Megjegyzések a Niedermüller-sorozathoz – III.: Az áruló



Ha valaki végigolvasta Niedermüller Péter sorozatát és az őszödi ügy hivatkozott két legfontosabb feldolgozását – a Szentgróti-blogot (nem tudom, kit takar a név) és Rajnai Attila oknyomozását az ÉS-ben –, lehetetlen, hogy csak a több mint húsz éve demokratikusnak indult Magyarország legprofibb, legpusztítóbb módon kigondolt és végigvitt tömegmanipulációs stratégiáján és legsikeresebb hazugságépítményén – Orbán Viktor elmúlt négyéves működésén – gondolkozzon el. Mert az csak következmény. Az ok a beszédlopás.

Én nem emlékszem, hogy rossz találgatásokon kívül – Gyurcsány Ferenc maga juttatta ellenfeleinek kezére az őszödi beszédet, Orbánék maguk csináltatták a kalózfelvételt – valaha is olvastam volna más megfejtést, mint azt, hogy a Magyar Szocialista Pártban volt az elkövető.

Amit Gyurcsány 2011. június 16-i bejegyzésében leír, elég világos beszéd: „Kérdezem újra: vajon elegendők-e az általam megismert, nem döntő erejű bizonyítékok ahhoz, hogy nyilvánosan kimondjam a gyanúba hozott emberek, pártvezetők nevét? Vállalhatom-e ennek a politikai következményeit? Én úgy gondolom, hogy az emberi, politikai tisztesség figyelembe vételével nem. A legutóbbi olyan frakcióülésen, ahol előkerült Őszöd ügye, és kérésre újra elmondtam, amit akkor tudtam, azt kérdeztem a jelenlévőktől, hogy kívánják-e, hogy kimondjam az érintett(ek) nevét. (A frakcióülés időpontjában még csak egyetlen emberre vonatkoztak ismereteim. Azóta megváltozott a helyzet.) A frakció nem válaszolt a kérdésemre. Ezt követően azt ajánlottam, hogy zárt borítékban átadom a nevet az MSZP vezetésének, és döntsék el ők, hogy vállalják-e a nyilvánosságra hozatal összes ódiumát? Erre a felvetésre sem volt válasz.”

Én nem látok más okot az elutasításra, mint azt, hogy a Magyar Szocialista Párt nem szeretné felfedni a családi titkot. Mert jobban szereti, ha ma is egyedül Gyurcsányt meg a reformjait okolhatja a saját bukásáért (Kovács László nemrégiben odáig fajult egyik Bolgár Györgynek adott interjújában*, hogy Gyurcsányt tette felelőssé azért is, hogy az MSZP négy évig úgy hallgatott az éppen folyó reformokról, mint a sült hal). Mert szokása szerint úgy gondolja, hogy nincs itt az ideje sem a belső konfliktusoknak, sem a választók tájékoztatásának, mert az árt a párt esélyeinek, sőt, talán azt képzeli, hogy az országnak is (ugyanis úgy gondolja, hogy mai állapotában is van esélye a túlélésre, sőt a váltópártiságra: a szokásos „legkisebb rossz” esélye. Mint már másutt leírtam, ebben szerintem tévednek). Mert nem engedheti meg magának, hogy újabb adut adjon a Fidesz kezébe (érdekes, a Fidesz számára az nem adu, és sohasem volt az, hogy gyűlölt ellenfele kínai fallal védi a saját belső árulóját; vajon miért nem?). Mert a PÁRTnak a saját árulóihoz is lojálisnak kell lennie. Folytatható a találgatás.

Mindenesetre ha ez a változat igaz, és ez látszik ma a legvalószínűbbnek, minden jel erre utal, akkor van a szocialista pártban egy (két, három, négy…) ember, aki emberként is, politikusként is, szocialistaként is ócska és aljas. Aki – Gyurcsány pontos őszödi jellemzése szerint – személyes hatalomban, klikképítésben és -harcokban, áskálódásban, a pártbeli rivális ellehetetlenítésében, ha kell, kinyírásában gondolja el a politikát. Aki vad és kíméletlen belharcaiban még azt sem volt képes felmérni, hogy „zseniális” akciójával (tegyük nyilvánossá a „hazugságbeszédet”) nemcsak Gyurcsányt teszi tönkre, hanem a saját pártját is. Magyarán külső ellenfele, a Fidesz elszántságát, gátlástalanságát és szívósságát is képtelen volt felmérni, azt, hogy ha valaki, akkor Orbán képes rá, hogy a kilopott beszédből megcsinálja a maga négy (és még ki tudja, hány) évig működő csodafegyverét, amellyel nemcsak Gyurcsányt lövi ki, hanem a szocialista pártot is, halomra.

Vajon kivel beszélte meg az áruló az akciót? És mire gondolhatott, amíg várakozott (májustól szeptemberig)? Izgult? Drukkolt, hogy na mikor már, meg hogy csak minél nagyobbat szóljon a dolog? A kezét dörzsölte örömében, amikor égett a tévészékház? Mert ezt aztán már végképp nem úszhatja meg Gyurcsány? És hogyan tud azóta szembenézni önmagával, hogy hentesek kezére adta nemcsak a saját párttársát, nemcsak az ország miniszterelnökét, hanem magát az országot is, a sorsát, az esélyeit?

És ezt az embert (kettőt, hármat, négyet…) védi ma a Magyar Szocialista Párt? Kizárt ugyanis, hogy (ha ez a változat igaz) az MSZP mai vezetői ne tudnák, ki az áruló. Sőt (ha ez a változat igaz), az áruló(k) csak az MSZP befolyásos embere(i) lehet(nek). Kinek másnak volna elég puvoárja hozzá, hogy eldugaszolja a párt folyton, rendeltetésszerűen szivárgó információréseit, és kinél másnál volna akkora tétje az igazság kiderülésének, hogy muszáj lepecsételni a szájakat?

Így aztán a mai pártelnök látványos levéldarálása és a hozzá fűzött indoklása is (Gyurcsány ne varrja az ő nyakába a nevek nyilvánosságra hozásának felelősségét, mert ő ennek az ügynek, a volt kormányfővel szemben, nem érintettje) arról szól, hogy az MSZP nem tudja, nem akarja tudni, hogy évek óta tartó hallgatása, falazása az áruló(k)nak róla, a pártról erkölcsi bizonyítvány. Amelyet ezúttal nem Orbán állított ki. Ezért védhetetlen. Ha ezt egy pártelnök nem tudja, nem érti, ha szerinte ő nem érintettje az ügynek, akkor ez a párt meg az elnöke ismét egymásra talált. Végre helyreállt a rend.

Az őszödi beszédnek ezt a tanulságát is a választóknak kell levonniuk.

_________________

* Az ominózus részlet:

Kovács László: Én Gyurcsány Ferenc kormányzása idején mindvégig Brüsszelben dolgoztam az Európai Bizottság tagjaként. És ahányszor hazajöttem és természetesen találkoztam és beszéltem vele is, mindig felvetettem a kommunikáció gyengeségét. Ő mindig szomorú arccal bólogatott, és azt mondta, hogy igazad van, de nem változtatott rajta. És hogy milyen volt a Gyurcsány-kormány kommunikációja, arra csak egy dolgot hadd mondjak. A Fidesz el tudta hitetni a közvéleménnyel, hogy romokban van az ország. Miközben új autópályák épültek, új egészségügyi centrumok és oktatási centrumok épültek és kerültek átadásra, a kormány illetve a szocialista párt kommunikációja azonban ezt nem tudta hitelesen bemutatni. A Fidesz viszont el tudta hitetni, hogy romokban az ország.
Bolgár György: Mert úgy kellett volna reagálni erre, hogy kiad az MSZP egy színes propaganda füzetet, hogy romokban az ország, ilyen drámai címmel, mindenki odanyúlt volna, hogy na, a szokásos Fidesz-duma és az MSZP állította volna ezt a fideszes kijelentést a fejéről a talpára.
– Igen. És kérdezem én, miért nem történt ez meg?
Tényleg, miért nem?
– Ki volt akkor a miniszterelnök?
– Ekkor már, ugye, a választási kampányban Bajnai, és ő nem vett részt ebben.
– Akkor már Bajnai, de előtte évekig?
– Előtte Gyurcsány.
– Így van. És ki volt a párt elnöke? […] Én többször mondtam neki, hogy te Magyarország talán legjobb politikai szónoka vagy. Elmész mondjuk Szegedre, tartasz egy ragyogó beszédet. De ezalatt a Fidesz tíz helyre megy el és tíz helyen mond beszédet. Egyik sem olyan jó, mint a te beszéded, de tízszer annyi emberhez jutnak el. És ő mindig elismerte, hogy nekem igazam van, és nem változtatott rajta. Tehát én azt mondom, hogy nem lehet most utólag úgy tekinteni, mintha akkor minden ragyogóan ment volna. Ha ragyogóan ment volna, akkor nem szenvedünk ilyen katasztrofális vereséget.”

Nem fogom ide bemásolni egyik hosszú írásomat, amely még 2009 júniusában jelent meg a Mozgó Világban (a honlapjukon nem elérhető), de akit érdekel, mit gondoltam két éve, és gondolok ma is, a Szocialista Párt korabeli „kommunikációjáról” és arról, ahogyan Gyurcsány lemondása után nyomban elkezdte áthárítani rá az összes felelősséget, hogy a saját alkalmatlanságát mentse, annak itt a pdf-változat.


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!