rss      tw      fb
Keres

Sajtóállapotainkról

Horn Gábor, volt SZDSZ-es országgyűlési képviselő


Bolgár György: – A minap a Magyar Nemzet felfedezte, hogy Ön a Facebookon nekitámadt Gréczy Zsoltnak, Gyurcsány Ferenc volt tanácsadójának. Valami olyasmit írt róla, hogy Gyurcsány komcsi táskahordozója veszi át Kuncze Gábor műsoridejét az ATV-n. Miért lett ennyire indulatos?

Horn Gábor: – Nem vagyok egyáltalán indulatos, megmondom őszintén, hogy Önöktől tudtam meg, hogy ez a Magyar Nemzetben megjelent. Nem mintha baj lenne, csak nem olvastam a Magyar Nemzet című újságot.

– Második oldal, komoly hír lett belőle.

– Igen? Fantasztikus. Most már tudom, mert hívott a kolléganő és mondta, de nem olvasom ezt az orgánumot, tehát nem tudok napi szinten tájékozódni.

– De igazat írtak?

– Abszolút igazat. Azt írtam pontosan erre a facebook-bejegyzésre, hogy Kuncze elbúcsúzott a nézőitől az ATV-n, és a jó öreg liberális Kuncze helyét a Gyurcsány-táskahordó komcsi Gréczy veszi át. Nincs bennem egy pici indulat sem, sajnálom egyrészt, hogy Kunczét levették, de nem az én dolgom.

– Ezzel én is egyetértek, én is sajnálom.

– Nem az én dolgom megítélni, semmi közöm hozzá, nem is akarom befolyásolni, természetesen nem is tudom. Akkor sem tudtam szerencsére, amikor erre módom lett volna és nem is akartam a magyar médiumokat befolyásolni. De én személyesen örültem, hogy Kuncze Gábor eldörmögött számomra izgalmas, érdekes emberekkel vasárnap esténként, néha belenéztem. És ehhez képest – és innentől kezdve érdekes lehet Önök számára a dolog – én Gréczy Zsoltot tipikusan olyan fajta – idézőjelben – újságírónak tartom, akik nagyon sokat ártanak.

– De miért idézőjelben újságíró? Ő idézőjel nélkül újságíró.

– Azért idézőjelben, mert szerintem azok az újságírók – de ez innentől a saját személyes véleményem, miért is lenne más –, akik teljesen kritikátlanul visszanyúlnak egy típusú gondolathoz, egy típusú világképhez vagy akár egy emberhez, szerintem nem felelnek meg az újságírói hivatás szabályainak. Tehát, amikor a Hírtévében látom időnként öreg kopasz szocialista barátunkat, Csintalan kollégát és Gréczy Zsoltot, köztük nekem semmiféle különbség nincsen. Az a különbség, hogy Csintalan ma már nem hordja senkinek a táskáját, de ugyanúgy kritikátlanul, teljesen elfogultan, mindenféle érvrendszer nélkül szolgál ki adott esetben egy embert vagy egyfajta számára fontosnak gondolt ideológiát.

– Mondok néhány különbséget azért. Egyrészt Gréczy újságíró volt, most is újságíróként működik. Volt néhány év az életében, amikor a miniszterelnök tanácsadója volt, és akkor nyilvánvalóan abszolút lojálisnak kellett lennie. Most már talán nem kellene, de mégis lojális maradt.

– Itt azért álljunk meg egy pillanatra. Hadd vitatkozzak Önnel: ha valaki a miniszterelnöknek tanácsadója, akkor a legnagyobb baj, amit elkövethet, és szerintem a Gyurcsány-féle bukásnak az egyik oka sajnos, ezt közelről volt módom szemlélni, ez a fajta teljesen lojális, vele szemben érveket, ellenérveket, kritikát soha meg nem fogalmazó hozzáállás. Ez a társaság komoly módon nyomta arra Gyurcsány Ferencet, hogy az következzen be, ami bekövetkezett. Tehát azt gondolom, hogy egy tanácsadónak nem az a dolga, hogy lojális legyen, hanem az a dolga, hogy nagyon egyértelműen és világosan adjon tanácsot.

– De honnan tudja, hogy nem adott?

– Mert ezt láttam speciel közelről. Talán a hallgatók nem emlékeznek, Ön biztos emlékszik rá, hogy volt idő, amikor több időt töltöttem Gyurcsány Ferenccel, mint a családommal. Tehát volt módon látni a miniszterelnök munkáját, volt módom nagyon közelről látni az ő működését. Egyszerűen azért, mert a kormányban én voltam az összekötő, és mindenütt ott kellett lennem. Tehát ezt nagyon közelről, sokszor éjszakába nyúlóan és hétvégeken is volt szerencsém látni. Ezért fogalmazok én sokszor Gyurcsány Ferenc munkásságáról kicsit árnyaltabban, mint sokan mások. Illetve nagyon gyakran nem mondok semmit. Mert szerintem ez a helyénvaló jelen állapotunkban. De visszatérve: azt gondolom, hogy egy tanácsadónak nem az a dolga, hogy feltétel nélkül kiszolgáljon akár ideológiát, akár embert. És nem jó, ilyen szempontból az ATV-nek sem, ha ilyen fajta kritikátlan, az objektivitást maguktól nagyon messze eltoló – akkor maradjunk ebben – újságíróknak adja át a stafétabotot, esetleg olyanok helyett, akik másképp csinálják.

– Én nagyon szeretem Kunczét politikusként is, közéleti szereplőként is, újságíróként is, műsorvezetőként is, személyesen is, de hát Kuncze mégiscsak egy párt elnöke volt. Olyan párté, amely hosszú éveket a hatalomban töltött. Gréczy meg csak tanácsadó. Tehát azt lehet mondani, lehet, hogy Kuncze kevésbé feltétel nélkül hitt valamiben, mint amennyire Gréczy Ön szerint hitt Gyurcsányban vagy az ő elképzeléseiben, de hát mégiscsak egy párt vezetője volt és volt pártvezetőként műsora van vagy volt az ATV televízión. Gréczy meg újságíró volt, és közben lehet, hogy Gyurcsánynak mindenben igazat adott, de ettől még az ő függetlensége se kérdőjelezhető meg jobban, mint Kunczéé.

– Én azt gondolom, hogy az ember válthat életében. Tehát lehet egy darabig újságíró, aztán lehet tanácsadó és aztán lehet megint újságíró. Ezzel nincs baj. Mint ahogy egy politikusból is lehet újságíró, bár itt egy kritikai megjegyzést hadd tegyek. Az újságíróság is egy szakma, tehát amikor közülünk bárki erre adja a fejét, akkor azt tudni kell – ezt nálam Ön sokkal jobban tudja –, hogy ez egy nehéz és sok ideig tanulandó szakma. Tehát én ebből a szempontból külön érdeklődéssel figyeltem, hogy Kuncze Gábor, aki nekem harcostársam és talán barátom is volt, hogyan felel meg ezeknek az elvárásoknak. Tehát azt gondolom, hogy lehet váltani. Amit nem lehet csinálni, az én érzésem, az én értékítéletem, az én világom szerint – és erről szól az én Facebook-bejegyzésem –, hogy valaki úgy csinál egy munkát, hogy közben ez a fajta teljesen elfogult és kritika nélküli világkép jelenik meg minden egyes mozdulatában. Én azt gondolom, hogy ez az ügynek is árt.

– Azt mondja, hogy Gréczy most is, ha nem is pártharcos, mert tudjuk, hogy Gyurcsány és az MSZP azért nem felhőtlen viszonyban van egymással vagy nem egy és ugyanaz, de kvázi Gyurcsány-harcosként csinál műsort? Ez a problémája?

– Azt gondolom, hogy Gréczi úgy viselkedik, mint Gyurcsány Ferenc utolsó fegyverhordozója. Nem tudom, mennyi van neki, de az egyik fontos fegyverhordozója. És szerintem aki erre a szerepre vállalkozik, az emellett ne játssza el a független újságíró értelmiségit, aki lehet egyébként baloldali – amivel nekem önmagában természetesen nincs bajom.

– Nem kell, hogy a baloldaliságtól vagy a liberalizmustól legyen független, hanem csak valamiféle konkrét politikushoz vagy párthoz való kötődéstől legyen független?

– Még attól sem kell önmagában függetlennek lenni, bár azt gondolom, jót tenne a magyar újságírásnak, ami sajnos nincs túl jó állapotban jelen helyzetben, ahogy nézi az ember. Itt az intézetben vizsgáljuk a híradókat, most már hónapok óta, és látszik, hogy finoman szólva az újságírótársaim képernyőre kerülő részének jelentős hányada nem nagyon felel meg az elemi elvárásoknak. És tovább ront a helyzeten az, hogy magukat úgy kívánják hitelesnek beállítani az ebben a társaságban szereplők, hogy közben mélységesen elfogultak és kritika nélküliek valaki vagy valami iránt, és a másik oldalon pedig időnként elfogadhatatlan stílusban, eszközrendszerrel borítják rá a másikra az asztalt.

– De lehet, hogy Gréczy ebben a műsorában csak kérdezni fog, és még csak az sem derül ki, hogy Gyurcsánnyal szimpatizál-e vagy sem.

– Gyanítom, hogy nem így lesz, látva azokat, akik a műsorban szerepelnek. De még egyszer mondom, nekem lesz módom nem részt venni ebben. Nem kell bekapcsolni a televíziót, és nem kell nézni. De lehet ez akár egy fantasztikus műsor is, nem tudom, mert még egyszer mondom, nem erről szól a történet. A történet számomra arról szól, hogy volt egy szerintem érdekes, izgalmas, kedves műsor az ATV nevű, magát még függetlennek gondoló televíziós csatornán, amit most levettek, és a helyére odatesznek valakit, aki számomra az elfogultság mintaképe.

– És az ATV miért csak gondolja magát függetlennek?

– Nézze, nyilván az ATV-nek is van elfogultsága, ez nekem belefér, hogy valakik olyan televíziót csinálnak, ami valami irányában elfogult. Azzal van bajom, hogy olyan emberek kerülnek képernyőre, akiknél ez az elfogultság túlmegy az általam elfogadható szinten. A komcsi számomra egy ideológiai rendszer, tehát nem a baloldaliság szinonimája ebben az esetben, hanem egyfajta mindenféle kritika nélküli, reflexió nélküli viszony valamihez. Nekem Hoffmann Rózsa is komcsi, mint ahogy legutóbb az ATV-ben volt módon elmondani, mert ritkán szerepelek mostanában. Tehát ez a fajta viszony, amikor semmi sem számít, csak az, hogy én azt gondolom, hogy ez a jó, és nem érdekes, hogy a másik mit mond, és nem érdekes, hogy milyen eszközrendszerrel és hogyan teszi, ez számomra nem a baloldalt, hanem az igazi komcsit jelenti.

– Értem. Jó, hogy kitért erre a komcsiságra, mert ez lett volna tulajdonképpen az alapvető kérdésem, csak úgy próbáltam felépíteni a beszélgetést, hogy ezt majd záró kérdésként felteszem, hogy miért komcsi Gréczy Zsolt. És engem nem győzött meg. Mert értem én, hogy arra gondol, aki valaki vagy valami mellett feltételek nélkül kitart. Hogy ez most lojalitásból van-e, meggyőződésből, szolgalelkűségből, félelemből, akármiből, az mindegy is. De azért a komcsinak kell hogy valami tartalma is legyen, az nemcsak egy magatartásforma. A komcsi azt is kell hogy jelentse – és a történelmünk alapján jelenti is –, hogy egy bizonyos fajta világszemléletet, gyakorlatot, társadalmi rendszert akar megvalósítani, abszolút antidemokratus módon, egypártrendszerben, állami tulajdonnal, a felsőbbségtől való függésben képzeli el a társadalom megszervezését és a maga életét. Ez a komcsi. Ha az oktatási minisztérium egy ilyen fajta oktatási rendszert képzel el, azt lehet akár komcsinak is nevezni. De hogy Gréczy Zsolt feltétlenül hisz Gyurcsányban, aki viszont nem komcsi módon képzelte el a társadalmat, és nem is úgy kormányzott, én ezt abszolút tévedésnek tartom.

– Számomra ez az egyébként nem túl szép, bár természetesen vállalható, használható kifejezés: egyfajta világhoz való hozzáállást, egyfajta kritikátlan és reflexióképtelen világot jelent. Pedig egy ilyen helyzetben, amiben most vagyunk, borzasztóan szükség lenne arra, hogy reflektáljunk saját magunkra is, saját időszakunkra, keressük és találjuk meg a saját felelősségünket benne.

– Majd meg fogja kapni a hallgatóktól, hogy Horn Gábor is keresse csak a felelősségét.

– Keresem is. Azért nem vállalok semmiféle szerepet, azért gondolom azt, hogy már nem nekünk kell csinálni, mint ahogy azt is gondolom, hogy nem is Gyurcsány Ferencnek, mert megvan a saját felelősségünk abban, hogy a Fidesz itt ül kétharmaddal az ország nyakán. És ezt a felelősséget mindenkinek magának kell cipelnie és végiggondolnia. Ebből a szempontból nekem egyébként mindegy, hogy ki mit dönt. És ha jól értem, akkor nemcsak én, hanem a kollégáim is, Kunczétól kezdve Magyar Bálinton keresztül Pető Ivánig és így tovább, úgy gondoljuk, hogy mi vállaljuk azzal a magunk felelősségét, hogy nem kívánunk úgy csinálni, mintha nem történt volna semmi. De ez, még egyszer mondom, ebből a szempontból mindegy, ez csak azoknak szól, akik azt mondják, hogy nem árt, ha én is magamba nézek. Én vállalom ebben a saját felelősségemet, önkritikusan szoktam ezekhez az időszakokhoz viszonyulni. És szerintem ez a helyénvaló viszonyulás. De az önkritika hiánya számomra egy olyan világkép, egy olyan tempó, amit én nem tudok jobb szóval leírni, mint ezzel.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!