Bíró D. Péter sajtószemléje - 2010. 01. 27.

Válogatás az elmúlt napok fontosabb írásaiból


2010. január 25.
Kósa, lovon
Képviselő funky (blog)

„Amikor néhány hónapja Kósa Lajos polgármester saját szobrának kiállítását tiltotta le Debrecenben, sokan tették fel magukban a kérdést: vajon milyen művészeti alkotás nyerné el a város vezetőjének tetszését. Szerencsére most megkaptuk a választ:… Ez a meseszép alkotás, melynek központi figurája maga a polgármester lóháton, a debreceni Óbester szállóban tekinthető meg….A képen Kósa mellett szerepel alpolgármestere, valamint a város főépítésze is.”

2010. január 25.
A moszkvai polgármester megint beszólt a melegeknek
Galamus, MTI

„’Moszkvában ezentúl sem lesz melegfelvonulás’ - jelentette ki hétfőn Jurij Luzskov, az orosz főváros polgármestere. ’A társadalmi fogyatékosságok kapcsán már rég nem az emberi jogokról kellene vitatkozni, hanem a törvény minden erejével fel kell lépni ellenük. Nem liberális cukorra, hanem társadalmi korbácsra vagy hasonlóra van szükség’ - mondta hétfőn egy irodalmi rendezvényen. A ’fogyatékosságok’ között a kábítószerezést, az idegengyűlöletet, a nemzetiségek elleni uszítást, és ’az egyneműek közötti úgynevezett szerelem leplezetlen propagandáját’ említette. Luzskov általában mindehhez hozzá szokta tenni, hogy természetesen mindenkinek jogában áll úgy élni, ahogyan akar, de a homoszexualitást nem engedi Moszkvában nyíltan propagálni.
Az orosz jogvédők nevében azonnal reagált Ljudmila Alekszejeva, a Moszkvai Helsinki Csoport elnevezésű szervezet elnöke, aki hangsúlyozta: a szexuális kisebbségeknek minden joguk megvan ahhoz, hogy felvonuljanak Moszkvában, amint a jogvédőknek is jogukban áll gyűléseket tartani, ezt az alkotmány 31. cikkelye rögzíti. A rendezvény ellen fellépő hatalom arra hivatkozik, hogy a társadalom nem fogadja el a másságot. ’A hatalom gyakran játszik az állampolgárok előítéleteinek húrjain, kihasználja a tömegek tudatlanságát. Ami a hatalmat illeti, ez a 21. században megengedhetetlen, az embereket pedig fel kell világosítani’ - mondta.”

2010. január 25.
Precedens értékű szerb ítélet született a délvidéki vérengzések kapcsán
Galamus, MTI

„Ideológiai okból, ártatlanul végezték ki 1944-ben többedmagával a martonosi hentest, Forró Lajost - idézte fel a szerb bíróság közelmúltban hozott precedens értékű ítéletét a rehabilitációs eljárást elindító unoka szombaton Szegeden, ahol a délvidéki magyar népirtás 65. évfordulójára emlékeztek az Újszegedi Rendezvényházban. Ifjabb Forró Lajos az MTI-nek elmondta: másfél évvel ezelőtt fordult a szerb bírósághoz, hogy 1944. novemberében ártatlanul kivégzett nagyapját rehabilitáltassa. Arra kérte a bíróságot, hogy mondja ki, a második világháború végén nagyapját a helyi hatalom ártatlanul hurcolta el és kivégezte.
Szerbiában ma már törvény, és így jogi lehetőség van arra, hogy az akkor kivégzett áldozatokat rehabilitálják, s ezzel a lehetőséggel élt többedmagával a történész Forró Lajos. A településről több mint tíz család fordult a bírósághoz.
Ifjabb Forró Lajos az eljárásról elmondta: szabályos tárgyalás zajlott le, a szerb fél teljes korrektségével, a megoldások keresésével. Az ítélet ugyan kissé hosszúra nyúlt, hisz másfél évet kellett várni, míg 2009. december 31-én ügyvédje kézhez kapta a bírósági végzést.
A második világháborúban, 1942-ben Újvidéken és a környező településeken vezetőik önhatalmú utasítására magyar katonák és csendőrök mintegy 3300-3800 szerb és zsidó embert gyilkoltak meg a szerb partizánok ellen indított razziában. A háború végén, 1944-45 telén a szerb partizánok bosszút álltak a délvidéki magyar lakosságon: becslések szerint 30-50 ezer lehet az áldozatok száma. A tömeggyilkosságokat évtizedeken át elhallgatták az egykori Jugoszláviában.”

2010. január 25.
Bojár Gábor: Bokros programjára szavazok
MDF-honlap, HVG online

„1980-ban jártam először Amerikában és ott elvittek egy liberális társaságba, akik Jimmy Carter hívei voltak. Megkérdeztem tőlük, hogy lehet az iráni túszdrámát igazi pancserként kezelő Jimmy Carter ennyivel népszerűbb Nixonnál, aki mégiscsak kihúzta az Egyesült Államokat a vietnami mocsárból. Úgy néztek rám, mint aki a Holdról jött: ’Mi nem választunk meg olyasvalakit, aki hazudik nekünk!’”
„Harminc évvel ezelőtti amerikai beszélgetőtársaim emberi kvalitások alapján választhattak, és sajnos ezért ma is csak irigyelhetjük őket. A választás szabadsága nekünk is megadatott, de a választék nem.…. Húsz éve még úgy tűnt, nekünk is lehet egy tisztességes politikai elitünk (gondolok például Antall Józsefre és Göncz Árpádra), és csak magunkat okolhatjuk, hogy nem termeltünk ki magunk közül hasonló integritású utódokat.”
„De ha nem is tudunk kik közül választani, a ’mik’ között azért még lehet. Programokat hallunk, és dönthetünk, melyik hazudik tudatosan és néz hülyének minket, vagy van-e köztük olyan, amelyikről el tudjuk hinni, hogy működhet. Én Bokros Lajos programjára szeretnék szavazni, függetlenül a párttól, amelynek volt bátorsága ezt a nevet felvállalni 13 év populista és ’nagykoalíciós’ kiátkozás után. Nem érdekel a párt múltja, nem érdekel kik most a szövetségesei, az sem érdekel kik a vezetői és hogyan lettek azok, sőt még Bokros Lajos személye sem érdekel… Most az érdekel, amit Bokros Lajos neve szimbolizál. Egy olyan gazdaságpolitikát, amely az utolsó 20 (sőt az utolsó 60!) évben egyedül volt képes gazdasági fellendülést teremteni néhány évre, egy rövid fellendülést, amit utódai egymással versenyezve tékozoltak el.”
„Bokros Lajosnak nincs esélye miniszterelnökké válni, és ha lenne, sem tudom, hogy személyisége (szemben pédául Bajnai Gordonével) alkalmas lenne-e ennek a programnak a véghezvitelére is. De abban hiszek, hogy az ország hasznára válna, ha legalább ellenzékként megjelenne a Parlamentben ennek a programnak is a hangja.”

2010. január 25.
A New York Times véget vethet az ingyen sajtónak
Index

„A New York Times jövőre ingyenesről ismét fizetősre vált, és hírszájtok ezrei állnak készenlétben, hogy kövessék példáját.
De mi a helyzet a Timesnál vagy a Wall Street Journalnél kisebb olvasottságú…lapokkal, illetve azokkal, amelyek cikkeire kisebb a fizetőképes kereslet? Ezek a kiadványok csak összefogással kérhetnek pénzt a tartalomért, hiszen amíg létezik ingyenes, hirdetésalapú konkurencia, a felhasználók valószínűleg ahhoz húznak majd. Az együttműködésben látja a megoldást Steve Brill….Brill tavaly létrehozta a Journalism Online nevű szervezetet, amelynek az a célja, hogy az online sajtót csordaként terelje a hirdetésalapútól a fizetős modell felé. Brill azt állítja, hogy eddig 1300 kiadót gyűjtött a szervezetbe, és hogy partnereinek mindegyike szándéknyilatkozatban tett hitet a fizetős tartalom mellett.
A netezés elterjedésével párhuzamosan csökkenő nyomtatott hirdetési bevételek miatt a Times egyszer már bevezette a fizetős modellt, de a 2005-es TimesSelect nevű program (8 dollár havonta, 50 dollár egy évre) gyakorlatilag megbukott, így két év múlva, egyik napról a másikra újra ingyenes lett a nyt.com.
Továbbra is kérdés, hogyan reagálnának az olvasók az online tartalom fizetőssé válására. Az Index egy korábbi cikkében [10] szereplő, még véletlenül sem reprezentatív felmérés eredményei azt mutatják, hogy az olvasók túlnyomó többsége, 78 százaléka nem fizetne online sajtótermékért, és 16,3 százaléka is csak akkor, ha az összes szájt fizetős lenne.”

2010. január 25.
A szélsőségesek meghurcolása rontja a vitakultúrát
Globusz.net
De Volkskrant

„Szerdán bíróság elé állt Geert Wilders, a holland politikai élet fenegyereke, radikálisan jobboldali politikus. A vád ellene: gyűlöletkeltés és diszkriminációra való felbujtás. Bár a kezdeményezést a holland lakosság nagy többsége támogatni látszik, a baloldali-liberális De Volkskrant ezzel nem ért egyet.
Wilders kijelentései és politikai nézetei förtelmesek, minden határon túllépnek…. Emberileg érthető, hogy a környezetére gyakorolt befolyás láttán sokan megpróbálnak már nem politikai, hanem jogi eszközökkel fellépni vele szemben. Ez azonban nem túl jó ötlet. Az elmúlt évtizedek Hollandiája egy rendkívül nyitott, barátságos hangulatú, vitáktól pezsgő időszakot élt át. Nyitott volt a legkülönfélébb kultúrák iránt, és tudta kezelni mindazt, ami kihívást jelentett a fennálló renddel szemben. Ez olyan eredmény, amit nem lenne szabad veszni hagyni. Valóban küzdeni kell olyan eszmék ellen, amilyeneket Wilders képvisel, de nem a tárgyalótermekben, hanem a politikai vitákban. Hollandia még nincs tisztában vele, de rövidesen rá fog jönni arra, hogy milyen rettenetes kihívás az, ha a bíróságok nem csak bűnügyekben, hanem társadalmi vitákban is dönteni kényszerülnek.”

2010. január 25.
Ismét Berlusconi büntethetetlenségén dolgozik az olasz kormány
Galamus, MTI

„Ismét mentességet próbál kiharcolni Silvio Berlusconinak a jobbközép olasz koalíció. A tervezett alkotmánymódosítás szerint a miniszterelnökön kívül az államfő és a parlamenti alsóház és felsőház elnöke részesülne büntetőjogi mentességben….Az olasz kormány 2008 júliusában vert keresztül a parlamenten egy hasonló tartalmú törvényt - amelynek révén Berlusconi egy éven át elkerülte a felelősségre vonást az ellene folyó büntetőperekben -, de ezt az alkotmánybíróság három hónapja megsemmisítette.”

2010. január 25.
Freskófalu
Tanmese a tanösvényről
168 óra online

„A zömében cigányok lakta törpefalu, Bódvalenke, egyedülálló ötlettel, saját erejéből próbál kitörni a mélyszegénységből. A tervek elkészítését, az ötletek kidolgozását, a lehetőségek felkutatását az Európai Műhely Kulturális és Közművelődési Társaság vállalta magára Pásztor Eszter vezetésével. Ha a tervekben szereplő munkahelyteremtő, faluépítő projekt nem kap megfelelő támogatást, elbukhat ez a példaértékű kitörési terv.
Magyarországon egyedülálló ötlettel sikerült egy egyiptomi látványosságot a helyi sajátosságra adaptálni. …Megszületett a freskófalu, ahol Horváth János miskolci festőművész vezetésével cigány festők a bódvalenkei házak falára megfestették az itteniek életét, álmait, meséit, bánatát, hogy a projekt végére az egész falu egy hatalmas szabadtéri tárlattá alakuljon.
’A legfontosabb, a munkahelyek megteremtése - hogy minél többen kapcsolódhassanak be állandó munkájukkal az ország vérkeringésébe – még hátra van’ – mondja Pásztor Eszter.”
„Pályáztak a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyik telep-felszámolási programjára, és ennek keretében sikerült a lápra épült, az egészséget veszélyeztető házakból kiköltöztetni a lakókat, akik a Bódva ártereként jelölt mocsaras területén éltek. Itt a talajvíz olyan magasan áll, hogy kerti árnyékszéket sem lehetett létesíteni; az alapvető higiéniai normák teljesíthetetlensége miatt gyakran fordult elő hepatitisz- és vérhasjárvány. A falu lakosságának 20 százaléka lakott itt. A program keretében az önkormányzat összesen hat ingatlant vásárolt meg: négyet a lápra épült házakban élő családok számára, egyet a Freskófalu Programiroda elhelyezésére, és egyet, a Kézművesháznak, ahol bemutatják, és meg is tanítják az érdeklődőknek a hagyományos cigány mesterségeket.” A teleház a falu közösségi életének központjává vált, de mivel egy istállóból alakították át, így fűtése nincs. Most ’szénszünet’ van.”

„Pásztor Eszter: Sajnos még nem sikerült megszerezni a munkahelyteremtéshez szükséges pénzt. ’Kaptunk pénzt a freskófestésre (CIB Társadalmi Felelősségvállalás Alapítvány), és még mintegy másfél millió forintot magánszemélyektől, de ezzel éppen a lényegre, a munkahelyteremtéshez szükséges beruházásokra nem jutott pénz. Pályázunk, ahol csak lehet, és reméljük, hogy csak sikerül összeszedni a terveink megvalósításához szükséges pénzt’.”

2010. január 24.
A szélsőjobboldal sikeres kudarca
Metazin, Le Monde

„A francia szélsőjobboldal eszméi vesztettek népszerűségükből, a baloldali kommentátor mégsem elégedett. Szerinte a jelenség hátterében az áll, hogy a jobbközép a radikális retorika elemeinek átvételével akarja megnyerni a szélsőséges szavazókat - olvassuk Jean-Baptiste de Montvalon tollából a Le Monde-ban.”
„Emmanuel Todd demográfus már a felmérés előtt is úgy látta, hogy a rasszista szélsőjobboldal befolyása csökken, és ezt azzal magyarázta, hogy Franciaország sikerrel birkózik a muzulmán hátterű bevándorlók integrálásával: egyre gyakoribb ugyanis a vegyes házasság. A kutató egyenesen a Nemzeti Front összeomlásáról beszélt decemberi interjújában.”
„Montvalon viszont úgy véli, hogy a társadalmi folyamatok ilyen hamar nem jelentkezhetnek a vélemények megváltozásában, ezért ő inkább politikai okokra gyanakszik. Nevezetesen arra a fordulatra vezeti vissza a változást, amit Nicolas Sarkozy elnök hajtott végre a mérsékelt jobboldal politikájában.”
„Csak az nem világos mindezek után, hogy ha egyszer a Nemzeti Front eszméi polgárjogot nyertek, akkor miért mérik a közvélemény-kutatók, hogy csökken az elfogadottságuk? Például az az állítás, miszerint ’Ma már nem érzem igazán otthon magam Franciaországban’, három év alatt 9 százalékpontot vesztett támogatottságából. A Le Monde szerzőjének erre is van magyarázata: ez azért van, mert ha a hatalom pártol egy eszmét, az mindjárt veszít vonzerejéből.”

2010. január 23.
Debreczeni József: Gondoljátok meg „burzsujok”!
Népszabadság

„Antall a parlamentnek felelős miniszterelnökként és nem holmi politikai keresztapaként kormányozta az országot, aki tenyérből eteti a maga nagyvállalkozóit. Ő demokrata volt. Hogy Orbán ’94-ben még az volt-e, azon lehet vitatkozni. Ám az bizton állítható, hogy tanult elődje ’hibájából’: 1998 és 2002 között megtalálta, maga köré vonta, a tenyeréből (értsd: az állam, az adófizetők pénzéből) etette, s jórészt 2002 után is megtartotta a szóban forgó tőkés mogulokat. Akik persze a másik tenyérből is kiették ugyanannak az államnak a pénzét, és annak is hálásak voltak.
Jórészt ebből adódott, hogy az a gazdasági, társadalmi, politikai szisztéma, amely a rendszerváltozás nyomán hazánkban létrejött, egyre inkább deformálódott. Egyre kevésbé hasonlított ahhoz a nyugati modellhez, amelyet a versengő piacgazdaságon alapuló (ugyancsak versengő) többpárti demokráciaként lehet azonosítani. Nálunk e helyett egy kelet-európai (mindinkább balkáni) vircsaft működik, amelynek jellegadó vonása a szabad versenyhez nem szokott vállalkozói osztály és a pártpolitikai versengést háborúvá torzító politikai osztály korrupt összefonódása.
A közjavak iparszerű, illegális fosztogatása egyfelől a politikai elit és a demokratikus intézmények kétségbeejtő hitelvesztését eredményezte. Másfelől azt, hogy a leépítés helyett földuzzasztott, pazarló állam mind rosszabbul látta el a közfunkciókat (tovább növelve a legitimációs deficitet).
Ezúttal is jelzem, hogy a két politikai oldal karaktere és felelőssége nem egyforma a fentiek vonatkozásában. Egyfelől azonosítható a parlamentet s a piacot direktben támadó vezérelvű populizmus; másfelől az ezeket védeni próbáló posztkommunisták, akik a rossz körülményekből és az oligarchikus működésből (is) adódó romló teljesítményükkel maguk is előidézték a demokratikus rendszer válságát. Durvább terminus technikusokkal: egyfelől adott egy szilárd kézben tartott, szervezett rablóbanda; másfelől egy tolvaj csürhe…Zajlik az igazodás, az átállás, a korábbi időszakokra nem jellemző egyoldalú kötődés. Ennek meghökkentő példái vannak: kizárt bármiféle együttműködés, kapcsolat azokkal a politikai tényezőkkel, amelyek támogatása kivívhatja a fideszes vezér rosszallását, haragját, bosszúját. Ugyanez érvényes a média, a kultúra, lassan már a civil szféra területére is…
Akik utálják Orbánt, azok is azt mondják: most ez van, alkalmazkodni kell hozzá. Kibírjuk, ha királyságot csinál is – az üzlet megy tovább. Most nála az erő, de hosszabb távon ránk szorul majd ő is. Kettőn áll a vásár: ez nem változik.
Azt hiszem, tévednek. A kétharmaddal az eddigi oligarchikus egyensúly fölborítható, és alapjaiban változhat meg a helyzet: a jogilag korlátlan hatalom birtokába jutott politika egyértelmű túlsúlyba kerül.…A legdurvább – ma még elképzelhetetlen – eszközöket is alkalmazhatja.”

2010. január 23.
Kulin Ferenc a jobboldal esélyeiről
Buják Attila beszélget Kulin Ferenc irodalomtörténésszel, az MDF-frakció volt vezetőjével
168 óra

„A posztmodern politikában jobb- és baloldal pontatlan fogalompár, nyelvi kényszer terméke. A demokratikus berendezkedés közelgő végét prognosztizáló víziók irreálisak, ahogy az is csak mítosz, hogy ’kizárólag a jobboldal húzhatja ki az országot a bajból’.”
„Lezárhatunk egy szerencsétlen korszakot. A szocialisták szavazótábora is megtapasztalhatja majd, hogy a fordulat nyomán nem az igazi baloldali értékek tűnnek el, hanem egy sodródó, elvtelenül taktikázó, a korrupcióval szemben tehetetlenné vált pártvezérkar távozik. A Fidesz négyéves kormányzása nem igazolta a félelmeket. Halvány jelét sem láttuk annak, hogy Orbán a demokrácia felszámolására tört volna.”
„Azt vetik a szemére, hogy aki kéthetente ülésezteti a parlamentet, a demokrácia felszámolásán munkálkodik. Hol van megszabva, mikor ülésezzen a Ház? Ez szimpla technikai kérdés. Az pedig, hogy a pártját miként üzemelteti, milyen fegyelmet követel meg, a Fidesz ’magánügye’, amíg a belső rend nem sért alkotmányos elveket.”
„Ha már egy egyetemen beszélgetünk, el kell mondanom: a legerőteljesebb ambícióval bíró, legtehetségesebb diákok érzik magukat becsapottnak. Belecsöppentek ebbe az ésszerűtlen és kaotikus oktatási rendszerbe, amely a pedagógiai, didaktikai, tudománypolitikai szempontokat háttérbe szorítva a gazdasági racionalizmus elvei szerint működik.”
„A tömegképzésnek az állam is, az egyén is csak vesztese lehet. Nincs munka, és ha lenne, nincs megfelelő szaktudás. Az orbáni jobboldal ennek az elkeseredett, radikális szavazótábornak az érdekeit képviseli. Remélhetőleg radikálisan!”
„Nyilván lesznek látványos esetek, amikor együtt szavaz a parlamentben a jobbszél és jobbközép. Megtörténhet tehát, hogy konkrét ügyekben egybeesik a kétfajta logikával alátámasztott politikai program. De ez nem konspiráció. A jobbközép elemi érdeke a Jobbiktól való kemény elhatárolódás.”

2010. január 22.
Mi használható Horthy Miklós örökségéből?
Ablonczy Balázs írása
Heti Válasz

„Meglepő intenzitású közéleti pezsgést hozott Horthy Miklós budapesti bevonulásának nem is túlzottan kerek évfordulója: felvonulással, újságcikkekkel, politikai állásfoglalással, vicces videós performansszal. Az erőskezű rendcsináló iránti igény elhozta a szerep újraértelmezését is.”
„Nyilvánvalóan nem volt fasiszta, ahogy a marxista történetírók és nyomukban vulgarizátoraik állították. Ellenben makulátlan demokratának is nehéz lenne mondani, miként rendszere sem volt demokrácia. Autoriter rezsim volt, a korszak nagy részében lényegesen több politikai szabadsággal, mint például a Kádár-korszak (léteztek ellenzéki lapok, pártok), de folyamatos társadalmi deficittel, amennyiben ama ’hárommillió kolduson’ nem segített lényegesen sem a Nagyatádi-féle földreform, sem a Gömbös-féle telepítés. Talán csak az Országos Nép- és Családvédelmi Alap valamelyest: az viszont túl későn jött ahhoz, hogy hatása legyen.”
„A korszak jelentős részében a magyarországi zsidóság sem érezhette magát a haza teljes jogú polgárának: még ha enyhült is a numerus clausus a húszas évek második felében, a kormánysajtó és a szélsőjobboldal rendszeresen emlékeztette az ország zsidó polgárait: nem tekinti egyenlőnek őket. A harmincas évek végétől elkezdődött a nyílt diszkrimináció időszaka, amely munkaszolgálatba, kifosztásba és tömeggyilkosságba torkollott. Horthynak, bár magát egy magánlevelében úgy jellemezte: ’Én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem’, igenis voltak zsidó barátai, ismerősei. Chorin Ferenc, Vida Jenő vagy mások bejáratosak voltak hozzá, de ebből nem vonta le azt a következtetést, hogy bridzspartnerei kedvéért nézetein változtatnia kellene.”
„Nem értette a dinamikus és agresszív náci Németországot, s Hitlert sem kedvelte. Ennek ellenére nem volt sem elég rugalmas, sem elég friss szellemileg, hogy szembeszálljon a németekkel.”
„A többség - meggyőződésem szerint Horthy mostani elszánt hívei is - rosszul érezné magát egy 1919-es típusú rendteremtésben. Nem csak arra kell gondolni, amit az iskolai tankönyvben látunk, hogy a szekszárdi direktórium ott térdel a kivégzőosztag előtt az árokparton. Kíváncsi vagyok, hogyan reagálna arra az állampolgár, ha az utcán félig katonai, félig civil ruhás fiatalemberek elkezdenék igazoltatni, megalázó procedúrákra kényszerítenék, hogy bizonyítsa: nem zsidó. Esetleg ugyanezek az emberek berontanának kedvenc kávéházába, és szó nélkül összevernék, a törzsvendégekkel együtt. Vagy esetleg internálnák hónapokra, évekre, bírósági ítélet nélkül. A ’rendetlenkedőkbe’ való belelövetés vagy esetleg nyilaskeresztes aktivisták saját kezű felpofozása (1939 márciusa, Operaház) ma már nem megoldás. És tartok tőle, a maga korában sem volt az.”

2010. január 22.
Ombudsman a kínzást és embertelen bánásmódot megelőző nemzeti intézményről
Jogi Fórum

„Csaknem 12 éve már, hogy Magyarországon kihirdették az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó büntetések vagy bánásmódok elleni nemzetközi egyezményét. A Magyar Köztársaság azonban a mai napig sem hozta létre az egyezményben tiltott bánásmódok megelőzésére szolgáló, nemzeti megelőző mechanizmusnak nevezett intézményt.”
„Az ENSZ-egyezményhez fűzött kiegészítő jegyzőkönyv…olyan egy, vagy több független testület létrehozását írja elő, amelyek tagjai rendszeresen látogatják azokat a helyszíneket, ahol a hatóságok fogva tartanak embereket. Legfontosabb céljuk a megelőzés és tapasztalataik nyomán ajánlásokat tesznek a hatóságoknak a fogvatartás körülményeinek javítására.”
„Az Európai Unió tagállamainak többsége a helyszíni vizsgálatokat is végző, speciális jogi szakértelemmel rendelkező ombudsmanra bízta a nemzeti megelőző mechanizmus működtetését.”

2010. január 22.
Kiadandó közérdekű adatok kirendelt védőkről
Pert nyert a Helsinki Bizottság az ORFK, a BRFK és 16 kerületi rendőrkapitányság ellen
Jogi Fórum

„A Magyar Helsinki Bizottság első fokon pert nyert az Országos Rendőr-főkapitányság, a Budapesti Rendőr-főkapitányság, valamint 16 budapesti kerületi kapitányság ellen közérdekű adatok kiadása iránt indított perben. Az alpereseket a bíróságok arra kötelezték, hogy közöljék a területükön 2007-ben és 2008-ban kirendelt védők nevét és az általuk vitt ügyek számát.”

„…az ORFK csak abban az esetben tagadhatta volna meg az adatok kiadását, ha bizonyítja, hogy az jelentős, ésszerűtlen mértékű nehézséget jelentett volna a számára. Ezt azonban az alperes ORFK nem tudta bizonyítani.”
„A Helsinki Bizottság évek óta vizsgálja a védelemhez való jog érvényesülését és a kirendelt védői rendszer működését; több kutatása rámutatott, hogy hazánkban sérülhet a terheltek hatékony védelemhez való joga az állami kirendelt védői rendszer problémái miatt….A Bizottság kérelmének eleget tevő kapitányságok által szolgáltatott adatok alátámasztották, hogy sok esetben csupán néhány ügyvéd látja el a kirendelések túlnyomó részét, akik így részben praxisukat is a kirendelésekre alapítják, ami sértheti függetlenségüket.”

2010. január 21.
A gettósodás logikája, slumok Romániában
Gagyi Zsófia interjúja Cătălin Berescu építésszel
Transindex

Cătălin Berescu szerint „a szegénység szintjei a következőek: a ’relatív szegények’ azok, akik egyszerűen a szegénységi küszöb alatt élnek, amely országonként és évenként máshogy van megállapítva. A ’súlyos szegénységben’ élők folyamatosan érzik a szegénységük hatásait: kevésbé tudják taníttatni a gyerekeiket, hosszú ideig munkanélküliek, krónikus betegségeik vannak, stigmatizáltak, valamivel rövidebb a várható élettartalmuk, mint a népesség többi részének, lakhatási problémáik vannak (túlzsúfoltság, fél-legalitás, sokszor közművesítés hiánya), és legfőképpen azt, hogy ebből a helyzetből nagyon kevés esélyük van egyedül kitörni. Ez alatt van a ’mélyszegénység’, amikor szó szerint máról holnapra élnek az emberek: instabil a lakáshelyzetük, nincs hozzáférésük alapvető dolgokhoz, mint vezetékes víz vagy áram, analfabéták vagy funkcionális analfabéták, állandó probléma a mindennapi élelem beszerzése. Súlyos krónikus betegségekkel küszködnek, a várható élettartalmuk jelentősen rövidebb az átlagnál, és körükben magas a csecsemőhalandóság. A mélyszegénységben élőket úgy 1 millióra tenném Romániában, továbbá 2 millió fölött lehetnek a súlyosan szegények. Más szóval minden hetedik romániai tartozik a két csoport egyikébe.”
„…gyakorlatilag nincsen város nyomortelep nélkül…Mivel a mélyszegénységben élők 90 százaléka cigány (bár egyre több, egyéb nemzetiségű emberrel találkoztunk), jó tudni, hogy ők a román országokban 1853-ig rabszolgasorban éltek.”
„A városi önkormányzatok általában csak kitelepítgetnek minden stratégia nélkül: az egyes polgármesterek négyéves ciklusokban gondolkoznak, és a város ’megtisztításával’ szavazatokat lehet szerezni. A városon kívüli telepek sincsenek biztonságban, mert általában nincsen rendezett jogi hátterük. A rendőrség rendszeresen lerombolja (buldózerekkel) az illegális kunyhókat, a lakóik a város másik végébe vagy más városokba menekülnek, egy fokkal szegényebben. Itt újra felépítenek valamilyen házfélét, és ha elég sokan összegyűltek, akkor újra le lehet rombolni a telepüket. A nemzetközi példákat nézve ez addig folytatódhat, amíg csak akkora gettókba nem tömörülnek a szegények, amelyeket már lehetetlen lerombolni – ez a fajta átgondolatlan beavatkozás csak súlyosbítja a problémákat.”

2010. január 21.
Bánó András interjúja Tóth Gábor budapesti rendőrfőkapitánnyal az Egyenes Beszédben
ATV, videó

Arra a kérdésre, hogy miért kellett felmenteni két kerületi főkapitányt, a rendőrfőkapitány a következőt mondta:
„Sajnos … nem tudom azt mondani, hogy segítek megérteni az embereknek ezt a döntést. Lehetőséget ad a jogszabály arra, hogy indokolás nélkül kerüljön visszavonásra a vezetői megbízás. Ebben a két esetben is ez történt, s ennek pont az a lényege, hogy nem kell megindokolni. Nyilván oka mindig minden személyzeti döntésnek van, ennek is, de olyan amelyet nem tudunk megosztani a közvéleménnyel… Az esetek többségében, előbb vagy utóbb, közvetett vagy közvetlenül, a közvélemény meg fogja tudni, meg fogja érteni. Látni fogják az okait.”

2010. január 21.
Interjú Hoffmann Rózsával, a Fidesz kulturális tagozatának elnökével
MTV, Ma Reggel, videó

„Hadd említsem meg, hogy volt már arra példa a magyar történelemben, hogy a honvédelmi minisztérium szerepét a kulturális minisztérium, a kultuszminisztérium vette át, hogy Klebelsberg gróf urat idézzem, és azért a húszas években ő bebizonyította, hogy egy háború, forradalmak, trianoni csonkolás után kivérzett nemzetet éppen a kultúra és az oktatás, amelyik szintén része a kultúrának, ezen keresztül lehet talpra állítani.”


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!