vargabetűjével, hibájával és nehézségével együtt. Ez a nyolc év példátlan reformokat hozott az országban, ezek jó részét népszavazás és más verte szét. De példátlan fejlesztések voltak, és a költségvetés egyensúlya is ebben a nyolc évben valósult meg, a ciklus végére. Tehát én nem szégyellem, hanem épp ellenkezőleg, nagyon büszke vagyok rá.

– Na ez az, amit nem szeretnek benned. Hogy azt mondod, és többször is elmondod, még itt is egy perc alatt, hogy te büszke vagy arra a nyolc évre. Holott lehetsz ugyan büszke, de azért mégiscsak ennek a nyolc évnek a végén kétharmaddal tudott győzni a Fidesz, ennek a nyolc évnek a végén tizenhét százalékot tudott szerezni a szörnyű Jobbik, és most 2010. tavaszán rosszabbul éltünk valószínűleg, mint 2006 tavaszán. Tehát az embereknek minden szempontból lehet akár rossz élményük is. Tehát olyan nagy ok a büszkeségre nincs, még ha azok az eredmények kétségtelenek is, amiket említettél.

– Hát hosszasan sorolhatnám azokat a problémákat, amelyek ide vezettek. Például az is, amit Horn Gábor mondott a népszavazás éjszakáján Gyurcsány Ferencről, keresetlen szavakkal*. Én részt vettem azon a másnapi frakcióülésen, ahol a teljes MSZP-frakció követelte, hogy Gyurcsány Ferenc azonnal rúgja ki a koalíciós államtitkár Horn Gábort, ő azonban megvédte azt a Horn Gábort, aki ma így beszél róla. Többek között számos ilyen oka volt annak, hogy az MSZP és az SZDSZ úgy végezte 2010-ben, ahogy végezte. De hosszasan sorolhatnám a Fidesz ellenzéki magatartását, az őszödi beszéd meg nem védését, és így tovább. Tehát szerintem ez ennél lényegesen összetettebb kérdés, mint hogy erre akár egy rádióműsor pár percében lehetne válaszolni. Erről tanulmányokat kellene írni.

– Na arra viszont egyszerűen tudsz válaszolni, hogy jól emlékszik-e Havas, hogy egyszer írtál egy kritikát egy olyan műsoráról, ami végül le se ment.

– Hát én ilyenre nem emlékszem, de annyira nem feküdhette volna meg a gyomrát ha történt ilyen, mert utána éveken keresztül a szegedi tudományegyetem általa vezetett médiatanszékének rádiós tanára voltam.

– Azért, mert az átlagnál azért jobb újságíró vagy, mint mondta.

– Értem. Ez megtisztelő és köszönöm szépen. És annyit szeretnék még a dologhoz hozzátenni, hogy valóban indul ez a műsor vasárnap esténként az ATV-ben, és utána, az én műsorom után következik Havas Henriknek az a bizonyos műsora.

– Hát akkor ezek szerint ketten vittétek el Kuncze műsorát? Vagy pontosan Kuncze műsorának idején melyikőtöké lesz?

– Hát ezt most pontosan nem tudom megmondani. De az biztos, hogy voltak és vannak az ügyben tárgyalások, hogy Kuncze Gábor abban a műsorban, amit én fogok vezetni, vállaljon szerepet vendégként. Ez ügyben voltak már megbeszélések. Tehát én nem gondolom, hogy Kunczét bárki ki akarná fúrni. Kuncze Gábor alig két hónappal ezelőtt vagy három hónappal ezelőtt egy belvárosi könyvesboltban vendégem volt egy talkshow-ra, semmiféle probléma nem árnyékolja be a kettőnk kapcsolatát. És szeretném, ha részt venne ebben a műsorban.

– Gyurcsány táskahordozójáról, mármint rólad van szó, aki kvázi megfúrta Kunczét, de hát a Kuncze-Gyurcsány viszony alapvetően jó volt.

– Most is jó. Természetesen. És azt gondolom, már csak ezért is félreértés bármi olyan interpretáció, hogy ha az ATV hoz egy döntést, annak ilyen fajta sanda politikai szándékai lennének. És még valamit hadd mondjak, Gyuri. Henrik szóba hozta, miért hagytam azt, hogy Gyurcsány Ferenc táncoljon.

– Áh, tényleg, igazad van.

– Egyrészt én még nem dolgoztam a miniszterelnöki kabinetben akkor, amikor Gyurcsány Ferenc táncolt az Igazából szerelem című film apropóján egy videofelvételen, amely egyébként, ha jól tudom, Batiz András esküvőjére készült ajándékba.

– Igen, igen, jól emlékszel rá. Úgy van.

– Tehát én nem voltam ott. De a videó annyira sikertelen, hogy egyébként néhány hónap múlva Gyurcsány Ferenc megnyerte a választást.

– Szóval ettől nem bukott meg, akárki tanácsolta neki.

– Hát épp ellenkezőleg. A videó sikeres volt. De én nem voltam ott, amikor született.

____________

* „Nem azt mondták, Feri, azt mondták, hogy menj a picsába.” Lásd erről az Origo és az Inforádió cikkét.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!



Süveges Gergő televíziós műsorvezető


Bolgár György:És holnap reggel?

Süveges Gergő: – Holnap reggel? Hű, milyen nap lesz holnap reggel? Kérlek szépen, holnap reggel szabadságra megyek egy hosszú hétvégére, úgyhogy elutazunk.

– Jó, a kérdés lényege természetesen nem csütörtökre vonatkozott, hanem arra, hogy a Népszabadság mai híradása szerint Süveges Gergő is távozik az MTV képernyőjéről. Miért?

– Az MTV képernyőjéről lehet, de ez egy közös cég. Lassan azért mi is megszokjuk és megtanuljuk, hogy a közszolgálat az egy és egész. És ennek a közszolgálatnak, a közszolgálati médiának különböző csatornái, különböző platformjai vannak. Van rádiója, van Duna Televíziója, van Magyar Televíziója.

– És melyik platformra akarsz lépni most?

– Most úgy tudom, hogy a Magyar Rádióba és a Duna Televízióba lépek, mert hogy kedves invitálást kaptam mindkét helyről. És nagyon örülök az új kihívásoknak.

– Szóval nem oda irányítottak, hanem hívtak?

– Igen. Jónás István és Ókovács Szilveszter hívott.

– Ez a kettő hogyan egyeztethető össze? Ha már egyszer minden egy, ahogy mondtad, nagyjából már mindegy, hogy az ember hol szerepel, akkor miért hív két intézmény vezetője téged el a Magyar Televíziótól, amely mégiscsak –  bár ez már lehet, hogy nem igaz – a legnagyobb nézettségű vagy legnagyobb közönségű intézmény. Miért egy másikba, ha egyszer az egész ugyanaz? Nem lehet úgy, hogy egyik nap Ma reggel, holnap Duna Televízió, holnapután Magyar Rádió?

– Úgy fog festeni ez a dolog nagy valószínűséggel, hogy egyik nap Duna Televízió, másik nap Magyar Rádió. Azt, hogy elhívtak volna a Magyar Televízióból, ezt nem hiszem. Ők magukhoz hívtak. Mind a ketten láttak abban fantáziát, hogy valamelyik műsorukban én legyek a műsorvezető. Én meg örömmel mondtam igent. Ha minden igaz, akkor a Duna Televízióban hétköznapokon lesz feladatom, a Magyar Rádióban pedig szombat délelőtt lesz feladatom.

– Azért a dologban van valami pikáns. Ha az ember végiggondolja vagy végiggondolta az elmúlt egy évben, hogy kinek lesz jövője a köztelevízióban, akkor Süveges Gergő biztos az elsők között szerepelt volna. Jó megjelenésű, kellemes, bevált újságíró, akinek a nézetei is – nem tudom, mennyire számít, bár ne számítana, de tudjuk, hogy valamennyire számít – a jobboldaléhoz közelebb állnak. Kinek ne volna sikere, népszerűsége, lehetősége, kilátása az előrejutásra vagy még több műsor vezetésére vagy arra, amit szeretne csinálni, ha nem neki?

– Ezek nagyon kedves dolgok, majd a nézeteimről egyszer beszélgetünk bővebben, jó?

– Én csak arra merek hivatkozni, amit te magadról mondtál vagy írtál. És ezzel nem pártkötődésre akarok célozni, csak mondjuk egy ilyen jobboldali, keresztény kötődésű gondolkodásra.

– Szerintem azért baloldali gondolkodású embereknél is előfordul, hogy van négy gyerekük.

– Persze.

– Én ebből még azért messzemenő következtetéseket nem vonnék le.

– Azt akartam csak mondani, hogy ha valakinek lett volt esélye, komoly karrierje a köztelevízióban, akkor az te voltál. Ehhez képest az M2 intendánsa voltál rövid ideig, majd távoztál onnét, most a Magyar Televízióból is, és nem értem.

– A közszolgálatban vagyok. Én közszolgálati újságíró voltam eddig is, az vagyok most is, és ha minden igaz, akkor az maradok a jövőben is. Lehet, hogy a karriernek – mondjuk ezt a szót én nem szívesen használom, inkább azt mondanám, hogy a feladatok sokszínűségének – éppen ez a változás kedvez. Mert eddig igen, én a Ma reggel című műsor műsorvezetője voltam, amely egyféle műsor. Most meg kétféle, kéttípusú műsorban teljesíthetek szolgálatot. Ez a két műsor ráadásul teljesen különbözik egymástól. Egészen más. Az egyik egy politikai hírháttér-műsor, a Közbeszéd a Duna Televízióban, a másik pedig a Szombat délelőtt, amelyik inkább családi jellegű riportműsor, illetve egészen biztosan politikamentes és az életünkről, a közérzetünkről szól. Ráadásul ezt Keresztes Ilonával ketten fogjuk vezetni ha minden igaz, ami nekem egy külön nagy ajándék.

– Akkor ezek szerint ezt az újdonságot is megtudhattuk, hogy mit fogsz csinálni ebben a két intézményben. De ki dönti el egyáltalán, hogy te mit csinálsz és ki az, aki ezt irányítja, aki felel azért, hogy mi hangozzék el a Szombat délelőttben, a Közbeszédben. Egyáltalán hogy működik ma a közmédiumok irányítása?

– Igen, ez kívülről valóban nem könnyen átlátható és belülről sem mindig egyszerű. Az biztos, hogy egyeztetéseket igényel. Hív engem mondjuk adott esetben Jónás István a Magyar Rádió vezérigazgatója, hogy vezessek náluk műsort. Jónás Istvánnak én kedvesen azt tudom erre mondani, hogy nagyon szívesen, örömmel, de Jónás István nekem nem főnököm. Nekem a médiaszolgáltatás-támogatói alapban van főnököm, akivel ezt utána természetesen egyeztetem. Nyilvánvalóan Jónás István ezt már korábban egyeztette.

– Tehát nem is Medveczky Balázzsal, a televízió vezérigazgatójával?

– Hivatalosan és jogilag nekem Medveczky Balázs sem főnököm a Magyar Televízióban, hiszen egy másik cégben, egy másik szervezetben dolgozom. Nekem a legfőbb főnököm Böröcz István, az alap vezérigazgatója. Gondolom – de ezt csak gondolom, mert ezekbe a beszélgetésekbe, tárgyalásokba nem látok bele –, a vezérigazgatók, illetve a munkahelyi felettesek egymás között egyeztetnek, és utána megérkezik hozzám ez a kedves, udvarias és megtisztelő meghívás. Én pedig azt mondom, hogy ha erre rábólintanak az én főnökeim, akkor természetesen nagyon szívesen, örömmel.

– Ha nem volna ez nagyon komoly dolog, ráadásul egyéni sorsokat érintő, akkor azt mondanám, hogy ez közvicc. Ez arról szólt állítólag, hogy mennyivel egyszerűbb lesz így minden. Ehhez képest azt hallom, hogy mennyivel bonyolultabb.

– Hogy mennyivel egyszerűbb átjárni az intézmények között és mennyivel egyszerűbb megoldani azt, hogy én mint műsorvezető dolgozhassam egyszerre a Duna Televízióban és a Magyar Rádióban, ez valóban sokkal egyszerűbb lett.

– Én emlékszem azért még az antivilágban, hogy Kondor Katalin a Magyar Rádió munkatársaként rendszeresen dolgozott a teljesen különálló intézményben, a Magyar Televízió A Hét című műsorában. Akkor is viszonylag könnyű volt, később is viszonylag könnyű volt, ezek szerint azért most is megy, de a sok furcsa egyeztetést – amiről te sem biztos hogy tudsz, csak feltételezed – talán nem kellett akkor végigjárni.

– Azt, hogy az antivilágban ez hogy volt, azt nem tudom, ehhez, azt hiszem, még túl fiatal vagyok, bár, mint egy bulvárhírből megtudtam, középkorú. Hogy annak idején hogy történt, azt nem tudom.

– Sok rondaságot írnak ezekben a bulvárlapokban. No szóval miért fogadtad el a meghívást? Azon kívül, hogy szépen kértek, szépen hívtak. Miért jó ez neked, hogy váltasz?

– Egyrészt én hír- és hírháttérműsorokban szereztem eddig meglehetősen sok tapasztalatot az elmúlt tíz esztendőben. Egy ilyen típusú hír- és hírháttérműsorba szóló meghívás, amely esti műsor, az azért mégiscsak új kihívás és más kihívás. Tehát én ezt szívesen választom.

– Nem akarom belőled azt kihúzni, de azért meg kell kérdeznem, nem lehet, hogy téged is frusztrál valamelyest az, ami a Magyar Televízióban vagy a Magyar Televízió körül történik? Sokakat, úgy látom, hogy igen, vagy sokan nem találják a helyüket, lehet, hogy Süveges Gergő sem igazán?

– Én nem kértem, hogy ne legyek a Magyar Televízióban. Ha olyan feladatra kapok meghívást, amelyikben látok fantáziát és látok benne tanulási lehetőséget a magam számára, akkor arra, ha ez az időmbe és az egyeztetési lehetőségekbe belefér, nagyon szívesen elmegyek.

– Tehát akár még a Magyar Televízióba is, ha kapnál meghívást.

– Ha kapok feladatot a Magyar Televíziónál, természetesen. Ha olyan feladat, amelyik tanulásra ad lehetőséget, mint ahogy például a rádiós felkérés a szombat délelőtti műsorsávon, az rettenetesen sok tanulásra ad lehetőséget. Neked ezt nem kell magyaráznom vagy talán kell magyaráznom, én még soha életemben nem rádióztam. De nagyon nagy kíváncsiság és nagyon nagy vágy van bennem, hogy kipróbáljam magam, vajon tudom-e vagy sem.

– Ahogy hallom a hangodat meg a válaszaidat, szerintem menni fog ez neked.

– Köszönöm a megelőlegezett bizalmat.

– Még csak annyit, hogy ezek szerint az M2-es intendánsi posztodról való lemondás óta nem kínált meg senki valami újjal a Magyar Televízióban?

– Hát hogyne. Folytattam a Ma reggelben a műsorvezetést. Annyira bizonytalan volt nagyon sokáig, hogy egyáltalán milyen pénzből gazdálkodik a Magyar Televízió, illetve a közszolgálat közösen, hogy mennyi pénzből, hogyan, milyen műsorok indulnak, hogyan indulnak műsorok. Én nagyon örültem annak, hogy a Ma reggelben ebben a hosszú és nagyon változatos műsorfolyamban részt vehetek. Ez azért bőven elég kihívás volt.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!